Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-17 / 269. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 ?981. november 17., kedd előtt- tavÉlem A termeszét lágy ölén című, ^zombat éjjel sugárzott tévéjáték íróját, Stephen Poliakoffot a miskolci és borsodi nézőnek Btm keil részletesen bemutatnunk, mert a közelmúltban bőségesen szóltunk róla. Jó egy hónappal ezelőtt mutatták be a miskolci Kamaraszínházban És Te. szépségem, igen, igen. Te. .. című játékát (azóta a fővárosban is színre hozták), s a bemutatón túl a könyvesboltokból néhány nap alatt eltűnt a Modern Könyvtárnak az a kötete, amely az író említett két színművét tartalmazta. A fiatal angol író nálunk kiadott, és immár meg is valósított két játéka azonos töröl fakad, azonos társadalmi közegben játszódik, de míg az És Te. szépségem ... egy sivár társadalom egyedei nek szépre-, társra vágyásával visszaélő, lelkiismeretlen manipulációt mutat be, egy gátlástalan kisvárosi disc-jockey ügyködésén keresztül ábrázolja a kizárólag kommersz rádiózenén táplálkozó angol kisvárosok kisembereinek keserűségbe csapó szürke mindennapjait, A természet lágy ölén című darabjának már ennek a letépett kisvárosi társadalomnak veszélyesebb rétegeit mutatja fel. Ennek szereplői is az előbbi darabéhoz hasonló kisvárosi fiatalok, de ezek már úgy elégedetlenek környezetükkel, hogy egy, az egész országot áthólózó neonáci szervezethez tartoznak, a környezetvédelem zászlaja alatt járják a városokat, találkoznak kapcsolataikkal, építik tovább a maguk elszánt szervezetét, s ha ellenállással találkoznak, vagy akár nem kívánatos kíváncsisággal, ellenvéleménnyel is, úgy'gyorsan eljár kezükben a pisztoly, az emberelei sem drága. Kisiklott életű emberek állnak ebben a darabban a néző előtt; az egyik fiatalembe- tudja, hogy hamarosan elveszti látását, szembetegsége gyógyíthatatlan, a másik főszereplő, a lány hidegvérű gyilkos Amerre járnak, mindenütt sivárság veszi őket körül. Elképzelhetetlenül mocskos minden, térdig gázolnak a szemétben, emberhez méltó életnek sehol semmi nyoma. A hozzájuk csapódó, hasonló korú fiatalt, amikor már túl sokat tud róluk és tűi sokat mond nekik ellent, megölik; egy másik fiatal' egyszerűen megvernek és elzavarnak; a táskájuk után •érdeklődő- rendőrt egyszerűen lelövik, unottan hallgatják egy űt menti bisztró pincémőjének fecsegését, egy korábbi vendégről, s menekülnek a rendőrség, menekülnek önmaguk elöl a semmibe. Lázitó és lehangoló egyszerre a kép, emit ez a darab nyújt. Lehangol a nyomorúságos környezet, a kjégettség, perspektívátlanság, de fel is lázit a darab két főhőse képviseltJ világlátás és -felfogás ellen. Számunkra nagyon távoli és idegen ez a világ, mégsem érdektelen. Mert arra int — és ez egyetemes! —, hogy az a felnövekvő társadalmi réteg, amely nem kap életébe tartalmat, megfelelő élményt, inspirációt valami hasznosabb cselekvésre, könnyen esik áldozatául olyan eszméknek, amelyek ürességét kihasználva, helytelen út felé terelhetik, végső esetben fasiszta gyilkosokká — és egyben áldozatokká tehetik őket. A darab Sándor Pál rendezésében vált roppant nyomasztó, ugyanakkor lenyűgöző és elgondolkoztató tévéjátékká Ésszerű húzásokkal tömörített, Márk Iván ködös képeivel aláhúzottan nyomatékosított feszült drámát kaptunk, három nagyszerű főszereplővel — Kern András, Básti Juli és Máté Gábor neve jegyzendő fel — talán csak azt a technikai jellegű kifogást jegyezhetjük fel, hogy a háttérzajok és a zene sokszor nehezebben érthetővé tették a szöveget. Megérte, hogy éjjel a készülék előtt üljünk. Unokáink sem fogják látni... — mondja igen pesszimistán Ráday Mihály immár önálló adássá „növekedett” műsorának címe, s mint a pénteki huszonöt percből kitűnt, lesznek értékes városdíszítő elemeik, amiket fognak látni az unokáink is <— nem kis mértékben éppen ennek a városvédő, sokszor Don Quijote-t idéző, kamerával és szóval csatázó elszántságnak a hatására. Részben, mert illetékesek i3 lépnek - lépég etnek egyet-egyet, részben, mert a műsor már híveket szerzett önmagának. Ráday fanatikus városvédése már-már tiszteletet I parancsoló, hiszen nemcsak a mundérvédő hivatalt bürokratizmussal kell időnként megküzdenie, hanem egy látszólag jogos prakticista. meg modernkedő törekvéssel, betokosodott gyakorlattal is. Az élénk és éber kamera azonban a mundér- védőknél jobb patrónust találhat: a közvéleményt. Es ebben van a Ráday-műsor ereje, hatása, s hisszük, eredményességének nyitja is. A HÁZ-tartás című, Molnár Margit vezette, nagyrészt üzleti reklámokból álló műsor’szombaton szolgált egy érdekességgel: az operaénekes házaspár azt mutatta be, hogy kutyája miként -vonít a gazda skálázása közben. Állati!... Benedek Miklós A képernyő ina Tanfolyam a létszak kultürssaisak Tegnap, hétfőn kezdődött meg Miskolc-Tapolcán a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kulturális bizottságai vezetői részére szervezett továbbképző tanfolyam. A megyei Rónai Sándor Művelődési Központ minden év végén megteremti ezt a találkozási lehetőséget, az idén három napot szántak a legaktuálisabb kérdések megbeszélésére, a tapasztalatok kicserélésére. A tanfolyam hallgatóit tegnap délelőtt dr. Németh Pál, a TESZÖV titkára köszöntötte, majd Nagy Zoltán, a megyei pártbizottság osztályvezetője tartott tájékoztatót a XXI. pártkongresszus határozataiból adódó közművelődési feladatokról. A továbbiakban a szocialista brigádok kulturális .vállalásaihoz és a munkatervek elkészítéséhez kapnak segítséget a résztvevők, ifjúsági klub- foglalkozáson vesznek részt a postásoknál, ellátogatnak múzeumba, s több konzultációs foglalkozáson gyarapíthatják ismereteiket. A tanfolyam harmadik — utolsó — napján, szerdán. Molnár József, a TESZÖV titkárhelyettese A közművelődést befolyásoló tényezők a megye termelőszövetkezeteiben; Bordi Károly, TOT-ta- nácsos pedig A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa közművelődést irányító és elősegítő tevékenysége címmel tart előadást. A tanfolyam értékelésére és zárására holnap délután kerül sor. A közelmúltban — Deresné Kónya Erzsébet, a megyei művelődési központ munkatársa segítségével — megpróbáltuk néhány jellemzőjében felvázolni megyénk néptáncmozgaimának helyzetét. Ö akkor a valós, számaiban sem kevés probléma ellenére is optimizmusának adott hangol. Ugyanő publikálta most a Borsodi Közművelődési Tájékoztató legújabb számában annak a felmérésnek az összegzését, amit 16 csoportvezető részvételével készítettek. Igen sok, figyelmet érdemlő momentum található a huszonegynéhány kérdésre megfogalmazott válaszokban: a műsorpolitikától a fenntartók „hozzáállásán” át az együttesvezetők közérzetéig. Közérzet. Nagyon vegyes a válaszkép, a nagyon rossztól a megfelelőn át a jóig. Nem kevés panaszszó tolult elő a válaszolókból. Ami — minden bizakodás ellenére is — azt jelzi, hogy az utóbbi években tapasztalt egy helyben topogás; a többször, de eredmény nélkül mondott gondok, problémák kesernyés hordalékként rakódtak le a néptáncosok gondolat- és ér- zésvil ágában. Hogy miről van szó, azt hadd idézzem egy két és fél évvel ezelőtti „Emlékezlető”- ből, ami a megye néptáncoktatóinak, csoportvezetőinek tanácskozására hivatkozik; a gondok és javaslatok összegzésének első fejezetében kívánalomként fogalmazódik meg: „Megyei módszertani központ létrehozása, amely biztosít: kotta-, hangszalagéi lemeztárt: a megye együtteseinél született jelentősebb koreográfiákról film-, vagy videoszalagos rögzítést; kutatócsoportot, megfelelő felszereléssel a még fellelhető zene- és tánchagyományok felkutatására és felgyűjtésére. Ezek az eredmények legyenek hozzáférhetők, tanulmányozhatók elsősorban a megye szakemberei számára.” Hogy pedig ezek nem földtől elrugaszkodott igények alapján kívántainak, azt hosszan lehetne bizonygatni. Néhány éve magunk is fölhívtuk a figyelmet a Baranya megyében létrehozott hasonló feladatú tárra, a gyűjtőmunka szervezettségére. A mostani megyei összegzésben is ezt olvashatjuk: „...ma már nem elég megismerni egy táncot, hanem szükség van az eredeti anyag ismeretére is. Véleményem szerint a továbbképzések egyik fő feladata éppen az eredeti anyagok tanítása, elemzése, megismertetése.” Csak hát ehhez szükség lenne azokra a lehetőségekre, amelyeket az idézett emlékeztetőben megfogalmaztak. Tudom, a területi néptánctanács terveiben is szerepel az említett tár közös létrehozása. De egyáltalán nem lenne „pazarlás”, ha végre megteremtenék az illetékesek a megyei gyűjtőmunka feltételeit. Mert, sajnos, a hagyományt őrzők, a táncos hagyományt lábukban- szívükben őrzők sem élnek örökké... rt n. j.) Mindig elcsodálkozom azon, hogy milyen óriási különbségeket tud produkálni az idő múlása egy-egy művészeti alkotás megítélésében. Különösen érdekes tanulsággal szolgálnak a korabeli véleményekben és a jelen felfogásban tükröződő értékítéletek összevetései. Itt van például Brahms. G. B. Shaw, aki a múlt század végén ismert zenekritikusként is működött, cikkeiben, mint kortárs, megengedhetett magának olyan félmondatokat, hogy: „ .. . elfogadtam Mr. Ernest Fowles meghívását Brahms hangversenyére. különösen azért, mert a műsor nem tartalmazta Brahms egyik időtlenségét sem...”, vagy: „Brahms néha behódol a természetnek és a zene mellett döntvén. eszme nélkül alkot ... Néha azonban fellázad és elkezdi szellemi fölényét fitogtatni, ilyenkor jön a Requiem és az általános ásítozás.” Lehet, hogy Shaw- nak ásítozni volt kedve, mi azonban ezt aligha tehettük, annál is inkább nem, mivel igen kiváló tolmácsolásban élvezhettük a német mester opusz 77-es D-dúr hegedű- versenyét Miskolcon, november 9-én, a Rónai Sándor Művelődési Közoontban.. Ismét vendégművészek léptek fel a Téli bérlet ciklusában, a közönség a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának, valamint két szovjet muzsikusnak, Eri Kiáss karmesternek és Liana Iszakad- ze hegedűművésznek tapsolhatott. Liana Iszakadze játéka tele igazi vitalitással, feszültséggel. Ez a biz, , >s D-dúr hegedűverseny — ha szabad egyáltalán nemek szerint súlyozni egy-egy alkotást — a maga heroikus témáival, markáns színeivel és virtuóz jellegével inkább kelt férfias benyomást, mintsem valamely női hangulatot, vagy karakterisztikus motívumot. Ezek közé a kifejezésbeli elemek közé azonban olyan lírai foltokat, lágy tónusokat tudott keverni a szovjet hegedűművésznő, amelyek ugyan — kotta szerint — a darab sajátjai, elsősorban mégis az interpretáció leleményeinek tekinthetjük. Az utazás itt-ott érezhető fáradalmai ellenére jó formáját mutatta a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara, különösen a hangverseny második felében, Sosz- lakovics V. szimfóniájának megszólaltatásakor jutottak érvényre az együttesben rejlő képességek. Sosztakovics szimfóniája persze kiváló alkalom a különböző zenekari effektusok hatásos megeleve- nítésére — a zenekar pedig, szerencsénkre élt is szinte valamennyi lehetőséggel. Eri Kiáss nagyszerű karmester, gondosan ügyelt a részietekre és nem engedett elhangzani egyetlen semleges motívumot sem, valamilyen formában igyekezett érteimet adni minden gondolatnak, a kisebb és az átfogóbb zenei egységeknek egyaránt. I). Sz. F. A Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a Pedagógus Továbbképzési Intézet az 1981—82-es tanévre is kiírta a megyei pedagógus- pályázatot. Hat nagy témakörben jelölték meg a pályázati témákat. A