Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. szeptember 20., vasárnap Munkásfilmnapok előtt Ö tödször rendezik men a lilmfoi'gairnazási szer­vek a Szakszervezetek Országos Tanácsával, illetve a j megyei szakszervezeti taná- , csókkal együttműködve a , munnas filmnapokat. Az idei l Borsod megyei sorozat hol- 1 nap délután kezdődik Ka- I zincbarcikán, a Béke mozi- 1 ban. A választás azért esett , most Kazincbarcikára, mert 1 ebben az új, tipikusan mun- | kásvárosban a munkásság és ! a művelődés közeledésének, 1 egymásra hatásának mind I gyakrabban tapasztalhatók újabb és újabb jellemző vo- < násai, e város munkáskultú- ’• rája szocialista közmávelő- : dós-politikánk eredményeinek jó tükre. Most innen indul el a 25 napos rendezvénysoro­zat, hogy majd október 15- í en, Miskolcon érjen véget. J A munkásfilmnapok akció | öt évvel ezelőtt elsősorban azt 2 célozta, hogy kifejezetten \ munkástémájú filmeket is- jf mertessenek meg a munkás- I közönséggel, azokat megw- \ tassák, sőt egy-egy film gon- J dolatisága kapcsán, a látott i műtől független, legfeljebb | gondolatilag a filmhez kap- | csolható, társadalmi, munka- i helyi, üzemszervezési stb. té- 1 mákat tárgyaljanak meg \ munkáskollektívák. Az öt év ij| során a munkásfilmnapok j tartalmi célkitűzései sok te- | kintetben módosultak és prog- j ramjában mind nagyobb be- | lyet kaptak a Dem. kifejezet- J ten munkástémájú filmek is. 2 Ez bizonyos következménye is j a magyar filmgyártás egyfaj- f ta átalakulásának, hiszen J mind kevesebb a régi érte- | lemben vett munkásfilm, szin- { te teljesen eltűnt a terme- { lési témákat dramatizáltan 2 előadó mű, sokkal inkább át- I terelődött a filmalkotók — és I a közönség! — érdeklődése | a munkásember üzemen ki- | tmii életének gondjai, örömei felé, s így a munkás, mint a sokrétű társadalom egyik \ egyede jelentkezik játékfilm- ! jeinkben, a maga gondjaival, I örömeivel. De mert magán­életében igen kevés vonás­ban tér el más társadalmi ka­tegóriákhoz tartozóktól, a munkásfilm kategória határai fellazultak, roppant rugal­masak lettek, helyenkét el is tűntek, hiszen borzasztó ne­héz megvonni a pontos . ha­tárt, amikor egyazon család­ban együtt él munkás és ér­telmiségi, munkás és mező­gazdasági dolgozó, értelmi­ségi és paraszt stb. és a csa­lád örömei, gondjai közösek, tagjainak foglalkozási hova­tartozásától függetlenül. így alakult későbben a munkás­filmnapok célkitűzése olyan­ná, hogy munkások legyenek a filmvásznon és munkások legyenek a nézőtéren, de ezek a nézőtéren levő munkások ismerkedjenek a .filmművé­szet nem munkástémájú vo­nulataival is. Már a tavalyi munkásfilmnapok keretében is meglehetősen kevés volt a szorosabban vett munkásté­ma, ennek ellenére rendkívül izgalmas találkozásokra ke­rült sor munkásnézők és fil­mek között. Az idei munkás­filmnapok még tovább tágí­totta a kört és célja a hazai filmművészek áj alkotásai­nak és a munkásoknak egy­máshoz közelítése, valamint baráti országok és egy-két nyugati ország olyan filmjei­nek népszerűsítése, amelyek részben munkástémájúak, részben pedig társadalmi töl­tésüknél fogva megismerése, vagy éppen vitára alkalma­sak. Mindert ünnepi filmidőszak — munkásfilmnapok, szovjet filmek fesztiválja, falusi filmnapok stb. — általános közművelödéspolitikánk in­tegráns része, azaz az e ren­dezvénysorozatok keretében bemutatásra kerülő művek közművelődési célokat szol­gálnak, megtekintésük, meg­vitatásuk széles tömegeknek kíván művelődési alkalmat nyújtani, egyben pepiig a so­rozatba állítással bizonyos irányba terelni tömegek fi­gyelmét, új nézőket toboroz­ni, új barátokat a film jó ízeire rákapatni, a régi film­barátokat még inkább a film­hez kötni. A sokszor idézett lenini mondás — „Minden művészetek közül számunkra legfontosabb a film" — nap­jainkban így értelmezendő, • mert így illeszkedik a film korunk niunkásélctébe, mim- káskultúiájuba, társadalom­fejlesztésébe. Az idei munkásfrlmnapo- kon ' lesznek munkástémájú filmek és lesznek olyanok, amelyek nem kapcsolódnak közvetlen a munkásélethez. Az új bemutatók sorában is szerepelnek olyan filmek, amelyek nem munkástémájú­ak, de általános humanista jellegüknél, társadalmilag el­kötelezett. töltésüknél fogva nem is lehetnek idegenek a munkásságtól. Ilyen lesz pél­dául a nyitó ünnepségen ve­títendő Ideiglenes paradicsom című új magyar társadalmi dráma, 'Kovács András új filmje, vagy Szabó István re­mekműve, a Mephisto. Sok­kal közelebb áll már az új filmek közül a munkásélet­hez Gábor Pál új műve, a Tékozlók, a munkásélet peri­fériáit ábrázoló Szabadgyalog, Tarr Béla filmje. És igenis munkástémájú a sorozatot; záró amerikai film, a Norma Raa, az egyik déli USA-ál- lam szakszervezeti mozgal­mának drámai ábrázolása. Es természetesen munkástémá­júnak kell tekintenünk a ko­rábban bemutatott Köszö­nöm, megvagyunk című Lu- gossy László rendezte filmet és még jónéhány felújítást a hazai és külföldi filmstúdiók programjából. A sorozat ké­sőbbi részében szinte már kapcsolódik a közelgő szovjet filmek fesztiváljához és egy­két új szovjet filmalkotás is még a munkásfilmnapok idő­szakában bemutatásra kerül. Széles lesz .hát a válasz­ték, és mert tizenegy alka­lommal lesz közönségtalál­kozó, ankét, vita, amelyen részben filmalkotók, részben filmkritikusok segítik a kö­zönség és a mű jobb talál­kozását, hihetőleg ez a most mintegy ötven helyen tartan­dó filmbemutató-sorozat el­éri célját. Évről évre tízez­rekben lehet számolni ilyen­kor az ünnepi előadások né­zőinek számát Borsodban. Ahol pedig valamilyen an­két, vita, találkozó is kap­csolódik a bemutatóhoz, ott a hatás számokban mérhe­tetlen. Évek óta részt ve­szek hasonló rendezvénye­ken, s többször voltam egy­azon helyen visszatérő láto­gató. Ú gy tűnik, a közönség szívesen fogadja a filmvetítést kiegészítő beszélgetéseket, találkozókat, közelebb kerül a filmhez és máskor is inkább érdeklődik az új művek iránt. így hát a munkásfilmnapok rendez­vényei jelentős láncszemet alkotnak a munkásközönség és az értékes filmalkotások kapcsolatában. A holnap megkezdődő sorozat ezt a kapcsolatot kívánja tovább erősíteni. Benedek Miklós Komlóskai tájház A kabolás kemence nn r .f r > íajnaz Komlóskán Kirándulóhelyként is • egyike a Zempléni­hegység legszebb tájai­nak Komlóska. A Bodrogra néző, nektárt termő sátoros hegyek mögötti keskeny me­dencében fekszik 400—500 méter magas hegyek koszorú­jában'. Tolcsva és Erdőhorváti felől menetrend szerinti autó- buszjárattal is elérhető. Már a középkorbím is s»e- repelt Komlós néven. Különös érdekessége a település törté­netének, hogy 1395-ben egy nőt, Csirke Margitot iktatták be a falu birtokába. A Csirke családé volt a Damó-iiegyen emelt és romjaiban ma is fel­ismerhető Pusztavár. Később Giskra huszitáinak erőssége, a 17. században pedig a Rá- kócziaké lett a vár, de a bő­rök háborúk és a Habsburg­éilenes szabadságküzdelmek következtében nemcsak Pasz­tavár pusztult ei, hanem ma­ga a középkori eredetű Kom­lóska is elnéptelenedett. Ezért ide és a közéli községekbe: Mogyoróskára és Baskóba a 17—1-8. század folyamán kár- péMkrénokaá telepítettek az északkeleti vármegyékből, majd a Rákócá-saabadság­ivarc leverése Wtán a Zemp­léni-hegység más vidékeire: Kátkára, Herceg kútra és Ká- rolyfelvára pedig a Fekete­erdő vidékéről svábokat köl­töztettek uradalmi munká­sokként. Irtásiöldön épült, jellegze­tes erdőgazdasági település volt és az ma is Komlóska. A hajdani kárpátukrán te­lepesek mai leszármazottai- rvtk nyelve erősen a szlovák nyetr hatása alá került, s így sok szlovák nyelvi ele­met tartalmaz. A lakosság évszázadokon át az erdőből éK, s az erdő ad kenyeret sokuknak ma is. Néprajzi szempontból is jellegzetes község, mivel so­kat megőrzött, a hajdani né­pi kultúrából. Egy régi zsúpfed etes parasztházat * múlt év őszén felújítottak és a Borsod megyei Múzeu­mi Igazgatóság kárpátuk- ran tajhazza rendezte be. A ház beosztása olyan, mint általában a hagyományos parasztházaké: pitvar, kam­ra, szoba és ezekkel egy fe­dél alatt levő istálló. A pit­varban, kamrában kézi da­ráló, köpüiő, vékák, búzás- és Hszteskádak, fennállók, tálak, szakajtók és más tá­roló alkalmatosságok. Min­den tárgy, berendezés, esz­köz természetesen fából ké­szült. A lakóépület fő helyisége a szoba, amelyet azonban ezen a vidékén, sőt a zemp­léni hegyeken túl, * Her- nád menti falvakban még ma is „háznak” neveznek. A szoba nagy részét az úgyne­vezett kabolás kemence fog­lalja el a sütéshez, főzés­hez hasznán öntöttvas é* keménycserép edényekkel, különböző evőeszközökkel; A kabola terjedelmesebb henger, vagy tégla alakú; füstelvezető kürtő, ezen át távozhatott a kemence füst­je a szabadba. Kabolás ke­mencét főképp a tiszaháti és a Tiszától északra eső vidékeken építettek a régi időkben. A kabofás kemence mel­lett gazdag, a maga nemé­ben pompás bútorzata, be­rendezése van a komlós­kai tájháznak. Belépéskor mindjárt szemünkbe tűnik a hatalmas mestergerenda, aztán a sátoraljaújhelyi aeztalosmühelyekböl kike­rült, sötét alapon virágok­kal díszes, festett, karoslá­dák, a magasra vetett, két ágy, a terített asztal, a háttámlás székek, . a ru­hásszekrényül használt, há­romfiókos komód, a falon szentképek, cseréptálak, vi- rágmintás tányérok, rücskös butéliák, vastag üvegű po­harak, amelyek mind a kö­zeli hutákból, majd a telki­bányai és hollóházi gyárak­ból kerültek Komlóskára és általában a zempléni falvak házaiba. Hegyi JömH , Könyvek kisisMássknak Több könyvújdonsággal se­gíti az'iskolaévet megkezdett gyerekeket a Móra Kiadó: a tankönyvek mellett szinte segédkönyvnek számitó kiad­ványok kerültek a napokban az üzletekbe. A fizikai ismeretek elsajá­tításához ad segítséget öve­ges József professzor posthu- mus könyve, Játékos kísérle­tek az elektronnal címmel. Ez az elektromosság birodalmába vezeti el az olvasót, egyszerű eszközökkel végrehajtható kí­sérleteket bemutatva. A tanulók irodalmi, törté­nelmi ismereteit több munka is bővítheti. Dénes Zsófiának Zrínyi Ilona életét bemutató műve a Csíkos könyvek soro­zatban jelent meg. Az Így élt sorozat két kötettel gyarapo­dott: a Vámos Magda—Száva István szerzőpáros II. Rákó­czi Ferencről, Vámos Magda pedig Darwinról írt életraj­zot. Lengyei Dénes Ókori böl­csek nyomában című könyvé­ben az ókori filozófusokkal kapcsolatos ismereteket dol­gozza fel az ifjúság számára. Régi magyar iparoscéhek — csutorakészítők, kelmefestők, fazekasok, lakatpsok — életét ismerteti Lipták Gábor A sü­megi fazekas címmel. Szeptember első napjaiban sokan kerestek a könyvesbol­tokban két, sok kiadást meg­ért segédkönyvet: a Gőgös Gúnár Gedeont és a Mosó Masa mosodáját, több helyütt azonban hamar elfogyott. A Móra Kiadó ígérete szerint új kiadásban szeptember utolsó, október első napjaira az üzletekbe kerül a Gőgös Gúnár Gedeon, jövő év első hónapjaiban pedig a Mosó Masa mosodája. Gyermekek Világnapja van a gyerekeknek. Nem egyszerűen gyermeknap, afféle tortás, málnaszörpös, ahogyan azt itthon megszok­tuk, hanem egy olyan nap, amelyről legke­vésbé a gyermekek tudják, hogy oz övék, s amelyről talán éppen azok a gyerekek tudnak a legkevesebbet, akik sohasem ettek tortát és sohasem ittak málnaszörpöt. Temérdek ilyen gyermek él a világon, és temérdek gyerek éhezik, temérdek gyerek pusz­tul el, mielőtt felnőtt lehetne, temérdek gyerek marad árva, mert apját-anyját bomba ölte meg, mert a felnőttek kegyetlen világa elpusz­tította a szüleit. És ugyanez a kegyetlen, ez a felnőttvilág az esztendő egy napját a gyér­világnapja mekek Wfágoapjává nyilvánította, s nem tu­dora. hogy a lelkiismeret-furdalás késztette-e erre, vagy inkább a saját jövője miatti aggo­dalom. Hogy féKés, vagy félelem jelölte-e ki a gyermekek számára ezt a világnapot? Bárhogy is legyen, jó oka von a felnőttem­beriségnek a saját figyelmét a gyermekek sor­sára irányítani. A kérdés csak az, hogy mit tehet ez a mi felnőtt világunk a gyermeke­kért? Mit tehetünk ozokért, akik még ma is bajra-jajra, nélkülözésre, nyomorúságra szü­letnek, okik számára segélyezéssel sem bé­két, sem jólétet nem teremthetünk. A gyerekek vaióban nem tehetnek arról, hogy glóbuszunk mely pontján nyitják rá a szemüket erre a vi­lágra, és sorsukéit »s mi, felnőttek vagyunk felelősek. De akárcsak a világot, az ő sorsu­kat sem lehet pusztán ajándékokkal megvál­tani. Világnapja van a gyerekeknek. Értük született az 1954-es ENSZ-határozot, amely szeptember 20-át a gyermekek világ­napjává nyilvánította, s amely határozat sze­rint valamennyi, a gyermekek jólétét célzó akciót minden ország, minden nemzeti és nem­zetközi szervezet támogatni tartozik. Csaknem három évtized telt el azóta, de felnőttvilágunk e szívszorító adóssága napjainkban is halmo­zódik. Ma minden tizenkettő közül tíz gyerek a harmadik világban születik, az ott születet­tek csaknem fele az első születésnapját sem éri meg, s embertelen körülmények között, igazi gyerekkor nélkül él tovább 200 millió éhező, akiket betegség sorvaszt és ínség gyö­tör, akik ugyan nem vádolnak a fényképeken, de puszta látványuk is vád, amelynek súlyát megosztott világunk segélyszállítmányokkal alig csökkentheti. A gyermekek világnapja van szeptember 20- ón, minden gyereké, s bármilyen furcsán is hangzik, nókik a legtöbbet nem anyagi ja­vakkal, hanem a haladásért, a boldogabb társadalmak megszületéséért és fejlődéséért folytatott harcunk révén segíthetünk, mert szá­munkra, akik e glóbuszon együtt élünk, a leg­főbb felelősség, hogy milyen állapotban ha­gyományozzuk gyermekeinkre ezt a világot örökül. Tudván tudva, hogy az örökség egé­szét — tehát békéjét is — megőrizni tarto­zunk. A. G.

Next

/
Thumbnails
Contents