Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-09 / 237. szám
1981. október 9., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Tanácskozik az országgyűlés őszi ülésszaka Megkezdődön az országgyűlés őszi ülésszaka. Képünkön: Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter mondja beszámolóját. ■ fFolytatás az 1. oldalról) ' Szocialista nagyüzemeink ■j- amelyek fejlesztése miniig is elsődleges feladat volt, ■ts az is marad — szellemi, iluiyagi erőikkel képesek a •háztáji, házkör üli kistermelés szervezésére, összefogására. Ezzel követjük az agrárpolitika útmutatását, .feme ly nagyon lényegesnek Ifartju a kistermelésben levő lehetőségek rendszeres hasznosítását. E téren — egy-egy Megtorpanás után — különösen az utóbbi években tudunk szép eredményeivel felkutatni. • Miként az közismert: a háztájival, a kistermeléssel kapcsolatos politikánk hosz- fezú távú politika. Tehát a .nagyüzemek elsődleges fejlesztése mellett — ez egyben feltétele a kistermelésben rejlő lehetőségek jobb hasznosításának is — folyamatosan törődünk azzal, hogy a háztáji, a mezőgazdasági kistermelésben érdekeit százezrek szívesen vállalják ezt a munkát. Az utóbbi két ötéves tervidőszakban kereken 800 milliard forintot fordíthattunk az élelmiszergazdasági ágazatok fejlesztésére. Gépvásárlásra 110 milliárd forintot költöttek a mezőgazda- sági üzemek. A gépi vonóerő — miközben teljes minőségi váltás következett be — megkétszereződött. Erre jellemző, hogy ma az 1970. évinél 20 százalékkal kevesebb traktor, 30 százalékkal nagyobb vonóerőt képvisel. A gabonakombájnok száma sem nőtt, de teljesítőképességük megduplázódott. A műtrágyafelhasználás — hatóanyagban számolva — a mintegy B00 ezer tonnáról 1,4 millió tonnára növekedem. A felhasznált növényvédő szerek és gyomirtó vegyszerek mennyisége háromszorosa az 1970. évinek. Jelentősen bővült az épület- állomány is: tíz év alatt kereken 1000 szakosított állattartó telep épült. Ezekről kerül ki ma az állati termékek több mint harmada. Mindezek az eredmények nem lennének az ipar hozzájárulása nélkül. A gépek és eszközök 42 százalékát a hazai ipar állítja elő; 43 százalékát a KGST-országokból, 15 százalékát tőkés piacon szerezzük be. A forgalmazott növényvédő szerekből kereken 52 százalékban részesedik a hazai ipar, a többit importáljuk. A termelés biológiai alapjait is sikerült megteremteni, amihez jelentősen hozzájárultak a magyar kutatók, genetikusok. Az utóbbi tíz esztendőben 033 hazai, és 442 külföldi új növényfajtát minősítettünk, 40 hazai és 2B külföldi új állatfajtát, hibridet vettünk köztenyésztésbe. Teljes fajtaváltás következett. be a búzánál, s a kukoricából pedig a teljes hibridváiasztékot kétszer cseréltük. Miközben a termelés jelentősen bővült, a mezőgazdaságban dolgozók száma tíz év alatt több mint 200 ezerrel csökkent. A munka termelékenysége ez. idő alatt több mint kétszeresére nőtt. Ezt a termelés anyagi-műszaki bázisának fejlesztése, az emberek nagyobb hozzáértése, szorgalma tette lehetővé. A mezőgazdaságban dolgozók képzettsége jelentősen változott. A szocialista nagyüzemekben jelenleg 23 000 egyetemi és főiskolai képzettségű ember tevékenykedik Számuk a termelőszövetkezetekben csaknem megháromszorozódott. A középfokú végzettségűek száma kis híján kétszerese a tíz. évvel ezelőttinek, s eléri a 40 ezret. Sokat javullak az anyagi, érdekeltségi viszonyok is. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek dolgozóinak jövedelme az. évtized első felében erőteljesebben, a második felében mérsékeltebben növekedett. A IV. ötéves terv során a közös gazdaságokban az átlagkereset éves növekedési üteme meghaladta a !1 százalékot, s a tervidőszak végén keresetük elérte a munkásokét. Bármilyen látványosak, elismerésre méltóak is eredményeink, nem mondható el, hogy az. elmúlt évtizedben minden magunk elé tűzött célt elértünk. Mezőgazdaságunk, élelmiszeriparunk, az erdészet és a fafeldolgozás hiányosságai sok tekintetben összefüggésben vannak a szakmai műveltség hiányosságaival, a szervezettség gyengeségeivel, a fel- használásra kerülő termelő- eszközök fogyatékosságaival, a nem kellő hatékonysággal. Hozzájárulásunk a nemzeti jövedelemhez elmaradt a kívánttól. A nettó termelés növekedési üteme alacsony. A termelés anyagi ráfordításai egyes ágazatokban jobban emelkedtek, mint a hozamok. A termelés növekedésével nem tartott lépést a gazdaságosság, a versenyképesség. Még mindig él bennünk az egyoldalú rheny- nyiségi szemlélet. Ez abból az. időből származik, amikor még egyetlen feladat állt előttünk, nevezetesen az, hogy legyen elegendő élelmiszer. Ma minőségileg más a helyzet, Most azt mondjuk, hogy termeljünk az eddiginél több élelmet, de gazdaságosan, nemzetközi mércével mérve is versen y képesen. A gabonatermelés kivételével. a növénytermelés többi ágazata a kívánatosnál lassabban fejlődött. Különösen a száiastakarmány-termelés és a gyepgazdálkodás maradt el lehetőségeinktől. Az állattenyésztő ágazatok ráfordításai még mindig magasak. A termelőüzemek és tájkörzetek, a megyék közötti különbségek nem csökkentek, hanem növekedtek. A mezőgazdasági üzemeknek mintegy 40 százaléka magas színvonalon, hatékonyan termel. Ez a kör adja az összes termelésnek több mint a felét. Az üzemeknek 30 százaléka az átlagos színvonalat képviseli, arányukkal hozzávetőlegesen azonos mérték íren — tehát 30 százalék körül — részesednek a termőterületből, az. eszközökből és a termelésből. A gazdaságok további 30 százaléka jóval az átlagos színvonal alatt tevékenykedik. Termelési színvonaluk — a tagadhatatlan fejlődés ellenére — a természeti adottságaikhoz, képest is alacsony. A töld védelemnél: és -hasznosításnak is több gondjával küszködünk. Az. utóbbi tíz évben 103 ezer hektárral csökkent a termőföld területe — zömében a szántóterületek rovására. A hetvenes esztendők első felében évente 40—50 000 hektár föld hevert parlagon. Ezt az utóbbi néhány évben sikerült 10 ezer hektár alá szorítani. A beruházások nem egyszer a legjobb termőföldeket kapcsolták ki a mezőgazdasági termelésűül. A világgazdaság — amely- ivei ezernyi szál köt össze oennünket — az alaposság, átgondoltság .-i'.ellett nagyobb rugalmasságot, gyorsaságot is követel tőlünk a termeléssel kapcsolatos cselekvéseinkben. A megváltozott viszonyokat jól érzékelteti a világpiaci árak alakulása. Míg 1 tonna kőolajért 1970-ben 15 kilogramm vágómarhát kértek, addig 1980-ban 150 kilogrammot. Egy évtizeddel ezelőtt 200 kilogramm búzát, most 1000 kilogrammot kell értékesítenünk azért, hogy hozzá lehessen jutni ugyancsak 1 tonna kőolajhoz. A tőkés piacokon lépien-nvomon szembetaláljuk magunkat a korlátozó intézkedésekkel, a bizalmatlansággal, a protekcionizmussal. Szocialista barátaink sem mentesek a gazdasági problémáktól. Elérkezett az ideje annak, hogy most mar ne csak hangoztassuk, hogy az élelmiszer-termelés stratégiai tényező, hanem ehhez igazodva cselekedjünk a kutatómunkában. a termelésben és — az ipari eszközök, anyagok révén — a feltételek megteremtésében is. Az előttünk álló években változatlanul gondoskodnunk kell a lakosság javuló élelmiszer-ellátásáról, s dinamikusan tovább kell növelnünk a gazdaságos élelmiszer-kivitelt. A belső