Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-11 / 213. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. szeptember 11., péntek A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, amely mindinkább igyekszik bojtjainak szakosítására, ax országban eddig két ' Ko*1 cert hangteme?/- és zenemű- boltot működtetett és tegnap nyitotta meg a harmadikat Miskolcon, mety, mimt a megnyitón elhangzott, legközelebb áll a vállalat elképzeléseihez, amely szerint olyan szalonokat kívánnak kialakítani, ahová az emberek nemcsak konkrét vásárlási céllal térnek be. hanem a zenebarátok találkozóhelye lehet, ahol a frissen megjelent hanglemezekről és zeneművekről, zenei tárgyú könyvekről tájékozódhatnak, műveket meghallgathatnak, s természetesen vásárolhatnak is. A Széchenyi utca 2. szára alatti könyvesboltot alakították át csaknem kétmillió forintos költséggel. Márványpadló, faburkolat, elegáns álmennyezet biztosít kellemes környezetet a boltban, ahol egymillió forintos hanglemezkészlet várja a zenebarátokat és három fej- hallgatós sztereo lemezjátszó. És természetesen igen sok zenei tárgyú könyv és zenemű. A tegnap délután 2 órakor tartott kis megnyitóünnepségen már nem fértek be az érdeklődők a Csütörtök délután nyílt meg Miskolcon Koncéit hanglemez- és zeneműszalan A bolt eladóterének egy részlete boltba, oly sokan várták a nyitást, meg feltehetően néhány ritkán kapható mű megvásárlásának a lehetőségét is. Az egybegyűltek előtt Oldal Gábor zenetörténész beszélt a zeneművek és a közönség bolti találkozásainak több évszázados hagyományairól és az effajta boltok, illetve szalonok és a közönség várható kapcsolatáról, a boltok feladatairól napjaink életében. Budai Ilona népdalénekes, erdélyi népdalokat énekelt, majd Barta Péter zeneiskolai igazgató, a Magyar Zeneművészek Szövetsége helyi csoportjának titkára a város zeneszerető közönsége nevében vette át a boltot, s rövid beszédben utalt a zene és a társadalom történelmi kapcsolataira, annak fejlődésére és szükségességére. A megnyitót követően hanglemez- és zeneműkiállítás nyílt a Zenepalotában, késő délután pedig fővárosi ének- és zeneművészek közreműködésével hangversenyt tartottak a Bartók-terem- ben. A boltot már tegnap birtokába vette a nagyközönség. A szalon nyitása egyben kapcsolódik a Hun- garoton-hanplemezhetek eseményeihez; a hét jelszava: „Hagyomány és haladás harmóniája”. Filmművészet és mozi M egrótt a mozi barát olvasó, mert néhány alkalommal kedvezőtlenül nyilatkoztam heti film- jegyzeteimben a kommersz- filmek túltengéséről, kifogásoltam azok magas arányú jelenlétét a műsorban. Miért baj az, ha a mozik telt házzal „mennek” néha, miért baj, ha szórakoztató filmeket tömegek néznek meg? — kérdezte. Ha teltek a mozik nézőterei, ha ezrek, tízezrek találnak szórakozást a filmek I megtekintésében, annak a i kritikus általában csak Örülhet; és örül is. A közelmúlt néhány bemutatójával kapcsolatos füstölgés, bíráló észrevétel azonban olyan filmek esetében jelentkezett, amelyeknek sorozata már olyan tendenciáról árulkodik, amit művelődéspolitikánk egészében nem jogadhat el —, még a túlmisztifikált gazdaságosságra való hivatkozással sem. Nem helyi, nem borsodi jelenség ez, sajnálatosan sokfelé jelen van, s annál inkább szót kíván. Nem kevesebbről van sző, mint a filmművészet és a mozi közötti szakadék szélesedéséről, le legalábbis a hazai filmélet valami tudathasadásos állapotáról. (Mondják, bizonyos kisebb-nagyobb eltérésekkel máshol is ez tapasztalható.) Fesztiválokon, filmszemléken, a legkülönbözőbb filmes és egyéb művészeti fórumokon vitatjuk, elemezzük filmművészetünk feladatait, eredményeit. Felsorakoztatjuk, hogy szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszában mi vár feladatként a művészetekre, a filmre, miként kell, hogy a művészeti alkotás mai valóságunkat tükrözze, akár direkt megfogalmazásban a máról, a mához szólóan, akár klasz- szikus művek mához szóló adaptálásával. Vitatjuk, elemezzük a filmek eszmei mondanivalóját, esztétikai jegyeit, a rendezői koncepciót, a megvalósítást, a színészi ábrázolást, a közlésrendszert, s mindazt, amiknek együttese a művet adja. Megtesszük ezt minden hazai alkotásnál és az importfilmek javánál, s mintha tudomást sem akarnánk venni a nagyszámú kommersz és azon aluli silányságról, import filmkészítmények soráról, amelyek viszont elöntik mozivásznainkat — mint például az elmúlt hetekben és hónapokban — és amelyek, mert a mozik kínálatában kiemelkedő helyen szerepelnek, természetszerűen leginkább felhívják magukra a figyelmet. A kormányzat, művelődési életünk minden irányító fóruma, nem utolsósorban népünk művelődési fejlődésének jól felfogott érdeke a filmértékek és a közönség mind gyakoribb és mind intenzívebb találkozásait szorgalmazza, a mozikban meg feltartóztathatatlanul zuhognak Búd Spencer ökölcsapásai, dörögnek az álwestemekben a col tok, riogatnak a rémfilmekből átszivárgóit motívumok, a katasztrófák. Jobb esetben rossz krimihősöket, vagy buta bűnözőket nézünk. Természetesen a kom- merszfilmek mindegyikét nem szabad elmarasztalnunk, ám lehetetlen szó nélkül hagyni, mennyire a durvaság, a nyers erőszak, az irrealitások felé kezd fordulni a tömeges érdeklődés, A minap két importfilm futott párhuzamosan a mozikban. A kellemesen szórakoztató, szellemes, enyhe pikantériával is jeleskedő, szatírába hajló francia vígjátéknál a nézőtéren vagy hatvanan lehettünk az 570 széken, míg a csupa lehetetlen durvaság, csupa erőszak makaróniwestemhez nem lehetett beférni a 750 férőhelyes moziba. Belmondo primitív bunyósorozatá- hoz egy héten át nem lehetett jegyhez jutni. Az érdeklődés sajnálatosan a leg- művészietlenebb, a legtöbb durvaságot felsorakoztató, a legprimitívebb ösztönökre ható filmek felé fordul, olyan mozi darabok at keres, amelyeknél nem szükségeltetik semmi agymunka a befogadásnál, amelynek nincsen felszín alatti tartalma, ahol a fordulatok nemcsak előre kiszámíthatók, hanem biztosan „be is jönnek”, tehát az „elvárás” is kielégül. Hogy aztán ezek a filmek példát is adnak az öntörvényű életre való törekvés, az ökölhasználat, a kisebb-nagyobb stiklik, a mi életünktől, körülményeinktől idegen magatartásformák utánzásához, ugyancsak nem hagyható figyelmen kívül. Nemcsak ilyen kalandfilmekből áll napjaink moziműsora, vethető fenti doho- gásom ellenében. Valóban, nem csak ilyenekből! Ott vannak a műsorkínálatban a magvasabb, a társadalmi töltésű művek is, de külön elemzést, különcikket kívánna a műsorkínálaton belüli arányok vizsgálata, egyes értéket sejtető filmek egy-két napos műsorra tűzése stb., ugyanakkor értéktelen, vagy akár káros kihatású mozidarabok eluralkodó hányada. Erről bárki meggyőződhet, aki veszi a fáradságot és egybeveti az egyes filmek előadásainak számát, valamint az előadásszámok és az adott mozik férőhelyeinek szorzatát. Azaz, megtudja, hogy egy-egy filmet, hány nézőtéri szék várt Az elmúlt hónapok hazai filmkínálatára jellemző volt, és még a későbbiekben is — részben — lesz a western, Bud Spencer alias Piedone ökle, Belmondo, a rock, az ijesztgetés, a sokkolás, a visszataszítóan koszos emberek sora, a trágárság, a harsány kommercialitás. Nézzünk néhány példát a közelmúlt bemutatóiból, amelyek ma is műsoron vannák még: Az első nagy vonatrablás, A nyolcadik utas: a halál, Nevem: Senki, Üvegtörők, 25 millió fontos váltságdíj, a Majmok bolygója, Piedone Afrikában, Piedone Egyiptomban, Seriff az égből, Zsaru vagy csirkefogó, Kóma, A királyi biztos szeretője, Az Olsen-banda boldogul, Üzenet az űrből, Óvakodj a. törpétől'., Egy zseni, két haver, egy balek, a közeli Rendőrök háborúja, vagy az ... és megint dühbe jövünk. És még néhány. Ezek közül talán csak a Majmok bolygója és a 25 millió fontos váltságdíj emelkedik ki valamilyen értékkel, a többi tisztes, vagy kevésbé tisztes filmipari termék, amely azokat a közönségigényeket hivatott kielégíteni, amelyeket fentebb már — mint sajnálatos jelenséget — említettem. Azoknak az „elvárásoknak” kívánnak megfelelni. Meg a mozik bevételi terveinek. A filmművészet az egyetemes művelődéspolitika integráns része. Államunk ezért is támogatja igen magas anyagi dotációval. De mintha a javasolt és támogatott filmművészet és a mozikbán favorizált film nem azonos fogalmat takarnának. Az állam támogatása, amely az egyes néző által megvásárolt belépőjegy árának igen jelentős kiegészítésében is kivetítődik, a szocialista eszmeiségű, a haladó tartalmú művészet és a tömegek jobb találkozását hivatott előmozdítani. Vajon jó-e, szükséges-e, ha a mozikban túlburjánzó és szinte minden mást, elsősorban az értéket a vászonról lesöprő bunyófilm-, western- és egyéb kommersz- áradat is részesül — bármilyen formában és mértékben — ebből a támogatásból?! Kazinczy-jutalom fl szép magyar beszédért A naptúrban adtunk hírt arról, hogy az Országos Ka- zinczy-díj Bizottság a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola beszédművelő körének ítélte oda az egyik Kazinczy- jutalmat. A jutalmat, amelyet első ízben ítélt oda a bizottság, három középiskolai beszédművelő kör is elnyerte — amint arról a rádió Beszólná nehéz című műsorában elmondta Péchy Blanka művésznő. Nagy örömünkre szolgál, hogy a középiskolások beszédmövelö körei között la hallhattunk borsodiakat. A szép magyar beszédért, a nyelv műveléséért végzett munkájukért a sátoraljaújhelyi Kossuth Gimnázium beszédművelő köre is megkapta a Kazinczy-jutalmat. A kör vezetője Katona Rezsőné tanár. Évente egyébként hét beszédművelő kör nyerheti el a megtisztelő elismerést; idén ötöt talált érdemesnek a bizottság a jutalmazásra. Amint azt a rádióban Péchy Blanka elmondotta — ő alapította a díjat, s egyik patrónusa a sátoraljaújhelyi Édes anyanyelvűnk versenynek is — jövőre' kilenc díj átadására nyílik lehetőségük. (A most ki nem adott két díjat jövőre adják át.) A díjazott körök már évek óta működnek, de az idén, a Művelődési Minisztérium szorgalmazására is, egy sor új beszédművelő kör is alakult. Az újonnan alakult, jól működő körök között említette egyébként a miskolci Herman Gimnázium beszédművelő körét is. Dicséretes szorgalommal dolgoznak. Az anyanyelv ápolására, a szép és helyes magyar beszéd tanítására egyre nagyobb figyelmet fordítanak az iskolák, s ez tantervi követelmény is. E tájon pedig, ahol mindig is „hagyomány volt” az anyanyelv gondozása; kötelesség. A jutalmak és a dicséret bizonyítja; mindezt iskoláinkban is tudják. Ma este a képernyőn: A köpeny Az operabarátok kedvébe jár ma este a televízió: a Zenés Tv-szinház keretében kerül képernyőre Puccini A köpeny című operájának tévéváltozata Miká András rendezésében és Lehel György vezényletével. Képünkön az opera egyik jelenetében Miller Lajos és Tokody Ilona. Az adás 20.25-kor kezdődik az első műsoron. Uj távbeszélő-központ Leninvárosbai Ma, szeptember Il-én 15 órakor átadásra kerül a le- ninvárosi új automata távbeszélő-központ. A szavatossági mérések a napokban sikeresen befejeződtek és a közölt időponttól kezdve a ieninvárosi előfizetők már a CroSsbar-rendszerű központon keresztül telefonálhatnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a központot bekapcsolták az országos távhívóhálózatba. A központ körzetszáma: 49. A környező települések közül Mezőcsát és Nyékládháza községek távbeszélő-központjainak kezelői félautomata berendezéssel kapcsolódnak a leninvá- rosi központhoz. Az új távbeszélő-központ üzembe helyezésével befejeződik a posta egyik jelentős, csaknem 200 millió forintos fejlesztése. A beruházás során elsőként 1978-ban a gépjármű, forgalmi és műszaki telep épült meg. Az új postaépület ez év tavaszán készült el a városközpontban; a létesítményben 8 munkahelyen felvevő, valamint kézbesítő postahivatal, továbbá az automata távbeszélő-központ és erősítőállomás kapott helyei. A Crossbar-rendszerű központ 3 ezer előfizető bekapcsolására alkalmas, ez azonban tovább bővíthető 10 ezer állomásra. Leninvárosban eddig I# nyilvános távbeszélőfülkét létesítettek, ebből 8 távhívásra is alkalmas. Az új létesítmények üzembe helyezésével jelentősen javul a hírközlés, a távbeszélő-szolgáltatás. A jelenlegi kézi kezelésű és 620 előfizető bekapcsolására alkalmas telefonközpont megszűnik. A telefonra várakozók igényét — a nem postai beruházásban megvalósuló lakótelepi távbeszélő-hálózat továbbépítése után — az illetékesek fokozatosan kielégítik. HAnGumo™ I1ÍTG< läSS'ä Benedek Miklós (es. u.)
