Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-17 / 218. szám
ÉSZAK-M AGY ARO RSZAG 4 1981. szeptember 17., csütörtök Nézőtéri meditáció Rendőrök és lézengők Egy kocka a P. S., avagy a könnyelműség határai című NDK filmből, amely e héten látható, s amelyben egy állami gondozásból kikerült 18 éves fiatalember kalandos társkeresése, könnyelmű életmódja, majd magára találása vázolódik fel. Ma 85 éves lenne zve Pátzay Pál 1896. szeptember 17-én született, ma lenne 85 éves. Annak a nagy művészgenerációnak volt kiemelkedő vezér- egyénisége. amelyik több mint hat évtizeden át meghatározta a magyar plasztika útját, sorsát. Szinte el rendeltetésszerűen szobrásznak született. Sok mindent megtanult az életből, s magába szívott környezetéből, de mindvégig önmaga mestere volt. Pátzay Pál méltósága, személyiségének varázsa, szép humánuma az országban mindenütt fellelhető, köztéri alkotásokban él tovább. Szelleme predig a tanítványok, a követők munkáiban. Egyik legismertebb figurája a Kenyérszegő nő, bölcs derűvel tekint maga elé. Mozdulata szinte rituálisan pontos és szimbolikusan határozott. Nyugalom, tisztaság és az élet értelme árad ebből a szoborból, miként Pátzay Pál megannyi más munkájából is. Kenyérszegő nö Szeptember 21-től október 15-ig Munkásfi'lmnapok Bonodban •i Az erőszakhullám csak nem akar levonulni a mozivászonról. Akik látták néhány hete a Zsaru, vagy csirkefogó? című Belmond, filmet, már meg sem lepődnek a Rendőrök háborúja című új francia film láttán. Ennek rendezője Robin Darns, főbb szereplői között predig olyan kiváló színészeket látunk, mint Claude Brasseur, Claude Rich, Marlene Jobert és mások. Messzz?-messze nem szokványos bűnügyi történet, hiszen ebben a bűnözők felkutatása, azaz maga a nyomozás, szinte teljesen másodrendű szerepet játszik, sokkal inkább arról beszél ez a film rendkívül keményen, hogy a francia rendőrség, közelebbről a párizsi rendőrség egyes nyomozó csoportjai miként rivalizálnak egymással részben oktalan kivagyiságból, részben a dicsőség mások elől való el- orzásáért, és hogy ez a rivaliEgy lelkes csoport híre vitt el bő két és fél évvel ezelőtt a miskolci Gárdonyi Géza Művelődési Házba. Tizenegy- néhány fiatal akkor már túl volt az ismerkedés első hónapjain. Színjátszásra szövetkeztek ők; vagy csak a közösség magányt oldó voltáért — esetenként meg az önkifejezés vágyától indíttatva. Jó atmoszférájú próbán találkoztunk akkor, lelkes megnyilatkozásokat vethettünk papírra. Terveket, reményeket ... Idézzünk néhányat: — Ha ilyen lelkes marad ez a társaság, mint amilyen most, ha nem szalmaláng lesz a közös munka, akkor komoly dolog lehet belőle ... — Ez a munka értelmesen kitölti az időmet, ha nem lenne, nehezen tudnám elképzelni, mivel csapjam agyon szabad óráimat... — Szeretnénk megteremteni a munkásszínjátszás bázisát ... Ügy érezzük, ahhoz, hogy kontaktust találjunk a közönséggel, a hagyományos színjátszáshoz kell visszanyúlnunk ... Dolgozni nagyon akaró, az ügyet nagyon szerető emberekkel találkoztam ... A legutóbbi mondatok a munkásszínpad vezetőjétől, Kalapos Lászlótól valók. Most, amikor a miskolci ifjúsági házban Kap>csolatok címmel meghirdetett — és három egyfelvonásost egybefogó — bemutatójuk előtt ismét találkoztunk, néhány ismerős arc már hiányzott a régi társaságból, s a megfogyatkozott csapat nevében sem viselte eredeti Önmagát; a munkásszínpad helyett ezúttal a színjátszó-stúdió elnevezést olvashattuk plakátjaikon. A kérdések hát ön- maguktól adódtak. Kezdjük az utóbbival: — Az elnevezésben! változás azért volt szükséges, mert sok-»ok kísérlet után, ilyen összetételben kifejezettén a stúdió jellegű uaunkák— ■» vállalkozhattunk. zálás emberáldozatoktól sem mentes, a nyomozás menetébe meg uno6-untalan túlkapások, törvénysértések kerülnek, és ebben az áldatlan harcban tulajdonképpen a bűnözők a nyertesek. A film rendezője jócskán megtűzdelte a filmet nem éppen kiskorúaknak való jelenetekkel és végigvonul a történeten egy érdekes szerelmi szál, ami a konkurrens rendőrcsoportok egymással való küzdelmét, még pikánsabbá teszi. * A filmbaráti körök mozi- hálózatában látható az Éjszaka külsőben című francia filmdráma. Sajátos filmalkotás ez. Rendezője Jacques Bral. Szereplői nálunk nagyrészt ismeretlenek, bár egyiküket hamarosan meg fogja ismerni a magyar közönség, ugyanis André Dussolier a jövő héten bemutatandó, Ko— Mi volt az oka a számbeli megfogyatkozásnak? — Kétségtelen, hogy .lekopott” az együttes, jelenleg heten vagyunk... A többiek? Meggyőződésem, hogy a munka és még egyszer, a munka miatt maradtak el; a zöm nem vállalta a kemény megkötöttségekkel, kemény szellemi és fizikai erőfeszítésekkel járó munkát... Kitetszik talán ennyiből is, hogy ott, a kezdetek kezdetekor volt azért valamiféle „szalmaláng”. (De hát ez egyáltalán nem új jelenség amatőr művészeti csoportjaink életében.) Mit hozott még az eltelt közel három év? Egy Bánk bán-feldolgozást, több irodalmi összeállítást, részvételt országos minősítésen, „ezüst” fokozatú eredménynyel. És munkát a megrna- radtaknak, próbákat és próbákat, hogy most kiállhassanak az érdeklődők elé egy estét betöltő három egyfelvonásos — E. Albee: Állatkerti történet; W. Saroyan: Halló, ki az?; T. Williams: Beszélj, mint az eső, hadd hallhassalak — bemutatójával. Az a hitük „terelte össze” e darabokat, hogy mindig, ma is szükséges beszélni az emberi kapcsolatokróL S különösen szükséges, ha a kapcsolatok hiánya leselkedik ránk. Lehetne vitatni most — a fentiek ellenére is — a bemutatásra választott darabok érdemességét. S ha most erre hajlandóságunkat jelezzük, azt a látott produkciók előadásbeli hiányainak okán kell megtenni. Mivel volt nekünk, nézőknek mindhárom esetben bajunk? Azzal hogy a játszók — minden tiszteletet megérdemlő erőfeszítésük ellenére — nem bírták közlendőjüket megfelelő elhitető erővel belénk táplálni; hozzánk sugározni. Mert hát ezek a poklokból vett emberi kapcsolathiányok — s éppen ezt tudták elhitetni —, ezekben a huszonéves lá- nyctebon 4m fiúkba» fnwmvács András rendezte Ideiglenes paradicsom egyik főszerepét játssza, egy Magyar- országra menekült francia tisztet. Visszatérve az Éjszaka külsőben című filmdrámához, csak olyanoknak tudjuk ajánlani, akik hajlandók rendkívül intenzíven együtt gondolkodni a képsorokkal, azonosulni a hősökkel, illetve szereplőkkel, mert aki csak a történet fordulataira kíváncsi, nagyon hamar felkel a székről és elhagyja a mozit. Csellengő, lézengő emberek hármasával találkozunk. Egy nagyon lecsúszott, többnyire munka nélküli és iszákos zenész, egy író és egy nagyon furcsa taxisofőrnő alkotja ezt a hármast, s rövid együttlétük alatt valami szerelemféle is kibontakozik közöttük, de tulajdonképpen nagyon keveset tudunk meg róluk. Élnek bele a világba, különösen a zenész; a taxisofőrnő éjszakai utasai között kikezd a férfiakkal, majd azokat leteríti és kifosztja, aztán eltűnik a két fiú életéből. Az egész történet egy visszaemlékezés keretébe ágyazódik, túlzottan hosszan, vontatottan pereg előttünk a semmi, azaz annak bemutatása, hogy ez a három ember vár valamire, valami megfoghatat- lanra és hogy miként bontakozik ki a sorsuk, azt is csak egy sokkal későbbi visz- szaemlékező monológ árulja el, semmint ábrázolná a film. A bosszúság és vontató ttság mellett elsősorban az jellemző erre a filmre, hogy képei rendkívül sötétek, szinte alig akad egy-egy világosabb villanás, és az amúgy is nyomasztó történet ezzel az ábrázolásmóddal még nehezebben elviselhető. (beocdek) cséré csak olvasmányélmények lehetnek. Az előadók terhe tulajdonképpen három ember vállán nyugszik: Sza- lóczy Éva, Szegedi Dezső és Szűcs Bertalan hajlamaiból kaphattunk „összefoglalót”, a többiek nemigen mutatkozhattak meg (még Búza Andreát és Jenei Györgyöt láttuk színpadon). Ez a bemutató, reméljük, további megfontolásokra ösztönzi a színjátszó-stúdió tagjait, lelkesen maradt és tett- rekész részeseit. S ha már a tettrekészségnél tartunk, még egy utalást érdemes tenni a két és fél évvel ezelőtti találkozóra. A csoport vezetője, Kalapos László akkor megpendítette: szeretnék, ha egy-egy esetben a Miskolcon dolgozó többi színjátszó csoport úgy is összefoghatna, hogy közösen csinál meg egy darabot. Hogy összeadják legjobb erőiket. Hogy erre nem került sor, tudjuk- Marad tehát a kérdés: — Ez olyan egyszerű dolgokon bukott meg — mondja kissé keserűen Kalapos László —, mint hogy „hova adminisztráljuk?”; „kié lesz a dicsőség ?” i Megint , azt mondhatjuk: sajnos, ennek jelei valóban tapasztalhatók. Nem csak jó, szükséges is lenne pedig az egymás munkája iránti nagyobb figyelem- A munkásszínpadból lett színjátszó- stúdió mostani bemutatójának műsorlapján ez az Al- bee-idézet olvasható: „Az embernek kapcsolatot kell teremtenie valamivel, ha nem az emberekkel ___, ha nem a z emberekkel, akkor legalább valamivel..Az embereknek egymással kellene mindenekf elett — tehetjük hozzá. S még azt is: nem elképzelhetetlen, hogy kapcsolatot találjanak egymással — egy nagyváros amatőr színjátszói is ... Ténmtsr JIW Ötödik éve már, hogy először rendezték meg a mun- kásfilmnapokat, s ez a sorozat igen hamar hagyománnyá nemesedett. Az idei filmnapokat Borsodban szeptember 21-e és október 15-e között rendezik meg és annak céljairól és várható eseményeiről Lengyel Ágoston, a Borsod megyei Mozi üzemi Vállalat igazgatója — a társrendezőként szereplő Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa kulturális osztálya képviseletében is — tegnap tájékoztatta a sajtó képviselőit. Mint ez mér a korábbi filmnapok műsorszerkezetéből is kikövetkeztethető volt, a munkásfilmnapok alapvető célja a munkások és a magyar filmek egymáshoz közelebb hozatala, az új filmalkotások megismertetése. Ez alkalommal bővítik a kört és a különböző témájú magyar filmek mellett a baráti országok és egyes nyugati országok munkastemá- jú, vagy napjaink egyéb kérív-sorozat a Éiwetíéteiől A Megsebzett bolygó címmel 13 részes film vetítését kezdi meg októberben a televízió. A sorozat — amely az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) és a Magyar Televízió közös munkájával született — a fejlődő országok környezetvédelmi problémáit elemzi. A sorozat felvázolja a program célját, s megvilágítja a fejlődő országoknak a környezetvédelemmel kapcsolatos gondjait. A 20—30 perces epizódokban szó esik az erdők szerepéről; bemutatnak eredeti állapotú őserdőket és sivataggá váló szavannákat, s elkalauzolják a nézőket világhírű nemzeti parkokba is. Galapagos, a Nakuru, a Ngonrongoro park bemutatásakor megismerhetik az érdeklődők az ottani megőrző munkákat is. A televíziós stáb többek között Argentínában, Bolíviában, Ecuadorban, Egyiptomban, Kenyában, Pápua Üj-Gtiineában, Peruban, Szudánban és Tanzániában forgatott i déseit ábrázoló filmjeiből is bekerült néhány a programba. Borsod megyében mintegy ötven helyen harmincöt film szerepel a munkásfilmnapok keretében. Elsősorban munkástelepüléseken, munkásszállásokon és egyéb munkáskörnyezetben, valamint szakmunkásképző intézetekben tartanak rendezvényeket, amelyek körében nemcsak vetítések lesznek, hanem éppen a közeledés és egymásra találás jobb biztosítása végett találkozók, ankétok, egyéb gondolatcserék is. A Borsod megyei megnyitóünnepség szeptember 21- én a kazincbarcikai Béke moziban lesz, ahol dr. Veres Lajos tanácselnök-helyettes köszöntője után Szűcs FeÜnnepélyes tanévnyitóra gyűltek össze tegnap délelőtt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatának hallgatói és tanárai. őket, valamint a megjelent vendégeket Reményi János főiskolai tanár köszöntötte a Himnusz elhangzása után, majd Tözsér Dániel tagozatigazgató mondott tanévnyitó beszédet. Bevezetőjében a zeneiskolai tanárképző miskolci tagozatának 69 hallgatóját és tanáraikat köszöntötte, külön is melegen üdvözölve az elsőéveseket, akik — mint mondotta —, kemény, feladatot oldottak meg a felvételin, s büszkék lehetnek erre az eredményre, főiskolai hallgatóvá válásukra. A továbbiakban arról szólt az igazgató, hogy az így együtt levő „csapatban” mindenkinek megvan a maga helye, a sajátos feladatok kai. Utalt arra, hogy a harmadéves hallgatóknak ez a tanév már a hivatásra való konkrét előkészítést jelenti, szakmai tudásuk és emberi magatartásuk tehát különös hangsúllyal méretik meg. Lesznek ugyanakkor kedves momentumai is ennek az évnek: „Átélhetik majd 44 zenetaní- tás csodálatos pillanatait, a gyerekekkel való találkozás nagyszerűségét" ... A másod- éweeefc figyelmét acra hívta rencné, az SZMT titkára tart ünnepi megnyitót, majd bemutatják Kovács András Ideiglenes paradicsom című filmjét, amelyet utána ankéten vitatnak meg Benedek Miklós filmkritikus vezetésével. A továbbiakban még tizenegy helyen és alkalom- mai lesz ankét, illetve művész és közönségtalálkozói majd a filmnapokat október 15-én Miskolcon a Táncsics moziban dr. Kovács László, a Miskolci városi Pártbizottság titkára zárja, s ugyanekkor a Norma Rae című a meri kai filmdrámát mutatják be. Az ünnepi sorozat programjában több új, csak a későbbiekben nagyközönség elé kerülő hazai és külföldi film bemutatása is szerepel. fel, hogy ez az év sem lesz könnyebb, ,mint az igazán nehéznek tartott kezdet; az első tanév: „Most már nem a honnan jöttünk, hanem a hová megyünk?” kérdése kell hogy irányt adjon főiskolai munkájuknak”. Az elsősökhöz fordulva azt hangsúlyozta Tözsér Dániel, hogy igyekezzenek elkerülni a főiskolai élet formai lazaságlátszatának csapdáit, mert a tartalmi munkában a középiskolában megszokottnál is nehezebb és keményebb munka vár rájuk. Az 1981/82-es tanév tartalmi munkájáról szólva a tagozatigazgató a szakmai munka továbbfejlesztését jelölte meg legfontosabb feladatként, az alábbi három területen: a zenei produkciók színvonalának emelése; a pedagógiai munka további erősítése; az elméleti tárgyak magasabb szintű elsajátítása. „A mindenkor elvégzendő munkával szembeni felelősség kell hogy áthassa a hallgatók és a tanárok munkáját egyaránt” — mondotta összegzésként Tözsér Dániel, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatának Igazgatója, majd az 1981/82-es tanévet megnyitottnak nyilvánította. Ezt követően az elsőévesek eskütételére került sor — ma pedig már kezdődhet » munka. Kapcsolatok ürügyén Zeneiskolai tanárképzésük tanévnyitója