Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
1981. szeptember 13., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 KÁROLY RÓZA Madár János Mégis... Ne Nagy fekete kendő az este j •• • »• vá!Iámra terítem, bogy r*e fázzak. torion A holdsarló a fényeket lenyeste. ) sötétet kérődznek mind a házak. Megnézte mögött Tél komondorok futnak útónom bennem a BokL a szél póráz végén szila jón. A csillagos ég vörös nyelvük nyaldossa lábam, hozzám hajolt. nem marad mögöttem semmi nyom. Mégis égnek magasodva kell itt Vigyázott rám a múltat és jövőt akarni; szótlan éjjeL csöndpihés tenyerem szefíd Ne törjön, htrftjon fészkét a Nap-tojás afá tartam. sorsom széfjeit. „ -í o iiirllip^pppßP? O fi11■ ii!gIfI«« hr W Az egyenletes, iszonyú ‘ zúgás pillanatok alatt szinte megsüketíti az embert. Míg a hatalmas csarnokon végigmegyünk, érezni; kitartóan forró a levegő. A zaj. a meleg csupán akkor enyhül, mikor behúzzuk magunk mögött a kezelőfülke ajtaját. Itt, a titokzatos műszerfalak között, a Borsodi Hőerőmű Vállalat turbinaüzemében dolgozik Mihály Lászlóné. — Nem éppen nőies szakmát választott... Hogyan lett tui-binagépész? — Tulajdonképpen a férjem a „ludas”’ a dologban, — mondja Erzsiké. — Itt dolgozott a hőerőműben, így hozott be engem is. Igaz, annak idején én voltam az egyedüli nő az üzemrészben, s én is csak takarítottam. Mindössze hat altalánosom volt... — A mostani munkájához komoly szakképzettség kell. — Végigjártam a „szamárlétrát”. Az üzemen belül elvégeztem a dolgozók általános iskoláját, utána több tanfolyamot. A mostani szakmához még a könnyűfémszex'kezeti. lakatos képesítést is meg kellett szereznem. Nos, így lettem turbinagépész, ugye egyszerű? A kérdést Erzsiké is inkább viccesnek szánta, mert család mellett, gyerek mellett, baromműszakos munka mellett tanulni — nem gyerekjáték. No, de ót nem olyan fából faragták! S eb- lsen a munkatársai is egyet- ertenek. Nem véletlenül választották az igazgatói tanácsba, ahol a •brigádtagok, az üzem dolgozóinak érdekeit képviseli. — Ég és föld az eddigi és a mostani munkakörülményünk! Azelőtt minden tarbinegépész kmt dolgozott a gépházban, rettenetes zabban, amit a fülsértő * A fütőturbina kezelése nem épp egyszerű dolog sem tompított túlságosan. Nyáron nemegyszer ötven- fokos volt a hőség, alig enyhített valamit a szódavíz, a citromos tea. Két éve kaptuk a csendfülkéket, tökéletes klímaberendezéssel. — Tizenkét éve szerezte meg a szakmát. Most milyen munkát végez? — A „változatosság kedvéért”, megint csak tanulok, — mondja nevetve. — Eddig a 32 megawattos kondenzációs turbinával dolgoztam. most a fütőtur- brna kezelését tanulom. Ez a fütőturbina nemcsak villamos energiát, hanem hőenergiát is szolgáltat a városlakóknak, a környező üzemeknek. A műszerfalról is leolvasható: pillanatonként változik a fogyasztás, időről időre jegyezzük ennek mértéket. Vetetten-c, vagy sem, a twmpotottabb gép teeaeiesére épp a férje tanítja Mihály Lászlónét. A szigorú „mester” szerint Erzsiké igen jó tanítvány. Persze, — s ezt már mindketten állítják —, huszonöt évi házasság után már kimondatlanul is ismerik egymás gondolatait — Azt hiszem, szerencsések vagyunk, — véli