Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-10 / 212. szám

W81. szeptember 10., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 POSTÁNKBÓL SEGÍTIK AZ IDŐS EMBEREKET. A városokban, — különö­sen, ha olyan fiatal városról van szó, mint a miénk, Ka­zincbarcika, — kevésbé is­merik egymást az emberek. Azonban kapcsolatot terem­teni itt is lehet, csak meg kell találni, keresni a lehe­tőségeket. Mi, a Központi Általános Iskola dolgozói, elsősorban a felsős napközisek segítségé­vel, közreműködésével olyan kezdeményezésen törtük a fejünket, ameiy a kapcsolat- teremtésen túl, támogatja, patronálja a rászorultakat A városi tanácsot megkérdezve végül is olyan idős embe­rekre leltünk, akik rászorul­nak a fokozott törődésre, gondoskodásra. Két, már nyolcvanévesnél idősebb asz- szony szívesen, örömmel fo­gadta az úttörőket. Volt mit segíteni. Egy hónapon át nap­jában két-két úttörő vitte számukra a meleg ebédet az öregek napközi otthonából és a lakásban takarítottak, ren­det tettek. Közös találkozót is megbeszéltünk velük, ami­re készülünk. Természetesen amiben kell, továbbra is se­gítjük őket. Tudom, a mi esetünk nem egyedülálló, de egy azok kö­zül, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy gyermekeinket emberségre, az idősebbek megbecsülésére, segítésére ne­veljük. És ez az egyik legfon­tosabb cél. íotonyee* Istvánné, Kazincbarcika, Központi Általános Iskola VAKACIÖBÜCSUZTATO Megkezdődött a tanév. A tanulók, diákok búcsút vet­tek a nagj/ vakációtól. Nos, ezt a búcsúzást a Gelka Vál­lalat vezetősége komolyan vette. Olyan komolyan, hogy az évnyitó előtti vasárnapon színes, eseménydús, érdekes búcsúztató ünnepséget szerve­zett és rendezett a vállalat­nál dolgozók gyermekei szá­mára. Vidámitó és végül is vidám kis ünnepség volt ez, jent az Avas-tetőn, az ifjú­sági parkban. Vetélkedőkkel, sportversenyekkel töltötték a gyermekek és a szülők a napot. A kezdeményezés, a rendezvény jól szolgálta a vi­dámságot, a tudás, a sport szeretettre való nevelést. S a vállalat dolgozói úgy vélik: a vakációbúcsúztató a dolgozó kollektíva szorosabbá ková- csolódását, a vállalathoz kö­tődés erősítését is segítette. Kun Pál Miskolc LENINVAROSI NYUGDÍJASOK AGGTELEKEN Szeptember 2-án és 3-án, reggeli hét óra körül Lenin- városban, a Derkovits Gyula Művelődési Ház előtt izgatot­tan beszélgető, várakozó idő­sebb emberek csoportjára fi­gyelhettek fel a járókelők. . Majd egyik napon a TVK, a másikon az erőmű autóbusza állt meg a várakozók mel­lett. Az idős emberek fel­szálltak, leültek a kényelmes ülésekre, s elindult velük' a busz — Aggtelekre. A leninvárosi szakmaközi bizottság szervezett kirándu­lást Aggtelekre, Jósvafőre — Ler.inváros nyugdíjasai szá­mára. Mintha az időjárás is tudo­másul vette volna, hogy itt idős, becsületes munkában megfáradt emberek öröméről van szó: a nap aranyiban szórta sugarait mindkét na­pon. így az összesen nyolc­van idősebb embertársunk ragyogó időben nézhetett szét hazánk e híres táján, látogat­hatták meg a környék neve­zetességeit ... A látogatók legtöbbje még sohasem járt a vidéken. így érthető, hogy igen nagy érdeklődéssel hall­gatták a kísérők tájékoztató­ját, a barlangban a híres hangversenyteremben pedig a megszólaló orgonamuzsikát. ... Mi, nyugdíjasok, — jó­magam is — a könnyekkel küszködtünk, olyan mélyre­ható, szép volt az élmény. A barlanglátogatás után a Cseppkő-szállóban ízletes ebéddel vendégelt meg ben­nünket a szakmaközi bizott­ság, majd ellátogattunk Jós­vafőre. S a nap még ezután is tartogatott meglepetést: hazafelé jövet Edelényben a Bódva étteremben vacsorát is kaptunk ... Köszönet a ki­rándulásért, a szép élménye­kért a leninvárosi három nagyvállalatnak, a szakszer­vezeti bizottságoknak, melyek segítették, hogy eljussunk ha­zánk e szép tájára, s igazán jól erezhessük magunkat. A két csoport 80 nyugdíjasa nevében Sándor Lajasné nyugdíjas, Leninváros MEDDIG? Bizony, elkeseredetten Írom e sorokat. A Kun Béla út 32. szám alatt, egyik sár- j kon levő házban lakunk. '_ Évek óta „élvezzük" az ut­cánkban történt átalakításo­kat. Megértük végre, hogy elkészült egy modern úttest. De azóta a terület tele van porral, sárral, ha eső hull. Bontottak, ástak a gázosok, a postások is elkészültek a mun­kával, felig az ÉMASZ is. A járdánkat azonban feltúrták, s a szemetet mindenki ott hagyta. Így a környék ..lát­képe": szemét, por, föld, a járda mellett leszerelt vil­lanyoszlopok. Érthető, ha el­keseredve kérdezzük: med­dig?! Bocsi Béla Miskolc Hulladékból készlermék Az ózdi Kohászati Üze­mekben a hengerelt készáruk gyártásakor éves szintért több száz tonna különböző profilú hulladékanyag kép­ződik. A vállalat vezetése a közelmúltban egy hulladék­feldolgozó üzemet létesített, ahol a keletkezett hulladék- anyagokból, kis költségráfor­dítással késztermékeket gyár­tanak. A sajóvárkonyi gépállomás csarnokába telepített üzem­ben kerítéseket, kapukat, ga­rázsajtókat. , lábrácsokat, elő­szobafalakat, könyvespolco­kat. és több ni.ás közhaszná- latú terméket készítenek és értékesítenek. fi Mozgássérült gyermekeknek Mikor tüotetik már e!?„. M ég látványnak is bor­zasztó. mégis közked­velt találkahelye a fiataloknak az a meglehe­tősen omlaaozó, kör alakú építmény, amely nem mesz- sze található az avasi kilátó­tól. Igaz, ott jártunkkor jó­szerivel néptelen volt a kör­nyék, délután és főként es­te azonban benépesül. Pá­linkákkal. sörökkel, pokró­cokkal felszerelt ifjak és le­ányok jelennek meg, hogy az ajtó, ablak és félig tető nél­küli épületben „néhány kel­lemes órát töltsenek el...” És bár sem közel, sem távol nem találni mozgatható pa­dot, ebbe a fura építmény­be valamilyen úton-módon mégiscsak bekerült egy ülő­alkalmatosság. amely egyéb­ként más célokra is haszná­latos. Nyilván azért hozták ide. hogy némileg lakályossá tegyék az enyhén szólva visz- sza taszító környezetet. Felte­hetően ezért kell a pálinka meg a bor is, amely mind­amellett, hogy melegít, bizo­nyos mennyiség elfogyasztá­sa után „meghitt találka­hellyé” varázsolja a delik­vensek számára, a házikónak aligha nevezhető romot. Sajnos nem ez az egyetlen szégyelni és takargatni va­ló városunkban, hiszen szemérmesnek éppen nem nevezhető fiatalokat gyak­ran láthatunk italozás és „más” szórakozás közben ka­pualjakban. parkokban, a Népkertben és másutt is. Ha­mar felfedezték például a Herman Ottó Múzeum és a Szinva közti területet is. A múzeum- oldalán levő pillé­rek közt ugyanis valóságos „boxokban” érezhetik magu­kat a tizenéves lányok és fiúk, akik gyakorlott italozókat is megszégyenítő módon gurít­ják le pálinkájukat a két- decis üvegekből, nap mint nap. Természetesen ezeket a he­lyeket nem lehet egyszerű­en felszámolni, hogy meg­szűnjenek az effajta látvá­nyosságok. Más intézkedésre van szükség. Am az avas: kilátóhoz közeli épülettel más a helyzet. Ideje lenne már a bontásra amúgy is jócskán megérett házat el- j tüntetni a föld színéről. (iTHmw) Dohánytörés Jó termést ad a bükkábrá­nyi Béke Tsi 20 hektáron ter- mesitett, VP—9-es fajtájú dohánya. A Pisztor Jánosné veiette Dobó Katica brigád 25 tagja augusztus elejétől töri már a leveleket. Szep­tember végéig eltart ez a munka, mert a dohány az idén olyan nagyra nőtt, hogy „kinőtte” a hidas traktort, azaz a dohánykombájnt, s igy a betakarítást kézi erő­vel kell végezni. # * liP 5 fi tettekre váltott küzéíetiségről Tudom, a kedves olvasó a fenti címmel kapcsolatban rögvest meg akarja „fogni” a krónikást: „Rossz a fogal­mazás, hiszen, aki nem cse­lekszik valamit a közért, az nem is közéleti ember”. S igazat kell adni ennek az érvelésnek. A valóság azon­ban bonyolultabb. Minden­napi életünkben, sajnos nem is ritkán, találkozunk olyan problémákkal, hogy a közös­ségtől megbízatást kapott közéleti ember csak papíron „közéleti”. Jelölték, megvá­lasztották, azután, vagy őt nem