Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-08 / 210. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 T981. szeptember 8., kedd Egyházi megemlékezés a pataki kollégium jubileumán Dr. Hanga Mária miniszterhelyettes és Miklós Imre államtitkár is részt vett a jubileumi megemlékezésen A sárospataki kollégium alapításának 450. évfordulója alkalmából vasárnap délután megemlékező ünnepséget tartott a pataki református templomban a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöksége és a Tiszáninneni Egyházkerület elnöksége. Az 1531-ben, Perényi Péter alapította protestáns triviális iskolából Perényi Gábor idején fejlődött ki a „nagyfényű” pataki kollégium, mindenekelőtt azzal, hogy biztonságos anyagi alapokra helyezte az iskolát. A kezdetben tehát csak nyelvtant, szónoklástant és dialektikát tanító iskola kollégiummá szerveződött, amelyben latint, görögöt, filozófiát, teológiát és természet- tant is tanítottak. A 125 esztendeje önállóvá vált tanító- képzés és tanítóképző, a Rákóczi Gimnázium mellett a sárospataki kollégium harmadik jogutódja a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye. A jubileumi egyházi megemlékezésen Kürti László, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke köszöntötte az ünnepség résztvevőit, a megjelent állami és egyházi vezetőket. Részt vett a megemlékezésen dr. Hanga Mária művelődési miniszter- helyettes, Miklós Imre államtitkár, az Egyházügyi Hivatal elnöke, a megyei és a sárospataki városi tanács, a Hazafias Népfront országos, megyei és helyi szervezeteinek képviselői. Ott voltak a megemlékezésen a református egyház püspökei, köztük D. dr. Bartha Tibor a Zsinat lel- készi elnöke. Részt vettek az ünnepségen a kétnapos egyháztörténeti szimpozionra érkezett egyházi személyiségek, köztük James I. McCord, a Református Egyházak Világszövetségének elnöke is. Köszöntőjében Kürti László püspök kiemelte, hogy a sárospataki kollégium az egész magyar nép szellemi örökségének része, s ezt a szellemi örökséget népünk és államunk nagyra becsüli. A megemlékezésen elsőként dr. Üjszászy Kálmán, a Tudományos Gyűjtemények igazgatója, az egyházkerület világi főgondnoka tartott előadást a sárospataki református kollégiumnak a magyar történelemben betöltött szerepéről. Ezután a Művelődési Minisztérium, az Állami Egyházügyi Hivatal, a megyei és a városi tanács tisztségviselői, valamint a Hazafias Népfront megyei és városi bizottsága megbízásából Porkoláb Albert, a Borsod megyei Tanács megemlékezés résztvevőit elnökhelyettese köszöntötte a megemlékező ünnepség résztvevőit. — Tudjuk, hogy az iskola története összeforrott a magyar nép szabadságküzdelmet- vel„ hogy az abban folyó oktató-nevelő munka szorosan összekapcsolódott azzal az erőfeszítéssel, amely századokon át népünk felemelkedéséért folytatódott. A 16. században a honi reformáció is tulajdonképpen haladó törekvéseink kifejezője volt. A kollégium üldöztetése nemegyszer egybeesett azokkal az elnyomó törekvésekkel, amelyek magyarságunk létét fenyegették — mondotta, s emlékeztetett arra is, hogy az iskola egyházi jellege mellett sohasem feledkezett meg a korszerű tudományok elmélyült oktatásáról, nyomon követte a különböző szellemi áramlatokat és filozófiai irányzatokat, s nem zárkózott el a felvilágosodás eszméitől sem. — Az iskola összeforrott a néppel, annak nyelvével. Nagy büszkesége a pataki gimnáziumnak, hogy elsőként vezette be a magyar nyelven történő oktatást. Végezetül szólt arról, hogy a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye szerves részévé vált Észak-Magyarország kulturális életének. Az intézményben tudományos kutatómunka folyik, könyvtára, múzeuma, levéltára a közművelődés fontos színterei. Kürti László megemlékezett arról, hogy államunk és az egyházak közötti jó viszony egyik bizonyítéka, hogy a Művelődési Minisztérium támogatásával méltó környezetben működhet a Tudományos Gyűjtemények is. A jubileumi megemlékezésen hangzott el dr. Makkai László egyháztörténész előadása A sárospataki református kollégium, és a magyarországi református egyház címmel. A megemlékezés a Himnusz el éneklésével zárult. Vasárnap este 6 órai kezdettel egyházzenei hangversenyt tartottak a református templomiban. a Debreceni Kollégium Kántusának részvételével. Élő gyű|temény Levelek, s néhány ajándék- könyvet tartalmazó csomag várta az asztalán Üjszászy Kálmánt, a Sárospataki Tudományos Gyűjtemények igazgatóját. A gyűjtemény, mondta kicsit később, ma is gyarapszik. Adományokból, vásárlásokból. Közvetlenül a felszabadulás után úgy százezer „egységet” őriztek a könyvtárban, a múzeumban és a levéltárban, most legalább háromszázezerre tehető a gyűjtemény: könyvek, tárgyak, apró nyomtatványok. — Tudományos gyűjtemény vagyunk, s az ilyen jellegű egyházi gyűjtemények között alighanem a legfrek- ventáltabbak a kutatók között. Hiszen igen sok anyaghoz, amelyre a történelem kutatásához szükség van, csak nálunk lehet hozzájutni. Nem- c egyháztörténeti anyagot gyűjtünk, sőt százalékosan ez a kisebb. Iskolatörténeti anyagunk is roppant gazdag, hiszen a Nagykönyvtár, amelyet Pollack Mihály térvei alapján építettek fel, mindig is gyűjtőkönyvtár volt. E tájban sokáig az egyetlen ilyen intézmény.. ötven-hatvanezer látogató fordul meg itt évente. Főleg a Nagykönyvtárban, de a múzeumban is. Üjszászy Kálmán, a gyűjtemény igazgatója las san tősgyökeres patakinak számít. Néhány hét múlva lesz hatvan éve, hogy diákként először tette lábát pataki földre. — A pesti Markó utcai gimnáziumba jártam. Az volt legközelebb lakásunkhoz. Patakra baráti kapcsolatok hoztak el, egy diákkonferencián a pataki résztvevőket találtam a legérdekesebbeknek. Nem csalódtam. Később sem, amikor tanár voltam. Érdekes diákok voltak itt mindig. S kötött a táj is. A pataki iskola, a pataki diák életében, a múltban és a jelenben, azt hiszem, mindig meghatározó volt a táj. Amellyel együtt lélegzett. (cs. a. — 1. J.) Dr. Üjszászy Kálmán, a Tudományos Gyűjtemények igazgatója. A borsodi munkát megismerni jöttek Régrali és művészetlfirténetí ÉÉgyülés MsUtni Hétfőn délelőtt tíz órakor Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum központi épületében kezdődött meg a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat vándorgyűlése. A háromnapos vándorgyűlés tanácskozását dr. Soproni Sándor, a társulat főtitkára nyitotta meg. Rövid bevezetőjében utalt arra, hogy utoljára huszonöt évvel ezelőtt volt a társulat vándorgyűlésének Miskolc a székhelye és a negyed század alatt, mind a megye, mind a megyei múzeumi szervezet jelentős fejlődésen ment keresztül, olyan változások történtek itt, amelyeket érdemes az ország régészeinek és művészettörténészeinek megismerni. A vándorgyűlés ünnepi megnyitóját dr. Pusztai Béla, Borsod megye Tanácsának általános elnökhelyettese tartotta. Elmondta: megtiszteltetésnek tekintjük, hogy nálunk kerülhetett sor a Magyar Régészeti és Művészet- történeti Társulat vándorgyűlésének megrendezésére, s hogy a részvevők megyénk régészeti és művészettörténeti munkájával kívánnak