nevelési tevékenység, a szaktudományok és a tantárgypedagógia, az irányítás, az oktatástechnika kérdéseit vizsgálhatják és dolgozhatják fel a dolgozatokban. De ezúttal is mód nyílik pedagógussorsok megörökítésére, az iskola—társadalom—mozgalmi munka kapcsolódásainak vizsgálatára. A témakörökön belüli témaajánlások egyébként megtalálhatók abban a kis füzetben, amelyet a Pedagógus Továbbképzési Intézet már eljuttatott, illetve a közeljövőben juttat el az iskolákba. Néhány hasznos tudnivaló. A pályázatokat — terjedelmük 15—50 gépelt oldal — 1982. április 15-ig kell beküldeni a megyei Pedagógus Továbbképzési Intézetbe (Miskolc, Palóczv u. 1. sz. ,3525). Beküldendő a pályázat első és második gépírásos példánya. Csatolni kell a pályamű kétoldalas tartalmi kivonatát. A pályázat jeligés. A pályázóknak zárt borítékban kell mellékelni a pontos nevüket, címüket. A borítékon a jeligét keli feltüntetni. Témakörönként két első, két második és három harmadik díjat adnak ki: 3000, 2000, illetve 1000 forintos ösz- szegben. Az arra érdemes munkák pénzjutalmat kaphatnak még. A megyei pályázaton díjazott munkákat egyébként az országos pedagógiai pályázatra is elküldik. Az 1981—82-es pedagógiai pályázat eredményhirdetésére 1982 júniusában kerül sor. 30. A harmadik férj „Mi a második kérésed?” — érdeklődtem. „Nem szabad újra férjhez menned” mondta. — „Ez már nem illik a te korodban!” Elakadt a szavam. Az én koromban? 43 éves voltam! Ö majdnem tíz évvel idősebb. és éppen most szeretett bele egy fiatal indiai nőbe. De nekem meg akarja tiltani, hogy újra férjhez menjek? „Neked a gyerekekkel kell törődnöd. Négy gyereked van. Mit akarsz meg?” — magyarázta mély meggyőződéssel. Hangosan nevetni kezdtem, egyszerűen nem ludtam abbahagyni. Mialatt Roberto Indiában forgatott, Párizsban megismerkedtem a svéd színházi producerrel, Lars Schmidttel. Egy szállodában laktunk, és lassan közös kirándulásokkal kezdtük tölteni a szabad időnket. Egyszer vasárnap a Mont- martre-ra mentem Lars- szal. Bementünk a Sacré Coeur templomba, és meggyújtottunk egy gyertyát Lars nagyon ünnepélyesen állt ott, megkérdeztem, imádk^zik-e? „Igen. Imádkozom, azért, hogy egy napon hozzám tartozzál.” „Hogy kívánhatsz ilyet? Férjnél vagyok.” Lars nevetett. „Nos, ettől még nyugodtan imádkozhatok, vagy nem?”„ Kezdetben nem voltam biztos benne, hogy Lars és én valóban összeházasodjunk-e. Talán Robertónak mégis igaza volt — két házasság. négy gyerek. Nem elég ez? A gyerekek többnyire nálam voltak. Roberto, úgy tűnt, teljesen rendben levőnek találta ezt a szabályozást, mert nem tudott Larsról. Roberto megállapította, hogy dolgoznom kell, ennek . ellenére időt kell találnom a gyerekek számára is. és így —, ha különváltan is, a válás edőtt — életünk szabályozva van. Még mindig Párizsban játszottam a „Tea és szim- pátiá”-t, azután Londonban kellett forgatnom Cary Granltal az „Indiskret” című filmet. Az „Indiskret” könnyű, nagyon szórakoztató komédia volt. Cary milliomost játszott, aki úgy tesz, mintha már nos lenne, hogy elhárítsa a házasságra vágyó hölgyek ostromát. Nagyon jó: szórakoztunk forgatás közben. Ez az öröm a filmen is érezhető. És ott volt Lars, akit szerettem, és akihez feleségül akartam menni. Larsnak is hasonló tapasztalatai voltakt mim nekem. Ó is Svédországban született. később mindig külföldön élt. mindig más idegen nyelven beszélt és gondolkodott. A háború aialt különböző New York-i színházakban dolgozott, majd megvásárolta első amerikai darabjának előadási jogát. Több darabnak volt a producere, irodákat nyitott New Y“—k- ban, Londonban. Párizsban, mindenfelé Európában. Következik: NEHÉZSÉGEK A GYEREKEKKEL egyes kozmetikai cikkek vására 20-50 százalékos árengedménnyel ILLATSZER-, HÁZTARTÁSI ÉS VEGYESIPARCIKK-BOLTJAIBAN AMÍG A KÉSZLET TART!
