Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

1981. október 1., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG £ Már a Kodály-évfordulóra is gondolnak Hangversenyévad előtt I A Téti bérletet több min* 720-an vették meg: a Nép­szerű zenei estek és az Egye­temi bérlet sorozatban — ezekben egyébként még van néhány eladó bérlet — ösz- szesen nyolcszáz rendszeres koncerthallgatóval számol­nak. Miskolcon. Mert a me­gyeszékhely három felnőtt hangversenysorozatán kívül Kazincbarcikán, Ózdon é6 Le- ninvárosban tartanak most már hagyományosan felnőtt hangversenyeket. S ahogyan Gomda Ferenc, az Országos Filharmónia miskolci kiren­deltségének vezetője elmond­ta, a most kezdődő koncert­évadban is törekedtek arra, hogy a városok közönségének igényéhez, lehetőségeihez iga­zítsák a kínálatot. Így kerül sor például az idén Leninvá- rosban az ott élő Hegymegi Ernő koncertjére. Vagy a Moszkvai trió vendégszerep­lésére. összesen 16 200 bérletet bo­csátott ki a megyében az Or­szágos Filharmónia. A bérlet­tulajdonosok többsége isko­láskorú. Tizenöt általános is­kolai, 12 középiskolai és 10 szakmunkástanuló sorozat in­dul az ősszel. Edelényben és Mezőkövesden a középiskolá­sok részére először szervez­nek sorozatot. Így e két if­júsági sorozattal bővül a sze­replési helyek száma. S ha már az ifjúsági soro­zatoknál tartunk. Gonda Fe­renc elmondta, a középisko­lás sorozatban a romantika köré csoportosítják a koncer­teket. A romantikus zene és a romantikus költészet ösz- szevetése szerepel a prog­ramban. Idén először meg­próbálkoznak azzal is, hogy diafelvételeket is bemutassa­nak a hallgatóknak. A mis­kolci József Attila Klub­könyvtár igen gazdag dia­anyagát kölcsönzik erre a célra. A bemutatásra kerülő zeneművekhez illő képanya­got válogatnak össze, s mu­tatnak be. Egyébként az if­júsági sorozatok összeállitá- sánál már gondoltak arra is, hogy jövőre Kodály-évfordu- ló lesz. A középiskolai soro­zatban például a KISZ KB Művészegyüttesének énekka­ra Kodály Psalmus Hungari- cus és Pangve Lingva című művét is bemutatja. A koráb­' Kiváló muzsikusok gyakran megtisztelik fellépéseikkel Miskolc koncerttermeit, ám ennek ellenére be kell valla­nunk azt is, hogy az ének­művészek itt ritkábban lel­nek otthonra. Ki tudja miért, a hangszeres szólóestek, a zenekari koncertek mintha nagyobb népszerűségnek és nagyobb gyakoriságnak ör­vendenének. Koncerthagyo­mányaink éppen ezért nem bővelkednek olyan esemé­nyekben, mint a szeptember 28-án megrendezett dalest, ekkor ugyanis Jelena Obraz- cova, a moszkvai Nagy Szín­ház magánénekesnője adott hangversenyt a Zenepalota Bartók-termében. Jelena Obrazcova nem is­meretlen a zenét szeretők előtt következésképp a világ egyik legragyogóbb énekesé­nek fellépése a számos le­mezfelvétel birtokában, a rá­dióközvetítések nyomán — elvileg •— nem a reveláció erejével, hanem sokkal in­kább az előre várt s be is teljesülő élmény kiegyensú­lyozott varázsával kellett vol­na, hogy hasson. Ám a hall­bi jó ta pás xta lat ok ra támasz­kodva ebben a hangverseny­évadban is rendeznek össze­vont hangversenyt a miskol­ci sportcsarnokban. Az áp­rilis 26-ra tervezett rendez­vényen fellép a Magyar Ál­lami Népiegyüttes is. Miskolcon egyébként októ­ber 12-én kezdődik az 1981 —82-es hangversenyévad. A Téli bérlet sorozatban a Mis­kolci Szimfonikus Zenekar ad koncertet, László Margit közreműködésével. Vezényel Mura Péter. A sorozat máso­dik koncertjén a Drezdai Fil­harmonikusok játékát hall­gathatják meg az érdeklő­dők, október 27-én. A Téli bérlet hangverse­nyeinek színhelye hagyomá­nyosan a Miskolci Nemzeti Színház. A színház felújítá­sa miatt azonban várhatóan csak novembertől tudják ott megtartani a hangversenye­ket. Addig — amint azt a miskolci kirendeltség vezető­je elmondta — a Rónai Sán­dor Művelődési Központ szín­háztermében lesznek a kon­certek. A másik két miskol­ci felnőtt sorozat esetében részben a színházban, részben pedig a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központban, illetve az egyetem aulájában tart­ják az esteket. A Téli bérlet 10 hangversenye közül ötön a Miskolci Szimfonikus Ze­nekar játszik. De ebben az évadban — a már említett, s a világ négy legjobbja kö­zött számon tartott drezdai együttesen kívül — hallhatja a közönség a Budapesti Fil­harmóniai Társaság Zeneka­rát, a Liszt Ferenc Kamara- zenekart, a Szombathelyi Szimfonikus Zenekart és az évadzáró koncérten a Magyar Állami Hangversenyzenekart. A Népszerű zenei estek so­rozat egy Csajkovszkij balett­esttel indul, s e sorozatban lép fel Miskolcon a Debrece­ni Kodály Kórus. Az 1981—82-es hangver- senyévadban egyébként is­mét meghirdetik a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola termébe a kamarabérleti sorozatot A négy kamarabérleti sorozat a Téli bérlethez kapcsolódik. Cs. A. gatóság őszinte örömére a koncert sokkal több volt, mint egy (elvileg) kiszámít­ható zenei érték jelenléte, több, mint hanglemez-élmé­nyeink megelevenedésének misztikuma. A személyes ta­lálkozás az igazi tehetséggel mindig megdöbbentő, Obraz­cova pedig tökéletesen ért ahhoz, hogy felfokozott ér­zelmi kontaktust teremtsen a megszólaltatott alkotás, ön­maga mint előadó, és a kö­zönség között. Műsorának ro­mantikus ihlete, Csajkovsz­kij és Rahmaninov dalai, majd a szünet után hallott régi orosz románcok egy rendkívül érzékeny, szenve­délyes karaktert ismertettek meg velünk. A legszélsősé­gesebb ellentétpárokat (hang­erőben, dinamikában és tó­nusban egyaránt) megszólal­tatni kép>es talentuma és tu­datos művészi kifejezésmód­ja kivívta a közönség elra­gadtatását, a tapsvihart há­rom, ráadásként adott opera- áriával köszönte meg. Jelena Obrazcova partnere Vazsa Csacsava zongoraművész volt D. Sz. E. Itt, a faluban a tanár mel­lé — ha férfi az illető —, a bácsi megszólítás jár ki. így üdvözlik a helybeliek, így ál­lítják meg néhány száz mé­teren belül többen is Lovas Albertet, aki pedig évei sze­rint még fiatal ember. Har­minckét éves. Igaz, mozgoló­dott már ő annyit ebben a faluban, ezért a faluért, hogy attól akár sokkal régebbinek is tetszhet ittléte, jelenléte. Jó értelemben vett nyüzsgő ember. Ilyen volt már tíz évvel ezelőtt is. Ilyennek kel­lett lennie, hisz’ másként most nem kerülhetnének jegyzet- füzetbe az alábbi — vázla­tos — tudnivalók: — 1969—70. táján, a tele­vízió pávaköri műsorainak hatására érlelődött bennem a gondolat, hogy meg kellene szervezni a dalkört. Itt szü­lettem, ismertem a falut, az embereket, folyton az mo­toszkált bennem: miért ne lehetne nálunk is összehoz­ni?! Addig, addig, hogy 1970 őszén már többen összejöt­tünk és a következő év tava­szán be is mutatkoztunk. Hát, ami azt illeti, nem talált egy­öntetű fogadtatásra a fellé­pésünk, voltak, akik azt mondták: „Feltűnési viszke- tegség ez”..., aztán voltak Marasztaló, enyhe ősz A kellemes, szinte nyárias idő marasztalja, tartóztatja a hazánkban költő és átvonu­lás közben hozzánk érkezett madárseregeket. A füsti- és molnárfecskék elhagyták ugyan fészkelőhelyeiket, azon­ban a dél-alföldi természet- védelmi területeken — főleg a Szegeddel határos Fehér­tói rezervátumban — még mindig látni népes csapatai - kát. A természet ugyanis bő­séges élelmet, kínál a villás- farkú madaraknak, a szikes tavakat övező nádasokban pe­dig biztonságos éjszakai me­nedékre lelnek. Néhány kisebb létszámú darucsapat korán érkezett. Ezek sem mennek tovább. Az Európa legészakibb vidé­kein és Szibériában költő nagy testű gázlómadarak jól érzik magukat a pusztaszeri tájvédelmi körzet vadvizein. A vízpartokról időnként fel­röppennek és a közeli kuko­ricatarlókra teszik át székhe­lyüket. olyanok is, akik úgy véle­kedtek a televízióban látott csoportokkal példálózva: „Mik vagytok ti ezekhez ké-. pest?!”... Egyszóval kezdet­ben még sajgt közönségünk­kel is meg kellett küzdeni, de átvészeltük ezt az idősza­kot, lassan kialakult a törzs­gárda. Nagy segítséget jelen­tett, hogy 1971-ben Vass La­jos „felfedezett” bennünket, felajánlotta segítségét, és el is jött hozzánk, megmondta, mit kell szebben, jobban csi­nálni ... Aztán „nekilendült” a lel­kes csapat, s bár még min­dig akadtak szavakkal gán- csoskodók, nem szűntek meg saját dalaikat énekelni, gyűj­teni, sőt, 1976-tól már tán­caikat is színpadra vitték; a pávakörből hagyományőrző együttes lett. Es „jöttek” az eredmények is: „jó” minősí­tés az első országos megmé­retésen, aztán háromszor egymásután „kiváló” ... Köz­ben emlékezetes fellépések — például 1979-ben a Ma­dách Színházban rendezett Táncantológia műsorában —, és persze próbák _ és mun­ka... Ki tudná tizenkét év történetét csak címszavakban is hűen visszaadni?! Hogy hasznosan és értelmesen dol­Űgy tűnik, a következő hé­ten jelentkező magyar Me­phisto elölt és a múlt héten látott, ugyancsak magyar Ideiglenes Paradicsom után, azaz a közbeeső héten feltét­lenül szükségesnek tartják a filmműsorok beosztói, hogy mind szélesebb nézőtömegek kaphassák meg a semmit­mondó mozi-időtöltést és, ha valakinek már nagyon hiány­zott Búd Spencer és Terence Hill, azaz Piedone, meg a por­celánkék szemű szuperhős, úgy e héten kiszórakozhassa magát. Igaz, most nerri Pie­done névvel jelentkezik a másfél mázsás verekedőgép, hanem a Sergio Corbucci ren­dezte olasz filmben kamion­sofőr, de ugyanazt csinálja ő is, meg társa is, mint a többi filmjeiben. Az olasz tengerpartról áttették a tör­ténetet Amerikába, Miamiba, és korábbi nagy kasszasikerű filmjükre emlékeztetve ennek a filmnek ez a címe: ... és goztak, arról néhány hónapja egy becses oklevél is tanús­kodik; azt hitelesíti, hogy a „szocialista kultúráért” dol­goztak. Lovas Albert: — Nem tagadjuk, hogy vol­tak konfliktusaink is az el­múlt tizenkét évben, de volt annyi erőnk, ' hogy együtt tudtunk maradni, nem hullott szét az együttes egy-egy megpróbáltatáskor. Ma már a falu is elfogadja, döntő több­ségben magukénak érzik az ittélök az együttest. Jelenleg negyvenen vagyunk, az együttes tagjainak a fele a negyven éven felüliekből adó­dik, tizenketten általános is­kolások, a többiek húsz— negyven év közöttiek; ami érdekes: a 14—20 év közötti fiatalok kimaradnak ... — Mi lehet az oka? — MínaenekelőU az, hogy az általános iskola befejezése után elkerülnek a faluból, továbbtanulnak ... Egyéb­ként is, a mi együttesünkre az a jellemző, hogy családok­ra épül. Illetlen magammal példálózni, de nálunk apám, anyám, a feleségem, a kislá­nyom, én, mind ott va­gyunk ... Tizenkét—tizenhá­rom olyan család van, ahon­nan házaspár jár az együt­tesbe. A mi együttlétünk iga­megint dühbe jövünk. Ebben most nem detektív, nem se­riff, mégis a rendcsináláshoz csapódik, mert társával együtt' a különböző zug-i'o- gadóirodák, illegális játékka­szinók és egyebek leleplezé­sére, megregulázására vállal­kozik. Csaknem két órán át, jön-megy, menetrendszerű pontossággal osztogatja a po­fonokat, a kaszk adőrcso por­tok dőlnek, ahogy az illik; van bunyó, ha nem is szaka­datlanul, de jóval több mint amennyit művészeti mércével még mérhető mozidarabban el lehet viselni. Biztos kasz- szasiker. A filmosztás véletlenje, vagy a műsorosztók szeszé­lye úgy hozta, hogy ezen a héten a filmbaráti körök mo­zihálózatában is olasz film látható, ráadásul olasz film- burleszk. írta és rendezte; Maurizio Nichetti, a címe pe­dig: Ratataplan. Nehéz meg­okolni, vajon miéit a töV’->­zából családias, a próbák is klubjellegűek... Szerencsénk van, a Bállá házaspárt otthon találjuk. Kislányuk is jár az együttes­be, de éppen iskolába siet, így hát Bállá Bélát és fele­ségét faggatjuk: mi tartja őket kezdettől fogva az együt­tesben, mi örömük telik ben­ne? A feleség „találja meg” előbb a szavakat: — Jártak itt annak idején gyűjtők, tanár bácsitól is so­kat hallottuk, hogy jó volna ha magunk csinálnánk ... így hát belementünk .. . Ma már, ha kimaradnak próbák, hát szinte nem találjuk a helyün­ket. Hiányzik... Miért? Mert szeretünk énekelni, én igenis szeretek, tudja, az én apám­nak kocsmája volt, gyerek­ként ott ellestem mindent, amit a .fiúk daloltak, aztán vasárnaponként kiültem a padlás ablakához, és .mind énekeltem, hogy az utca csen­gett bele ... — Én nem tudok annyira, csak szeretek — bátorodik meg a férj is —, szeretek járni, aztán h közösben el­megy az én hangom is. erő­síti a többit... Nem vala­miért csinálja ezt az ember, nem kapunk mi ezért sem­mit, de higgye meg, jó ér­zés az, hogy Tardqna neve elhangzik itt is, ott is, már csak másként érzi magát az ember, hogy az ő falujában is van valami... Van Tardonán egy népi együttes... Tcnsigy József Fotó: Fojtán László nyíre igényesébb filmeket, be­mutató szűkebb hálózatba került ez a mű, hacsak azért nem, mert bizonyos nosztal- gikuh rétegigényeket kíván kielégíteni. E film ugyanis a némafilm korszakának és a hangosfilm kezdeteinek ..le­jéből való filmburleszkek nyomdokain halad, azoknak a motívumai, variálhatja. Köz­ponti alakia egy kétbalkezes rtjérnök, aki mindent csínéi, csak éppen szakmájába véső munkát nem,. lehetetlennél lehetetlenebb helyzetekbe ke­veredik, csetlik-botlik. és la­za szálú történetei mögött va­lami szánalmas társadalmi kép is felvázolódik homályo­san. A hajdani filmburlesz­kek 10—15—20 percesek vol­tak. Ez másfél órás. De nincs benne több. mint amennyi 15 percet megérne. (benoilelO Jete Obrazcova dalestje Nézőtéri meditáció Burleszk és bunvó olaszban A putnoki Építő- és Szakipari Szövetkezet, Putnok, Rákóczi u. 39. szám felajánlja megvételre a tulajdonában levő felújított 3 tonnás ROBUR tehergépkocsit Ár: megegyezés szerint A tardonai népi együttes vezetője Lovas Albert: „A mi együttesünkre a családias jelleg jellemző, pró­báink is klubjellegüek" — Bállá Béla és felesége kezdettől tagja az együttesnek: „Szeretünk énekelni... Másként érzi magát az ember, hogy tudja, Tardonán is van valami”... Dalok, táncok hagyományőrzői Tardonai találkozások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents