Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-10 / 238. szám
1981. október 10., szombat ÉSZAK-MAGYAROR52AG 5 Arányos fejlesztéssel Harminc egység szállítói Quktászüzem a Szőke Tibor újabb adag tortát helyez a korszerű kemencébe Hagyjuk abba — mondta a megyei tanács településfejlesztési és kommunális bizottságának elnöke a sátoraljaújhelyi értekezleten a már több órája tartó eszmecsere egyik alkalmas pillanatában, majd magyarázólag hozzátette: — Ezt a témát Ugyanis nem lehet befejezni, mindenki számára megnyugtatóan lezárni, csak abbahagyni. Az említett tanácskozáson megyénk településeinek korszerűsített fejlesztési tervéről volt szó, arról a tervről, amely — mint sok más, szintén nagy súllyal bíró téma — a lakók széles körű véleménynyilvánítása, javaslatainak, észrevételeinek ösz- szegzése figyelembevételével készült el hosszú távra. A koncepciót a kormány már elfogaidta, jónak találta, a részleteken finomítani, igazítani azonban természetesen továbbra is van mód, a sátoraljaújhelyi tanácskozásnak is ez volt a célja. A tanácskozás néhány gondolatára érdemes visszatérni. Még akkor is, ha ezek a gondolatok nem újak, ellenben: minden hasonló témájú értekezleten felvetődnek a résztvevőket nyugodt, vagy kevésbé nyugodt hangvételű vitára késztetve. Az arányos fejlesztés szükségessége. Talán ez vetődik fel a leghangsúlyozottabban minden tanácskozáson és ennek szükségességét jelzi a fejlesztési koncepció is. a megyei tanács VI. ötéves terve is. Az értelmezésben — egyes emberek között — persze akadhatnak véleménykülönbségek. Néhány tény azonban Vitán felüli. Például az, hogy a nagyvárosok népessége elsősorban a beáramlás következtében az utóbbi években aránytalanul megduzzadt. Ezekben a városokban gyakorlatilag több ember él, mint amennyit a település tisztességesen el tud tartani. Kevesebb a lakás, a bolt. az iskola, az óvoda, u bölcsőde a szükségesnél, a tömegközlekedési eszközök zsúfoltak, a járdák szintén, sorba kell állni a szolgáltatásokért, megnövekszik a vízfogyasztás stb., stb. Ez a zsúfoltság pedig feszültségeket okoz, növekvő ingerültséget. Tény az is, hogy az elmúlt években néhány város — Kazincbarcika, Leninváros — a nem ott lakók szemében irigylésre méltóan fejlődött, míg más, régi városaink — Sátoraljaújhely, Sárospatak, Özd — lemaradtak bizonyos mutatókban. (Nyilvánvaló, hogy az említett tanácskozáson Sátoraljaújhely tanácselnök-helyettese nem mulaszMiskolc megyei város Tanácsa, a Hazafias Népfront városi Bizottsága és a városi Úttörőelnökség — a miskolci Avas új városnegyed 73. tíz. lakóbizottsága kezdeményezését támogatva — versenyfelhívással fordpl Borsod-Abaúj-Zemplén megye városainak tanácsaihoz, Hazafias Népfront bizottságaihoz és a Magyar Úttörők Szövetsége helyi elnökségeihez és a lukóbizottságokhoz, hogy csatlakozzanak az országban elsőként Miskolcon. 1979 júniuséban. sikeresen beindult „TISZTASÁGI ŐRSÉG” mozgalomhoz, melyben kisdobos- és úttörő pajtások vesznek részt. A mozgalom konkrét feladata a lakóházak és környezete, közterületek, játszóterek, parkok, erdők és kirándulóhelyek tisztaságának folvamatos megóvása. A „TISZTASÁGI ÖRSÉG- ben" végzett munka elsősorban gyermekeink részvételét igényli, de a kitűzött célok megvalósításához a felnőttek társadalmának segítsége né1'' ül öz.h e Ve ti e n (tn n á est a gok, népfrontbizottságok a Magyar Vöröskereszt aktította el, hogy egyszerű, tömör szavakkal, nagy odafigyelésre serkentő hangsúly- iyal ne ismertesse a város nehány mutatóját. Egyebek között azt, hogy a (J500 lakásból 4000 még a [elszabadulás elölt épült, nagyobb része a századfordulón. hangulatosak, szépek ugyan ezek a lakások, csak lakni elég nehéz bennük az alacsony komfort- fokozat miatt.) Szükséges tehát mindenképp, hogy az* új és a régi városok közötti különbség valamelyest kiegyenlítődjék. Ez egyik célja VI. ötéves tervünknek is. És szükséges az is, hogy például Miskolc zsúfoltsága csökkenjen, a meglevő feszültségek enyhüljenek, a beáramlás szűnjön meg, vagy legalább lassuljon le annyira, hogy a város az ellátást illetően lépést tudjon tartani. A beáramlás persze elsősorban a községekből, a kisebb községekből történik. És elérkeztünk az újabb, sokat emlegetett, sokai vitatott témához: a községek népességmegtartó erejének fokozásához. Lapunkban sem először szólunk róla, nyilván nem is utoljára. Kétségtelen, hogy az előttünk álló évek tanácsi munkájának is egyik fontos része ama bizonyos megtartó erőnek a fokozása. „A 22-es csapdájából” mindenképpen ki kell jutni. Nevezetesen abból a körből, melyre a tanácskozáson szintén utalt valaki : „Elköltöznek a faluból, mert nincs fejlesztés. Nem fejlesztik a falut, mert elköltöznek belőle.” Szó volt arról is: minden település teljes jogú település. Mivel emberek élnek ott. A teljes jogú település szép kifejezése is igaz, valós tartalmat takar, ezen kár is lenne vitázni. Mi miatt keletkezik mégis vita? Például. Élve a tanácsi — és más — tervek nyújtotta lehetőségekkel, fokozzuk minden faluban a népesség- megtartó erőt. Ahol szükséges: fejlesztésekkel. Megyénkben most már legalább 120 kisközség — 500 lelken aluli település — van, tehát ezekben is, mivel elsősorban ezekből igyekeznek el fele a fiatalok, egyik-másik ilyen kisközségben ma már csak 40— 50, idős ember él. Teremtsük meg tehát ezekben is — és persze más községekben is — a lehetőségeket, melyek itt tartják az embereket. De: vajon lehetséges-e ez? Van-e hozzá elég erőnk, a lelkesedésen kívül ? Nyilvánvaló, hogy nincs hozzá elég erőnk és talán nem is szükséges minden egyes , kisfalut fejleszteni. Akkor 4hát mi legyen? Mi lenne a legjobb vííi, lakóbizottságok, KISZtagok). Ezt a nemes társadalmi tevékenységet mindenkinek elősegíteni kötelesség, mert „A környezetvédelem önvédelem”. A TISZTASÁGI ŐRSÉGEK” pajtásait a felnőttek irányításával a közélet (Bégre, a városszeretetre való ne velés egyik formájaként tettekre, hasznos tevékenységre ösztönözzük. Kérjük a pedagógusokat támogassák az általános iskolások e nemes társadalmi tevékenységét — úttörőmunkaként értékelve — kérjék is számon tőlük. A „TISZTASÁGI ŐRSÉGEK" részére készített Útmutatót a Minisztertanács A miskolci postások október 5—6 ón kétnapos véradáson vettek részt. Csaknem ötszázan -elemke/tek a véradásra, es adlak térítésmenmegoldás? Mindezek, a kérdések az említett és korábbi értekezleteken, eszmecseréken is szóba kerültek már. Maradjunk a már idézett, szép kifejezésnél: minden település teljes jogú település. Úgy teljes jogú, ahogyan a felszólaló is értette: a legkisebb településen élő embereknek is joguk van az alapvető ellátáshoz, melybe általában beleértjük az áruellátást. a villanyt, a közlekedést, az egészségügyi szolgáltatást. (Lehetséges, hogy még lehetne egyet s mást sorolni.) Ezeket mind biztosítani is kívánja a terv, de nem minden esetben célravezető, ha mondjuk minden kisfaluban épül egy ABC-bolt, vagy akár csak egy vegyeskereskedői egység. Lehetséges, hogy némely faluban a már munkálkodó mozgóbolt, vagy mozgóboltok biztosítják majd a megfelelő áruellátást. Nemigen lehetne minden kisfalunak külön orvosa, iskolája, közigazgatási központja, de néhány kilométerre onnan már kell lennie és lehet is. Egy-egy kisebb körzetnek — bejárható, elérhető távolságon belül — lehet biztosítani a megfelelő ellátást minden szükséges vonatkozásban. Az arányos fejlesztést mindenképpen szükl séges a kisfaluk esetében is szem előtt tartani. Tudnivaló azonban az is, hogy az- arányosság ez esetben a több pénzt is jelzi, jeleznie kell. Az eddiginél mindenképpen többet. Az elmúlt tervidőszakokban az összbe- ruházásokra szánt összegnek mintegy 6—7 százaléka jutott a községekbe, a többi a városokba maradt. Ennek a G —7 százaléknak nagyobb részét föltehetően a járási székhelyek, esetleg a nagyobb községek vitték el, a kisebbeknek nemigen maradt semmi. Az arányon tehát lehet mit javítani. Ebben a tervidőszakban egyébként az összegnek talán több, mint 20 százaléka jut a községeknek és ez feltétlenül érezteti majd hatását. Vitázni azonban lehet, kell ezután is településeink fejlesztéséről. Hiszen mindahány unk érdekéről, életkörülményeink alakulásának mikéntjéről vitázunk. Tanácsi Hivatala területi főosztálya hagyta' jóvá. Az Egészségügyi Minis;,tórium a mozgalom országos kiterjesztését jóváhagyta. E versenyfelhíváshoz való csatlakozást a „TISZTASÁGI ŐRSÉGEK” megalakítására, feladatokkal való ellátására szólóan — a kiadott „TISZTASÁGI ŐRSÉGEK” Útmutató iában foglaltak szerint — a . Hazafias Népfront Miskolc városi Bizottságánál lehet bejelenteni (Miskolc, Kossuth u. 11. sz. 3525). Várjuk megyénk városainak jelentkezését a mozgalomhoz. a versenyfelhívás el- fogadását. A MISKOLCI INTÉZŐ BIZOTTSÁG lesen vért. Példamutató volt a fiatal postások aránya a jelentkezettek között, a véradóknak mintegy hetven százaléka. Ismerve az Utasellátó Vállalat két megyére — Borsodra és Hevesre — kiterjedő hálózatát, az ember meglepődik, amikor belép a csöpp üzembe. A Tiszai pályaudvar mellett levő cukrászüzemről van szó. amelynek termékei szinte minden vasúti és Volán-pályaudvaron megtalálhatók. A két- műszakos üzem dolgozói nem kevesebbet vállalnak, mint hogy folyamatosan friss cukrásztermékekkel látják el Borsod és Heves megyék utazóit. Átlagosan tíz cukEgy kőműves kisiparost a tanács pénzügyi osztályának vizsgálata alapján négy évre kétmillió forint általános jövedelmi adó és négyszázezer forint községfejlesztési hozzájárulás fizetésére köteleztek. A kisiparos a városi illetékhivatal adóosztálya ellen pert indított. Arra hivatkozott, hogy a kivetés indokolatlan becslés és irreálisan túlzott bruttó haszonkulcs alkalmazásával történt. Azt is elmondta, hogy adócsalás bűntette miatt eljárás folyik ellene. A nyomozás során üzleti könyveit és bizonylatait lefoglalták, emiatt állításait nem tudja igazolni. Ezért kérte, hogy ezeket az iratokat a bíróság szerezze be és a tanács által időközben elrendelt végrehajtást függessze fel. Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyet adott, de a fellebbezésre a másodfokú bíróság elutasító végzést hozott, Ezt azzal indokolta, hogy a kisiparos nem jelölt meg olyan bizonyítékokat, amelyek alapján a végrehajtás felfüggesztése indokolt lenne. E döntés ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: A jogerős államigazgatási határozatok végrehajtása a bíróság előtt megtámadható, ha a tényállás nincs megfelelően földerítve és helyrehozhatatlan következményekkel járhat. Ezért a fel fü'ggesztésnek elsősorban az a célja, hogy a kellően meg nem alapozottnak tűi.ő állam igazgatási ha tá rozatok foganatosítását megakadályozza. A bíróság azonban a végrehajtást méltánylást érdemlő körülmények mir t nem függesztheti fel. Ugyanígy. ilyen intézkedésre nem szolgálhat alapul, hogy a jogerős határozat nagy ösz- szegű fizetési kötelezettséget ír elő, illetve hogy annak fedezete biztosítva van. A kisiparos keresetében arra hivatkozott, hogy olyan felvett összegek után is adózásra kötelezték, amelyek az építtetők érdekeit szolgálták. s amikből jövedelme nem volt. Az elsőfokú bírórász dolgozik itt két műszakban, s nem panaszkodhatnak arra, hogy nincs munkájuk. Szőke Tibor, az üzem helyettes vezetője: — Állandó megrendeléseink vannak, s így bizony munka is akad bőven mind a két. műszakban. Áruválasztékunk jellemzéseként elég csak annyit megemlítenem, hogy átlagosan 30— 40 terméket gyártunk naprakészen, pontosabban szállításra készen. Minden dicsekvés nélkül hadd említsem meg azt is, hogy nem ság az adócsalás miatt indult büntetőeljárás iratainak beszerzése nélkül, kellő alap hiányában, rendelte el a végrehajtás felfüggesztését. A másodfokú bíróságnak pedig — a büntetőiratok birtokában — a kisiparost részletesen meg kellett volna hallgatnia afelől, hogy az államigazgatási határozatot milyen bizonylatokra hivatkozva támadja meg, s csak ezután foglalhatott volna állást abban a kérdésben: van-e jogi lehetőség a végrehajtás felfüggesztésére. Mindezek alapján megállapítható: a jogerős végzés megalapozatlan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú döntést hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra, valamint ú.i. határozat hozatalára utasította. Halálos baleset a toronydaruDan Tragikus szerencsétlenség történt az egyik állami építőipari vállalat munkahelyen, ahol megbízásukra egy gépesítő vállalat a tulajdonát képező és saját alkalmazottja által irányított to ronydaruval dolgozott. A kezelő észrevette, hogy a fékberendezés nem jól működik. Arra gondolt, hog? víz került bele, s az meg fagyott benne. Ezért elhatározta, hogy a darut melegítéssel próbálja üzemképessé tenni. Segítségül hívta az építői nari vállalat egyik munkását, aki olajba mártott ronggyal felment a darura. — A rongyot csak akkor gyújtsa meg. ha ép is felérek ! — figyelmeztette a kezelő. — Ennek ellenére az illető a rongyot meggyújtotta, ettől saját ruházata is lángra lobbant és a szerencsétlen ember olyan súlyos égési sebeket szenvedett, hogv másnap a kórházban m« halt. A történtek miatt a darukezelőt foglalkozási körében elkövetett gondatlan veszé* m iiszasn emlékszem olyan esetre, amikor minőséf i kifogással éltek volna valamilyen cukrásztermékünk ellen. Az Utasellátó Vállalat miskolci területi igazgatóságának cukrászüzeme jelentős forgalmat bonyolít le. Mintegy 30 vendéglátó és kereskedelmi egység részére szállítanak cukrászterméket. Az elmúlt évben körülbelül 5 millió forint értékű áru hagyta el a patikatisztaságú kisüzemet, ami — pontosan az üzem nagyságához mérve — jelentős eredménynek számít. Az itt dolgozók havonta 300 ezer forint értékű cukrászterméket állítanak elő, amelyek között olyan specialitások is akadnak, mint a csokiroló. amit szinte mirtden állomáson lehet kapni az Utasellátó Vállalathoz tartozó kereskedelmi egységekben, valamint a borsodi szelet, a szintén nagy népszerűségnek örvendő, szénhidrátszegény sütemény, ami ebből az üzemből indult el öt évvel ezelőtt hódító útjára. Kevesen tudják, de a Tiszai pályaudvaron működő cukrászüzemben különféle alkalmakhoz lehet süteményeket. tortákat rendelni. Jelentős forgalmuk van ebből is, hiszen havonta több tucat, általuk készített tortát vásárolnak a vevők. lyeztetés vétségéért jogerősen elítélték. A halálos baleset különböző pereket vont maga után. Előbb az SZTK az elhunyt ember özvegyének megállapított járulék visszatérítéséért a gépesítő vállalattól száznyolevanezer forint megfizetését követelte. A bíróság kimondta: á történtekért huszonöt százalékban a szerencsétlenül járt ember felelős, ezért a vállalatot csak a peresített ösz- szeg hetvenöt százalékénak megfizetésére kötelezte. Az állami építőipari vállalat az elhunyt dolgozó özvegyének temetési és egyéb költségeit megtérítette, s az ezen a címen Juttatott tizenhatezer forint visszafizetéséért a gépesítő vállalat ellen pert indított, — A halálos balesetet kizárólag a szerencsétlenül járt ember okozta — védekezett a gépesítő vállalat. Egyébként is a darut az építőipari vállalal üzemeltette, a kezelő, mint kirendelt dolgozó. az ő utasításuk szerint végezte munkáját, tehát irár- feMősségael nem tartozik. A jogvita a Legfelsőbb Bíróságon dőlt el, amely a vállalatot a peresített összeg hetvenöt százalékának megfizetésére kötelezte. Az Ítélet indokolása szerint a daru üzemben tartója a gépesítő vállalat volt. Egymagában az a körülmény, hogy ezt a fokozott veszély- lyel jóró tevékenységet az építőipari vállalat megrendelésére végezte, üzemben tartói minőségét nem szüntette meg. Erre utal az 1 szerződési kikötés is, amelj szerint a darut saját dolgozója kezeli. Tehát a munkaadó személye nem változott. Tekintve, hogy a szerencsétlenül járt ember a halálos baleset bekövetkezéséhez huszonöt százalékban hoz.záiá- rult, a gépesítő vállalal a kár hetvenöt százalékát köteles megtéríteni. Hajdú Endre Priska Tibor A klrayezet- és tmszetvétie'eiaért Vérei psísssli (pusztafal vi—fojl án) Döntött a LeffetsöM Bíróság Bonyodalmak egy adócsalás körül