ellátásban a növekvő igényeknek az eddigieknél jobban meg kell telelni — ideértve az olcsó termékek kívánatos arányát is. Tovább szándékozunk bővíteni a választékot és javítani a minőséget. Exportfeladataink is jelentősek: a következő öt esztendőben a kivitelt — javuló versenyképesség mellett — mintegy harmadával kell növelnünk. Fokozatosan érvényt kell szereznünk annak az elvnek, amely kimondja: az export növelése és a gazdaságosság javítása egyidejűleg megoldandó feladat. Az élelmiszer-termelésnek a növénytermesztés az alapja. Elengedhetetlen követelmény a termőföld hozamának növelése. Azért szoi-galmázzuk nagy erővél a növénytermelés dinamikus fejlesztését, mert csak így lehet az állattenyésztés, valamint az élelmiszer- ipar feladatait megoldani. A növénytermesztésen belül az első helyen a gabonatermelés fejlesztése áll. Nagyon lényeges, hogy a következő években a gabonafélék vetésterülete — miközben a hozam nagyobb lesz — ne csökkenjen. hanem növekedjen. Az élei miszer-elöállítás másik alappillére a hústermelés. A gabonatermelés mellett ez az a terület, amelyen — lehetőségeink határáig — túlteljesíthetjük terveinket. Vágóállatból a termelési előirányzataink meghaladjak a 2.2 millió tonnát, aminek 80 százalékát a sertés és baromfi jelenti. A jövőben is e két. abrakfogyasztó állattenyésztési ág termelése lesz a meghatározó. Ugyanakkor bővíteni kívánjuk a vágómarha és juhhús termelését is. Javításra vár a hazai ipari fehérjék minősége, s minél kiterjedtebb hasznosítást igényelnek a különböző takarmánykiegészítők. hozam- fokozók is. Az említett követelményeknek több élenjáró üzem már megfelel. A bábolnai baromfi- és sertéshústermelési integráció ezen ágazatok teljes vertikumát átfogja. Az élelmiszeripar közvetlenül kapcsolódik a nyersanyagtermeléshez. Mindent el kell követni a mezőgazdaság és a feldolgozóipar jobb együttműködéséért, mert csak ez esetben számíthatunk arra, hogy élelmiszeriparunk termékeinek minősége, gazdaságossága, nemzetközi versenyképessége javul. Ennek a változásnak egyik lényeges feltétele, hogy jobb legyen az összhang az alapanyagtermelés és a -feldolgozás között. Annak ellenére, hogy nem vagyunk megelégedve az élelmiszer-ellátás minden részletével, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi években e téren is jelentős javulás tapasztalható. Ennek egyik forrása az élelmiszer-termelésben. a másik a kereskedelemben található. A forgalmazásban a legtöbb fennakadás — sok tekintetben az áru jellegéből adódóan is — talán a zöldség-gyümölcs kereskedelemben mutatkozott. Ezért került nemrégiben újra napirendre ez a téma. Törekvéseink lényege: javuljon az áru minősége, nőjön a választéka, s legyen egyenletesen jó a zöldség-gyűmii 1 cs- ellátás is. A termőföld védelmében és hasznosításában is bőven adódnak feladatok. E téren széles körű társadalmi összefogásra is szükség van. A termőföld csökkenésének jelenlegi ütemét minden rendelkezésünkre álló eszközzel mérsékelnünk kell. Mindenekelőtt a nagyüzemi gazdaságok vezetőitől várunk fegyelmezett magatartást. A VI. ötéves terv az előző öt évinél mintegy 30 százalékkal nagyobb lehetőséget teremt a meliorációra, amely több, mint 1 millió hektár földet érint. A közeljövőben válnak ismertté az alacsony színvonalon gazdálkodó, gyenge adottságú üzemele külön ösztönzésének módjai, az ösztönzés egyebek között a termőföld jobb hasznosítását is segíti. A bővített újratermelést megalapozó fejlesztő munkában anyagi erőinket az új követelmények szolgálatába kell állítanunk. Ilyen szempontból mezőgazdaságunkban nagy a jelentősége az energiagazdálkodás új alapokra helyezésének. Intézkedési programunk elkészült, s a tennivalók három csoportba sorolhatók. Ezek: általános energiatakarékosság minden területen: új energiatakarékos termelési eljárások kipróbálása és széles körű elterjesztése minden ágazatban; valamint a kívülről érkező energiák egy részének helyettesítése melléktermékekkel. tehát új energiaforrások feltárása és hasznosítása. A technikai-műszaki feltételek kapcsán rendszeresen visszatérő téma az alkatrész- ellátás. A gépek karbantartása, az üzem közbeni hibael- huritas, valamint a téli nagyjavítás tetemes része a termelőüzemek feladata. Ezért helyeseljük — saját, vagy társulásos alapon — újabb javítóműhelyek építését. Az erdőgazdálkodás, az elsődleges faipar és a fakeres- kedelem előtt is nagy feladatok állnak. Az. eddigi munkával a termelés növelését jó néhány évre előre megalapoztuk. Tíz év alatt ugyanis az ország fával .borított területe 1(>4 ezer hektárról, a fakitermelés pedig 6 millió köbméterről mintegy 8 millió köbméterre nőtt. Az új .rdőle telepítésében gondozásában. valamint a fakitermelésben 20—30 százalékkal nőtt a gépesítés. A munkaerő-csökkenés, valamint a termelés növelése miatt a gépesítés további gyors ütemű növelésével számolunk. Az utóbbi hetekben döntések születtek amelyek a kedvezőtlen természeti adottságok között dolgozó nagyüzemek fejlesztését szolgálják. Szé.es jeret kívánunk adni a jól gazdálkodó üzemek és a gyengék együttműködésének. Ehhez megfelelő érdekeltséget dolgoztunk ki. A meglevő termelési lehetőségek jobb hasznosítására tovább bővítjük a nagyüzem és a háztáji gazdaság kapcsolatait. A köz- gazdasági szabályozás eszközeivel is ösztönözzük a megfelelő termelésszerkezet kialakítását, különösen a gabonatermelés fokozását, A szakemberek csoportos kihelyezését szorgalmazzuk, ezért megkétszerezzük az e célra nyújtható állami támogatást. Mindebben kérjük az érdekelt megyék vezetőinek aktív közreműködését. Az előttünk álló télre minden fontos termékből megfelelő árualapokkal rendelkezünk. Ágazataink időarányosan teljesítik, sőt néhány termékből túl is teljesítik exportelőirányzataikat. Az őszi munkák kedvező természeti feltételek között, jó ütemben haladnak. A betakarításban Tisztelt Országgyűlés! Sok gonddal, problémával küszködő világunkban jóleső érzéssel olvastam és hallgattam a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elvtárs beszámolóját mezőgazdaságunk helyzetéről. Örülünk az eredményeknek, hogy ..hazánk mezőgazdasági termelése a leggyorsabban fejlődő országok mezőnyében helyezkedik el”. A Mezőkövesd és környékén elhelyezkedő választókerületem. de hozzátehetem: Borsod-Abaúj-Zemplén megye tapasztalatai is alátámasztják a beszámoló legfontosabb megállapításait Választókerületemben a mezőgazdasági nagyüzemekben az utóbbi 5 évben a kenyér- gabona hektáronkénti átlagtermése meghaladta az országos átlagot, és 1980. évben megközelítette a 4.8 tonna hektáronkénti átlaghozamot. Az összes termésmennyiség 10 év alatt közel megduplázódott. A másik, amit szeretnek kiemelni, a terület háztáji es kisegítő gazdaságainak szerepe a kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátásban. Me zőkö vesden és környékén olyan modell alakult ki a nagy- és kisüzemek kapcsolatában, ami komoly sikereket eredményezett, Jellemző, hogy 1970- ban a háztájiból a mezőkövesdi termelőszövetkezet 1,7 millió forint értékű terméket vásárolt fel. 1980-ban kereken 20 millió forint értékűt, A mezőkövesdi áfész 25 szakcsoporttól 1981-ben felvásárolt több mint 1400 tonna zöldséget, 1500 tonna gyümölcsöt. 1,8 millió darab tojást, 1500 tonna sertéshúst, A szentistváni tsz közel 150 vagon szemestakarmánnyal segíti évente a háztáji termelést. A területi tapasztalatok alapján nagyon egyetértek a beszámoló azon gondolatával, hogy a part kiegyensúlyozott agrárpolitikája, az agrártermelést élvező társadalmi megbecsülés jelentősen hozzájárult a mezőgazdaság által elért eredményekhez. Választó- kerületemben járva mindenütt — és nemcsak termelő- s*övetkezeteink piros bet.ús ehhez — lévén az őszi időszak nagy munkacsúcs a mezőgazdaságban — szorgalmas munkájukkal a diákok és a katonák is számottevően hozzájárulnak. Elért eredményeink sora, az agrártermelés mai színvonala alkalmassá teszik mező- gazdaságunkat, élelmiszer- iparunkat, erdő- és fagazdaságunkat az újabb feladatok megoldására. Az utóbbi évek tettei bizonyítják: a magyar mezőgazdaság és élelmiszer- ipar termelési egységeinek jelentős hányada már ma is képes arra, hogy a magasabb követelményeknek is megfeleljen. Azon kell dolgoznunk, hogy ez mind általánosabbá váljon. Most a munka hatékonyságának növelése a legtöbb feladat, ami feltétele és egyben garanciája annak, hogy mezőgazdaságunk, élelmiszeriparunk, erdészetünk a jövőben is eredményesen szolgálja szocialista céljaink elérését — mondotta befejezésül Váncsa Jenő. ünnepnapjain, a zárszámadő közgyűléseken — hangot adott ennek a terület termelőszövetkezeti parasztsága. Elmondhatom azt is, hogy az itt élő családok munkája eredményeként a jövedelmi helyzet kiegyensúlyozott, jó, es munkájukkal arányban áll, az emberek hangulata jó, közérzete nyugodt. Tisztelt Országgyűlés! öröm képviselőnek lenni egy olyan kerületben, ahol az ország mezőgazdasága által elért eredményele egyértelműen tükröződnek. Nem könnyű viszont tanácselnöknek lenni olyan megyében, ahol az átlagosnál lényegesen kedvezőtlenebbek az agrárgazdálkodás feltételei. Ettől függetlenül igaz és a megyei képviselőcsoport véleménye egységes volt abban, hogy az elmúlt évtizedben nálunk is jelentős volt a tej- lődés, de az eredményesseg tervidőszakonként változott. A gazdasági ösztönzők a megye mezőgazdaságára a IV. ötéves tervidőszak során voltak a legkedvezőbbek, de az országos színvonalhoz így sem sikerült felzárkózni. Az V. öléves tervidőszakban a termelés tovább növekedett. Például 5 év alatt 70 ezer tonnával több kenyérgabonát, 17 ezer tonnával több napraforgót, 130 ezer hektoliterrel több bort, 25 millió literrel több tejel vásároltak lel megyénkben. A gazdálkodás feltételeinek szigorodása miatt azonban — amelyhez a kívánatosnál lassabban alkalmazkodtak mezőgazdasági nagyüzemeink, a sorozatos ár- es belvízkárosodás miatt, amely mintegy 45—50 ezer hektárt érintett es évenként félmilliárdos nagyságrendű közvetlen és közvetett kárt okozott — a szövetkezetek eredménye mintegy felére esett vissza. Ezzel párhuzamosan üzemeink között erőteljes differenciálódás ment végbe, amit az is mutat, hogy a megyei- ieg képződött nyereség kétharmada az üzemek 10 százalékánál termelődött, ugyanakkor az üzemek 40 százaléka veszteségesen gazdálkodott. Jelenleg a közös gazdaságok fele önerőből az egyszeri újratermelésre is abc képes. Tisztelt Országgyűlés! Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is a jövőben szigorítani kell a mezőgazda-ági termelés alapját képező er- mőföld védelmét. A más célú igénybevétel korlátozásával, a parlagterületek fokozottabb termelésbe vonásával jelentősen bővíthetők a termelés alapjai. Legnagyobb tartalékainkat viszont az ár- és belvizektől veszélyeztetett mintegy 70 ezei hektár ió minőségű föld kéoezi (Folytatás a 4. oldalon) Dr. Ladányi József felszólalása