Erzsiké —, egy műszakba járunk a férjemmel dolgozni, egy pártalapszervezetnek vagyunk a tagjai. Együtt járunk bevásárolni, együtt mosunk, takarítunk is. — Ha így van, akkor botos több a szabadidő is. — Olvasni, kézimunkáján szeretek. Meg varrni. Hadd áruljak el valamit: A huszonhárom éves vegyész- technikus lányomnak már megvarrtam az első kismamaruhát. Nagyon varjuk az anoka-t... in'? — kérdezte volna a for- radásos arcú. — Akkor előbb én csinálok belőled tepertőt, te varangy! — De hát akkor mi lett volna jó?" Egyáltalán, hogy lehet elkerülni egy ilyen pofont? Ha egy ilyen alak, mint ez a forradásos arcú pofozni akar, akkor az pofoz, ott nincs mese! De hát nem lehet ez ellen védekezni? Ha esetleg fegyver van nála, akkor előveszi és ráfogja... De mikor fogja rá? Amikor kért a kenyérből...?! Talán mégis adni kellett volna .. ha akkor letör egy darabot... Éjszakákon keresztül nem aludt, és ha nagy nehezen sikerült elszunnyadnia, sokszor álmodott a forradásos arcúval. Óriásnak látta, aki egymásra dobált hatalmas kenyereken nevetve ropta a táncol, és ő babszemjan- kóvá zsugorodva próbált előle menekülni. Igyekezett befúrni magát az egyik kenyérbe, de olyan volt a héja, minit a kiszáradt lómeder, és hiába kaparta, rágta, nem tudott belülkerülni a meleg, ragacsos bélbe. És a forradásos arcú iába egyre közelebb került, hogy rálépjen és agyontapossa. Ilyenkor mindig jajgatva felébredt. — Mi vám velecf? — kérdezte egyszer a felesége. — Mostanában nagyon nyugtalanul alszol. Csők nem történt valami a munkahelyen ? — Nem történt — nyugtatta meg —. semmi sem történt. Mi történhetné a munkahelyen? Legföljebb nem kapok prémiumot, de pofont sémi — Pofont? Hogy jte ilyesmi eszedbe? — Csak úgy! Eszembe jutott, hogy milyen érdekes lenne, ha az igazgató ve- gigpofőzná a beosztottakat, mikor nem dolgoznak jól. Képzeld el, minden pénteken sorba állnánk a heti pofonokért, és a titkárnő egyenként, szólítaná a bűnösöket, X kartárs öt pólón. Z. kartárs nyolc, Y. kartárs tizenhat... — Nahát, hogy neked mik jutnak eszedbe! És mi lenne a jutalom? Puszi az igazgatótól? Vagy erre a cekra egy jó női aseraődtet- ne a vállalat. ? Azt hiszem, tál őrömmel beleegyeznetek! Ha jött haza a munkából, figyelte az utcán az embereket. Vajon ki akarja újra megpofozni? Egyszer egy férfi állította meg, tüzet kért tőle, de annyira reszketett a keae. hogy a cigaretta helyett majdnem az ismeretlen sáljat gyújtotta meg. Állandóan a forradásos arcút kereste a szemével, és ha meglátott egy hasonló formájút, remegni kezdett a tiérdc, a szive gyorsabban vert, és úgy érezte, ott helyben összeesik. Ha akkor adok a kenyérből... Ha akkor adok... Esetleg neki adom az egészet... Igen, mégis neki kellett volna adnom az egészet! 'Verekedni sosem verekedett életében. Még gimnazista korában is kerülte a tettlegessé get. Ösztönösen irtózott mindenféle brutalitástól, és most mégis egyre többször látta maga előtt a forradásos arcút, bevert pofával. Ott fetrengett a csatakos aszfalton, ahová ó fektette egy jól irányzott okcdfisapasaaJL eb aztan rrjwlroattte*n«l mgdeeta. »hol erte. SzegyeiHe, hogy állandóan ez jár az eszében, de nem tudott menekülni a gondolattól, hogy ezt a valóságban is megcselekedje. Igen, de hogyan ? Negyvenéves nyeszlett kis embet volt, és a forradásos arcú, mint egy mozgó hirdető- oszlop. Egyenlőtlen küzdelem lenne, és nem kétséges, melyikük húzna a rövideb bet! De a kapott pofim bekísérte a hivatalba, aztán hazament vele a zsúfolt buszon, és követte mindenhová, ahová messt. És akkor a hivatalnok elhatározta, hogy visszaadja a pofont. Megtanul csel- gáncsozni még bokszolni, reggelenként pedig súlyzózik, expanderezik, hogy erősödjön. Ügy érezte magát, rmrU a mesebeli legkisebb fi», aki a sárktary ellen indul viadalra, és a győzelem érdekében elszánt hittel párosult makacs türelemre van szüksége. öt évig tartott a kemény felkészülés. Ennek érdekében minden szabad idejét a nagy ügynek szentelte. Az első időben állandóan bedagadt szemmel, összevert; képpel járt. és sajgó tagokkal az örökös izomláztól, de összeszorított foggal viselt el minden fájdalmat. Minden korábbi szórakozásáról lemondott. Nem járt színházba, kiállításokra, nem olvasott, nem találkozott a barátaival, nem kereste a meghitt magányos sétákat Budán, és a feleségének megígért két külföldi utazásból sem lett semmi. Családi élete ezért fokozatosan megromlott, hiszen otthon állandóan fáradt, ingerült volt, és a gyerekére is csak nagy ritkán mosolygott. A felesége nem erteile ezt a különös változást nála. hiszen mindig szelíd, romantikára hajló embernek ismerte, aki még a sportközvetítéseket sem nézte a televízióban, most meg állandóan csel- gancsozni. bokszolni jár, hajnalban meg nehéz súlyzókat emelget a konyhában. És ha kérdezte, miért teszi ezt, csak hallgatás volt a válasz- Lassan úgy érezte, egy idegennel él együtt, akinek már az ismerős vonásai is kezdtek beíemo- sódni a múltba. öt év alatt többször látta a forradásos arcút a hivatalnok. Két utcával arrébb egy kisvendéglő volt a törzshelye. Megtörtént, hogy egymás mellett mentek el. de a forradásos arcú ra sem nézett. ' Nem ismer meg — gondolta keserűen a hivatalnok. — Megpofozott, és már meg sem ismer, ügyet sem vet rám. De hát mi volt neki az a pofon? Semmi. Csak annyi, mint más embernek a köszönés. Egy kis szórakozás a haverja mu- lattatására. Vajon azóta hány áldozata lehet már? De nem baj, mert már nemsokára megkapja a magáét! Azt hiszem, egyhamar nem fogja kiheverni! És egy este, pontosan öt évre az elszenvedett pofon után lesben állt a Kisvendéglő előtt, és zárás után megvárta a forradásos arcút. Egyedül botladozott ki az ajtón, látszott rajta, hogy erősen részeg. Amikor megfelelő távolságra imbolygóit már a törzshelyétől, a hivatalnok lassan elébe került, és egy sokat gyakorolt cselgáncs- fogással egyetlen szó nélkül elfektette. A meglepett férfi igyekezett föltápászkodni, de egy állhegyre mért balegyenes újra vissza döntötte az aszfaltra, és ekkor a hivatalnok belerúgott. Ügy, ahogy évekkel ezelőtt olyan sokszor megálmodta. Csak most nem a képzeletében, hanem eleven, érző valójában fetrengett:, szuszogott, nyögött a lába előtt egy ember És 6 rugdosta, ahol erte! De különös, furcsa döbbenettel eszmélt rá. hogy akárhogy rugdossa, nem érez elégtételt! Csak valami soha nem tapasztalt, végtele#! szomorúságot.
