Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-26 / 226. szám

1981. szeptember 24, szombat ÉSZAK * MACYARORSZAG 3 0 Bekerítve Szedik a komiót Ha sok a burgonya Bútorgyártók - műhely nélkül Komplett szobaberendezé- sek, ülőgarnitúra kanapéval, ülőgarnitúra relcamiéval, franciaágy fotelokkal, fran­ciaágy szólóban, heverő, író­asztal, dohányzóasztal, szék. Bútorok igényes anyagból, igényes tervek alapján, igé­nyes kivitellel és bútorok, amelyeket régen nem jegyez­nek már a bútordivat placcán, de áruk miatt a leg­keresettebbek közé tartoz­nak. Egyszerű, ám masszív bútorok közületeknek, óvo­daberendezések. Emellett garanciális szolgálat az egész megye területén. Bútorgyár­tás egyedi megrendelésre és öreg bútorok javítása lakos­sági szolgáltatásként __ N agyjából így lehetne 5sz- szefoglalni a miskolci Bú­toripari Szövetkezet tevé­kenységét. — Sokféle igénynek igyek­szünk eleget tenni. Pótolni szeretnénk azt az űrt, ame­lyet a nagy bútorgyárak ma­golt mögött hagynak. Ügy látjuk, a kisbútorokat ma >s sokan vennék, ha volna elég. Ezért is kezdtük gyártani az íróasztalokat és ezért is ter­vezünk többfajta dohányzó- asztalt piacra vinni a közel­jövőben. Ide sorolható a tö­meges székgyárfcás és a tö­meges heverőkészítés. Ügy tűnik, veszélyes székhiány van az országban, mert min­den székre több vevő pályá­zik. Több közület. Aa igény, csak annyi, hogy tartós, masszív legyen, a kfflső nem is nagyon fontos. Természe­tesen mi igyekszünk tetsze­tős és kényelmes székeket gyártani. A heverők a fegy­veres testületeknek kelle­nek, mégpedig nagy szám­ban. Ügyelünk a minőségre, nem - akarunk visszaélni a konjunktúrával: a jövőben is szeretnénk megtartani ezeket a megrendelőket, — mond­ja a szövetkezet főkönyve­lője Szmutka Andrásné. — A Miskolc Lux garnitú­ra az exkluzív bútorok kö­zé tartozik, nagy közönségsi­kert aratott a legutóbbi mis-, kolci ipari kiállításon. — Van egy olyan szek­rénysorunk, amelyet igen régóta gyártunk, vannak na­gyon régi rekamiéink is. Ezeknek a gyártása már nem gazdaságos, meg akartuk szüntetni, de a nagy keres­let miatt nem volt lehetséges. Nos, nem szeretnénk beska­tulyázni ebbe a kategó­riába, nem akarunk az olcsó bútorok kizárólagos gyártói­vá válni. Dolgozóink szakmai becsvágya sem engedné ezt. Nem szeretnénk elveszíteni a magasabb igényű vásárlókat sem, hiszen lehetséges, hogy egyszer majd újra a szakmai élbolyba kerül a szövetke­zetlünk. Az esély megvan rá, ügyes, rátermett szakembe­reink vannak. Előnyünk még, hogy viszonylag kis szériában dolgozunk. A Miskolc Luxot például egy szakmunkásunk tervezte. Nincsenek külön tervezőink, az tervez, aki akar. Ily módon igen sok tervezővel számolhatunk, s ebből adódóan sok tervvel, sokfajta szép bútorral. Imponáló a Miskolci Bú­toripari Szövetkezet helyt­állása. Erre az évre 52 mil­lió 400 ezer forint termelési értéket terveztek, félévig a tervtől nem sokkal, mindösz- sze 3 százalékkal kevesebbet realizáltak. Időközben 15 fő­vel csökkent a létszám, ké­nyelmesebb munkahelyre távoztak az emberek. Áss ilyesmi nem szokott jó ha­tással lenni a kollektívára, hiszen többek fejében meg­fordul a kérdés; hatba ne­kik van igazuk. Az itteniek azonban máshogy gondolkod­nak. Bizonyítja ezt az a tény, hogy tavaly óta 6500 forint­tal nőtt az egy főre jutó ter­melési érték, ma csaknem 102 ezer forintot termel egy munkás. — Tagságunk java része, mondhatni a legjobbak ki­tartanak ezek között az ál­datlan körülmények között is. Látják, hogy minden erőnkkel a megoldásra törek­szünk és bíznak abban, hogy előbb-utóbb rendeződnek a dolgaink. Szmutka Andrásné fő­könyvelő szavai mögött év­tizedes, ám mostanra már a tűrhetetlenség határát súro­ló gondok rejtőznek. A régi Miskolc szinte minden ut­cájában áll egy-egy kis mű­hely, amely a „szalagrend­szerű”, a szériás bútorgyár­tás egy-egy láncszeme. Ka­pásból néhány utcanév: Dé­ryné utca, Laborfalvi utca, Rózsa utca, Álmos utca. Tar­kanyi utca Némelyikben két ház is a szövetkezeté, vagy tulajdonosi, vagy bérlett formában. A régi Miskolc íredig lassan megszűnik mai arculatában. — Roppant kényelmetlen, de néhol egyedül mi állunk a fejlesztés útjában. A Rózsa utcai ház például már kö­rül van kerítve, mi vagyunk csak ott. Ugyanez a helyzet a Laborfalvi utcán, a Deszka­temetővel szemben. Nem tu­dunk már kisebb helyre zsu­gorodni. Ott, ahol régen egy üzem volt és egy iroda, most három üzem és egy felvevő­iroda szorong. Az alapterü­let persze azonos. Az idén már nem tudunk tanulókat sem képezni, mert nincs rá helyünk. A rezsiköltség óriá­si, a szekrényeket négy, a kárpitosbútorokat ennél is több helyen gyártjuk. A szál­lítások minőségromlást okoz­nak, igen sok bútorunkat kénytelenek vagyunk másod- osztályba sorolni. A háttérben sok-»ok éves ügyek olyan szövevénye, ame­lyen ma már nehéz eligazod­ni. ©ondok voltak az új te­lephely kijelölésével, igen sok telekre pályázott a szö­vetkezet és igen sokról kel­lett lemondania. Végül te- lekkönyvezték a Szinva utca 2-t. Most a MÜFI-vel, a fa­ipari társulás tervezőiro­dájával alakultak ki nagy viták. A MÜFI ugyanis sok­kal magasabb beruházási költséggel tervezte meg a te­lepet, mint amilyet elbír ee a kis szövetkezet. Hiteit nem kaphatnak, mert nem járna a beruházás termelésnöveke­déssel, exportnöveléssel. Ök csak dolgozni szeretné­nek valahol. A munkájukra szükség van, ezt még senki sem vitatta. Lehetséges, hogy bajok vannak ennél a szö­vetkezetnél a harci, az asz­talra verősdi potenciával. A kiskapukat sem igen isme­rik. De ennyi idő alatt a tü­relem rózsája is elhervad, ha a közöny homokjába ültetik. A remény azonban még él: mondják, október közepére el kell dőlnie a vitának a tervezővel. Bíznak az ügy kedvező kimenetelében, mert segítőtársak is vannak vég­re. Lévay Györgyi Éjfajfa kemikália Sikeresen befejeződött há­romféle, a hazai mezőgazda­ságban eddig még nem alkal­mazott kemikália kísérleti gyártása a sajóbábonyi Észak­magyarországi Vegyiművek­ben. A gyár mérnökei a ha­zai kutatóintézetekkel együtt, több éves kutatómunkával fejlesztették ki az új szere­ket. Az egyik közülük az úgynevezett Antitodum. az alkalmazott gyomirtószerek esetleges károsító hatásaitól óvja meg a kultúrnövénye­ket. A másik két új szer ter­mésfokozó regulator. Több­féle növényi kultúránál, pél­dául szőlőnél, cukorrépánál, és kukoricánál alkalmazhatók a terméshozamok fokozására Befejezéséhez közeledik a komló szedése a Tamási Állami Gazda­ságban. A 150 hektáros ültetvényről mintegy 18 vagon komlót ta­karítanak be, amelyet a hazai söriparnak szállítanak. A képen: a koraió indáinak vágása. Az ésszerű erdőgazdálkodásért A Icpgl társadalmi egyesület Amint ee. Ertfe-azett Lapok í867-ben megjelenít negy­venedik számában olvas­ható; a Magyar Erdészegylet rendkívüli közgyűlésén az előadó kifogásolta, hogy az egylet tizenöt éves fennállá­sa óta kizárólag a német aj­kú erdésziskotók alapítását szorgalmazza és a magyar erdészeti irodalom ápolásá­ra egyetlen garasocska sem jut. Javasolta ezért azegyiet alapszabályainak módosítá­sált és a« egylet székhelyé-: nek Pozsonyból vaéó azon­nali Pestre helyezését nyen előzmények után alakult meg 115 éve az Or­szágos Erdészeti Egyesület — a legrégibb társadalmi egylet —, amely nemrégiben tartotta Győrött a száztizen- hiarmadík közgyűlését annak a gondolatnak jegyében, hogy az erdőgazdálkodás alapja az erdőművelés. A második világháború után az ország erdősűrü- sége alig érte el a 12, ma pedig meghaladja a 17 szá­zalékot. Az l 683 000 hektár­nyi erdőnkből évente 7 200 OOO köbméter fát lehet kitermelni. Szeretjük, ápol­juk és gondozzuk erdeinket. Különösen sok gondot fordí­tunk az erdők kulturáltságá­ra, a természetvédelemre. Az egyesület győri közgyűlésén dr. Keresztesi Béla akadé­mikus, az Erdészeti Tudo­mányos Intézet főigazgatója megállapította, hogy az er­dőművelés egyes területein világviszonylatban az elsők között vagyunk. Erdőgazdálkodásunk és er­dőművelésünk tehát nemzet­közi tekintélynek örvend, s ebben nem kevés része van az Országos Erdészeti Egye­sületnek, amely hosszú tá­von tervezi és segíti az er­dőművelés és erdőtelepítés feladatait Ebből a munká­ból jelentős részit vállal az egyesület huszonnégy — töb­bek között az erdőfenntartá­si, erdőfeltárási, szociológiai, faitechnikai, természetvédel­mi, oktatási, valamint a nemrégiben alakult terme­1 őszövetkezett szakosztálya. Ezek mindegyike önálló szel­lemi műhelynek tekinthető, adott témákat dolgoznak fel, s nemegyszer tesznek olyan javaslatokat amelyeket az állami vezetés eredményesen hasznosít A szakoszttSStyokan kívül működik az egyesületnek 34 helyi csoportja az állami gazdaságokban, az erdőgazda­ságokban, a termelőszövet­kezetekben és a KPM kü­lönböző területein. Ezek a csoportok a helyi problé­mákkal foglalkoznak, vala­mint a termelést segítő új technológiák kialakítását és bevezetését segítik. Az Országos Erdészeti Egyesület 5700 tagjára féle- lősségteljes munka vár az el­következendő időkben is, hi­szen a VI. ötéves terv idő­szakában az eddiginél is több és jobb minőségű fát vár erdeinkből a népgazda­ság. De ugyanekkor gondol­ni kell a távolabbi jövőre is, hiszen a jövő erdeje a mai nemzedék telepítő, er­dőművelő tevékenységén ala­pul. A. T. A várt kocsi megérkezett. A tömeg egy pillanat alatt úgy fogta körül, hogy az em­ber félteni kezdte a teherautót, mikor törik majd össze a kavarodás szorításá­ban. Lökdösődés, vita, ilyet még nemigen láthattak a major vén falai. — Ezek megbolondultak — morog­ta maga elé egy idős ember és sietősen elhagyta a hely­színt. Néha fejcsóválva visz- szanézett. Eles asszonyi hang valahonnan középtájról: — Mi az, hogy ötszáz a Pistának? A múltkor kétszá­zat kapott. Azóta is rajta ül. Kapkodom a fejem; mi tör­ténik itt? Állítólag zsákot osztanak. Vannak vagy szá­zan, s jó ha a fele kap. Akik szereztek, magukhoz szorítva boldogan viszik a tömegből kifelé, megvető pillantások kereszttüzében. A szerencsé­sek. A protekciósok? Akinek nem jut, az sűrű áldások kö­zepette hazafelé indul. Nem dicsér senkit. Mi történik itt Göncön? A Kossuth Terme­lőszövetkezet főagronómusa Csuka István: — Tömören: legalább 25 ezer zsák hiányzik. Ha Mis­kolcról befut egy zsákokkal teli kocsi, irgalmatlan vesze­kedések zajlanak le. Minden­ki vádol mindenkit, de ez to­vábbra sem segít a helyzeten. A helyzeten, amit a kö­vetkezőképpen lehet vázolni: Mintegy hétszáz család dol­gozik jelenleg a határban. Ilyenkor mozgósítva van mindenki, egy helyi kifeje­zéssel élve: „még az árva gyerek is Budapestről”. Ro­konok, barátok szedik a fel­színre fordított krumplit. A becslések szerint többen dol­goznak odakint, mint a köz­ség lakossága. Érthető, hi­szen 180 hektáron termesztik a háztájiban. Gönc környé­kén a burgonyát És idén a közös száz hektárjával együtt soha nem látott, tapasztalt rekordként 130 ezer mázsa gumó termett! — Itt a baji — állapította meg némi lemondással a hangjában Csuka István. — Augusztusban már sej­tettük, ami most bebizonyo­sodott, s amit ez a kissé át­alakított mondás fejez ki a legjobban: a nagy termések­től védj meg uram minket. Most már megállapítható: ekkora tömeggel nem tu­dunk sem mi, sem a ZÖL­DÉRT vállalat mit kezdeni. A tény: a határban na­ponta kétszáz—kétszázötven tonnának megfelelő mennyi­séget szednek fel. De tíz va­gonnál többet nem tudnak átvenni. Mi az oka? — A felelősséget nekünk is vállalni kell. Augusztus­ban már látszott, minden idők legnagyobb terméséi takaríthatjuk be. A becslések igazolódtak; hektáronként 450 mázsa Desire termett meg. Lényegében sem a szövetke­zet, sem az átvevő ré­széről semmilyen gyakorlati intézkedés nem történt, hogy a hatalmas termést át is ve- hessük. Persze ez elsősorban a ZÖLDÉRT feladata lenne. Másodsorban is. De a szövet­kezetei is el lehet marasz­talni abban, hogy pótszerző­désekre, — s esetleg göngyö­legbeszerzésre — nem ösz­tönözte tagjait, így a termés fele nincs leszerződve! Az elmúlt évben kevés burgonya termett, a termést szabad­piacon könnyen el lehetett, magas áron adni. Lehet, hogy a háztáji gazdaságok gazdái idén is erre számítottak, s csak utólag, a pánikhangulat szélén gondolnak arra, meny­nyivel jobban jártak volna a szerződéssel. Mivel jelen­leg csak kínálat van. keres­let nincs. Amikor a kocsiból kiszálltam, legalább féltucat- nyian állítottak meg, re­ménykedve, hogy burgonyát jöttem vásárolni. Kíváncsi­ságból alkudtam: kilóját két forint nyolcvan fillérért meg­kaptam volna. Ezen külö­nösebben nem lehet csodál­kozni, hiszen a ZÖLDÉRT a nem szerződött termés kiló­jáért három forintot ad. De az átvételt szabályozza. Ma­gyarán: lassítja. Különben érthetetlenek az olyan kifo­gások: azért vesznek át csak ennyit, mert a korszerű mis­kolci tárolóba kell vinni a terményt.' És annak kapaci­tása határozza meg az átvé­tel ütemét. így a tsz-tagok várnak.' Otthon tárolják ömlesztve a terményt. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy óriási vesz­teségek lesznek. A zsak- hiány okozta feszültség csak nőni fog. Mert aki szerezni tud, az már nem adja te. a göngyöleg saját pincéje, s a határ között fog mozogni, s a legtöbb esetben ebben tá­rolja terményét, hiszen az átvételre is gondol. Mit tehet ebben a helyzetben tenni? A főagronómnsj — Néhány dókig érthetet­len előttem. Miért csak a mű­anyag zsákok a megfelelőek, s miért nem lehet a termést jutazsákokban akadni? Nem hiszem, hogy lenne olyan rak­tározási technológia, amely ezt követelné meg. — A gönci ZÖLDÉRT te­lepen jelenleg csak egy ga­rat fogadja a terményt. A mi burgonyánkon kívül a vázso- lyi háztájik termését is ide szállítják. Ha még egyet üzembe helyeznének, vagy újabb ideiglenes tárolót ala­kítanának ki, az átvétel je­lentősen meggyorsulna. Er­ről eddig szó sincs. — A zsákok forgási se­bessége igen lassú. Lehetne olyan kompromisszumos meg­oldást találni, hogy a ter­mény ömlesztve érkezzen Miskolcra, mert akkor nem kellene napokat várni, amíg azok üresen. összegyűjtve visszaérkeznek. így viszont csak megint az bizonyosodott be, hogy a nagy termések átvételére nem ké­szült fel a ZÖLDÉRT. Igaz védekezhetnek: a burgonya szerződve nem volt. így sem­miről nem tehetnek. De mégis: erre a ráadásként ter­mett 36 ezer mázsára ennyi­re nincs szükség? — kármán — Tanácsülés napirendjén II mezőkövesdi munkások társadalmi helyzete Tegnap délután az I. Lász­ló ©imnázium és Szakközép- iskola dísztermében ülést tartott Mezőkövesd város Ta­nácsa. A testület első napi­rendi pontként a városban élő munkások társadalmi szerepének fejlődéséről, élet- körülményeinek javítására tett intézkedésekről, vala­mint az ezzel kapcsolatos fel­adatokról tárgyalt. A kövesdi munkaképes la­kosság közel 70 százaléka ma már a város ipari üzemeiben dolgozik, s társadalmi sze­repük meghatározó a tele­pülés életében. A tanácsi je­lentés szerint az elmúlt évek­ben a gazdasági nehézségek ellenére is jól megállták he­lyüket a munkában és a hely­béli ipari termelés növekedé­si üteme, eredményessége eléri a megyei átlagot. A tanács e témában hozott határozatában egyebek kö­zött megállapította, hogy ja­vult. a munkások részaránya a tanácsi szervekben és más társadalmi szervezetekben, s a megválasztott tisztségviselők felelősségteljesen és felké­szülten vesznek részt a mun­kában. Erősödött a munká­sok érdeklődése a közélet, vá­rospolitika és a városfejlesz­tés ügyei iránt. Évente több mint 6 millió forintra becsül­hető annak a társadalmi munkának az értéke, ame­lyet az ipari üzemekben dol­gozók végeznek a város épí­tése, szépítése, a gyermek- intézmények színvonalas mű­ködése érdekében. Az utób­bi években nagymértékben javult egészségügyi- szociá­lis ellátásuk, magasabb szín­vonalon elégítik ki kulturá­lis igényeiket. A jövőben a tanács vég­rehajtó bizottságának foko­zott gondot kell fordítani a pályakezdő szakmunkások! beilleszkedésének segítésére, a munkások — s közöttük a fiatalok — lakáshelyzeté­nek javítására. A vb. szak- igazgatási szerveinek pedig az 5 napos munkahétre való átállás után figyelmet kell fordítania a városban élő munkásság megnövekedett szabad idejenek tartalmas el­töltésére, meg kell teremte­nie a tartalmas szórakozás,1 sportolás, kirándulás lehető­ségeit. A tanács ezután jelentést hallgatott meg a mezőköves­di szervező iroda tevékeny-* ségéről, majd különböző be-' jelentéseket hallgatott meg!

Next

/
Thumbnails
Contents