Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1981. november 1., vasárnap 25 éve alakult meg a forradalmi munkás-paraszt kormány Sorsfordító évtizedek Ellentmondások, hibák a szocializmus építésében r A szocializmus építésének a tegnapi cikkben vázolt kezdeti sikereit hamarosan súlyos hibák és ellentmondások torzították. A hibák több irányból eredtek, alapját azonban a proletárdiktatúra dogmatikus felfogása képezte. 1948 végén a népi demokratikus államok vezetői — Sztálinnal konzultálva — tisztázták, hogy a népi demokrácia betölti a proletár- diktatúra funkcióit, tehát hazánkban is proletárdiktatúra van. A proletárdiktatúrát azonban azonosították a szovjet formával. Nem elemezték a proletárdiktatúra megvalósulásának sajátos nemzeti formáit: a népi demokratikus formát elvetették, s a proletárdiktatúra szovjet típusának kialakítására törekedtek. A párt politikájában káros türelmetlenség, a fejlődési szakaszok átugrására irányuló törekvés érvényesült. Az állami életben az adminisztratív eszközök kaptak döntő szerepet. A szövetséges társadalmi osztályok (és képviselőik) háttérbe szorultak. Súlyos károkat okoztak a törvénytelen koncepciós perek. A gazdaságban irreális tervek születtek, amelyek akadályozták a szocialista tervgazdálkodásban rejlő lehetőségek kihasználását. A mezőgazdasági termelés fejlesztését elhanyagolták, ugyanakkor mesterségesen erőltették a szocialista átszervezés megalapozatlan ütemét, s ez a munkás-paraszt szövetség deformálódá- sát idézte elő. A gazdaság- irányításban, de ezen túl az állami, a társadalmi munkában is a túlzott — bürokratikus — centralizmus érvényesült. E területek pártirányítását az aprólékos, operatív beavatkozás, az utasítgatás és parancsolgatás jellemezte. A párt életének és fejlődésének lenini elvei és normái nem érvényesültek, a demokratikus centralizmus és a kollektív vezetés háttérbe szorult. A pártvezetés és a tagság viszonyára egyre inkább a bizalmatlanság nyomta rá a bélyegét. A munkásosztály és a dolgozó tömegek bizalma a párt iránt a hibás politika és módszerek miatt fokozatosan elhalványodott. A párt és a tömegek kapcsolata lazult. E súlyos károkat okozó tévedéseknek és hibáknak alapvető oka a dogmatizmus eluralkodásában. a személyi kultusz elterjedésében volt. A párt helyesen látta, hogy a szocializmus építésének lenini terve, a világ első szocialista társadalmának tapasztalatai alapot és útmutatást adtak a magyar társadalom sorskérdéseinek megoldására is. A marxizmus—leninizmus, valamint a Szovjetunió történelmi tapasztalatainak dogmatikus értelmezése és mechanikus alkalmazása azonban megakadályozta a szocialista építés lenini tervének alkotó, elemző érvényesítését. Ennek következtében Magyarországon nemcsak a nemzeti sajátosságok kellő mértékű figyelembevétele maradt el, hanem a szocialista építés általános törvény- szerűségei sem érvényesültek megfelelően. Mindezek következtében az építésben elért sikerek ellenére a népi demokratikus rendszer gyengült. ERŐFESZÍTÉSEK A HIBÁK KIJAVÍTÁSÁRA A párt — a Szovjetunió elvtársi segítségével — rövidesen hozzákezdett az említett hibák feltárásához és kijavításához. 1953 júniusában az MDP Központi Vezetősége határozatot hozott, amelyben az elkövetett hibák fő forrását a szektás szemléletben a kollektív vezetés hiányában jelölte meg. Intézkedések történtek a túl gyors iparosítás fékezésére, a mezőgazdaság, a könnyűipari ágazatok fejlesztésére, a dolgozó nép életszínvonalának emelésére. A hibák teljes mélységének feltárása azonban elmaradt, a személyi konzekvenciákat sem vonták le következetesen. Magát az 1953 júniusi határozatot sem értelmezték egységesen. A vezetésben megmaradt szektás csoport — saját felelősségének feltárásától félve — akadályozta a határozat követ- zetes végrehajtását, ugyanakkor lehetőséget nyújtott arra, hogy fellépjenek és nagy befolyásra tegyenek szert a jobboldali erők. Ez utóbbiak a dogmatizmus elleni harc ürügyén saját opportunista nézeteiket igyekeztek a pártra kényszeríteni. Ennek következtében a szocialista építés eredményeire támaszkodó, a hibákat feltáró és következetesen kijavító politika helyett a szektás és a jobboldali csoport egymás elleni küzdelme és elvtelen kompromisszumai nyomták rá a bélyegüket a pártvezetés tevékenységére. Amikor pedig — 1955 márciusában — a pártvezetés fellépett a jobboldali nézetek ellen, akkor ezt a baloldali hibák pusztán formális említésével, az eszmei harc elhanyagolásával teszi. Ez ismét a szektásság térnyerésére, a pártvezetés tekintélyének további gyengülésére vezetett. Ilyen helyzetben került sor a Magyar Dolgozók Pártja Központi' Vezetősége 1956 júliusi ülésére. A KV júliusban végre meghozta az első döntéseket, amelyek a pártvezetés válságának megoldását és a politikai hibák kijavítását célozták. A határozat megállapította, hogy a pártvezetés az 1953 előtti hibák egy részét 1955-ben ismét elkövette; az SZKP XX. kongresszusának tanulságaihoz fűzött jogos várakozásnak a Politikai Bizottság nem tudott megfelelően eleget tenni; a hibák felszámolásában tétovázás és huzavona volt. A pártban „mélyek mind a szektásság, mind a jobboldali opportunizmus gyökerei”, s mindkettővel szemben következetes „eszipei politikai harcot kell folytatni”. Á plénum megállapította Rákosi Mátyás személyes felelősségét, s leváltotta első titkári tisztségéből és visszahívta a Politikai Bizottságból. A határozat fő feladatként a párt egységének és elvi szilárdságának a megerősítését, a kétfrontos harcot jelölte meg. Ezenkívül konkrét javaslatokat tartalmazott az állami élet demokratizmusának erősítésére, a szocialista törvényesség megszilárdítására. Konkrét rendszabályokat javasolt az ipari és mezőgazdasági termelés fokozására, a gazdasági vezetés színvonalának, az ideológiai munka megjavításának érdekében. A KV határozata nyomán került sor a dolgozók anyagi helyzetét jelentősen javító részleges fizetés- és nyugdíjrendezésre, az államkölcsönjegyzés megszüntetésére, az áruellátás javítására. A júliusi határozat megvalósítása azonban a kezdeti lendület után megtört. Ebben számos ok mellett szerepet játszott, hogy a KV ülésén fellépő forradalmi erők sem szervezetieg, sem eszmeileg nem voltak eléggé összeforrottak ahhoz, hogy leszámoljanak a szektás-dogmatikus és az egyre növekvő revizionista erőkkel. Emellett Rákosi követői továbbra is tagjai maradtak a vezetésnek, sőt Gerő Ernő lett a párt első titkára, aki mint a gazdaságpolitika legfőbb irányítója, az elkövetett hibákban kiemelkedő szerepet játszott. Gerő a kétfrontos eszmei harc helyeit inkább a „kétfrontos megbocsátás” politikájával próbálkozott, a „tiszta lap” politikájának meghirdetésével kívánt a múltbeli hibákra fátylat borítani. AKTIVIZÁLÓDIK A JOBBOLDAL Nem így cselekedett a jobboldal. Átmeneti zavarát leküzdve rendezte sorait, s elkezdték az ellenforradalom előkészítését. A Nagy Imre— Losonczy Géza-féle jobboldali revizionista csoport felvette a kapcsolatot az 1949 előtti koalíciós pártok már korábban kizárt és most aktivizálódó jobboldali elemekkel. Jellemző a jobboldal aktivizálódására, hogy az illetékes állami szervek 1954-ben 53, 1955-ben 162 hírszerző ügynök ellen folytattak vizsgálatot. 1955—1956-ban pedig .15 nagyobb és 30 kisebb ellenséges szervezkedést lepleztek le. A belső ellenséges erőknek már olyan erejük volt, hogy katonai fegyveres diverziós egységeket is létrehoztak a volt horthysta katonatisztekből, csendőrökből, nyilasokból. A Nagy Imre-csoport szervezeti-politikai erőpróbára használta fel 1956. október 6-án Rajk László és mártírtársai szimbolikus temetésének gyászszertartását. És erőpróba volt Nagyéknak a Petőfi Kör működése. Ahogy látták, hogy a vezetés nem lép fel eszmeileg, adminiszt- ratíve a Petőfi Körrel szemben, úgy egyre inkább az országban levő ellenséges, res- tauráciös erők aktivizálásának a szolgálatába állították. Jó alkalom volt, hogy e körökben a volt katonatisztek, rendőri, tőkés, földesúri, nyilas, egyházi egyének és csoportok találkoztak, s tudatosan készültek arra, hogy a politikai válság növekedését kihasználva, a fegyveres támadásra készüljenek fel. Augusztusban és szeptemberben igen nagy szerepe volt a pártellenes támadás eszmei összehangolásában és segítésében a Szabad Európa Rádiónak is. Az Egyesült Államok 1955 nyarán megváltoztatta a kelet-európai szocialista országok elleni taktikáját. Azt addig a „rabnemzetek” koncepciója, az Egyesült Államokban élő menekültekből alakult árnyékkormányok, ún. nemzeti bizottságok támogatása jellemezte, s az a taktika, hogy a nemzetközi helyzet számukra kedvező változása esetén ezeket az országokat, amelyek a Szovjetunió ,;csat- lósai”, fegyverrel kell „felszabadítani”. 1955 nyarától ez a taktika úgy módosult, hogy azokat a politikai erőket — különösen a párt jobboldali, revizionista ellenzékét —kell támogatni, amelyek az ún. nemzeti kommunizmusra, tehát a Szovjetuniótól való elszakadásra, a szocialista országok egységének lazítására irányuló törekvések vezető képviselői. Ennek szellemében támogatták az Egyesült Államokból röplapokon, főként azonban a Szabad Európa Rádión keresztül Nagy Imréék csoportját. A párt elleni támadás egyre erősödött, az egész pártvezetés leváltásának követelése felmerült. Közben pedig előrehaladt a vidéki egyetemi ifjúsági szervezkedés is. 1956. október 16-án Szegeden megalakult a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége (MEFESZ). (Ez 1945 —1948 között a koalíció ‘különböző pártifjúsági szervezeteit tömörítő központ volt.) Ez a szervezet vállalta a kezdeményezést az egyetemi ifjúság gyűléseinek, majd tüntetéseinek megszervezésében. (Folytatjuk) A lengyel szejm (elhívása Csiki-csüki játék Csáian H a van valahol a világon, s ha volt valaha a világon zűrzavaros helyzet, akkor a csádi az. Az Afrika közepén elterülő, gyéren lakott, de a hírek szerint földje mélyében nagy-nagy ásványi kincseket rejtő ország korábban francia gyarmat volt. A párizsi neokolo- nializmus a legkevésbé sem mutatkozott hajlandónak lemondani például a csádi uránércről. így aztán a „független” Csádi Köztársaság továbbra is Franciaországtól függött. Idegenlégiósok tartották fenn a rendet, francia tőkések igyekeztek mind több hasznot húzni az ország gazdaságából... A félig arab. félig néger, félig mohamedán, félig po- gányhitű lakosság úgy is megoszlik, hogy egyes törzsek a hegyek közt, mások a sivatagon, megint mások a városokban vetették meg a lábukat. A különböző ellentétek aztán a személyekben testesültek meg: Hissen Habré. Goukouni Oueddei, Acyl Ahmat. Abdelkader Kamuge hol a franciák ellen harcolt algériai, líbiai segítséggel, hói egymás ellen, s ekkor már az egyik egyszer a franciák támogatását kérte, a másik meg a korábbi szövetségesei mellett maradt. De ez sem maradt így sokáig, a fordulatok egymást érték. Legújabban Goukouni Oueddei, aki a volt gyarmatosítók ellen harcolt jó darabig, megint Párizstól várja az üdvösséget. Valóságos csiki-csuki játék az. ami Csádban végbemegy. Nem csoda. A gazdasági elmaradottság, az írás- tudatlanság lehetővé teszi, hogy Csád sorsáról egyesek a nép akarata ellenére próbáljanak dönteni. A Spanyol Szocialista Párt kongresszusán ismét Felipe Gonzálezt választották meg főtitkárrá. Vendég Dominikából A lengyel törvényhozás szombaton sztrájkellenes felhívást fogadott el. Egyben jóváhagyta azokat a személyi változtatásokat, amelyeket Wojciech\ Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, miniszterelnök javasolt a kormány' összetételében a parlament pénteken kezdődött ülésén. A felhívásban — amelyben figyelembe vették a „Szolidaritás” országos bizottságának csütörtöki, a helyi sztrájkok megszüntetésére szólító nyilatkozatát is —, a lengyel parlament támogatásáról biztosítja a Jaruzels- ki-vezette kormány eddigi tevékenységét. Ugyancsak támogatja azokat a lépéseket, amelyeket a kormány a gazdasági stabilizáció érdekében tett és tesz. Rámutatva, hogy a Minisztertanács nem minden, ilyen irányú lépése volt sikeres, a szejm az egész lengyel társadalomhoz fordul azzal a felhívással, hogy segítse a kormány további erőfeszítéseit a válság leküzdése érdekében. A határozatban a szejm aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a „Szolidaritás” szélsőségesei a szocialista rend alapjait sértő tevékenységet folytatnak. A törvény- hozás mindenek fölött álló kérdésnek nevezte a felhívásban az, állam szocialista alapjainak védelmét, és a társadalmi plet megújhodásának folytatását. Külön hangsúlyozta a szejm határozata, hogy sérthetetlenek az ország szövetséges! kapcsolatai, különösen a Szovjetunióval való baráti és jószomszédi viszony. Tekintettel a nemzet létét fenyegető veszélyre, a szejm felhívja az ország lakosságát, hogy azonnal fejeződjék be mindenfaita sztrájkakció. Amennyiben a felhívás nem talál kedvező fogadtatásra, illetve nem hoz eredményt, akkor — a nemzeti lót közvetlen veszélyeztetése miatt — a szejm olyan javaslatokat vitat majd meg, amelyek felhatalmazzák a kormányt, hogy a mindenkori helyzetnek megfelelő eszközöket alkalmazza. A felhívás végén a parlament ismételten az ország lakosságához fordul a normális. állapotok helyreállítását célzó erőfeszítések széles körű társadalmi támogatása végett A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására szombaton hazánkba érkezett a Dominikai Kommunista Párt küldöttsége, amelyet Jósé Cuello, a párt Politikai BizottságánaS tagja vezet. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője fogadta. Nyugat-Európában egyre erősödő hatása van a fegyverkezésellenes, háborúellenes mozgalmaknak. Számos országban rendeztek nagyszabású tüntetéseket, felvonulásokat. Képünkön: egy stockholmi megmozdulás résztvevői. A madridi kongresszusi palotában háromhónapos szünet után ültek össze újra 33 európai és 2 amerikai ország képviselői, hogy megpróbálják tető alá hozni — lehetőleg még karácsony előtt! — az értekezlet záródokumentumát. Az tulajdonképpen 80 százalékban el is készült, amint erre Iljicsov. a szovjet delegáció vezetője rámutatott. De az is igaz, hogy épp a legfontosabb kérdésekben hiányzik még a sokat emlegetett „consensus”, azaz minden részvevő egyetértése. Ezek a fő problémák: az európai leszerelés és katonai enyhülés kérdéseinek megvitatására hivatott konferencia ügye, továbbá az úgynevezett bizalomépítő intézkedések kérdése. A rendkívül lassú előrehaladás ellenére, az ismétlődő éles viták ellenére is szükség van a madridi találkozóra. hiszen ez olyan fórum, amely lehetőséget ad az enyhülési folyamat megőrzésére, illetve továbbvitelére. Az olajexportáló országok szervezete, az OPEC az idén már nem egyszer próbálkozott az olajárak egységesítésével, többször vitáztak tagállamai arról is, hógv tovább emeljék-e az árakat, . vagy meg lehet egyezni bizonyos időre való befagyasztásukban? Eddig ugyanis 32 dollárt kért egy hordó olajért Szaúd-Arábia, a legnagyobb olajszállító és hallani sem akart az olajár emeléséről, egyik-másik afrikai ország viszont 41 dollárért szerelte volna értékesíteni olaját, s még további áremelést is Kívánatosnak tartott. A világpiacon a kereslet az utóbbi hónapokban egyre csökkent, hiszen mindenütt takarékoskodnak a drága „fekete arannyal”. A tényleges árat még a drága olajukkal a piacon jelentkező országok is mind alacsonvabban kellett. hogy megállapítsák. 3 most Genfben az OPEC 13 tagállama megegyezett: Szaúd-Arábia 32-röl 34-re emeli a maga olajának az árát. a minőségi felárral számított olaj maximális ára pedig a többieknél hordónként legfeljebb 38 dollár lehet. Ezek az árok 1982 végéig maradnak meg. A világsajtó úgy értékeli, hogy „az OPEC kapitulált a világpiac előtt'1.
