Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

1981. november 15., vasárnap ÉSZAK• MAGYARORSZAG 7 Gondolatok a szülői tekintélyről A gyermek egészséges testi, lelki fejlődésének el­engedhetetlen teltétele a nyugodt, boldog családi lég­kör. A gyermek már a család­ban észrevétlenül és foko­zatosan elsajátítja a közös­ségi magatartást, kifejlődik benne az együttérzés, az ál­dozatvállalás, a munkakedv, az igazságérzet és még sok más, a közösségi embert jellemző személyiségvonás. Ennek azonban az a felté­tele, hogy a családtagok kapcsolataiban mindez ki­fejezésre jusson. Legyen a szülők között igazi egyenjogúság, ará­nyos teherviselés s egymás megbecsülését kifejező hangnem. Kellemes, jó lég­kört lehet teremteni, ha a családtagok barátságosan, természetes udvariassággal és őszinte érdeklődéssel, bi­zalommal beszélgetnek egy­mással, s megosztják örö­meiket, gondjaikat. A szülői tekintély legfon­tosabb ismérve a tisztelet. Ahhoz, hogy a gyermek tisztelje szüleit, felnézzen rájuk, az szükséges, hogy a szülők kapcsolata az embe­rekhez, a munkához, a köz­ügyekhez példamutató le­gyen. A gyermeknek nem sza­bad ellentmondást tapasz­talnia a részére szánt ki­jelentések, tanítások és a szülök cselekedetei között. Ha a szülők gyermekeikből becsületes, őszinte embere­ket akarnak nevelni, akkor ők maguk semmilyen kö­rülmények között sem le­hetnek alakoskodók, két- színüek. A gyermek személyiség- fejlődésében döntő szerepe van a családi követelmé­nyek és nevelési módszerek következetességének. A gyermeknek érezni kell, hogy a szülők nem szeszé­lyeik szerint, hánem terv­szerűen, határozottan és felelősségteljesen irányítják nevelését. A gyermek életé­nek helyes irányítása nem víX jelenti, hogy a gyermek­nek mindig a szülők által előirt feladatokkal kell fog­lalkoznia. A gyermek jól szervezett tevékenységét, életét a szabadság és az el- lenőrzöttség helyes aránya jellemzi. Mindez a gyermek egyéniségének sokoldalú ki­bontakoztatása miatt fontos. Ehhez pedig az szükséges, hogy a szülők jól ismerjék gyermeküket, elfogadják egyéniségét, megértéssel ne­veljék. Alapvetően fontos, hogy a szülők ne törjék le a gyermek önállóságát, ön­álló gondolkodását, vegyék természetesnek, ha másfé­le vágyai, érzelmei vannak, mint a szülőknek. Ne vár­ják a gyermekektől, hogy be nem teljesült álmaikat vagy elmulasztott lehetősé­geiket ők pótolják, ők tel­jesítsék. A szülői tekintély kiala­kításának legbiztosabb fel­tétele, ha a szülők részé­ről szeretetet, bizalmat, ba­rátságot és megértést ta­pasztal a gyermek. Nagyon fontos, hogy a szülői sze­retet okos szeretet legyen, a bizalom őszinte bizalom, a barátság' igaz barátság. Éppen ezért óvakodni kell a szülőknek a mestersége­sen táplált látszattekintély- től. Egy szülő sem min­denható vagy mindentudó. Aki annak akar látszani, könnyen lejárathatja magát. Ha a gyermek kérdésére nem tudnak felelni, járja­nak utána, ha tévednek, nyugodtan ismerjék be, helytelen álláspont, hogy mindig a szülőknek legyen igazuk. Napjainkban szükségsze­rűen mást értünk eredmé­nyes, jó családi nevelésen és ezen belül a szülői te­kintélyen is, mint légen. Társadalmunk merőben más, sokkal fejlettebb em­bert törekszik: formálni, mint eddig bármely társa­dalom. Ezt azonban családi nevelés nélkül megoldani nem lehet. A korszerű csa­ládi nevelés pedig' a szülők megalapozott tekintélyén nyugszik. Dr. Földy Foren« főiskolai tanár . Ciklámenhá Az éjjel hó esett. Igaz, nem egészen xhó volt, inkább csak. dara, de az itt-ott megma­radt fehérség már a fehér­ruhás hónapok közeledtét jelezte. A szél is egyre erő­sebben támadva, a kertek alatt toporgó tél hideg le­heletét fújta a pillanatok alatt kipiruló arcokba. Az ember egyre inkább falak közé, házba vágyik. A ház ezúttal a meleget, a barát­ságot, a jó kedvet szó sze­rint. jelenti. Mert onnan be­lülről, az üvegen át az egy­re zordabb, szürkébb világ is elviselhető. Ebből a házból példáid jó a kitekintés. Ugyanis kö­rös-körül minden üveg. Egyedül a fémtartók, s a meleg vizet áramoltató csö­vek bontják meg az épü­letnek azt: a régies harmó­niáját, amit csupán a talpig üvegbe öltöztetett házikók tudnak kelteni. A néhány centiméteres Üvegfalakon kívül zord a« idő. Talán még a foltokban megmaradt hó is fázik. A falon innen azonban télnek, hidegnek nyoma sincs. A szél jéghideg lehelele he­lyett májusi meleg szellő cirógatja az arcot, s a ka­bát gombolkózni vágyik. S hol van az odakinti szürke, j alig-íehér sivárság? Zöld, vörös, bordó, lila színek­ben tobzódik minden. Tró- •pust, nyarat felidézve. S innen, a Miskolci Kertésze- . ti Vállalat ciklámenházából egy-egy darabka ebből a nyárból, szintobzódásból, melegségből az idei novem­beri szürkeségben is eljut majd nagyon sok Erzsébet­hez, Jolánhoz, Katalinhoz. Egyszóval nagyon sok em­berhez. A ciklámenház nem hagy- Ja feledni, milyen a nyár, a meleg, a jókedv, a sze- eetet. <ha| És.:: Elhatározta, hogy másnap átkel a jégen a túl­só partra. Nem ő lesz az első (erre nem is vállalkoz­na) : lábnyomok is tartanak a túloldal felé. Holnapig talán csak nem köszönt be hirtelen olvadás, főképp ak­kor nem, amikor Székesi a túlsó parton üldögél. Hazaballagott. Leült a melegedő szobában, és azok­ra az emberekre gondolt, akiket, a fővárosban ha­gyott. Akárhogy ízlelgette őket, egyik sem (hiányzott. Hirtelen elébe kanyaro­dott a befagyott Duna-ág. — Miért nem ma?! — pattant fel Székesi, felkap­ta a kabátját, kivágtatott a partra. ..Megbírsz”? — faggatta a jégpáncélt. Hiszen ki tudja, mikor ment át az a szekér a túlsó partra ... Talán egy hete is van már.... Azóta sokat enyhült az idő.:; — „Te gyáva” — tegezte le önmagát Székesi, és a jég­re lépett. Elszánt, ütemes léptekkel haladt. A jég csak a part mellett recsegett, aztán már tompa, kemény hangok hal­latszottak Székesi cipője alól. Egyre közeledett a té­li nádas és a megdőlt, fe­kete fatörzsek. . ... Vissza is ugyanazon az úton jött. A szoba már meleg és otthonos volt, mire Székesi hazaért. Levette a cipő­jét, vizes zokniját, nézeget­te (soha nem akadt senki, aki lehúzta volna róla, hogy örök asszonyi mozdulatok­kal kiakassza a napra). A díványra feküdt, az olajkályha erős mormogá­sát hallgatta. — „Ötösön van, lejjebb kellene venni éjszakára” — gondolta, de érezte, hogy már nem lesz ereje felkelni... Azt álmodta, hogy TŰZ- BÖL volt. Láng a lába, tüz- oszlop a törzse, szikra a szeme, parázs a homloka. Lassan haladt a túlsó part felé, a lába sistergő léke­ket égetett a jégbe, lobog­va, égve nyomult előre, de a part egyre távolodott, fu­tottak, menekültek a száraz nádszálak és a tűzre való öreg fatörzsek __ F elébredt. Égette az iz­zadság. Feltápászkodott, el­zárta az olajkályhát, kinyi­totta az ablakot, a zsalugá- tert. A tűz lassan kialudt, Székesi ismét emberré hi­degedéit: — Amikor má­sodszor is elaludt, már gyer­mekkori horgászbotokkal álmodott. Másnap délután Székesi ismét a leltári sétára in­dult. A hideg, ropogós idő a Duna-ág felé csalta. ,.. Emberek a parton, feketén álldogáló asszo­nyok, vitatkozó férfiak, a Duna-ág közepe fáján szal­macsomók, idébb csónak a jégen ... — Én még láttam, ami­kor beszakadt — magyaráz­ta az egyik férfi —. innen indult ni, ettől a kőtől, tol­ta a biciklijét, aztán egy-' szer csak eltűnt. — Pedig tegnap még a szekeret is megbírta a jég — mondta Lőkösné, a vé­dőnő ... „De én kiégettem” — sut­togta magában Székesi, és megkérdezte Lőkösnét. hogy ki szakadt be a jég alá. Hiszen tudnia kell, kinek okozta halálát. Irodalmi barangolások lf 5 P s fi* 7 11/ ú:\lAh ItSJi Eredetileg Szabó János­nak hívták. Támogatója, ba­rátja Kazinczy Ferenc ta­nácsára azonban megvál­toztatta a nevét. Aszalayra. Az irodalmi vezér erről így emlékezik meg: „...ón kértem, hogy magát nevez­né születése helyéről, mivel a Szabó név közönséges ...” Szóval így lett Szabó Já­nosból Aszalay János, mert- < hogy a Borsod megyei Aszaló községben látta meg a napvilágot 1769-ben. Szü­leiről mindössze ahnyit tu­ti dunk, hogy nem voltak f nemesek. Kazinczy írta is: „Nem született nemes szü­lt léktől, s igy nem lévén ki- í nézése nevezetes poltzok- ra ...” Iskoláit a sárospataki re­formátus kollégiumban vé­gezte. 1785—86-ban Kazin- j czy Ferenc két öccse. Jó- • zsef és Miklós mellett házi- tanrtóskodott. Később a kas­sai, majd a sárospataki nor­mális iskolában volt taní­tó. Állását 1791-ben refor­mátus vallása miatt elvesz- | tette, s csak hosszabb há­nyattatás után kapott ne- : velői állást Kubinyi Károly tápiószentmártoni birtokos fiai mellett. Aszalayt Kazinczy szere- tetre igen méltó ifjúnak nevezte. Ö készített róla jellemrajzot is: „Egy kis termetű, jó képű, szelíd lel­kű, barna ember, oly szép lélekkel, a milyet óhajthat­ni.” Ugyanő írja máshol: „ViUaumnak Logicáját egé­szen lefordította, és ezt ma­gától és nem másnak taná­csára. Ez maga azt mutatja, hogy ötét tompának, sem a természet nem szülte, sem magát* nem tette.” Aszalay János irodalmi munkásságának csak töre- : déke volt a kéziratban meg- maradt Villaume-fordítás. (Lefordította ő Lessing me­séit is, ezek közül Kazinczy az Orpheusban 1790-ben többet leközölt, sőt később 1793-ban Becsben Kazinczy fordításához csatolva Les­sing meséi címen meg is jelent. Emellett elsősorban a színműfordítás terén je­leskedett Aszalay. Holberg Politikus csizmadia. Gold- jsmith Minden lépés egy botlás, Rautenstrauch Pró­kátor és paraszt című víg- játékait ültette át magyar­ra. E müveket több alka­lommal is "bemutatták a pesti, budai, székesfehérvári színtársulatok. A Minden lében kanál című vígjátéka Mókus címmel Pesten 1795 fi r. «-*■ •: ktT, ff w SHR ?' * !’•> 1 k ? * g :> l ^ | y. é k y ü 11 i y * 5- ,­—1814 között ugyancsak: többször színre kerül. Aszalay Jánost az iroda-: lomtörténet a köztársasági i, mozgalom irócsoportjába so­rolja. Ennek az irócsoport-i nak a közös jellemvonását nem egy irodalmi Ízlésbeli; irányzat együttes követései: adja, hanem a Martinovics Ignác által szervezett köz-i társasági mozgalom ban való; részvétel. Hogyan került, Aszalay János a jakobinus: mozgalomba? Erről a Ki-: rályl Tubla és a Hetszemé-í lyes Tábla perirata ad pon- , tos magyarázatot. Aszalay j ellen ugyanis, a Martino- vics-per többi résztvevőjé­hez hasonlóan, felségsértési j és hűtlenségi vétség ügyé- j ben indult eljárás. „A Tábla vizsgáló bízott- t sága 1795. április 16-án; hallgatta ki Aszalayt. Val- j lomásában előadta, hogy l múlt év júniusában Pesten .j járva fölkereste régi isme- | rősét, Öz Pált. Beszélgetés | közben ez ismertette előtte - a Szabadság és Egyenlőség l Társaságát, annak szabá-\ lyait és titkos jeleit, és át- s adta neki Az Ember es a , Polgár Kátéjának egy né- ( met nyelvű példányát. Azt! Is mondotta, hogy a tár- j saság célja a forradalom. A ; Kátét otthon lemásolta, az : eredetit, visszaadta Őznek, saját másolatát pedig ké- | sőbb. az elfogatások hírére | elégette...” Aszalay már súlyos beteg 1 volt. amikor letartóztatták. | Kazinczy alig néhány hét- \ tel elfogatása után azt írta ; róla: „Egészen ki van asz- í va, csupa bőr és csont, sár- i ga és kopasz ... Bíráji előtt | dadogva, félénken, s igen j betegen jelenvén meg . ..” j A perben Aszalayt vét- t késnék mondták ki. ötévi r íegyházra ítélték. Miután í az uralkodó az ítéletet jó- j váhagyta, 1795. augusztus : 23-án ötödmagával elindí­tották a gráci várba. Itt a betegsége tovább rosszabbo- • dott. Pénze nem volt, hogy jobb kosztot. kénvelmesebb : körülményeket biztosítson j magának, és befolyásos ro- j konsága sem volt, akik ked­vezményeket járhattak vol- ! na ki számára.- Ott halt f meg a gráci fogházban 1796. ! október 12-én az aszalói | jakobinus. Huszonhét éves í volt mindössze. (hajdú)

Next

/
Thumbnails
Contents