Észak-Magyarország, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-24 / 250. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1931. október 24., szombat Slgs? állásfoglalás a neitroiíegyver elles ' Az olasz szenátus hadügyi bizottsága csütörtökön egyhangúlag elfogadott határozatban állást foglalt amerikai neutronfegyverek olasz területen történő elhelyezése ellen. A szocialista párti szenátorok által kezdeményezett határozat felszólítja az olasz kormányt, hogy „egyedül, vagy más európai kormányokkal együtt utasítsa el a neutronfegyvereknek országaikba történő telepítését”. Annak idején, a neutronfegyver gyártásáról hozott amerikai döntés bejelentése után, az akkori kabinet két tagja, Emilio Colombo külügyminiszter és Lelio Lago- rio hadügyminiszter leszögezte, hogy a kormány előzetes hozzájárulása nélkül szó sem lehet neutron fegyverek olasz földön történő elhelyezéséről. A szenátusi bizottság csütörtöki határozatában felszólította a kormányt arra is, hogy „munkálkodjék egy olyan megállapodás érdekében, amely lehetővé tenné az európai leszerelési konferencia összehívását”. „Hoffmann-lövészegylet’ II váll: Mi gyiossáo Az újfasiszta vezér, Hoffmann — kedvenc pumájával A nyugatnémet bíróság kettős gyilkosság gyanúja miatt vádat emelt a legismertebb neonáci-vezér, Kari-Heinz Hoffmann ellen. Hoffmann (képzettsége grafikus, bizonyára véletlen, de. rokonszakmájú tehát a „nagy előd” mázo- ló-íestővel) 1973-ban kezdte meg félkatonai szövetségének szervezését. A Nürnberg székhelyű csoport mintegy 600 tagot számlált. Hoffmann, aki szeretett egyenruhában, szakállasán, fegyveresen és harapós farkaskutyák kíséretében megjelenni, hamarosan az NSZK nemzetközileg is legismertebb szélsőjobboldali alakja lett, sőt neve annak idején a rhodesiai zsoldosok toborzásával kapcsolatban is felmerült. I-Ioffmannt most egy 69 éves könyvkiadó, Levin és élettársa meggyilkolásával vádolják. Az NSZK-ban kezdetben alábecsülték, nemegyszer megmosolyogták a szélsőjobboldali „vezér” és követői veszélyességét. Szinte farsangra emlékeztető megjelenésük, primitív jelszavaik megtévesztőéit voltak; csak később döbbent rá a közvélemény, hogy a magukat „kommandó”-nak nevező csoportot komolyan kell venni. 1980. január 31-én, 500 rendőr .razziát tartott Hoffmann kastélyában, ahol egész arzenálra bukkantak : páncélos lövegek- re, robbanóanyagokra, acélsisakokra, álruhákra és — természetesen — náci jelvényekre. A leleplezésig egyre több fiatalember vett részt a „Hoftmann-lövészcsoport” edzőgyakorlatain. A tagok többsége húsz év körüli és az egyre bonyolultabbá váló, polarizálódó világban, valami egyszerű, számukra megfogható ideált keresett. Míg a korábbi, szélsőjobboldali csoportokban szerveződött fiatalok főleg értelmiségi családokból jöttek, addig a neonácik többsége kispolgári környezetből verbuválódott. A mai szélsőjobboldali ifjúsági szervezetek általában nem politikai jelszavakkal igyekeznek utánpótlásukat biztosítani, inkább az érzelmekre akarnak hatni, olyan fogalmakkal, mint bajtársias- ság, kölcsönös segítség. Kalandokat ígérnek, sátoros találkozókat a szabad természetben, azaz az ellenkezőjét annak a világnak, amelyben a szülők élnek és amelyből ezek a fiatalok ki akarnak tömi. A valóságban a fiatalok egyéniségét teljes mértékben a vakfegyelemnek rendelik alá. Hamarosan úgy állítják fel a kérdést: engedelmesség és rend, vagy a káosz, amellyel a „zsidók, a kommunisták és az amerikai kapitalisták” fenyegetik a világot. Az NSZK közvéleményében a legfeltűnőbb módon a tavalyi müncheni bombamerénylet hívta fel a figyelmet Hoffmannék veszélyességére. 1980. szeptember 26-án a bajor főváros hagyományos sörünnepén (Oktoberíest) bomba robbant, amely 13 emberéletet követelt és több, mint 200 — többé-kevésbé súlyos — sérülést okozott. A tett elkövetőjéről — aki egyébként maga is a robbanás áldozata lett — kiderült, hogy többször részt vett a Hoffmann-csoport gyakorlatain. Hoffmann közben igyekezett tevékenységét nemzetközi szintre kiterjeszteni: embereivel a Pireneusokban is járt, s — a Weltwoche című svájci hetilap szerint — gyakorlataikra olasz újfasisztákat is meghívott. Igaz, a neonáci csoportok száma csak néhány tucat, néhány száz aktív résztvevővel. Veszélyességüket azonban ma már az NSZK- ban is felismerik: erre utal a bonni belügyminisztérium nemrég megjelent jelentése, „a szélsőjobboldali erőszakcselekmények szaporodásáról és a szélső- jobboldali szervezetek taglétszámának növekedéséről”. Ráadásul a neonácik a rosszabbodó gazdasági helyzetet igyekeznek a maguk számára kihasználni. S hogy erre az NSZK- ban termékeny talajuk van, azt a müncheni Sinus Intézet egyik tanulmánya is bizonyítja, amely szerint a polgárok 37 százaléka hajlamos a tekintélyelv elfogadására. II Francia Szocialista Párt tongnssze Azt követően, hogy Urhó Kekkonen köztársasági elnök hosszabb ideje tartó betegsége miatt az államtanács a napokban Mauno Koivisto miniszterelnököt megbízta az elnöki teendők november 10-ig való ellátásával, finn politikai körökben az államfő végleges visszavonulásával és elnökválasztás mielőbbi kiírásával számolnak. A 81 éves Kekkonen elnök egészségi állapota — a csütörtökön kiadptt orvosi jelentés szerint — tovább rosz- szabbodott: a hosszabb ideje fennálló agyi keringési zavarokhoz a felső légutak fertőző megbetegedése járult, s emiatt napok óta nem kelhetett fel betegágyából. Hétfőre várható az újabb orvosi jelentés. Az államfő szeptember lóén betegedett meg, s azóta az elnöki teendőket Koivisto miniszterelnök látja el. A Reuter iroda tudósítójának értesülése szerint Helsinkiben a jövő hét végére várják a bejelentést az 1956 óta hivatalban levő Kekkonen elnök végleges visszavonulásáról. Ebben az esetben az elnökválasztást — az alkotmányos szokásnak megfelelően — január 17—18-án tartanák. Hivatalosan nem beszélnek elnökjelöltekről mindaddig, amíg Kekkonen be nem jelenti visszavonulását, de politikai megfigyelők első helyen az 57 éves Mauno Koivisto miniszterelnököt, szociáldemokrata politikust (aki jelenleg az elnöki teendőket is ellátja), említik'a legvalószínűbb utódként. A Francia Szocialista Párt hajlandó bizonyos kompromisszumokra, de ha a jobboldal mindenáron meg akarja akadályozni a szocialisták programjának megvalósítását. akkor erőpróbára, konfrontációra fog sor kerülni — hangsúlyozta Jean Ppperen, a Francia Szocialista Párt titkárságának tagja a párt kongresszusán, amely pénteken kezdődött a dél-franciaországi Valence-ben. Jean Poperen a kongresz•st megnyitó referátumában méltatta a tavaszi választásokon kivívott győzelem történelmi jelentőségét, s kijelentette: a francia szocialisták teljesíteni akarják a választási kampányban tett ígéreteiket, teljesíteni akarják a francia néppel kötött szerződést. — E szerződés teljesítése fontos változásokat jelent, de a szocialisták nem akarják „teljesen felforgatni” a társadalom jelenlegi szerkezetét, és hajlandók bizonyos Október 30-ra, jövő péntekre összehívták a lengyel parlament, a szejm ülését. A napirend első pontjaként Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnök mond beszédet. A továbbiakban a képviselők meghallgatják a kormány jelentését az idei népgazdasági és költségvetési terv végrehajtásáról. Ugyancsak tájékoztatják a szejmet a jövő évi terv és költségvetés előzetes változatáról, amelynek elkészítésében különös figyelmet kellett fordítani a szénnel és az energiával kapcsolatos problémákra. kompromisszumokra is, de csak akkor, ha azok a francia nép demokratikusan kinyilvánított akaratának keretén belül mozognak. A szocialisták felhívással fordulnak mindenkihez, hogy támogassák programjuk megvalósítását, ami az egész nép érdeke. A referátumot követő vita során számos felszólaló hangsúlyozta a tömegek mozgósításának fontosságát. A kongresszuson részt vesznek a Francia Kommunista Párt és más baloldali pártok küldöttségei. A meghívott vendégek soraiban számos külföldi párt képviselői is helyet foglalnak: így az MSZMP képviseletében Katona Imre. az Elnöki Tanács titkára, az MSZMP KB tagja és Horn Gyula, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője van jelen; az SZKP küldöttségét Borisz Ponomarjov, az SZKP PB póttagja, a KB titkára vezeti. Harmadik napirendi pontként sor kerül az oktatási dolgozók élet- és munkakörülményeit szabályozó törvény („Tanárok chartája”) tervezeténél-: első olvasására. A LEMP közelmúltban tartott 4. plénuma, mint emlékezetes, felhatalmazta a párt parlamenti képviselőcsoportját, hogy tegyen javaslatot olyan törvényre, amely az ország helyzetére való tekintettel átmeneti időre felfüggesztené a sztrájkjogot. A szejm ülését minden bizonnyal megelőzi a LEMP Központi Bizottságának újabb, ötödik plénuma, amelynek összehívását Jaruzelski első titkár az előző plénumon mondott zárszavában a közeli jövőre jelezte. Osszelvtik a szejm léséi Társadalmi juttatások természetben és pénzben © A családi pótlék közvetlen pénzbeni hozzájárulás a gyermeknevelés költségeihez. A családi pótlék reálértéke és átlagkeresetekhez viszonyított aránya egyaránt növekedett az utóbbi másfél évtizedben. A családi pótlék így a három- és több gyermekes családok átlagos gyermek- nevelési költségeinek jelenleg mintegy 40 százalékát fedezi. A kétgyermekes családok esetében ez az arány körülbelül 25 százalék. A gyermeknevelést segítő természetbeni társadalmi juttatások köre szintén jelentősen bővült. Jelenleg ezer bölcsődés korú gyermekre 139 bölcsődei hely jut, 42-vel több. mint öt évvel ezelőtt. Az óvodai helyek száma öt év alatt 90 ezerrel gyarapodott. Az óvodába járó gyermekek száma azonban ennél is gyorsabban, 149 ezerrel nőtt. Mindent egybevetve — azt is figyelembe véve, hogy a gyermekek szükségletei 14 éves korig alacsonyabbak a felnőttekénél, illetve, hogy a közös családi szükségletek (fűtés, világítás stb.) nem növekednek arányosan a családtagok számával — a kétgyermekes családok jövedelmi színvonala kb. 3/4-e, a háromgyermekeseké kb. 2/3-a, a négy- és több gyermekeseké pedig mintegy fele az eltartott gyermek nélküliekének. Ezek az arányok az 1977. évi felmérés következtetései, azóta — a családi pótlékok emelésével — valamelyest javultak. A jövőben csak a három és több gyermek után fizetett családi pótlék reálértékének megőrzésére vállalkozhatunk. De az idő múlásával még ezek a családok is anyagi helyzetük romlását fogják érzékelni. Ennek objektív alapja, hogy a gyermekek fogyasztása növekedésükkel arányosan emelkedik. Így még a változatlan reálértékű családi pótlék is a gyermeknevelési költségek mind kisebb hányadát fedezi. Olyan helyzetben, amikor többnyire a szülők reálbére sem növekedhet, még inkább igaz a szólásmondás: kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond. Csak a gyermeknevelés fokozott anyagi és erkölcsi megbecsülésével lábalhatunk ki a demográfiai hullámvölgyből, kerülhetjük el. hogy a jelenlegi rendkívül alacsony születési arányszám tartóssá váljon. A szociális kiadások kiemelkedően nagy és egyre növekvő hányadát a nyugdíjak teszik ki. Mind a nyugdíjasok száma, mind a kifizetett nyugdíjak átlagösszege évről évre gyorsan nő. Még 1960-ban száz keresőre 16, 1980-ban már 41 nyugdíjas jutott. Az átlagnyugdíjak növekedése főleg a nyugdíjasok összetételének változásából adódik. Az újonnan nyugdíjba lépők — a gyarapodó szolgálati évek és az emelkedő átlagkeresetek révén — egyre magasabb nyugdíjat élveznek. Hozzá kell tenni, hogy az alacsony nyugdíjak is emelkedtek — részben automatikusan, részben központi döntések hatására. A nyugdíjak összege 1971. januárjától minden évben 2 százalékkal emelkedik. 1974. januárjában az automatikus nyugdíjemelés havi- legkisebb összegét 30 forintban határozták meg; ez 1981. júniusától 100 forintra emelkedett. így terveinknek megfelelően immár intézményesen garantált az átlag alatti nyugdíjak reálértékének megőrzése. A VI. ötéves terv egész időszakában évi 4,5— 5 százalékos fogyasztói árszínvonal-emelkedéssel számolunk. s az automatikus emelés minimális összege, a 100 forint garantálja tehát a 2000—2500 forint összegű nyugdijak) reálértékének megőrzését. A 2000—2500 forintnál nagyobb összegű nyugdíjak vásárlóerejének megőrzésére nincs biztosíték. Az 5000 forintnál magasabb nyugdíjak esetében a 4,5— 5 százalékos áremelkedésből az automatizmus 2 százalékot ellensúlyoz, a fennmaradó 2,5—3 százalék, nyugdíjemeléssel nem fedezett árszínvonal-növekedés pedig a nyugdíjak vásárlóerejét csökkenti. Az 5000 és a 2500 forint között levő nyugdíjaknál visszafelé haladva azonban egyre kisebb a vásárlóerő- csökkenés. Természetesen az lenne a legelfogadhatóbb, hogy minden nyugdíj — összeghatárától függetlenül — megőrizze reálértékét. így tükröznék leghívebben a folyósítások a múltban végzett munka társadalmi értékét, a munkában eltöltött időt. (A nyugdíj ugyanis nem kegydíj, hanem az elmaradt kereset pótlása, s így idős korára minden dolgozót egységes feltétel- rendszer alapján megillet.) De a teljes társadalmi igazságosság érvényesítésének nincsenek meg a gazdasági feltételei. Így csak az a szociális követelmény érvényesülhet, hogy a legalacsonyabb összegű nyugdíj is fedezze a társadalmilag még elfogadható megélhetést. Ezért a hangsúly az átlag alatti nyugdíjak reálértékének megőrzésére tevődik, vállalva a nyugdíjak bizonyos fokú nivellálódását is. A nyugdíjasok száma és az átlagnyugdíjak összege jelenlegi gyors ütemben a 80-as évek közepéig növekednek. Négy-öt év múlva 100 keresőre várhatóan 45 nyugdíjas jut, s az átlagnyugdíj valószínűleg meghaladja majd az átlag- kereset 60 százalékát (jelenlegi 51 százalék). Ezeket a csúcsértékeket követően a nyugdíjak gyors növekedési üteme erősen mérséklődik. Kovács József — Vége —