ismerkedni. Ez különösen azért fontos, mert az utóbbi években komoly erőfeszitéseket tettünk a kulturális és a múzeumi, ezen belül is régészeti, építészeti és művészeti emlékeink feltárására, védelmére, megismertetésére, s a vándorgyűlés tudományos tanácskozásai kiváló lehetőséget szolgáltatnak eddig végzett tevékenységünk megítélésére is. A továbbiakban arról beszélt dr. Pusztai Béla, milyen jelentős helyet foglalnak el az ország műemlékállományában megyénk műemlékei: hazánk közel 8000 védett objektumának hét százaléka, 547 objektum és I860 műemlékének 7,5 százaléka található itt, de a megye eickelő helye nemcsak a műemlékek számarányában. hanem inkább azok értekében gyökerezik. Eddig is igen sokat fordítottunk a műemlékálloniány karbantartására es helyreállítására az Országos Műemléki Felügyelőséggel együtt, c hatodik ötéves tervben pedig közel 90 millió forintot biztosítunk erre a célra. Részletesen ismertette, mely objektumok szerepelnek ez összeg felhasználásában. Szólt a felújítások során előkerült lelet- anyagokról, azok tudományos feldolgozásáról, s ennek kapcsán a Borsod megyei Múzeumi Szervezet munkájáról, amelynek magas tudományos szintjét jelzi az a miniszteri rendelkezés, amely a Herman Ottó Múzeumot 1979-ben tudományos kutatóhellyé nyilvánította. Ez a múzeum az egyetlen olyan intézmény megyénk területén, — emelte ki az elnökhelyettes —, amely szakembergárdájával képes a táj gazdag régészeti és képzőművészeti emlékeinek felkutatására, tudományos feldolgozására. Arról is szólt dr. Pusztai Béla, hogy a megye területén csaknem minden régészeti korszakot jelentős leletanyag képvisel. Itt kezdődött el a .tervszerű őskorkutatás, nagy jelentőségű újkőkori és rézkori kutatások folytak és ezek folytatódnak, most pedig társult hozzájuk a középkori, honfoglaláskori és kora Árpád-kori földvárak, erődítmények kutatása, feltárása, a leletanyagok tudományos feldolgozása. A régészeti kutatások mellett szólt az elnök- helyettes a képzőművészeti emlékanyag feltárásáról és feldolgozásáról, a megye és Miskolc aazdag képzőművészeti hagyományairól, a megyéhez kapcsolódó nagy művészek emlékéről, a helyi művésztelepi életről. Kiemelte, hogy a nemzeti festészet Miskolcra jellemző emlékanyagát ma már szép kiállításon a látogatók elé tárhatjuk, s a megyeszékhelyen kívül Sárospatakon is jelentős gyűjteményt mutathatunk be. Azzal a gondolattal fejezte be megnyitóját, hogy szolgálják a vándorgyűlés tanácskozásai, tapasztalatcseréi a megjelentek szakmai fejlődését, s hogy a jövőben is publikációkban, könyvekben, kiállításokon tovább kristályosítsák tudományos és népművelő tevékenységüket. Dr. Szabadfalvi József, a Borsod megyei Múzeumi Szervezet igazgatója tartott ezt követően nagyszabású előadást, amelyben a megye múzeumi életét vázolta fel a XVIII. századi sárospataki kezdetektől napjainkig, a sokrétű és sokszínű múzeumi hálózat tevékenységéig. Beszélt róla, hogy a megyei múzeumi szervezeten kívül, több egyházi, műszaki múzeum és képzőművészeti galéria is működik a megyében, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozóan a sárospataki Rákóczi Vármúzeum es a monoki Kossuth-emlékmúze- um. Igen jelentős eredményként említette, hogy a közelmúltban Hollóházán új i pari múzeum nyílt, s e célra új épületet is emeltek. A megyében mintegy 35 múzeum, illetve múzeum jellegű intézmény, gyújtem ,iy található. Bemutatta a Herman Otto Múzeum 82 éves történetét, a megyei múzeumi hálózat tevékenységét, a fejlődés főbb irányait, összegészében igen sokrétű, átfogó képet adott Borsod megye múzeumi életéről. A nyitóünnepséget követő délutáni órákban a részvevők megismerkedtek a miskolci múzeumi kiállításokkal. Megtekintették a Kétszáz év magyar festészete című kiállítást, majd a Papszer utcán az Ikonkiállítást, a Keménycserép-ki- állítást és a múzeum állandó — Ember és munka című — kiállítását, valamint a Borsod— miskolci Múzeumban a Kondor-szobát és az egyéb ott látható bemutatókat. Ma délelőtt kilenc órakor tudományos ülésszakkal folytatódik a vándorgyűlés. A régészeti szekció a Herman Ottó Múzeumban, a képzőművészeti a miskolci Művészklubban ülésezik. Az előbbiben a bükki paleolitikum mai problémáiról Gábori Miklós, a paleolitkutatás helyzetéről és lehetőségeiről megyénkben Simán Katalin, a nemzetség- fói és ispánsági központok kutatásáról Kovács Béla, az abaújvári ispánsági központ kutatásáról Gádor Judit tart előadást. A művészettörténeti szekcióban dr. Végvári I^ajos, a Herman Ottó Múzeum képzőművészeti gyűjteményét, Dobrik István Miskolc és a magyar grafika kapcsolatát, Kárpáti László a Kárpát-vidéki ikonok észak-magyarországi előfordulását ismerteti. A délutáni órákban a résztvevők Miskolc és környéke múzeumi és régészeti értékeivel ismerkednek, holnap pedig az edelényi járás több helységét keresik fel és tekintik meg az ottani műemlékeket, régészeti, illetve művészeti emlékeket. , (hm) Tegnaptól a miskolci Mini Galériában: flraitf Miklós 21 paszlelije A közelgő képzőművészeti világhét — amelynek idei jelmondata: „Világunk tükre a művészet" — jegyében rendezte meg a Miskolc városi Művelődési Központ Mazsa- roff Miklós festőművész kiállítását a Kossuth utca 11. alatti Mini Galériában. Mazsaroffot aligha kell a miskolci érdeklődő közönségnek bemutatni. F.gész életpályája, művészi és közéleti tevékenysége Miskolchoz és Borsod megyéhez kötődik, itt élő képzőművészeink közül talán legtöbbször ő mutatta be munkáit a távoli üzemek és termelőszövetkezetek dolgozóinak, szoros kapcsolatot tart a dolgozókat foglalkoztató intézményekkel, s ott vannak munkái, immár több mint két évtizede minden jelentősebb tárlaton, több alkalommal állította ki egyénileg is munkáit Miskolci», Budapesten, Győrben, Balassagyarmaton, több külföldi városban. Most a Mini Galériában huszonegy pasz- telljét mutatja be utolsó öt évének terméséből. Igen sekat utazik. Sokfelé járt müvésztelepen. magánúton is megfordult baráti és távolabbi országokban, s útjain mindig pasztellel készít vázlatokat. Ezek a vázlatok az alapjai aztán később az itthon alkotott pasztelljei- nek, olajpasztelljeinek, olajfestményeinek. Ezek a most bemutatott képek is úti élmények átfogalmazásai francia ingres pasztellpapírra, két üveglap közé .szorítva. Kék, barna, vörös színfoltokban ált a tárlatlátogató elé a szlovákiai Zemplén sok megkapó részlete, Nógrád néhány tája, a Mátra-vidék, Rorsodnádasd, Salgótarján környéke, felvillannak jugo/ ' szláviai, bulgáriai tájak.’ Markáns, lendületes, helyenként kemény vonásokkal jelenítődik meg az említett vidékek sok reszletszépsége. Szembetűnő, hogy míg Ma- zsaroff munkásságára a tájban élő ember életének ábrázolása jellemző, e huszonegy képen nincs ember, csendes szemlélődés meditáció olvasható ki a képek sorából, harmonikusan, hangulati egységben. Érdemes közöttük — akár többször is — szemlélődve sétálgatni. A kiállítás megnyitásaként tegnap délután öt órakor Flach Antal, a házigazda intézmény osztályvezetője emlékezett meg a képzőművészeti világhétről. Október 10-ig látogatható. (benedek) I
