Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
/ ESZAK-MAGYARORSZAG 10 T98Í. sieptemKer 20., vasárnap A palackozóban Minden évszakban kedveltek Üdítő italok Miskolcról Legyen nyár, vagy tél, 9 jólesik meginni egy pohár Coca-Colat, vagy Sztár Tonikot. Honnan is kerülnek az üzletekbe a kedvelt üdítő italok? Miskolcon, a Sajó-parli ipartelepen termel a Kisvárdai Szeszipari Vállalat Miskolci Likőrgyára. A név kicsit megtévesztő, mert a hideg úton történő szeszgyártás és a tranzitraktári teendők ellátása mellett az üzem íö profiljává vált az üdítő italok gyártása és palackozása. — Üzemünkben állítjuk elő és töltjük üvegekbe a Coca- Colát, a Sztár üdítőital-családot, valamint a Sztár Kinget, amely almából készül — mondja Benke Lajos, a szépen fejlődő gazdasági egység igazgatója. — A literes Sztárcsaládot egyébként rajtunk kívül csak Nagykanizsán palackozzák. Néhány érdekes adat: Coca-Colából egyetlen óra alatt 10 ezer palackot töltünk meg, a literes Sztárból — a címkézés lassítja a folyamatot — 6 ezret, de két- decisből már 17 ezret. A Coca-Colat német, a Sztár Tonikot holland alapanyagból gyártjuk. Az utóbbi eleinte nem nagyon volt kelendő, most azonban mindenütt keresik. A Borsod megyei üzleteli be kerül az itt előállított üdítő italok kétharmad része, a többit elszállítják az ország különböző részeibe. Kétszázharminc dolgozó munkálkodik az üzemben azon, hogy a gyártás és a szállítás folyamatos legyen, a megrendeléseket ki tudják elégíteni. Januárban új szociális létesítménnyel gazdagodott az üzem, amelyet egy régi épületből alakítottak ki, • ahol korszerű öltözők és kultúrált étterem kapott helyet. Az átadás óta emelkedett az itt ebédelők száma, a dolgozók elégedettek az új ebédlővel, az öltözők tiszták, tágasak. •Nemcsak a palackozókban dolgozók, hanem az üzem vezetői között is magas a nők aránya. (Az itt dolgozók 75 százaléka tartozik a gyengébb nemhez.) Két évvel ezelőtt szerveztek szakmunkásképző iskolát az üzemben, amely elvégzése után huszonnégyen váltak szakképzett dolgozókká. — Üzemünkben nagy hagyományokra tekint vissza a brigádmozgalom — mondja Horkay Józsefné, aki a Dobó Katica nevét viselő kollektíva vezetője. — Vállalásaink megtételekor és a teljesítés során a fő hangsúlyt a gazdasági munkára helyezzük. Ezenkívül nagyon sok társadalmi munkát végzünk, az elmúlt évben is túlteljesítettük a vállalásunkat. Évek óta patronáljuk a miskolci Gyermekvárost, ahol ajándékaink és látogatásaink örömet szereznek az itt lakóknak. Nagy János Nagyobbacska tó, kisebb gondokkal.. Csőnakázéknak Beszélni kell róluk! Borsod megyei Gyetrnek- és Ifjúságvédelmi Intézet, Miskolc. Az idei szeptemberben több mint ötven kiskorú és fiatalkorú átmeneti tartózkodó helye. Figyelmeztető tény: egyre több csavargó, csövező tizenéves lány és fiú kerül az intézetbe. Honnan jöttek, hová mennek? Mi lesz a sorsuk? * B. K. Tizenhat éves. Tiszta arcú. szép szemű fekete lány. Kezén feltűnő tetoválás. — Hat-, vagy hétéves leheltem, amikor állami gondozásba kerültem. Apám elvált anyámtól, több éve, hogy nem tudok róluk. Anyám nem dolgozott, állandóan szülési szabadságon volt. Szerette a férfiakat, emlékszem, itatta őket. — Hányán voltatok testvérek? — Azt nem tudom pontosam. Mert mind egy anyától, de más apától vagyunk. Amikor elvittek az intézetbe, hárman éltünk együtt, anyám, a bátyám és én. — Most hol van a bátyád? — Fogalmam sincs. Ö is állami gondozott volt. Nem foglalkozom se vele, se a szüleimmel. Egyáltalán nincs jó véleményem róluk. Nem tudom, hogy gondolták azt; hogy engem elvigyenek otthonról ... — Nem szerettél az intézetben lenni? — De. Márti nénit, a nevelőnőt szerettem. Meg a lányokat. Csak aztán a nyolcadik után Újpestre kerültem, fo- n ódába. Munkásszálláson laktam. * — Ott keadted a csavargást. — Á, én már hetedikes koromtól. De a munkásszállón végképp nem tudtam megmaradni. Szabadon akartam járni. Hogy békén hagyjanak, A bandában ... a bandában, ott jó volt. Híd alatt aludtunk meg barlangokban. Ruhástól fürödtünk a Városligetben. Jó hecc volt. — Miből éltetek? — "Lejmoltunk. Na, kéregettünk. Tizenöten is voltunk, egy nap összejött vagy nyolcvan forint. Kaját vettünk. — Ittatok is? — Igen. Meg nark óztunk. Az irtó jé. Könnyűnek érzi magát az ember. Minden szép kép elébe jön. De lopni, azt nem csináltam, Nem nekem való. — Hány fiúval volt közelebbi kapcsolatod? — Mindig csak eggyel. Az szent dolog a bandában. A többi olyankor nem bánt. — Hogy kerültél ide? — Elkaptak. N^m vojt nár lám flekni. Személyi. — Hogy képzeled az életed? — Szerelmes vagyok. Andrással akarok majd élni. És a gyerekeim nem lesznek állami gondozottak. * Ez év február ötödikéig, úgy tűnik, „rendben ment minden”. H. T. tizenöt éves lány nem messze Miskolctól, E.-ben élt szüleivel, kishúgá- val. A környezettanulmány szerint rendezett a családi elet, az apa jól keres, az anya háztartásbeli. A családtagok egymáshoz való viszotiya: kielégítő. _H. T. vott ipari tanuló, első látásra szégyenlősen mosolygós : — Azon a februári napon, mikor kijöttünk a suliból, ittunk egy kicsit, és már nem szálltam fel a vonatra. A pályaudvaron aludtunk, a tárolóban. — Kikkel? — A nevüket nem mondom meg. írja azt, hogy egy bandába keveredtem. Vagy tizen voltunk. — Mikor mentél haza? — Csak másnap. Apám adott két pofont, valamit or- dibált, de én nem figyeltem oda. Otthagytam őket, mentem aludni. Anyám egy szót se szólt. — De aztán megint csak megszöktél. — Meg. Másodszorra két hét után kaptak el a rendőrök. Lépcsőházakban aludtunk, igaz én nem, csak ültem a lépcsőn és vigyáztam a többiekre. — Mi volt ebben a jó? — Akkor jó volt. összetartoztunk. A többiek ragasztóztak is. de engem nem tudtak rávenni. Egyszer anyám megtalált a Centrum előtt, Mondta,' menjek haza, vesz nekem egy kisrádiót. Azalatt én megléptem. Aztán bekerültem a gyermekvédőbe. — Es innen ötször szöktél meg. — Igen. Mind több Iánynyal. A kinti srácok kilészí- telték a rácsot, kimásztunk. De én nem csöveztem. Csajoknál aludtam, ott kajáltam, tisztálkodtam. — Mit szóltak az ő szüleik? — Nem tudták, hogy intézeti szökött vagyok. Nem is kérdezlek semmit... — Most megint itt vagy aa intézetben. — Itt, de mór nem akarok megszökni. Haza szeretnék kerülni. És cukrászdában dolgozni. H. T. írásbeli vallomása,' amit a gyámhatóság elölt tett. azonban így szól: „Szeretnék munkába állni, hogy hová, azt még nem gondoltam el. Csak haza nem szeretnék menni.. * Figyelmeztető tény: mind több csavargó, csövező tizenéves kerül a megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe. Honnan jöttek: tudni. Rendeződen családi környezetből, felelőtlen szülőktől, csonka házastársi viszonyból. Olyan körülmények közül, ahol erősebbé válhat a negatív kortársi hatás, mint a felnőttek óvó gondoskodása. Hol tartanak: szomorúan tudomásul venni. Átmenetileg gyermekvédő intézetekben, javító-nevelő intézetekben. Hová mennek, mi lesz a sorsuk? Ezt kellene tudni! Ezért kell beszélni velük, róluk, ezért kell odafigyelni rájuk! Mikes Márta A kazincbarcikaiak örömmel bábáskodtak új létesítményük, a szabadidőpark létrejötténél. Jelentős társadalmi összefogással épült a park és a csónakázótó. Együttes értéke 20 millió forint, 90 ezer társadalmi munkaórát fordítottak rá üzemek, brigádok. Az egész 75 ezer négyzetméter. Az első örömök után a gondok is jelentkeztek. Adva van a szép — és ne felejtsük el, gondos munkával épített — csónakázótó, amelyet sokan fel is keresnek, de közülük jó néhányan keserű szájízzel hagynak ott,; mert kevés a csónak és nem lehet csónakázni, vagy az esti órákban nem bátorságos a tópartot felkeresni, mert vanak, akik zaklatják, molesztálják a pihenni vágyókat. Egy csónakon apróságnak /tűnhet, hogy az evezőket vastartókba kell rakni és csak így, ezzel az alátéttel használható. Ha ez nincs, a csónakkal nem lehet és nem is szabad vízre menni. A csónakázni vágyó gyerek csak azt látja, hogy ott van az áhított víz; ott a csónak ... és ő nem mehet, mert az a néhány, használható csónak másokkal van a tavon. Ezeket az aprócska „villákat” szedték már össze a tó partján, szedték ki a vízből, vagy meg sem találták. Törnek az evezők is, pedjg rendeltetésszerűen használt evező csak a vizet hasíthatja, itt viszont használaton kívül van jó néhány, hasadtan, törten. „Javaslatok könyve.” Ezt a «fenét viseli az a füzet, amelybe jó és rossz tapasztalatokat, észrevételeket, javaslatokat lehet beírni. Itt olvasható a következő: „Kérem, hogy amennyiben lehetséges, legalább 20 csónakot üzemeltessenek.” Teljes név, címmel. Az észrevételek zöme ezt kéri, szóban is, mert azok az üzemekből érkezett dolgozók gyerekeikkel, akik sok szabad idejüket áldozták a tó építésekor, élvezni is , szeretnék munkájuk gyümölcsét. Birtokukba venni a szabadidő-központot, és megmutatni a gyerekeiknek, hogy ezt ők is építették, hogy több, szebb legyen a város. A környék lakói pedig kiskorú gyermekeiket szeretnék megóvni az olyan látványoktól, a ló partján, amilyenek korhatáros filmekben szerepelnek, és hát nem a gyerek szemének való. A park alakulófélben van, a tó már készen. Szép színfolt a városban. A tervek szerint bővítik, körülötte új házak épülnek, ahol majd gyerekek is laknak, és a nyári szünetben ők is, mint a mostani környező házak lakói és azok gyerekei örömmel vennék birtokukba a közeli pihen öparkot. A fenti gondok azonban megvannak. Nem olyan hagyok, hogy ne lennének megoldhatók, de ennek érdekében tenni kell, hogy a park és az egész pihenő-szabadidőközpont kikapcsolódást, pihenést biztosítson ... kisebb gondok nél- küL , Samu bácsi gombája... — Bizony sokáig izgultunk, vajon,sikerül-e, lesz-e gomba, meghozza-e a várt eredményt a vállalkozás. — Mondja nem kis büszkeséggel, és most már a siker teljes bizonyosságában Cseri Sámuel, tibolddaróci otthonában. Az alapos előkészítés, és gondozás után Samu bácsiék pincéjében zsákszámra termett a sampinyongomba. Már túl vannak az első szüretelésen. — Huszonkétezer forintot fektettünk be a vállalkozásba — meséli első gomba- termesztésének történetét. Gödöllőről hoztam a csírákat. A pincét villamosítottam, zsákokat vettem, beszereztem a különböző ösz- szetételű termőföldet. No, de a neheze még csak ezután jött. — Bújta a szakköny veket, érdeklődött itt is, ott is, amikor pedig megkezdődött a csírázás, alig volt itthon — mondja Rózsika néni a feleség. — Minden szabad percét a pincében töltötte. Öröme engem is magával ragadott, olyan lelkesedéssel tudott mesélni az apró sikerekről. — Sohasem tudtam tétlenül ülni — így a férj —. Negyvenhatban váltottam ki az ipart, azóta kereskedéssel foglalkoztam, a feleségemmel együtt. Rózsika 24, én magam pedig 34 évet húztam le a kereskedelemben. Két évvel ezelőtt mentünk nyugdíjba. Dolgoztunk * itt Darócon, Mezőnyárádon és Bükkábrányban is. Azt hiszem, szerettek bennünket az emberek. — Mezőnyárádon a buszmegálló mellett volt az üzletünk. — Mosolyodik el Rózsika néni. — Amikor a miskolciak jöttek hozzánk vásárolni, úgy kérték a jegyet a busz vezetőjétől, hogy: „A Samu boltjáig utazom” ... Később már csak úgy emlegették a megállót, a'Samu boltja. — Egy darabig jó volt a pihenés, de nem sokáig tudtam nyugton maradni, ezért is találtam ki ezt a gombatermesztést. Végül is kiváló lehetőség nyílott erre abban a 400 négyszögölnyi pincében, amely eddig kihasználatlan volt. Februárban kezdtem a munkát. Az első termést május elején szedtük le. — Nem szedtük, csak szedted — helyesbít felesége. — Ugyanis a férjem senkit nem engedett a gomba közelébe. Maga szedte és tette ládába valamennyit. Az első negyed kilót megtartottuk magunknak. Kiváló ize volt tejfölös Hokedlivel. A többit Egerben adtuk el. meg azoknak, akik itt helyben vásároltak tölünk. Három hónapig folyamatosan termett. A szakkönyv szerint egy négyzet- méternyi területről tizenöt kiló terem. Nekünk csak tizenegy termett, de fgy is volt belőle hasznunk. A haszon természetesen nem mellékes, pláne ha tetemes összeget fektet be egy vállalkozásba az ember. Ám, Samu bácsit elsősorban a gombatermesztéssel, a kockázatvállalással járó örömök vonzották. S mint mondja, ha valamit szívből, igazán csinál az ember, az többnyire bejön. Mint ahogy bejött a gombás vállalkozás is, amelynek híre van már a szomszédos megyében is. Lehet, hogy most a gomba veszi át a bolt helyét?... Monos Márta—• Larzó József- Hozzáértés és főleg szív kell hozzá! - mondja nevetve Samu bácsi a „gombatermesztö" pince kapujában. (WVpüezf)
