Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-29 / 254. szám
1981. október 29., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Tanulóink nevében is köszönjük A putnoki általános iskolai diákotthonban széles körű társadalmi összefogással megépült és a tanulók részére már át is adtak egy bitumennel felülkezeit 40x20 méteres kézilabdapályát. A tanulók nagy örömmel fogadták ezt az ajándékot, amely egyrészt elősegíti az elhelyezett diákok testedzését,-jó sportolási, játéklehetőségét, másrészt biztosítja a szabad idő célszerű kihasználását. Szeretnénk megköszönni a pálya elkészítésében részt vevők — Sajó—Hangony Víztársulás. a KPM putnoki szakaszmérnökség zádorfalvai brigádja, s a helyi termelőszövetkezet — munkáját, mely szép példája az általános iskolák szocialista segítésének. Továbbra is várjuk és igényeljük a segítségüket. Koszta János igazgató, ' Putnok Szüreti mulatság Borsoageszten / Szüreti mulatságon vettem részt október 25-én Borsod- geszten. Az egész délutánt kitöltő rendezvényen ott volt a kisközség apraja-nagyja. A mulatság 14 órától felvonulással kezdődött, a hagyományoknak megfelelő öltözetben. népviseletben, illetve maskarákban. Mindenkinek jutott finom, friss pogácsa, azoknak is, akik csupán a kapukban nézelődtek. A kul- túrházban műsor követte a felvonulást. Óvodások, iskolások szavaltak a szüretről, az őszről, s vidám jeleneteket, néptáncot mulattak be. Nagy sikerrel szerepedt pávakörük is, Harsági Gézáké vattai tanárnő vezetésével. A jó hangulatú rendezvény legnagyobb érdeme talán az volt, hogy együtt örült, ünnepelt az „egész család”. A szervezésért külön is köszönet illeti Csató Lászlóné tanítónőt. Bodrogi Ferenc tanácselnök, Sály Szükséges a megbízólevél Községi tanácsunk megbízásából a miskolci Centrum Aruház műszaki osztályán érvényes elszámolási ulalvány- nyal akartam vásárolni. Bár személyi azonosságomat is igazoltam, nem szolgáltak ki, mert munkahelyem nem a tanácsnál van. Annak ellenére sem szolgáltak ki, hogy a Centrum Áruház egyik osztályának, vállalatom megbízásából évek óta rendszeres és pontos szállítója vagyok. Nem valami vevőt csábiló módszere a Centrum Áruháznak. hogy néha a vásárlóit megválogatja, ugyanis a város más területén levő boltban készségesen és udvarisan kiszolgáltak az elszámolási csekkemre. Kozma János Rudabányácska * A miskolci Centrum Aruház áruforgalmi vezetője, Gáspár Tiborné válaszol: „A 373/1970. számú központi ügyviteli utasítás egyértelműen kötelez minden Centrum Áruházat az országban arra, hogy az elszámolási utalvánnyal vásárolni szándékozó személyt csak abban az esetben szolgálhatjuk ki, ha annál a gazdálkodási szervnél dolgozik, amelyik az elszámolási utalványt kiadta. Amennyiben nem annak a dolgozója, úgy megbízólevelet ke” bemutatnia! őszintén sajnáljuk, ha ennek kérését a levélíró bizalmatlanságnak, felesleges zaklatásnak érezte részünkről, de erre központunk által mi kötelezve vagyunk. Nem ismerjük, hogy más üzletekre milyen rendelkezések vonatkoznak az elszámolási csekkekkel kapcsolatosan, így arról nem nyilatkozhatunk, viszont vásárlóinkat mi mindig igyekszünk a legmesszebbmenőkig figyelmesen és udvariasan kiszolgálni. Ez elsőrendű kötelességünk és érdekünk is.” Illetékes válaszol „Meddig várjunk a GEL- KA-ra,?” címmel lapunk szeptember 3-i számában közöltük Marosfi Oszvald, Putnok, Kossuth u. 28. sz. alatti lakos levelét, amelyben szóvá tette, hogy a márciusban vásárolt gáztűzhelyükön még ma sem tudnak főzni, mert hiába leérték a GELKA sajószent péteri szervizéi, nem kötik azt be. s még csak a levelükre sem válaszolnak. Levélírónk panaszát a megjelenéssel egyidöben a helyszínen vizsgálta meg a GELKA megyei kirendeltsége, s az eredményről dr. Duvalovszky Zoltán, a kirendeltség igazgatója az alábbi tájékoztatást adta: ..Szervizünkben a megrendelői nyilvántartás között egyáltalán nem szerepelt a levélíró neve és címe, s a kérésünkre sem tudott előadni ajánlott levél feladóvevényeket. Átadott, azonban a tulajdonos egy, a putnoki műszaki boltban kapott cédulát, amelyen a feltüntetett címen, Sajó- szentpéteren GELKA soha nem volt, így talán csak a posta tudna. felvilágosítást adni arról, hogy mi történt a bejelentő levelekkel. Ózdi szervizünk gázszerelője Putnokon járva, még 1981. május 5-én, a cseretelepen kapta meg a panaszos címét. i Azonnal a helyszínre ment. de olt csak egy idős bácsit talált, akivel az albérlő gázbekötéséről nem lehetett tárgyalni, s így értesítést hagyott részére. A megrendelő azonban még az értesítés után sem — s ezt a jelenlétünkben szeptember 4-én is elismerte —, egyáltalán nem fordult a terület ellátását végző GELKA ózdi szervizéhez. így a bekötés elhúzódásáért csak saját magát okolhatja. A készülék bekötését szeptember 4-én elvégezték.” ■ * Lapunk október S-i számában dr. Csépónyi József, a Miskolci Kertészeti Vállalat Igazgatójának írását közöltük, amelyben a „Fű az aszfaltban?” címmel, munkatársunk tollában megjelent írásra reagált. A Közúti Beruházási Vállalat ezzel kapcsolatban az alábbiak közlését kérte: „A tévedések eloszlatása végett rögzíteni kívánjuk, hogy vállalatunk kertészeti munkák végeztetésére senkinek nem adott megbízást. A szakszerűtlen munkát feltehetőleg olyan vállalat végezte, akivel jogviszonyban nem állunk, nem a vállalatunk ellenőrizte a munkát. A közelmúltban a városi tanács intézkedése folytán megbízást kaptunk a fák bevédésére. Ezt a munkát most már a kertészeti vállalatnál fogjuk megrendelni.” Szerkesztői üzenet — Helmeczi Gyula, Miskolc, Tokaji F. u. 92.: Levelét a tanács műszaki osztályának továbbítottuk. Az eredményről értesíteni fogják, addig is kérjük szíves türelmét. — Kun Pál. Miskolc, Dorottya u. 1.: A bányamérnökök tablójával kapcsolatos gondolataival, véleményével egyetértünk, köszönjük sorait. Három vállalat szakemberei dolgoznak rajta A ház, alio! minőén változik Képünkön: Makroncii Ede a polisztirol lap felerősítésén dolgozik. Fotó: Kozmo István len, mégis újszerű kőműveüj forialmi csomópont Őzdcn Ózd dinamikusan fejlődő, átalakuló városrésze a Vörös Hadsereg úti lakótelep, amelyet a helybeliek „gyújtónak” hívnak. Itt adták át a közelmúltban a város bevásárlóközpontját, és a három, egyenként 40 lakásos pontházat. Az út jobb oldalán az elavult lakásokat, a korszerűtlen boltokat, üzleteket szanálják, s ezen a terü- •leten építik fel a VI. ötéves terv során Ózd új forgalmi csomópontját, amelynek segítségével egyszerűbbé, gyorsabbá válik a városba érkező gépkocsik fogadása, illetve a tömegközlekedés lebonyolítása. A terület szanálása jól halad. a városi tanácson kaoott tájékoztatás szerint az épületek mintegy 80 százalékát már lebontották. A kiviteli terveket az Uvaterv szakemberei már a beruházó, a KPM miskolci Közúti Igazgatóságának rendelkezésére bocsátották. A helyszín bejárására, s az építési engedély kiadására várhatóan ez év utolsó negyedében kerül sor. A munka elvégzésére az Egri Közúti Éoítő Vállalat kapott megrendelést. s a terület előkészítését 198? első hónapjaiban megkezdi. Az építkezés költsége körülbelül 120 millió forint lesz. Az új forgalmi csomópontot várhatóan a VI. ötéves terv végén adják át a forgalomnak. Iskola a művelődési házban Kísérletképpen „tanórákat” tartanak az edelényi 1-es számú Általános Iskola hetedik és nyolcadik osztályos tanulóinak a helybeli művelődési központban. A hetedikeseknek a reformkorról, illetve a világ anyagiságáról és megismerésének lehetőségeiről; a nyolcadikosoknak pedig az Auróra napjairól, illetve a csillagászatról és az űrkutatásról beszélnek a meghívott előadók. Délután pedig Zenemóka címmel Bartókról hallhatnak a gyerekek. Az október 30-i „tanórákkal” — kicsit a televízió Gólyavári estéinek példájára — az iskolai oktatáshoz szeretnének segítséget adni, a közművelődés sajátos lehetőségeivel. Miskolc legnagyobb lakóépülete a Szenlpéteri kapuban magasodó, tizennyolc emeletes toronyház. A lakók — összesen 116 család — 1968-ban költözhettek be az akkoriban korszerűnek, divatosnak tartott otthonokba. Az öröm —. ahogy mondani szokás — fokozatosan vált üröm-, mé. Műszaki vitába sem a tervezővel, sem az építőkkel nem akarunk bonyolódni, tény viszont, hogy idővel zajosnak bizonyult a fűtés hőcserélő rendszere, később hidegnek a lakások, penészed- tek a falak. A bérlők tűrték egy ideig, majd változtatni próbáltak. Panaszukkal több fórumon is foglalkoztak. A toronyház ügyéről tárgyalt a tanács, a városi pártbizottság, s megkeresték a terület országgyűlési képviselőjét is. Most három vállalat szakemberei dolgoznak az épületben, illetve annak homlokzati falain. A MIÉP munkásai próbaként két lakásba radiátorokat szerelnek, a Miskolci Lakáskarbantartó Szövetkezet emberei az ajtókat és az ablakokat szigetelik, a megyei tanácsi építőipari vállalat kőművesei pedig az úgynevezett „bütüfalak” hőszigetelésén dolgoznak. Hol tartanak a munkával, s milyen eredmény várható annak elkészülte után? Függőhíd a falon A látványosabb feladat a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalatra hárult: ők szigetelik az épület északi és déli oldalfalait. — Amilyen látványos, olyannyira veszélyes is — mondja Fügedi Péter főmérnök. — A munka, bár nem ismeretseinknek, akiknek kezéből most hiányoznak a megszokott szerszámok. A választás azért jutott ránk, mert az alagútzsalus módszerrel emelt épületeinknél már alkalmaztuk ezt a hőszigetelési módszert. A szakirodalom szerint ezzel a technológiával biztonságosan és tartósan lehet megoldani a bétonépületek hőszigetelését. — Mi ennek a lényege? • —. A körülbelül kétezer négyzetméternyi falfelületet 50x100 centiméteres sztiro- pol hab lapokkal burkoljuk, erre kerül a műanyag bázisú kvarcadalékos habarcs. Ekkora felületen, és ilyen magasságban még nem dolgoztunk. Megfelelő • szerszámaink sem voltak, embereink sem ilyen feladatra. Ezért előbb ki kellett képezni munkásainkat, kölcsönbérlet- be vettük a függőhidakat, amelyek segítségével biztonságosan el végezhető a munka. Embereink csak szigorú munkavédelmi és biztonságtechnikai előírások betartásával dolgozhatnak. Az előkészítés hosszabb \Jolt. ám azután már jóval gyorsabban haladtunk. Most úgy látjuk, hogy október 30-ig befejezzük a falak szigetelését, bár az eredeti szerződés 1982. május 30-ra szólt. Ajtók, ablakok... Az új burkolattól a szakemberek időálló hőszigetelést várnak. Ennek biztosítéka, hogy a sztiropol habra egy üvegszálbetétes háló kerül, amely megakadályozza a repedéseket, s így az úgynevezett hőhidak kialakulását. A vakolat színét a megrendelő, a MIK határozta meg. s a későbbiekben neki nyújtják majd be a meglehetősen borsos, közel hétmillió forintos számlát. De — vallják a tanácsi építőnél — a drágább mindig olcsóbb... Öt év a garancia minimuma, ám ha kiderül, hogy valahol nem tartották be a szigorú technológiai előírásokat, akkor ez az idő többszörösére növekedhet. Mindenesetre biztató a tanácsi építőipariak vállalkozó kedve — reméljük, a munka minősége is megfelelő lesz. Eredetileg az épület további két falának hasonló szigeteléséről is szó volt. ám az illetékesek — mint kivitelezésre alkalmatlant, ezt végül is elvetetté^. Helyette az ösz- szes lakás minden ajtaját, ablakát szigeteltetik, lakásonként 1400 forintért. A megrendelő, a megyei távhöszol- gáltató vállalat. — Mit várnak ettől a munkától? — kérdeztük Vavrek Gyula üzemeltetési főosztályvezetőt. — Elsősorban a panaszok megszűnését. Véleményünk szerint is tarthatatlan volt már, hogy hidegebb, téli na, pokon a külső falakkal érintkező lakások szobáiban csak 15—16 fokos hőmérsékletet lehetett mérni. A lakók már keserű iróniával mondták el nekünk: télen már nincs is szükségünk hűtőszekrényre... — Energiamegtakarítás? — Pontosan kiszámítani, felmérni ilyen körülmények között nem volt lehetséges, a lakók jogos panaszának megszüntetése a legfontosabb feladatunk. Radiátor — próbaszerelésen Az épület gazdája a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat. A legtöbb reklamáció, panasz természetesen hozzájuk érkezett, a hibák okát — bár nem ők tehetnek róluk — a vállalat munkájában keresték. Nagy Sándor, a vállalat fő-1 mérnöke: — A domotherm fűtés helyett az egyszerűbb és biztonságosabb radiátorokat helyezünk üzembe már a következő fűtési idény elejétől. Most az ősszel két típuslakásban kísérleteket végzünk a MIÉP-pel, szeretnénk kidolgozni a beszerelésre a lehető leggyorsabb és legkisebb kényelmetlenséggel járó módszert, Elképzeléseink lényege: a csöveket nem a helyszínen hajlítják meg. hanem méretre, előre gyártják, s csak az összeszerelést végzik majd el a lakásokban. Udvardy József A gyerekekre terelődik a szó. A középkorú férfi félig komolyan, félig tréfásan szidja őket. Nem jó ezeknek semmi! Mármint a gyerekeknek. Ha ilyen rágó van, akksr másmilyen kellene! Ha az anyjuk ezt a sapkát készíti ki nekik, akkor a másikért bőgnek. Az étel! No, arról jobb nem beszélni, mert felmegy a vérnyomás! Hogy ezek a pöttöm emberkék mit képesek válogatni?! Mert csöpp emberkékről van szó, az „isit” épp’ hogy elkezdőkről, vagy csak valamicske osztályokkal a hátuk mögött. A férfi pedig a válogatások, az elkényeztetések illusztrálására elmondja történetét a zúzáról. Nagy családban nőtt fel. Faluhelyen ugyan, de a nyolc gyerek — mert ennyi volt! — bizony nyolc gyerek, nagyon nehezen sikeredett jóllakatni valamennyit, talán nem is sikeredett. Időnként csirkét vágtak, a zúzát mindenki szerette volna, de csak a kisebbeknek jutott, abból is mennyi ? 1 Semmi! Félfogra sem való! Ö, mármint az elbeszélő férfi is nagyon szerette volna akkor a zúzát, de legföljebb megízlelhette. Nemrégiben viszont a boltos mondja neki: érkezett mirelit zúza. Nem kér belőle? Zúza! De! Hogyne A zú kérne! Két tagakkal. Ugyan, minek ennyi sok? Így a boltos. Bízd csak rám! Kell! Hát vitte a két zacskó zúzát, és mivel szeret főzőcskéznl. otthon, ő maga készítette el illatozó, párolgó, enyhén csípős, zamatos, szép színű pörköltté, amely már ránézésre is kellette magát, a levegőben áradó illatokkal pedig vonzotta az embert, növelte az étvágyat. Már hogyne készítette volna el a legnagyobb gonddal, figyelemmel! Valóságos szertartásként, hiszen ama bizonyos, gyerekkori zúzahistória mindig is elevenen élt, most meg itt a töméntelen mennjó.ség, annyit ehetnek a gyerekek, amennyit akarnak. Meg nyilván neki magának is jut. A pörkölt hát elkészült, a hozzávaló rizsköritéssel, tessék gyerekek — két kis gyerek van — tessék, feleség, jöhettek a szépen terített asztalhoz! Jöttek is. Ettek is. Az egyik gyerek egy fél zúzát, a másik majdnem egy egészet. A férfi — ki mindezt a szép vacsorát megtalálta, hazahozta, elkészítette, feltálalta. gyerekkori keserű emlékeinek hatására mesterművé formálta — szóval a férfi pedig csak nézett. Az asztalt nézte, a gyerekeket, a zúzát, meg megkérdezte azt is, hogy finom-e, ízük-e. mondták, hogy bizony nagyon finom, bizony nagyon ízlik, köszönik is szépen és a fél zúzánál, meg a majdnem egésznél több nem fogyott el. Hát így vagyunk ezekkel a mai gyerekekkel, mondta, mikor elbeszélte az esetet. Kicsit érthető is persze, mondta, hiszen nekik már nem kell összeverekedniük egy darab kenyérért, mint mi tettük volt akkor. És a zúza? Mi lett a sok zúzával? Ja! Mi lett volna! Nekiestem és azt a töméntelen mennyiséget mind megettem. Eleinte Ízlett, élveztem, örültem neki, később már csak- azértis ettem. Zabáltam, mint Kis János, aki agyonette magát a töltött káposztával. A fél nyolcas híradónál kezdtem enni és majdnem a másik híradó kezdődött, amikor befejeztem. Lefeküdtem, és egész éjjel nem tudtam elaludni, csak forgolódtam. Es azóta? Azóta elkerülöm a boltot is. ahol a zúzát árulják. Priska Tibor
