Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-16 / 217. szám

1981. szeptember 16., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG S Kapirtifei: Ózd város ivévizeitása Tegnap, kedden délután Illést, tartott Ózd város Ta­nácsának Végrehajtó Bizott­sága. A testület — több na­pirendi pont között — meg­tárgyalta azt a jelentést, amelyet a megyei vízművek ózdi üzemvezetőségén készí­tettek a város ivóvízellátási, szennyvízkezelési helyzetéről, a fejlesztés lehetőségeiről. Köztudott a tény, hogy Ózd hátrányos hidrogeológiai adottságai miatt „ivóvízbe­hozatalra” kényszerül. For­rások hiányában az ellátást Veüfetéken, a Borsodi Regio­nális Vízmíjrendszer segítsé­gével oldják meg. Harminc kilométernyi távvezetéken ér­kezik a városba az ivóvíz, döntő többségében Lázbérc­ről, kisebb részben a putnoki víztermelő rendszerekből. Érthető tehát, hogy nem kis feladatot jelent a megfelelő mennyiségű és minőségű ivó­víz biztosítása, az egyre nö­vekvő igények kielégítése. A szolgáltatott víz mennyisége az elmplt tervidőszakban közel negyedével nőtt — én­nek lehetőségét a hálózat je­lentős növelésével teremtet­ték meg. Ma már Ózdon mintegy százkilométernyi vezeték jut­tatja el a lakásokba, a köz- kutakba, valamint az üze­mekbe és az intézményekbe a napi 14 ezer köbméternyi ivóvizet. Az igények növe­kedésére jellemző, hogy amíg 1950-ben az egy lakosra jutó vízfogyasztás napi 80 liter volt, addig tavaly már megközelítette a 170 litert. És ez csak az átlag, hiszen — állapítja meg a jelentés —, amíg a közkutas öveze­tekben a napi fogyasztás la­kosonként 20, esetleg 30 li­ter, addig a távhőszolgálta­tásba bekapcsolt összkomfor­tos lakásokban egy (!) ember igénye 400—500 litert is elér 24 óránként... A városfejlesztés további vízigényét már csak a víz­termelő kapacitás növelésé­vel lehet biztosítani — éppen ezért kap különös fontosságot az ésszerű takarékosság. Mindenesetre biztató, hogy az elmúlt évben csökkent a város vízfogyasztása, amely egyrészt az ipari üzemek ta­karékossági intézkedéseinek és a tavalyi nyár csapadé­kosabb időjárásának köszön­hető. Amíg az ózdi ivóvízellátás többé-kevésbé jónak tekint­hető, addig a szennyvízelve­zetés egyre több bajjal, ne­hézséggel jár. A csatornahá­lózat ugyanis az -elmúlt években 8 kilométerrel nö­vekedett, s így csak mintegy harminc kilométernyi csator­na áll a növekvő mennyiségű szennyvíz befogadására, elve­zetésére. A családiházas- övezetekben ugyanis elma­radt a kívánatos fejlesztés, s így ezeken a területeken a háztulajdonosok a szennyvi­zet saját tisztítójukkal keze­lik. A hozzá nem értés és a szennyvíztisztító aknák nem megfelelő működése a talaj- és a felszíni vizek nagymér­tékű elszennyeződéséhez ve­zethet — szükséges lenne te­hát itt is mielőbb megépíteni a csatornahálózatot. Ehhez természetesen első­sorban pénzre lenne szükség, s ma még nem tudható, hogy mekkora összeg fog jutni a hatodik ötéves terv ideje alatt erre a célra. Az már viszont bizonyos: a szenny­víztisztító telep kapacitását megközelítően 12 ezer köb­méterre kívánják növelni a jelenlegi napi 6 ezer köbmé­terrel szemben. A tervezés és a kivitelezés előkészítése már megindult, s az elkép­zelések szerint a több mint 100 millió forintos költséggel járó bővítés munkáit 1983 elején fejezik be. A várhatóan tovább növek­vő ivóvízigények biztosításá­ra a VI. és a VII. ötéves terv keretében tovább fejlesztik a Borsodi Regionális Vízmű- rendszert. Ez magába foglal­ja majd a lázbérci vízterme­lő telep bővítését is, vala­mint újabb távvezeték kiépí­tését Ózdig. Ezt a munkát az OVH-beruházásban végzik majd el, ám szükséges a vá­rosban is egy új főnyomó­vezeték kiépítése. Ennek ter­veit az üzemvezetőség már megrendelte, a kivitelezésre várhatóan a hatodik ötéves terv utolsó két esztendejében kerül sor 12 milliós költség­gel. U. J. Vi.i........... ............ . M agyarországon körülbelül kétezer barlang van. Ezek közül az aggteleki Baradla a leghosszabb — teljes terje­delme huszonöt kilométer —, de Budapesten is négy olyan barlang van, amelynek já­ratrendszere egytől négy ki­lométerig terjed. A főváros­hoz közeli Solymár Ördög­lyuk nevű útvesztője pedig szintén kétkilométernyi hosz- szan tekereg, kanyarog. Nem csoda hát, hogy ily tömegű föld alatti üreg föl­tárására immár szép számú barlangászt képzett ki a Ma­gyar Karszt- és Barlangku­tató Társulat, valamint a Magyar Természetbarát Szö­vetség, de — sajnos — min­den tiltó rendelkezés és min­den óvó figyelmeztetés elle­nére tnég mindig sok a fe­lelőtlen ember, aki fölké­születlenül, minden szakkép­zettség híján, nemegyszer tár­sak nélkül vág neki a sötét­lő mélységeknek, ahonnan aztán vagy vissza tud ka­paszkodni, vagy nem. Igazán nem régi história — 1975 tavaszán történt —, hogy négy kalandvágyó fia­talember fogta magát, és be­hatolt a Ferenc-hegyi bar­lang labirintusába, ahol ter­mészetesen eltévedtek, vilá­gítóeszközük kimerült, és szo­morú végük: éh- és szomj­halál. Pedig, ha csak fél szó­val is jelzik, hova mennek, megmenekülhettek volna, mert akkor már javában te­vékenykedett a barlangi mentőszolgálat, amely dr. Dénes György hidrológus és barlangkutató kezdeményezé­sére már az 1950-es években működni kezdett, de amelyet éppen most húsz éve, 1961­ben nyilvánítottak hivatalos szervezetté — Dénes dr-ral mint parancsnokkal az élen. Amikor e kerek évforduló alkalmából a mentőszolgálat munkájáról beszélgetünk, ér­dekes módon nem a bravúros menekítésekről, az életveszé­lyes csúszásokról, mászások­ról szól előbb, hanem — mintegy vastörvényű regula­ként — azt sorolja el. hogy mit nem szabad tennie an­nak, aki barlangászni indul. Egyedül még a legjobban felszerelt és kitűnően kikép­zett kutató sem vághat neki a mélységeknek. Mindig cso­portosan, a helyszínt jól is­merő vezető társaságában kell menni! A csapat leg­alább négy emberből álljon, mert ha valaki megsérül, egy társának mellette kell maradnia, míg a másik kettő segítségért siet. Indulás előtt feltétlenül közölni kell a hoz­zátartozókkal, hogy mi az úticél, mert ha ez a bejelen­tés elmarad, baj esetén nincs hova küldeni a mentőszolgá­latosokat. És nemcsak a bar­lang pontos feltalálási helye közlendő, hanem a visszaté­rés várható ideje is. (Lo­gikus: ha hosszabban késle­kedik a csapat, föltehetőleg nincs valami rendjén vele.) No és aztán a fölszerelés! A kötelek, a különféle má­szó- és egyéb eszközök szá­mát, minőségét, szintén min­dig túravezető határozza meg, hiszen ő járatos abban a zegzugban, ő tudja, hogy, A finom pehely, pi- Q he, mint a hóesés, pillanatokon belül be­borítja hajunkat, ruháza­tunkat. A hasonlóság azon­ban csak ebben mutatkozik meg, mert a hóhullás üde, frissítő levegőjével szemben itt köhögésre ingerel a fel­kavart por, pihe. Nem cso­da, a libák nemigen jó szívvel viseltetnek a toll­tépés iránt. Szárnyukkal — ha csak tehetik — ventil­látor módjára kavarják fel az istállóépület porát. Per­sze az asszonyok igyekez­nek túljárni az eszükön. A tolltépés idejére két szár­nyukat egymásba akaszt­ják, s ebben a kificamult állapotban kezes báránnyá válnak az egyébként nagy testű ludak. A por, a „pi- heszállás” azonban így sem csökken, a hangos gágogás szintén nem szűnik, úgy­hogy a libákról célszerűbb az istállón kívül beszélget­nünk a bükkábrányi Béke Tsz két szakvezetőiével, 'Tóth Barnabás állatte­nyésztő főága zatvezetővel és Barnák Attilámé ága- zat vezetővel. — Termelőszövetkeze­tünkben ebben az évben 49 ezer pecsenyelibát és 25 ezer 500 darab úgynevezett „zabos” libát hizlaltunk, il­letve hizlalunk fel. A na­poslibákat a zagyvarékasi Béke Tsz-től kaptuk már­cius végén. Az előnevelés hathetes korukig Vattád történt, s utána kerültek ki a legelőre. A pecsenyelibá­kat 8 hetes korukig hizlal­tuk, s átlagosan 4 kilo­grammos súlyban „adtuk vissza” a zagyvarékasi tsz­megtépjük és utána 5—6 kilogrammos súlyban érté­kesítjük. Ezek a libák ex­portra kerülnek. Jelenleg 50 asszonnyal a harmadik tolltépést végezzük. Az első­nél egy libáról nyolc és fél deka. míg a második, har­madik tépésnél 13—13 de­ka tollat, pelyhet sikerült nyernünk. A jelenlegi har­madik tolltépés egy hétig tart. Ezt követően a libák még négy hétig nálunk ma­radnak, s azután adjuk át a zagyvarékasiaknak. .0»») Fotó: Fojtán László Á bükkábrányi tollfosztók nek. A zabos libát viszont — mivel a takarmányuk 50—70 százaléka zab, innen az elnevezés — háromszor Sok ezer liba - víz mellett - jól érzi ma­gát a bükkábrányi és vattai legelőkön Az 50 ábrányi „Ludas Mari ” (ahogy tréfásan nevezik önmagukat) tollfosztás közben lát­ható képünkön Aludttej-tabletta Ezer házhely O nga Az aludttejnek olyan tulaj­donságai vannak, amelyek elősegítik a megfelelő bél­működést Az aludttej két specifikus mikroorganizmust tartalmaz, amelyek közül az egyik, a lactobacterium bul- garicum közel két hétig meg tud maradni az emésztési fo­lyamatban. A bulgáriai tejipari köz­ponti kísérleti és gyártási la­boratórium szakemberei új aludttejgyártási módszert fej­lesztettek ki. Az aludttejet s mint kell ereszkedni, mász­ni. Ami pedig a világító ma­sinákat illeti, hát azokból — még ha a legkitűnőbbeknek is látszanak — egy soha nem elég: tartalékot kell belőlük a csomagba tenni. S ha még- is-rnégis kimerülne az összes „pilács”? Erre a vészhelyzet­re is felel egy nagy nem: ilyenkor tilos továbbmenni; olt, az elsötétülés színhelyén kell türelemmel bevárni az időközben < riasztott mentő­osztagot. Amint azt dr. Dénes György mondja, életek védel­méről lévén szó, a föltehető- leg bajbajutottak hozzátarto­zóinak először a rendőrségre kell telefonálniuk. Onnan az­tán egy újabb hívással riaszt­ják a szolgálat ún. készenléti csoportját, amelynek tagjai olyan barlangászokból állnak, akik mind a barlangi mentés technikai fogásait, mind az elsősegélynyújtás szakismere­teit magas fokon ismerik. A rendőrség gépjárművet is ad, amellyel előbb a mentéshez szükséges egyéni és közös fel­szerelés legközelebbi raktá­rához hajtanak, majd pedig a jelzett helyen látnak mun­kához. Ha netán népesebb csapaton kell segíteni, akkor a barlangi mentőszolgálat második lépcsőjét — a kö­zépszintűén iskolázott mély­ben járókat — is riasztják. Akkor pedig, amikor sem a készenléti csoport, sem ez a második lépcső tagsága nem bizonyul elegendőnek, min­tabletta formájában gyártják, mert. fogyasztása így sok em­ber számára előnyösebb. Egyelőre az aludttej-tablet­táknak még csak a kísérleti gyártása folyik. Az első aludttej-tablettákat a kórházi betegek gyógyítá­sára fogják felhasználni. Ezeket a tablettákat antibio­tikumok és más gyógyszerek mellé írják fel a betegeknek, hogy ezzel elősegítsék egyes belső szervek zavartalan mű­ködését den szervezett, aktív bar­langkutatót fel lehet kérni a közreműködésre. A riasztás­tól a helyszínre érkezésig el­telő percek száma? Majd­nem kétszáz mentés tanúsága szerint nagyjában-egészében hatvan; tehát többnyire még egy óra sem kell ahhoz, hogy a jelzés után a mentők lám­pái fölvillanjanak, köteleik a mélybe hulljanak. Ma már a magyarországi mentőknek több különleges technikai eszközük van — ezt jogos örömmel tudatja dr. Dénes György, akit 1979 őszén a barlangi mentőszol­galatok világszervezetének főtitkárává választottak meg. Ilyen egyebek között az a hordágy, amelyre biztonságo­san lehet rögzíteni hol víz­szintesen, hol függőleges helyzetben szállított sérültet, aztán szintén ilyen a kézi erővel is működtethető csör­lő, nem is beszélve azokról a szellemes szerkezetű mászó­gépekről, amelyek immár las­sacskán kiszorítják a külön­ben drága és nehezen besze­rezhető hágcsókat. A huszadik esztendeje be­jegyzett barlangi mentőszol­gálat egyébként a most száz- esztendős Magyar Vöröske­reszt kebelébe tartozik; ép­pen oda, ahova — lévén mentője az életnek, óvnia a testi épségnek — a legin­kább illik, s való. A. L. A község szäetöl húzódik a nyárfasor a széles utcán. Kétoldalt virágok, nemrég ültetett tuják szegélyezik a járdát a szép családi házak előtt. Nagy a község, a köz­pontját is bejárni elég. Az elkövetkezendő években azon­ban még tovább terjeszke­dik. Ugyanis 1983-ig kilenc­ven új házhelyet alakítanak ki Ongán. — Máris nagy az érdeklő­dés — mondja Mázik Ferenc tanácselnök. — A kedvezmé­nyes telkek hatvan százalé­kát a miskolciak vásárolhat­ják meg, a többi a község lakóira vár. Az ő esetükben a vásárlás feltétele, hogy leg­alább három éve Ongán lak­janak. Egyébként létrehoz­tunk egy bizottságot, amely elbírálja, elsősorban kik jo­gosultak a kedvezményes tel­kekre. így mindenekelőtt a házasulandó fiatalokra gon­doltunk, akiknek még nincs túl jó anyagi körülményük. Az ifjúságpolitikai feladatok végrehajtásából is adódik e szempont; több ilyen fiatal van Ongán, helyben vagy a környékbeli üzemekben dol­goznak. Természetesen, a két­vagy több gyermekes csalá­dok is jogosultak a szociál­politikai kedvezménnyel járó házhelyekre.-}■ Gondolják, hogy a nagyvárosból is lesz érdek­lődés? — Feltétlenül. Hiszen be­szélgettünk olyan ongaiakkal, akik az elmúlt években Mis­kolcra költöztek, s mostvisz- sza jönnének. — Miért? — Elsősorban az autóbusz- járat beindulása miatt. Ed­dig csak vasúti közlekedés kötötte össze a községet a megyeszékhellyel. Három éve már a nap minden órájában járnak a buszok. A külterü­letekre is, a csavargyárhoz a műszakkezdések előtt, meg Ongaújfalura. Öcsanálosra. A falu határában megnéz­tük a tízhektárnyi területet, amelyen a kilencven közül hetven házhelyet alakítanak ki. A községi tanács a föld­hivatalnál már megren,deUe a kisajátítási tervet, s ha ez elkészül, az út, a villanyhá­lózat építési munkáit is meg­kezdhetik. További húsz tel­ket a község nyugati oldalán készítenek elő az építkezés­re, itt már az utca egyik ol­dalán állnak is családi há­zalt. — Az idén megkezdjük az ivóvízhálózat további építé­sét — soA>lja a tanácselnök, — Két év múlva már 16 ki­lométer hosszú lesz a köz­séget behálózó vízvezeték. Egyébként Onga legszebb helyén épülhetnek fel majd a kedvezményes telkeken a családi házak. A kisajátítási tervek decemberre elkészül­nek, 1983 szeptemberére már továbbítjuk a tervrajzot a Miskolc városi Tanácsnak. A teljes közművesítés a községi tanács feladata. A kilencven, kedvezményes telken túl még újabb kilenc­ven házhelyet alakítanak ki a VI. ötéves terv időszaká­ban Ongán. Közülük húsz ál­lami tulajdonban levő, így tartós használatba adható. Terjeszkedik hát a község, növekszik a lakossága a kö­vetkező években. Mit kapnak az itteniek a településtől? Nos, a kereskedelmi ellátás­ra már most sem lehet pa­nasz: a három önkiszolgáló élelmiszerbolton kívül a kül­területeken is van vegyes­bolt. Az Unió Áfész egységei a vendéglátást is biztosítják. Megtudtuk: a községben , több mint harminc kisiparos számos szakmában végez szolgáltatást a lakosság ré­szére. — Tavaly adtuk át az új nyolctantennes. tornatermes iskolát — mondja Mázik Fe­renc. — így megoldottuk az egyműszakos tanítást; délután három napközis csoportban 120 gyerekkel foglalkoznak a pedagógusok. Az idén janu­ár elsején fogadta az 50 fé­rőhelyes új óvodánk a kicsi­ket. Igaz, még ez is kevés, ám 1984 decemberére újabb 50 hellyel bővül a gyermek- intézményünk. Mikes Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents