Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-03 / 232. szám
tS®1. október 3., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Mennyiségről, minőségről i • Jórvéháay éve annak, bogy j gazdaságunk elé megváltozott 5 követelményeket támasztott : az élek Akarva, akaratlan, de , el kellett fogadnunk, hogy a | gazdaság mozgásának egé- l széből kívül rekedt a humá- i man, szembe kellett néznünk í és alkalmazkodnunk kellett i és kell a jövőt tekintve is a gazdaság meglehetősen rideg törvényeihez. Üj fogalmait, i új kategóriák, új követelmények fogalmazódtak meg, s számolnunk kell azzal, hogy ezek a követelmények hosszútávon. ha úgy tetszik, évtizedekig érvényesek lesznek. Nem számolhatunk például azzal, hogy a mennyiség, mint követelmény, újra vász- szatérhet, sokkal inkább prognosztizálható, hogy a gazdaság egészének és részeinek fejlődésében felerősödik a minőség szerepe, vagyis a minőség a gazdasági növeltedéi; meghatározó részévé válik. Ismert tény, hogy az úgynevezett olajárrobbanás óta a cserearányromlás tartósnak bizonyul gazdaságunkban; bekövetkezett a magyar munka nemzetközi leértékelődése, megdrágult gazdaságunk működési költsége. Ha igaz, márpedig igaz, hogy a nemzetközi piacon a magyar munka , minősége leértékelődött, akkor gazdasági stratégiánk alapvető kérdése, feladata, hogy a leértékelődés folyamatát megállítsuk, erőforrásainkat hosszútávon olyan ágazatok fejlesztésére összpontosítsuk, amelyek az általános műszála fejlődés, a haladás jellemzői lesznek. Sok múlik azon, hogy a gazdaság műszaki lemaradását milyen ütemben tudjuk csökkenteni. s mert a pénzszűke e tekintetben ugyancsak, mint mondani szokás, behatárolja elképzeléseinket, meg kell fontolnunk, mire költjük azt, amivel rendelkezünk. Az imént felsoroltak nemcsak a gazdaság nagy egészére értendőek, hanem az egészt ösz- szetevő részekre is.; A kohászatban, minden más iparágtól eltérően, élesebben fogalmazódnak meg az általános problémák, s ebből következően a követelmények, a tennivalók is. A világpiacon tartósnak bizonyuló kereslethiány miatt várhatóan nehéz esztendők elé tekint a kohászat. Az exportárak csökkenése, a termelés költségeinek növekedése a tennivalók sokaságát fogalmazza meg, az Ózdi Kohászati Üzemekben is, ahol egyebek között dicséretes erőfeszítéseket tettek az anyagokkal és az energiával való takarékosságra, s ennek révén a termelés költségeinek csökkentésére. E törekvések egyik markáns példája az úgynevezett KORF acélgyártási eljárás kísérleteinek megkezdése, illetve az eljárás bevezetése. Az ózdi kísérletek szakmai körökben világszerte nagy figyelmet keltettek. A miértről, az eljárás bevezetésének várható eredményeiről beszélgettünk Schottner■ Lajos műszaki fejlesztési főmérnökkel. — Az el járást a nyugatnémet KORF-cég szakemberei dolgozták ki, és alkalmazását 1978-ban, Brazíliában kezdték meg, 15 tonnás Martin-kemencékben. Nagyméretű, 100 tonnás Martin-kemencékben a világon elsőként Ózdon került sor az eljárás adaptálására, ezért a nagy szakmai érdeklődés — mondja. A kísérletek még tartanak és a szakma ugrásra készen várja az eredményt. Az eddigi tapasztalatok biztatóak, s úgy tudjuk, számos nagy acélgyártó cég érdeklődik az eljárás után. A végkifejlet, az eredmény lehet kedvező, de lehet kedvezőtlen is. Miért éppen Ózdon vállalkoztak az eljárás nagykemencés alkalmazására? — Minden kísérlet magában hordozza a sikertelenség, a kudarc valószínűségét, lehetőségét; de kockázat nélkül nincs eredmény sem. A mi viszonyaink, lehetőségeink csak olyan fejlesztésekre adnák lehetőséget, amelyekkel a gyártás költségeit csökkenthetjük. Acélgyái-tási fejlesztésünk csak olyan irányban lehetséges, ami a martin-acélgyártást konzerválja, de ugyanakkor a jelenleginél korszerűbbé és olcsóbbá teszi. Már korábban is figyelemre méltó eredményeket értünk el a kemencék energiatakarékos működtetésében, a teljesítmény növelésében. A követelmények szorítanak, nem állhattunk és nem állhatunk meg, új lehetőséget kellett és kell a jövőben is keresnünk. Szétnéztünk a nemzetközi piacon, mit kínál a szakma, így akadtunk rá a KORF-cég új eljárására. A cég szakemberei 1979. novemberében jöttek első alkalommal Ózd- ra. Felajánlották, hogy az eljárást átadják, ugyanakkor készítenek egy tanulmányt is, amelyben összegzik, milyen eredményeket lehet az eljárás alkalmazásával elérni. Ennek alapján kötöttük meg a szerződést, amelynek aláírására 1980. augusztusában került sor. Egy kemencét átalakítottunk a KORF-rendszer- re és decemberben megkezdtük a kísérleteket. — Az eredmény? — Két probléma adódott. A kemencetartósság csökkent, nem volt megfelelő az égőtartósság sem. Am a kísérlet bizonyitott is. A kemenceteljesítmény 40—50 százalékkal növekedett, s hogy úgy mondjam, bejött a garantált anyag- és energiatakarékosság is. A következő kísérletekre megváltoztattuk az égőkonstrukciót, s a második, majd az azt követő kísérlet bizonyította: a kemencetartósság jó, csupán az égőtartós- ság nem érte el a kívánt szintet. A negyedik, a garancia- kísérletre októberben kerül sor, s a KORF-cég a szerződésben garantált eredményeket kívánja bizonyítani. — Milyen eredményt várnak az új eljárás üzemszerű alkalmazásától ? — Egy tonna acél előállítására jelenleg 807 000 kilokalóriát használunk fel, ami az úi eljárással 480 000-re csökkenthető. Az adagtartalom 5,4 óráról 2,7 órára csökken, tehát számottevően növekszik a kemenceteljesítmény. A számítások szerint a KORF- eljárás, valamint az üstmetallurgia bevezetése éves szinten mintegy 150 millió forint nyereségnövekedést eredményez. Ha már számokat említünk. akkor ide kívánkozik az is, hogy a KOítF-eljárás, valamint az üstmetallurgia fejlesztési költsége 260—280 millió forintba kerül, tehát a ráfordítás nem egészen két esztendő alatt megtérül. Az eljárás alkalmazása lévén szélesedik a termékválaszték, javul az ÓKü-ben gyártott termékek minősége, s a piac értékítéletét figyelembe véve, a jó minőség önmagában véve is nyereség. Szarvas Dezső feszes „Füles” garnitúra a kanizsaiak terméke. A W. negyedévben már kapható. A hazai bútoripar egyik jelentős alapanyagát, a poliure- tánt, az Északmagyarországi Vegyiművekben állítják elő. A vállalat a gyártáshoz szükséges alapanyagokat nyugati piacokról szerzi be, s kemény valutával fizet. A Kanizsa és a Zala Bútorgyár mint továbbfeldolgozó, jelentős tőkés exportot bonyolít le. s ebben már nincs érdekelve Sajóbá- bony. Mit mond a gyártásról és az értékesítésről a három vállalat vezetője: Szőke Béla, az EMV igazgatója. Takács János, a Kanizsa Bútorgyár kereskedelmi igazgatója és Szalay Ferenc;, a Zala Bútorgyár főmérnöke. Szőke Béla: — Évente a közel tízezer tonnás poliuretán- termelés 65—70 százalékát a bútoripar dolgozza fel, elsősorban kárpitosipart célra. A sajóbábonyi rekonstrukció is azt a célt szolgálja, hogy a poliuretán iránti igényeket teljes mértékben kielégítsük, és ldvánság szerint juttassuk el a megrendelőhöz. A bútoriparon kívül igényt tart. erre a műanyagra — többek között — a textil- és az építőipar is. Lépéselőnyben kell lennünk ahhoz, hogy eleget tegyünk a követelményeknek Az EMV és a bútoripar kapcsolata kielégítő, biztosítja a kölcsönösséget de nem zárja ki az esetenként felmerülő gondokat, a szállítási határidők csúszását, ami legtöbb esetben alapanyag-hiányra vezethető vissza. Az EMV teljes termékstruktúrájának alapanyag-ellátása javarészt nyugati piacokról származik. A valutáért vásárolt alapanyagok 45 százalékában részesedik a poliuretán. Mi a készterméket forintért adjuk tovább. Mi tagadás, gyakorta csóválják a fejüket az illetékesek, hogy túl sok valutát „fogyasztunk”?! Mindez igaz. R ég volt Pató Pálok mába öröklött szólás-mondása esetenként nemcsak a cselekvés, hanem a gondolkodás visszafogásának is sajátos példája. Persze, kimondva ritkaság a „hej, ráérünk arra még’’ — de példák bizonygatják, hogy a kényelmesség csendesvize jól megfér a túlbiztosítás szemléletével. Mondom ezt azért is. mert napjainkban mindenképpen lépéshátrányt okoz az olyanfajta megfontoltság, amely lelassítja a kezdeményezőkészséget, a jól értelmezett türelmetlenséget. Nemrégen olvastam egy újító kedvű mérnök nyilatkozatát, aki arról beszélt, hogy már-már szűkebb környezetében is nemkívánatos személynek számít, csupán azért, mert nem tudja kritika nélkül elfogadni a holnap számára azt, ami a tegnapnak még .nagyon is megfelelt. Viszont ismerek olyan vezetői magatartást is, amely tudatosan serkenti az önálló gondolkodást, a bátor kezdeményezőkészséget, egyszóval az új iránti fogékonyságot. Tudok róla, hogy például a Diósgyőri Gépgyárban erkölcsileg és anyagilag is mennyire megbecsülik azokat, akik mindennapi munkájuk közepette — és nem A nyupodtság nem teiietefasé ahelyett — időt és energiát fordítanak a technikai és technológiai folyamatok korszerűsítésére, vagy a ráfordítások csökkentésére. Talán ez is magyarázat rá, hogy ebben a gyárban nem számítanak „kellemetlenkedőknek” azok, akik gondolkodva dolgoznak. A December 4. Drótművekben immár saját feltaláló gárda segíti a versenyképesebb termékek előállítását, a piaci igényekhez való gyors és rugalmas alkalmazkodást. A Tiszai Vegyi Kombinátban sem szeretik azt a fajta „nyugi-nyugi" felfogást, amely béklyóba kötheti az alkotó türelmetlenséget. Mindez nagyon egyértelműen kitűnt abból a tájékoztatóból, amelyet a gyár vezérigazgatója tartott nem is olyan régen, amint a párt Központi Bizottságának első titkára megtekintette Leninváros jól prosperáló vegyipari üzemeit. És én ennél a gondolatkörnél nem is annyira a statisztika egyértelműen bizonyító adataira hagyatkoznék — bár ezek szemléletes módon segítik a megértést —, hanem arra a közszellemte, amely látványos módon szétválasztja a nyugodtságot és a tehetetlenséget. Csökkenti a vákuumot a kezdeményezőkészség és a kezdeményezés fogadása között. Ide kívánkozik az is, hogy az imént említett borsodi üzemekben az új iránti fogékonyságot nem mindig kapcsolják össze milliós nagyság- rendű eredményességgel, hanem megtanulták becsülni az apró tartalékok feltárását is. Szocialista brigád vezetőtől 'hallottam a most is fülembe c ígő megjegyzést: a világigazdaság minket sújtó folyamatait nem tudjuk megváltoztatni, de a termelés apró tartalékainak mobilizálásával nagyobb esélyekkel versenyezhetünk hazai és külpiacokon egyaránt. Viszont ezeknek az apróságoknak a felismerése 'és hasznosítása nagyobb figyelmet, ha úgy tetszik, esetenként sziszifuszi munkát igényel — meghatározott szakmai felkészültséggel. Fontos ez azért is, mert napjainkban csakúgy, mint a közeli vagy távoli jövőbe'' aligha számolhatunk milliárdos nagyságrendű mammut- beruházásokkal, vagy jelentős létszámnövekedéssel egy-egy üzemben. Így hát marad a rendelkezésre álló szellemi és technikai eszközök jobb kihasználása. a racionális gondolkodás és magatartás. V égül engedtessék meg egyetlen megjegyzés, melyet a közelmúltban megtartott tanácskozáson egy nagyüzemi pártbizottság titkárától hallottam: nagy tartalékok vannak még az energiahordozók felhasználásának csökkentésében, csakúgy, mint az anyagnormák szigorításában, de a legnagyobb tartalék még mindig az emberi fejekben és saját hibáink csökkentésében van. Nyilván, aki ebben hisz és ezért képes is tenni, az mindig szét tudja választani az alkotó nyugodtságot, vagy nyugtalanságot a tehetetlenségtől és a lázas semmittevéstől. Paulovits Ágoston \ Éppen ezért jó lenne valami áthidaló megoldás, hogy mi is érdekeltek legyünk a dollárbevételből. Takács János: — A Sajóbá- bonyból származó poliure- tán mennyisége az elmúlt évek alatt jelentősen megnőtt. Az indulás évében mindössze 91 köbmétert szállított a gyár. 1975-ben 19 550 köbmétert, 1980-ban pedig már megközelítette a 40 000 köbmétert. Természetesen, a bútorok iránti kereslet határozza meg a poliuretán-igényt is. Éves szinten 120 millió forint értékű exportot bonyolítunk le. szinte teljes egészében nyugati piacokra. Az ÉMV-ben gyártott poliure- tánt minőségileg jónak tartom. Erre a legmeggyőzőbb bizonyíték, hogy az őszi BNV-n vásári nagydijas termékünk lett a Nelli sarokgarnitúra, számos kiváló termékünk van forgalomban s ebben jelentős szerepe van a sajóbábonyi műanyagnak. Mi az értékesítésből származó valutából nem részesedünk, így nem tudjuk érdekeltté tenni az ÉMV-t sem. Talán, ha olcsóbban termelnének, s mi versenyképesebbé válnánk ezáltal, talán lehetne valamit kezdeni. Szalay Ferenc: — Tizenöt évvel ezelőtt jelentkeztünk először poliuretánért Sajóbá- bonyban. Az első időben igényünk 25—30 tonna körül volt. Ez évben várhatóan már elérjük a 900 tonnát! Már harmadik éve vásárolunk Sajó- bábooyból. Az ÉMV jó minőségben, határidőre szállít, nekünk, s ez a legfontosabb. Az elmúlt évben a 900 milliós termelési értékből 150 millió volt az exportrészesedés. Szállítunk az NSZK-ba, a skandináv államokba. Legnagyobb vásárlónk a svéd IKEA-cég. És bármennyire rurcsán hangzik, de a valutából nem részesedünk. A dollár az ARTEX-nél jelentkezik! Ugyanabban a cipőben járunk mi is, mint az EMV. Ök devizáért veszik az alapanyagot és forintért adják tovább, mi forintért gyártunk és a dollárbevétel másnál jelentkezik. ’ ,A végeredmény ugyanaz. Strukturális változtatásra lenne szükség ahhoz,' hogy közös érdekeltségről beszélhessünk. Fekete Bébi öteiiezefi naraszísáfla feladati (i-'-olytavás az 1. oldatról) Hiczkó Attilának, a mezőkövesdi Matyó Tsz termelési elnökhelyettesének felszólalása után dr. Czimbalmos Béla, a TOT főtitkára az országos szervek elismerését tolmácsolta a megy-e termelőszövetkezeteiben elért eredményekért, s külön elismeréssel szólt a TESZÖV apparátusának munkájáról. Részletesen szólt a továbbiakban a mezőgazdasági szövetkezetek közeledő IV. kongresszusának feladatairól. Simaházi György, az inán- csi Vörös Csillag Tsz elnöke a számviteli szakemberek hiányáról, képzésük és továbbképzésük fontosságáról, Ale Károly, a saendröi Szabad Föld Tsz elnöke az egyes területeken tapasztalható lépéshátrány okairól. Soltész Károly, a rátkai Búzakalász Tsz elnöke a TESZÖV szolgáltatásainak, így a diagnosztikai szolgálat előnyeiről, Tóth Géza, a hemádvécsei Búzakalász Tsz elnöke pedig az erdőgazdálkodás, az e téren szervezett társulás lehetőségeiről szólt. Dr. Havasi Béla, a megyei pártbizottság titkára a megyei pártvezetés elismerését tolmácsolta a termelőszövetkezetek eredményeiért. Rámutatott, hogy amint azt a küldöttközgyűlés beszámolója is jól tükrözi, megyénk szövetkezeti parasztságának szorgalmas munkája, a vezetés többségének bátor, felelősség- vállaló kezdeményezése jelentős mértékben járult hozzá a szövetkezetek III. kongresz- szusan megfogalmazott feladatok végrehajtásához, az V. ötéves terv elvárásainak teljesítéséhez. — Az eredmények tükrében megállapítható: javult a közös gazdaságok anyagi helyzete, eszközellátottsága, a termelés biztonsága, a tagság jövedelmi színvonala. A növénytermesztés fejlődését jól szemlélteti a termésátlagok folyamatos növekedése, a vetésszerkezet ésszerű változása. Az állattenyésztés fejlesztésében elért legjelentősebb eredmény a folyamatosan megvalósuló szakosodás és a koncentráció, amely jól, segítette az árutermelés növekedését, a megye lakossága igényeinek kielégítését, elsősorban tej- és tejtermékekből; valamint húsbóTés húskészítményekből. Elismerésre méltó az a tevékenység, amelyet a közös gazdaságok a háztáji és a kistermelés segítése irányában kifejtettek. Ennek eredménye a háztáji gazdaságokban termelt négymilliárd forint értékű árualap, amely jól segíti az ellátást és exportlehetőségeinket. A megyei pártbizottság titkára a továbbiakban a* termelőszövetkezeti mozgalom további feladatairól szólt. Dánfi Dezső, a mezőkeresztesi Aranykalász Tsz elnöke. Kovács György, a Szerencsi Édesipari Vállalat igazgatója; dr. Nagy János, a sályi Bükkai ja Tsz elnöke, Váradi János, az Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinát termelési igazgatója. Juhász István, a karcsai Dózsa Tsz küldötte és dr. Poden Gyula, az MSZMP KB alosztályvezetője szólal-- tak fel ezután a vitában. DrJ Poden Gyula az elkövetkező esztendők növekvő feladatairól szólva elmondta, hogy az eddig megtett út, s megyénk szövetkezeteinek tervei, törekvései bizonyítják, hogy a szövetkezeti parasztság felkészült e nagyobb feladatok teljesítésére. A TESZÖV kongresszust élőkészítő küldöttközgyűlése megválasztotta a mezőgazda- sági szövetkezetek IV. kongresszusának 34 küldöttét, a küldöttek közül a TOT hét tagját. A tisztújítás során titkos szavazással választották meg a TESZÖV 17 tagú elnökségét. A TESZÖV elnökéül választották Hartman Bálintot, az edelényi Alkotmány Tsz elnökét, a TESZÖV elnökhelyetteseivé: Nagy Lászlót, a krasznokvajdai Bástya Tsz, valamint Szabón Györgyöt, a nagybarcai Bánvölgye Tsz elnökét. A TESZÖV titkárául ismét dr. Németh Pált választotta meg a kifl- döttközgyűlés.
