Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-15 / 216. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. szeptember 15., kedd A képernyő előtt Kinek a színháza? Kinek, van igaza? — töprenghetett a néző, miután szerdán és csütörtökön este — sajátos és érthetetlen módon egyik napon az egyes, a második napon a kettes műsorban — végignézte Az én színházam sorozat első műsorát, Nagy Péter akadémikus, majd kibővített társasága eszmecseréjét. Nagy Péter akadémikus, irodalomtörténész, kritikus, rövid ideig a Nemzeti Színház igazgatója, a szó legszorosabb értelmében beleszületett a színházi életbe. minden adottsága megvan hát, hogy a színházról, a mai színházi életről véleményt formáljon, a társaságában pedig olyan emberek ültek a második részben, akik ugyancsak „.jogosultak" a színházról beszélni, hiszen színész, rendező, ügyelő, író, képzőművész kapcsolódott a polémiába És amikor csütörtökön este véget ért az adás, meglehetősen bizonytalanul kérdezhettük: hát kié a színház, kinek van igaza ebben a polémiában? Nagy Péternek nagyon' igaza volt, amikor a szinházi közönség át rétegződése nyomán jelentkezett új közönségelvárásokról és azoknak egyes új színházi törekvésekkel való ütközéséről beszélt, s a többi jelenvolt megnyilatkozásaiban is volt sok igazság, de volt olyan álláspont is, amelyen átsütni érződött a személyes sérelem. A nézőt igen sokféle információ éri a színházról a legkülönbözőbb forrásokból, sokszor éppen a televízió különböző adásaiból. Egyes színházi törekvések, új személyiségek és produkciók körüli egetverő hozsánna, más produkciók. agyonhallgatása, harmadiknak az agyovcsepülése; lelkes írások a megújhodó színházról, kevéssé lelkes cikkek a fantomnézőkről; egyes rendezők szentté avatása és panasz a rendezői terror ellen; hol vannak az új magyar darabok? — „nem írnak az írók”, illetve „nem igényelnek minket a színházak”, avagy a tyúk és tojás örök dilemmája színházi változatban. A Nagy Péterhez kapcsolt vita ezt a kaotikus képet még markánsabb vonásokkal erősítette, semhogy a tisztábban látást segítette volna. A néző szeret betekinteni a színházi műhelyekbe, szeret hallani a szín- házcsinálás titkairól, e sorozat feladata hát — véleményem szerint — legalábbis kettős: a néző jogos érdeklődésének kielégítése és a vitás kérdéseit tisztázásának megkísérlése. Ebben a műsorban e második feladat alighanem nagyrészt megoldatlan maradt. * A meghökkent» „Nagyságák” címet viselte pénteken este • Mihályfy Sándor rendezte riport-dokumentumfilm. A fonodái brigád asszonyainak és két férfi tagjának élete igen ószintén tárult fel a néző előtt. A László Bencsik Sándor forgatókönyve nyomán készült film nem idealizálta a szocialista brigádok tagjait, a maguk erényeivel és fogyatékosságaival együtt mutatta be a küzdelmesen élő, bejáró asszonyokat, akik sok-sok kilométert gyalogolnak naponta a fonógépiek mellett, belepi őket a szállongó szösz, s a váltott műszakban végzett munka, a bejárás, a család ellátása mellett megtalálják a módját, ha nem is mindig mosolyogva, hogy a megélhetésért való munkán, a becsülettel való teljesítésen túl, vállalásaiknak megfelelően éljenek, kulturálódjanak, egyszerre több „fronton” is eleget tegyenek vállalt feladataiknak. Igaz; emberi drámák magvai sűrűitek a negyven piercbe, mert család«* sorsa tükröződött minden jelenség mögött, sőt egy nagyon sajátos, drámától nem mentes emberi sors az öreg anyagmozgató élete HL * A szokványos tévékrimikbe belefásult néző örömmel nézhette A vizsgálóbíró asszony sorozat első darabját, a Francaidé Müller esetét, amelyben a kitűnő Simone Signorét személye köré épült a bűnügyi történet. Nem csodanyomozók derítenek fel — előttünk ismeretlen módon — bűncselekményeket, hanem egy családi gondoktól sem mentes jogásznő logikája áll szemben a bűnöző banda szervezettségével és egy szerelmes nő megmagyarázhatatlan áldozat- vállalásával. A bűnös nem nyeri el a büntetését e filmben, de nyolcvanöt percnyi olyan szellemi izgalomban volt részünk, amikor nemcsak azt figyelhettük, hogy rájön-e a nyomozó mindarra, amit minden néző már régóta tud. * Tetszett, hogy a Postafiók 250-ben Horváth János a nézők leveleire válaszolva igen részletesen és őszintén beszélt a televízió filmbeszerzési gondjairól, a várható filmműsorokról. Az érdeklődésből úgy tűnik, a filmek változatlanul igen népszerűek a képernyőn. Itt említendő, hogy a most kezdődött Az isztambuli vonat sorozat érdekesnek, izgalmasnak ígérkezik. A szombat esti négyórás szórakoztatás hullámzó színvonalon sokféle nézőigényt igyekezett kielégíteni; ki-ki találhatott benne igényeinek megfelelőket Aki mást kívánt, Vásárelyt nézte a másik műsoron. Benedek MikMi Az ifjúsági parameniek f Az 1981—82. évi ifjúsági parlamentek előkészitéséről tanácskoztak Miskolcon, a megyei tanács székházában a városi tanácsok, a járási hivatalok és a szakigazgatás; szervek ifjúsági felelősei. A tanácskozáson — amelyen részt vettek a társadalmi és tömegszervezetek képviselői is — Soós Hollandnak, a megyei tanács ifjúsági titkárának bevezetője után a résztvevők beszámoltak az ifjúsági parlamentek előkészítésének, szervezésének tapasztalatairól. A megbeszélésen részit vett dr. Révész Péter, az Állami Ifjúsági Bizottság titkársága igazgatási és jogi osztályának vezetője, aki válaszolt a kérdésekre. Jól szórakoztak a gyerekek a bábműsoron és a bohóctréfákon. Sikere volt a bűvésznek is. Nagy a kínálat a vásárutcában Diósgyőri munkásnapok Talán az utolsó meleg, napos őszi hétvége volt az elmúlt szombat és vasárnap. Felpezsdült a város, s a szórakozni, gondtalanul kikap>- «»olódni akaró emberek tömegeinek most volt hová menniük. Népies volt a Csa- nyik, a környező kiránduló- helyek, de igazi népszórakoztatásról gondoskodott két napion át a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ is, a diósgyőri munkásnapx* címem tartott rendezvényeivel. , Most másodszor került sor rá, hogy a művelődési köz- px*nt ilyen nagy tömegek megmozgatására és fogadására felkészült. A mostani A kerület üzemeinek termékbemutatóját a Lenin Kohászati Müvek és a DICEP termékeinek sora nyitotta meg Mindkét <»ste kiváló volt a fiatalok és az idősebbek szórakoztatása. Az épület jó helyzetéből következően, nyugodtan bömbölhetett az első színpadon a diszkó-zene, a hátsón zavartalanul folyt a műsor, fővárosi neves színészek felléptével. Itt szinte minden korosztály képviselte magát a nézők hatalmas tömegében. Hátha még látni is lehetett volna a művészeket! A színpadot ugyanis egyáltalán nem világították meg. Ez azért túlzott energiatakarékosság akkor, amikor a vásárutca közben fényben úszott. összességében kiváló nép>- szórakoztatást valósított meg a Vasas Művelődési Közpiont, s bizonyára jövőre már várni fogják az emberek ezt a rendezvényt, s a gyakorlat) során kiküszöbölik majd a ház dolgozói a most még észlelt kisebb zökkenőket. A. L őszi rendezvény, amely nevét megtartva hagyománytörekvést is mutat, sokkal jobban sikerült mint tavaly az eteő. Úgy tűnik — bogy sok ésr után végre —, megtalálta a művelődési központ azt a legsikerültebb formát, amellyel tömegeket tud vonzani a házba — és a ház köré. Az idén valóban sikerült magát megmutatnia. A ház előtt a két nagyüzem mutatta be termékeit, de itt volt az üveggyár és a D<ic«mber 4. Drótművek is. Jó ötlet volt, hogy a kisebb vállalatok — mint a tejgyár, sütőipxar, édesipar — bent az épületben kapott kiállitási helyet a klubtermekben. Talán az épület megismerése szempontjából hasznos volt, hogy sokan csak véletlensze rűen bukkantak rá ezekre a kiállításokra, a jövőben azonban több eligazító, útmutató felirat elhelyezése lenne célszerű. Ahogyan az első és hátsó színpad műsorát kiírták, ugyanilyen tabló szolgálhatna tájékoztatóul a kiállításokról, > helyéről. A vásárutca egyben igényes, szép ipjarművészeto és népművészeti kiállításnak is megfelelt. Az árak miatt azonban több volt a nézelődő, mim a vásárló. No, de maradjon ez az alkotó művészek gondja. Amit felhoztak, látványnak is élmény volt. A hátsó színpad nézőtere mindkét napion igen népies volt, száz és száz gyermek szórakozott itt a bohóctréfákon. s a bábjátékokon. Egy javaslat: jövőre legalább luftballonokat áruljanak, olyan felirattal, amilyenekkel tavaly trikókat lehetett vásárolni. Végül is délelőtt a gyerekek hozzák a közönséget, megérdemelnék, hogy néhány olcsó dolog között is válogassanak, s a háznak sem lenne rossz propaganda. Magánvizsgák felnőtteknek Miskolcon, a Dolgozók Altalanos Iskolájában tehetnek magánvizsgát azok, akik az általános iskola valamelyik osztályát nem szervezett oktatás keretében végzik el, hanem teljesen önállóan sajátítják el a tananyagot. Az iskolában e hónap végén újra lehet magánvizsgát tenni. Az írásbeli vizsga napjául szeptember 28-át, a szóbeli magánvizsga napjául pedig szeptember 29-ét jelölték ki. Az írásbeli vizsga reggel 8 órától délután 15 óráig, a szóbeli vizsga reggel 8 órától délután 13 óráig tart. Az érdeklődők a Dolgozók Általános Iskolájában (Miskolc, Rózsa Ferenc u. 1.) kaphatnak bővebb felvilágosítást, illetve jelentkezhetnek magánvizsgára. A kutatóáliomáson... Tarcolon, a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben a szőlő zsendülésétól (puhulásától) folyamatosan ellenőrzik a must fokának alakulását. Ezzel is vizsgálják, az új fajták milyen értéket képviselnek, és segítenek a szüret időpontjának helyes megválasztásában. Képünkön: refraktométerrel ellenőrzik a mustfokot. Fotó; Kozma István MÉH ESZEK! MISKOLCON, 1981. SZEPTEMBER 19-ÉN ISMÉT VEGYSZERES SZÚNYOGIRTÁST végzünk! GONDOSKODJANAK A MÉHCSALÁDOK SZAKSZERŰ ÉS BIZTONSÁGOS ELZÁRÁSÁRÓL 1981. SZEPTEMBER 18-AN 19 ÓRATOL SZEPTEMBER 20-AN 10 ÓRÁIG I ' ’ EGYETÉRTÉS MGTSZ, PUTNOK