keresik, vagy ő nem ke­resi. — nem a teendőket, mert az van bőven, hanem — a kapcsolatot környezeté­vel, megbízóival. Lapunkhoz és más tömeg­kommunikációs eszközeink­hez, azután' a különböző pártszervekhez nap mint nap több panasz, jelzés ér­kezik s kérelem: segítsenek. Mert, valahol járhatatlan az út, mert hónapok óta bete- meteéüen a kiásott gödör, mert nem jó az ellátás a la­kónegyedben, mert csorbát szenvedett a demokrácia. A sajtó, a rádió, a párt- és tö­megszervezetek természete­sen a lehető leggyorsabban utánanéznek a dolgoknak. Számos panaszt volt és van módom közelről megismerni, bizonyos visszásságokat, kö­zösségi gondokat „tollhegyre is tűzni”. S igen sok esetben a panaszkodó, aki egyébként jóhiszemű, s másokért is szól, így felel arra a kérdésre, szólt-e már valakinek, pél­dául a tanácstagjuknak: — A tanácstagnak? Kérem, én nem is ismerem. Nem tu­dom ki az. — De hiszen a szavazás­kor ön is rá adta a voksát?! — Hát, nem is tudom. Nem néztem meg pontosan. így volt ez a napokban, amikor az egyik József At- tila-telep utcai lakos szólt pihegve: kérem, a mi köve­zett utunkra piros salakot terítenek. Ez pazarlás, meg a vizlefolyókai is eltömítik. — Keresse meg gyorsan a tanácstagot, szóljon neki. — Nem tudom ki az, «—* volt a válasz. Sátoraljaúj­helyről viszont névtelen le­vélben jelezték nekem, (gép­pel írták a levelet 0 alig tud­nak közlekedni az útépítések miatt és itt, meg ott a ta­nács nem építtet egy kis át­járó tahidat Valamit tenni kellene Igen, valamit tenni kellene, tenni is kell... Miskolcon is, Sátoralja­újhelyen is, másutt is. S az első teendő az lenne, hogy a lakóterületeken, falun, váro­son az ott lakók is, s az ál­taluk megbízott, megválasz­tott tanácstagok, tanácsi ve­zetők is vegyék komolyan, s Baráti találkozót szervezett a Hazafias Népfront IV/7-es körzeti bizottsága Miskolcon, a Kilián lakótelepiek részé­re az Otthon étteremben. A műsoros találkozó célja az Volt, hogy az itt lakók job­ban megismerjék egymást, elbeszélgessenek és néhány kellemes órát eltöltsenek. A rendezvény bevételét a HNF körzeti bizottsága a mozgás- sérült gyermekek megsegíté­sére ajánlotta fel. Elődje még focizott is Vaitisné őrzi a tanítálakot Kellemetlen meglepetés érné azt az ille­téktelen látogatót, aki hívatlanul hatolna be Fridrich Miklós erdőhorváti portájára. Szokatlan küllemű házőrző vigyázza a ker­tet, a kapun belüli világot A négylábúak olyan fajtájához tartozik, amelyik nem vo­nít, nem ugat, hanem szép csendben fogai közé kapja a betolakodó nadrágját, s röf- fenő-horkanó vészjelzéseket hallatva mind­addig nem engedi el foglyát, amíg arra a ház urától parancsot nem kap. Ebből talán nem nehéz kitalálni, hogy vérbeli erdőla- köroi, vaddisznóról van szó, mégpedig egy hosszú orrú, sűrű sertéjű, csíkos hátú sül- dömalacról. A Zempléni - hegységben megbúvó falucs­ka iskolaigazgatójának házába romantikus módon került az erdei jövevény. Vadászat közben lelt Fridrich Miklós az elárvult, csontig lesoványodott, alaposan összeha- rapdáli vadnmiackára. Megszánta, hazavii- te és felnevelte védencét A civilizációba becsöppent jószág hamar alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, kezessé szelídült, kutyaként követi mindenüvé gaz­dáját. Os természetét azonban mégsem ta­gadja meg, mert az idegenekkel szemben harciasán bizalmatlan, épp ezért vált jó házőrzővé. A közhiedelemmel ellentétben, malac létére értelmi képességeit tekintve szinte egy kutyával is versenyre kelhetne. Rövid idő alatt megtanulta a tévé esti me­séjéből kölcsönzött Mazsola nevet, engedel­meskedik a parancsszavaknak, a Gyere ide! Menj a helyedre! Feküdj le! utasításokat azonnal teljesíti. Érdekes, hogy testalkatát meghazudtolóan milyen ügyesen használja mellső lábát és hosszú orrát. Nagyon jól tudja, hogy a gazdi hol tárolja az almát, bámulatos ügyességgel bontja ki az almás- zsakokat és szerzi meg magának a cseme­gét. Fridrich Miklós hangulatos portáján nem az első íajtájabeli vendég a kis Ma­zsola. Az iskolaigazgató fotosorozatot őriz egy régebbi, a mostanihoz hasonló módon hozzákerült vaddisznóról. Elbeszélése és a fényképek tanúsága szerint a korábbi előd tekintélyes termetű vaukanná nőtt fel gaz­dája udvarán. Mazsoláéhoz hasonló értelmi képességei mellett rendkívül játékosnak es szűkebb környezetében igen barátságosnak bizonyult. Együtt rajcsúrozott gazdájának kutyájával — akkor még ebet is tartott — és szelídített mókusaival. A bohókás rág­csálók minden következmény nélkül jár­hattak kánkán táncot az agyaras hátán. Arról is szól a fáma. hogy nemcsak ked­velte a gyerekeket a különben ijesztő kül­lemű erdei sörlés. hanem olykor-olykor még focizásukban is részt vett, a gyerkő­cökkel együtt kergette a labdát. Mazsolának és elődjének viselkedési for­mája újabb adalék egy régóta vitatott té­mához, nevezetesen ahhoz, hogy gondol­kodnak-e az állatok, avagy csak genetiku­sán öröklött reflexióiknak,ösztöneiknek en­gedelmeskednek. A legújabb etológiái ku­tatások és kísérletek akt tanúsítják, hogy ha nem is emberi értelemben, de igenis gondolkodnak az állatvilág egyedei. mi több, intelligenciájuk is van. Az erdőhor­váti példa mindenesetre az állati értelem hívőinek Igazát látszik alátámasztani. R. E. műveljék — a közéletiségefl Mert a gondokat megszün­tetni. a panaszokat orvosol­ni ott kell és lehet, ahol azok jelentkeznek, s tenni, cselekedni azoknak kell, akik a lakóterület, az utca, az üzem, a gazdaság életéért, munkájáért felelősek. Akiket megválasztottak^ kijelöltek. Azonban cselekedni csak ak­kor képesek, ha szólnak ne­kik. ha az állampolgárok je­leznek, kérnek, s megköve­telnek. Megkövetelik önma- guktól, hogy vegyék komo­lyai!, ha valakit tanácstag­nak, szakszervezeti bizalmi­nak javasolnak, vegyenek: részt a tanácstagi beszámoló­kon, kérjék közreműködését, ha gondjuk, problémájuk van. Hiszen azért választot­ták meg. A tanácstag, a bi­zalmi csak úgy válthatja tet­tekre vállalt és rábízott köz- életiségét, ha arra minél több lehetőséget kap. S éppen az említett esetek bizonyítják, hogy e területen, s végső soron a szocialista demok­ratizmus erősödésének, gya­korlásának terén sok még a tennivalónk. A dolognak természetesen ott van a másik oldala is. Vajon az említett lakóterü­leteken a tanácstag, mint közéleti személy mit tesz, hogy gyakorolhassa megbíza­tását? Megkeresi, felkeresi-e választóit? Tart-e rendszere­sen beszámolókat? Hiszen ez kötelessége... Miskolcon, a Ta­nácsköztársaság lakótelepen itt is, ott is naponta lehetett olvasni egv-egy földbe szúrt lécre erősített táblán: „La­kótársak ma fél négy órakor építjük a játszóteret.” S épí­tették. A munkát a tanács­tag, a lakóbizottság, együtt a közösség szervezte. S a szük­séges anyag és más feltéte­lek biztosításához nyilvánva­lóan az járult hozzá legin­tenzívebben, akinek közéleti tekintélye és közéleti tevé­kenysége széles körű. Egyértelmű tehát e követ­keztetés: közéletinek lenni, a közéleti megbízatást tettekre váltani csak a több oldalú együttműködés biztosításával lehet.. Mert a választókon és a megválasztottakon túl — például ha tanácstagról van szó, — harmadik „tényező­ként” ott van még a válasz­tott testület, amely vala­mennyi tagiától rendszeresen számon kell. hogy kérje a munkát, a tetten érhető köz- életiséget. Az azután már természetes és helyes dolog, hogy ha a tanácstag —. an­nak kérésére, jelzésére a ta­nácsi testület-, vagy az üze­mekben a szakszervezeti bi­zottság nem intézkedik, ak­kor ... akkor ez.t jelezni kell a felettes szerveknek, s ta­nulságként a mulasztást, a nemtörődömséget a nyilvá­nosság előtt is megszellőztet­ni. De az a jó és az bizo­nyíthatja legjobban a mi szocialista demokratizmusunk fejlődését, erejét, ha egyre kevesebb hibát, ügyet kell in­tő példaként megszellőztetni.' Barcsa S» j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents