Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-29 / 254. szám

1981. október 29., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Tanulóink nevében is köszönjük A putnoki általános iskolai diákotthonban széles körű társadalmi összefogással meg­épült és a tanulók részére már át is adtak egy bitumen­nel felülkezeit 40x20 méte­res kézilabdapályát. A tanu­lók nagy örömmel fogadták ezt az ajándékot, amely egy­részt elősegíti az elhelyezett diákok testedzését,-jó sporto­lási, játéklehetőségét, más­részt biztosítja a szabad idő célszerű kihasználását. Szeretnénk megköszönni a pálya elkészítésében részt ve­vők — Sajó—Hangony Víz­társulás. a KPM putnoki sza­kaszmérnökség zádorfalvai brigádja, s a helyi termelő­szövetkezet — munkáját, mely szép példája az általá­nos iskolák szocialista segí­tésének. Továbbra is várjuk és igényeljük a segítségüket. Koszta János igazgató, ' Putnok Szüreti mulatság Borsoageszten / Szüreti mulatságon vettem részt október 25-én Borsod- geszten. Az egész délutánt ki­töltő rendezvényen ott volt a kisközség apraja-nagyja. A mulatság 14 órától felvonu­lással kezdődött, a hagyomá­nyoknak megfelelő öltözet­ben. népviseletben, illetve maskarákban. Mindenkinek jutott finom, friss pogácsa, azoknak is, akik csupán a kapukban nézelődtek. A kul- túrházban műsor követte a felvonulást. Óvodások, isko­lások szavaltak a szüretről, az őszről, s vidám jeleneteket, néptáncot mulattak be. Nagy sikerrel szerepedt pávakörük is, Harsági Gézáké vattai ta­nárnő vezetésével. A jó han­gulatú rendezvény legna­gyobb érdeme talán az volt, hogy együtt örült, ünnepelt az „egész család”. A szerve­zésért külön is köszönet ille­ti Csató Lászlóné tanítónőt. Bodrogi Ferenc tanácselnök, Sály Szükséges a megbízólevél Községi tanácsunk megbí­zásából a miskolci Centrum Aruház műszaki osztályán ér­vényes elszámolási ulalvány- nyal akartam vásárolni. Bár személyi azonosságomat is igazoltam, nem szolgáltak ki, mert munkahelyem nem a ta­nácsnál van. Annak ellené­re sem szolgáltak ki, hogy a Centrum Áruház egyik osz­tályának, vállalatom megbí­zásából évek óta rendszeres és pontos szállítója vagyok. Nem valami vevőt csábiló módszere a Centrum Áruház­nak. hogy néha a vásárlóit megválogatja, ugyanis a vá­ros más területén levő bolt­ban készségesen és udvarisan kiszolgáltak az elszámolási csekkemre. Kozma János Rudabányácska * A miskolci Centrum Aru­ház áruforgalmi vezetője, Gáspár Tiborné válaszol: „A 373/1970. számú központi ügyviteli utasítás egyértel­műen kötelez minden Cent­rum Áruházat az országban arra, hogy az elszámolási utalvánnyal vásárolni szán­dékozó személyt csak abban az esetben szolgálhatjuk ki, ha annál a gazdálkodási szervnél dolgozik, amelyik az elszámolási utalványt kiadta. Amennyiben nem annak a dolgozója, úgy megbízóleve­let ke” bemutatnia! őszintén sajnáljuk, ha ennek kérését a levélíró bizalmatlanságnak, felesleges zaklatásnak érezte részünkről, de erre közpon­tunk által mi kötelezve va­gyunk. Nem ismerjük, hogy más üzletekre milyen rendel­kezések vonatkoznak az el­számolási csekkekkel kapcso­latosan, így arról nem nyilat­kozhatunk, viszont vásárlóin­kat mi mindig igyekszünk a legmesszebbmenőkig figyel­mesen és udvariasan kiszol­gálni. Ez elsőrendű kötelessé­günk és érdekünk is.” Illetékes válaszol „Meddig várjunk a GEL- KA-ra,?” címmel lapunk szeptember 3-i számában kö­zöltük Marosfi Oszvald, Put­nok, Kossuth u. 28. sz. alatti lakos levelét, amelyben szó­vá tette, hogy a márciusban vásárolt gáztűzhelyükön még ma sem tudnak főzni, mert hiába leérték a GELKA sajó­szent péteri szervizéi, nem kö­tik azt be. s még csak a leve­lükre sem válaszolnak. Levélírónk panaszát a meg­jelenéssel egyidöben a hely­színen vizsgálta meg a GEL­KA megyei kirendeltsége, s az eredményről dr. Duvalovszky Zoltán, a kirendeltség igazga­tója az alábbi tájékoztatást adta: ..Szervizünkben a meg­rendelői nyilvántartás között egyáltalán nem szerepelt a levélíró neve és címe, s a ké­résünkre sem tudott előadni ajánlott levél feladóvevénye­ket. Átadott, azonban a tulaj­donos egy, a putnoki műszaki boltban kapott cédulát, ame­lyen a feltüntetett címen, Sajó- szentpéteren GELKA soha nem volt, így talán csak a posta tudna. felvilágosítást adni arról, hogy mi történt a bejelentő levelekkel. Ózdi szervizünk gázszere­lője Putnokon járva, még 1981. május 5-én, a cserete­lepen kapta meg a panaszos címét. i Azonnal a helyszínre ment. de olt csak egy idős bá­csit talált, akivel az albérlő gázbekötéséről nem lehetett tárgyalni, s így értesítést ha­gyott részére. A megrendelő azonban még az értesítés után sem — s ezt a jelenlé­tünkben szeptember 4-én is elismerte —, egyáltalán nem fordult a terület ellátását végző GELKA ózdi szervizé­hez. így a bekötés elhúzódá­sáért csak saját magát okol­hatja. A készülék bekötését szeptember 4-én elvégezték.” ■ * Lapunk október S-i számá­ban dr. Csépónyi József, a Miskolci Kertészeti Vállalat Igazgatójának írását közöltük, amelyben a „Fű az aszfalt­ban?” címmel, munkatársunk tollában megjelent írásra re­agált. A Közúti Beruházási Vállalat ezzel kapcsolatban az alábbiak közlését kérte: „A tévedések eloszlatása végett rögzíteni kívánjuk, hogy vál­lalatunk kertészeti munkák végeztetésére senkinek nem adott megbízást. A szaksze­rűtlen munkát feltehetőleg olyan vállalat végezte, akivel jogviszonyban nem állunk, nem a vállalatunk ellenőrizte a munkát. A közelmúltban a városi tanács intézkedése folytán megbízást kaptunk a fák be­védésére. Ezt a munkát most már a kertészeti vállalatnál fogjuk megrendelni.” Szerkesztői üzenet — Helmeczi Gyula, Mis­kolc, Tokaji F. u. 92.: Leve­lét a tanács műszaki osztályá­nak továbbítottuk. Az ered­ményről értesíteni fogják, ad­dig is kérjük szíves türelmét. — Kun Pál. Miskolc, Do­rottya u. 1.: A bányamérnö­kök tablójával kapcsolatos gondolataival, véleményével egyetértünk, köszönjük sora­it. Három vállalat szakemberei dolgoznak rajta A ház, alio! minőén változik Képünkön: Makroncii Ede a polisztirol lap felerősítésén dolgozik. Fotó: Kozmo István len, mégis újszerű kőműve­üj forialmi csomópont Őzdcn Ózd dinamikusan fejlődő, átalakuló városrésze a Vö­rös Hadsereg úti lakótelep, amelyet a helybeliek „gyúj­tónak” hívnak. Itt adták át a közelmúltban a város be­vásárlóközpontját, és a há­rom, egyenként 40 lakásos pontházat. Az út jobb olda­lán az elavult lakásokat, a korszerűtlen boltokat, üzlete­ket szanálják, s ezen a terü- •leten építik fel a VI. ötéves terv során Ózd új forgalmi csomópontját, amelynek se­gítségével egyszerűbbé, gyor­sabbá válik a városba érkező gépkocsik fogadása, illetve a tömegközlekedés lebonyolítá­sa. A terület szanálása jól ha­lad. a városi tanácson kaoott tájékoztatás szerint az épü­letek mintegy 80 százalékát már lebontották. A kiviteli terveket az Uvaterv szakem­berei már a beruházó, a KPM miskolci Közúti Igazgatóságá­nak rendelkezésére bocsátot­ták. A helyszín bejárására, s az építési engedély kiadá­sára várhatóan ez év utolsó negyedében kerül sor. A munka elvégzésére az Egri Közúti Éoítő Vállalat kapott megrendelést. s a terület elő­készítését 198? első hónapjai­ban megkezdi. Az építkezés költsége kö­rülbelül 120 millió forint lesz. Az új forgalmi csomó­pontot várhatóan a VI. ötéves terv végén adják át a forga­lomnak. Iskola a művelődési házban Kísérletképpen „tanórákat” tartanak az edelényi 1-es szá­mú Általános Iskola hetedik és nyolcadik osztályos tanu­lóinak a helybeli művelődési központban. A hetedikesek­nek a reformkorról, illetve a világ anyagiságáról és megis­merésének lehetőségeiről; a nyolcadikosoknak pedig az Auróra napjairól, illetve a csillagászatról és az űrkuta­tásról beszélnek a meghívott előadók. Délután pedig Zene­móka címmel Bartókról hall­hatnak a gyerekek. Az októ­ber 30-i „tanórákkal” — ki­csit a televízió Gólyavári es­téinek példájára — az iskolai oktatáshoz szeretnének segít­séget adni, a közművelődés sajátos lehetőségeivel. Miskolc legnagyobb lakó­épülete a Szenlpéteri kapu­ban magasodó, tizennyolc emeletes toronyház. A lakók — összesen 116 család — 1968-ban költözhettek be az akkoriban korszerűnek, diva­tosnak tartott otthonokba. Az öröm —. ahogy mondani szo­kás — fokozatosan vált üröm-, mé. Műszaki vitába sem a tervezővel, sem az építőkkel nem akarunk bonyolódni, tény viszont, hogy idővel za­josnak bizonyult a fűtés hő­cserélő rendszere, később hi­degnek a lakások, penészed- tek a falak. A bérlők tűrték egy ideig, majd változtatni próbáltak. Panaszukkal több fórumon is foglalkoztak. A toronyház ügyéről tárgyalt a tanács, a városi pártbizott­ság, s megkeresték a terület országgyűlési képviselőjét is. Most három vállalat szak­emberei dolgoznak az épület­ben, illetve annak homlokzati falain. A MIÉP munkásai próbaként két lakásba radiá­torokat szerelnek, a Miskolci Lakáskarbantartó Szövetkezet emberei az ajtókat és az ab­lakokat szigetelik, a megyei tanácsi építőipari vállalat kő­művesei pedig az úgynevezett „bütüfalak” hőszigetelésén dolgoznak. Hol tartanak a munkával, s milyen ered­mény várható annak elké­szülte után? Függőhíd a falon A látványosabb feladat a Borsod megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalatra hárult: ők szigetelik az épület északi és déli oldalfalait. — Amilyen látványos, oly­annyira veszélyes is — mond­ja Fügedi Péter főmérnök. — A munka, bár nem ismeret­seinknek, akiknek kezéből most hiányoznak a megszo­kott szerszámok. A választás azért jutott ránk, mert az alagútzsalus módszerrel emelt épületeinknél már alkalmaz­tuk ezt a hőszigetelési mód­szert. A szakirodalom szerint ezzel a technológiával bizton­ságosan és tartósan lehet megoldani a bétonépületek hőszigetelését. — Mi ennek a lényege? • —. A körülbelül kétezer négyzetméternyi falfelületet 50x100 centiméteres sztiro- pol hab lapokkal burkoljuk, erre kerül a műanyag bázi­sú kvarcadalékos habarcs. Ekkora felületen, és ilyen magasságban még nem dol­goztunk. Megfelelő • szerszá­maink sem voltak, embere­ink sem ilyen feladatra. Ezért előbb ki kellett képezni munkásainkat, kölcsönbérlet- be vettük a függőhidakat, amelyek segítségével bizton­ságosan el végezhető a mun­ka. Embereink csak szigorú munkavédelmi és biztonság­technikai előírások betartá­sával dolgozhatnak. Az elő­készítés hosszabb \Jolt. ám azután már jóval gyorsabban haladtunk. Most úgy látjuk, hogy október 30-ig befejezzük a falak szigetelését, bár az eredeti szerződés 1982. május 30-ra szólt. Ajtók, ablakok... Az új burkolattól a szak­emberek időálló hőszigetelést várnak. Ennek biztosítéka, hogy a sztiropol habra egy üvegszálbetétes háló kerül, amely megakadályozza a re­pedéseket, s így az úgyneve­zett hőhidak kialakulását. A vakolat színét a megrendelő, a MIK határozta meg. s a későbbiekben neki nyújtják majd be a meglehetősen bor­sos, közel hétmillió forintos számlát. De — vallják a ta­nácsi építőnél — a drágább mindig olcsóbb... Öt év a garancia minimuma, ám ha kiderül, hogy valahol nem tartották be a szigorú tech­nológiai előírásokat, akkor ez az idő többszörösére növe­kedhet. Mindenesetre biztató a tanácsi építőipariak vállal­kozó kedve — reméljük, a munka minősége is megfelelő lesz. Eredetileg az épület továb­bi két falának hasonló szige­teléséről is szó volt. ám az illetékesek — mint kivitele­zésre alkalmatlant, ezt végül is elvetetté^. Helyette az ösz- szes lakás minden ajtaját, ab­lakát szigeteltetik, lakáson­ként 1400 forintért. A meg­rendelő, a megyei távhöszol- gáltató vállalat. — Mit várnak ettől a mun­kától? — kérdeztük Vavrek Gyula üzemeltetési főosztály­vezetőt. — Elsősorban a panaszok megszűnését. Véleményünk szerint is tarthatatlan volt már, hogy hidegebb, téli na­, pokon a külső falakkal érint­kező lakások szobáiban csak 15—16 fokos hőmérsékletet lehetett mérni. A lakók már keserű iróniával mondták el nekünk: télen már nincs is szükségünk hűtőszekrényre... — Energiamegtakarítás? — Pontosan kiszámítani, felmérni ilyen körülmények között nem volt lehetséges, a lakók jogos panaszának megszüntetése a legfontosabb feladatunk. Radiátor — próbaszerelésen Az épület gazdája a Mis­kolci Ingatlankezelő Vállalat. A legtöbb reklamáció, panasz természetesen hozzájuk érke­zett, a hibák okát — bár nem ők tehetnek róluk — a vál­lalat munkájában keresték. Nagy Sándor, a vállalat fő-1 mérnöke: — A domotherm fűtés he­lyett az egyszerűbb és bizton­ságosabb radiátorokat he­lyezünk üzembe már a követ­kező fűtési idény elejétől. Most az ősszel két típuslakás­ban kísérleteket végzünk a MIÉP-pel, szeretnénk kidol­gozni a beszerelésre a lehető leggyorsabb és legkisebb ké­nyelmetlenséggel járó mód­szert, Elképzeléseink lényege: a csöveket nem a helyszínen hajlítják meg. hanem méret­re, előre gyártják, s csak az összeszerelést végzik majd el a lakásokban. Udvardy József A gyerekekre terelődik a szó. A középkorú férfi félig komolyan, fé­lig tréfásan szidja őket. Nem jó ezeknek semmi! Mármint a gyere­keknek. Ha ilyen rágó van, akksr másmilyen kellene! Ha az anyjuk ezt a sapkát készíti ki nekik, akkor a másikért bőgnek. Az étel! No, arról jobb nem beszélni, mert felmegy a vérnyomás! Hogy ezek a pöttöm emberkék mit képesek válogatni?! Mert csöpp emberkékről van szó, az „isit” épp’ hogy elkezdőkről, vagy csak valamicske osztályokkal a há­tuk mögött. A férfi pedig a váloga­tások, az elkényeztetések illusztrá­lására elmondja történetét a zúzá­ról. Nagy családban nőtt fel. Faluhe­lyen ugyan, de a nyolc gyerek — mert ennyi volt! — bizony nyolc gyerek, nagyon nehezen sikeredett jóllakatni valamennyit, talán nem is sikeredett. Időnként csirkét vágtak, a zúzát mindenki szerette volna, de csak a kisebbeknek jutott, abból is mennyi ? 1 Semmi! Félfogra sem való! Ö, mármint az elbeszélő férfi is nagyon szerette volna akkor a zúzát, de legföljebb megízlelhette. Nemrégiben viszont a boltos mondja neki: érkezett mirelit zúza. Nem kér belőle? Zúza! De! Hogyne A zú kérne! Két tagakkal. Ugyan, minek ennyi sok? Így a boltos. Bízd csak rám! Kell! Hát vitte a két zacskó zúzát, és mivel szeret főzőcskéznl. otthon, ő maga készítette el illato­zó, párolgó, enyhén csípős, zamatos, szép színű pörköltté, amely már rá­nézésre is kellette magát, a levegő­ben áradó illatokkal pedig vonzotta az embert, növelte az étvágyat. Már hogyne készítette volna el a legna­gyobb gonddal, figyelemmel! Való­ságos szertartásként, hiszen ama bi­zonyos, gyerekkori zúzahistória min­dig is elevenen élt, most meg itt a töméntelen mennjó.ség, annyit ehet­nek a gyerekek, amennyit akarnak. Meg nyilván neki magának is jut. A pörkölt hát elkészült, a hozzávaló rizsköritéssel, tessék gyerekek — két kis gyerek van — tessék, feleség, jöhettek a szépen terített asztalhoz! Jöttek is. Ettek is. Az egyik gye­rek egy fél zúzát, a másik majd­nem egy egészet. A férfi — ki mindezt a szép vacsorát megtalálta, hazahozta, elkészítette, feltálalta. gyerekkori keserű emlékeinek hatá­sára mesterművé formálta — szóval a férfi pedig csak nézett. Az asztalt nézte, a gyerekeket, a zúzát, meg megkérdezte azt is, hogy finom-e, ízük-e. mondták, hogy bizony na­gyon finom, bizony nagyon ízlik, kö­szönik is szépen és a fél zúzánál, meg a majdnem egésznél több nem fogyott el. Hát így vagyunk ezek­kel a mai gyerekekkel, mondta, mi­kor elbeszélte az esetet. Kicsit ért­hető is persze, mondta, hiszen ne­kik már nem kell összeverekedniük egy darab kenyérért, mint mi tet­tük volt akkor. És a zúza? Mi lett a sok zúzával? Ja! Mi lett volna! Nekiestem és azt a töméntelen mennyiséget mind megettem. Eleinte Ízlett, élveztem, örültem neki, később már csak- azértis ettem. Zabáltam, mint Kis János, aki agyonette magát a töl­tött káposztával. A fél nyolcas hír­adónál kezdtem enni és majdnem a másik híradó kezdődött, amikor be­fejeztem. Lefeküdtem, és egész éj­jel nem tudtam elaludni, csak for­golódtam. Es azóta? Azóta elkerülöm a bol­tot is. ahol a zúzát árulják. Priska Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents