Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-11 / 187. szám

1981. augusztus 11., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 EMU-szivattyúk Felsőzsoícáról A gyáregységben ezúton is előállítanak majd a mezőgazdasági gépekhez pótalkatrészeket. Képünkön: festik az SZNV-rakodávilla tartozékait. Fotó: Kövesdi Tibor F iatal mérnök ismerő­söm elégedett. Az egyetemről kikerülve, évente léphetett előbbre egyik megyei tervező válla­lat ranglétráján. Először szerkesztő volt, majd terve­ző-szerkesztő, később terve­ző, a következő esztendőben pedig már irányító-tervező. Szép karrier. Nemcsak a te­hetség kibontakoztatását te­szi lehetővé egy ilyen előre­haladás, de anyagilag is ked­vező, hiszen az első és a leg­utóbbi beosztása közötti fi­zetés-különbség 3000 forint. A fiatal műszaki értelmi­ség érvényesülését azonban nem az ilyen példák jellem­zik. Általában a kezdő ter­vező mérnökökre sokáig csu­pán rajzolói feladatokat bíz­nak. Az üzemekben sem jobb a helyzet. Okleyeles mérnökök, gyakran az iro­dákban adminisztrálnak, a műhely-csarnokokban szer­szám és anyag után futkos­nak. Ugyanakkor speciális szakterületeken gyakran nagy szükség lenne rájuk, ehhez azonban — legalábbis kezdetben — nem elegendő az egyetemeken szerzett ál­talános szakismeret. Több vizsgálat igazolja, hogy az átlagos képességű szakmunkás életpályája so­rán többet keres, mint a dip­lomás mérnök, ezért aztán érthető, ha a kezdő műszaki értelmiségi nem valami op­timista. Sokan közülük csa­lódva hagyják ott a pályát. Fizikai állományba mennek, olykor pedig egy éles ka­nyarral fordulnak a kecseg­tetőbb lehetőségek felé. Be­lőlük lesznek a diplomás ta­xisok, önálló kisiparosok, kiskereskedők. Mindennek haszna is van," a kár azon­ban jóval nagyobb. Fölösle­ges is lenne indokolni, miért veszít a társadalom az effaj­ta pályakorrekciók miatt. Az viszont alapos vizsgálatot kí­ván, hogy valójában mire és hogyan és hány embert kel­lene képezni eg}'etemeinken. Ugyanakkor meg kell vál­toztatni a műszaki dolgozók bérezése közötti aránytalan­ságokat. E két program mielőbbi megvalósítása nem­csak a már végzett tehetsé­geket mentené meg a kalló- dástól, hanem azokat is, akik éppen az említett anomáliák miatt nem választják a mű­szaki értelmiségi pályát. Köztudott ugyanis, mennyi­re csökken az érettségizett fiatalok ezirányú érdeklődé­se, hogy a műszaki egyete­mekre már-már lasszóval fogják a felvételizőket. Sőt. A KISZ legutóbbi kongresszusának egyik kül­dötte szerint a fiatalok egy­re gyakrabban vitatkoznak arról, erdemes-e egyáltalán diplomát szerezni? Borisz Pasztuhov, a Komszomol Központi Bizottságának első titkára a Magyar Rádiónak adott interjújában a közel­múltban ugyanerről a gond­ról beszélt. ‘A jelenségnek itt is, ott is társadalmi összete­vői vannak. Ebbe persze nem lehet sóhajtozással és szét­tárt karokkal beletörődni. Hogy az elkövetkező években, évtizedekben ne kallódjanak el a tehetségek, már a leg­kisebb gyerekek körében is vannak tennivalóink. Olyan légkört kell teremtenie a szülőnek, a családi környe­zetnek, amely a gyermek természetes megismerési vá­gyát erősíti, azt minél tel­jesebben kielégíti. Tehetse­gének megismerését, fejlesz­tését megkönnyíti. És mit tehet az általános iskolai pedagógus? Neki keil felismernie, kinek mihez van tehetsége. Ö az, aki nem in­tézheti el azzal a rosszul ne­velt gyermeket, hogy „azt csak a csavargás érdekeli. Vagy a munkásszülök gyer­mekét, hogy majd jó laka­tos lesz belőle. Olyan igaz­ságos, természetes szelekció­ra van szükség, amelyben nem a divat, a család hiúsá­ga, vagy szokása, hanem ki­zárólag a tehetség, az alkal­masság, a szorgalom, a tu­dás megszerzése és haszno­sítása iránti vágy irányítja az egyetemekre, a főiskolák­ra a fiatalokat. S zoktuk mondani: az igazi tehetség minden körülmények között utat tör magának és érvé­nyesül. Azt hiszem, ez csak az egészen ritka, a kivételes képességűekre vonatkozik. A többség azonban egyszerűen „csak” tehetségesnek mond­ható, olyannak, aki a csa­ládban, az iskolában, a munkahelyen is segítségre, biztatásra és ösztönzésre szorul. ‘Ellenkező esetben könnyen elkallódik. Akár önhibájából, akár mások kö­zönye, vagy hozzá nem érté­se miatt. R. L Hisz« báipimlel Tömedékelésnek azt a bá­nyaműveletet nevezzük, ami­kor a felhagyott vágatot, vagy fejtési üreget Valami­lyen anyaggal kitöltik, meg­akadályozva ezzel a felső kőzetrétegek egyensúlyának nagyarányú megbomlását. Napjainkban is legtöbb he­lyen a kitermelt meddő ké­zi úton való visszarakása je­lenti ezt a munkát, illetve csővezetéken iszapot juttat­nak a szükséges helyre. A Bükkaljai Bányaüzem műszaki kollektívája, az igazgatóság két dolgozójával közösen, új módszert dolgo­zott ki a vágattömedékelés­re. Az eljárást először Sze­les-aknán próbálták ki más­fél évvel ezelőtt, majd Terv­táron végeztek kísérletet. A módszer lényege, hogy a külszínről fúrt fúrólyukon keresztül juttatják le a víz­zel kevert hőerőművi per­nyét az adott bányaüregbe, ahol aztán megszáradva erős védőréteget képez. A szak­emberek a Tardona-patak védőpillérében visszahagyott vágat tömedékelése utón ta­pasztalták először az új el­járás előnyeit, s döntöttek az alkalmazás kiszélesítése mellett. Az említett két bükkaljai aknában egyébkent mindmáig hasznosítják az új tömedékelési módszert A szakemberek az újszerű eljárás előnyei között tart­ják számon, hogy az anyag rövid időn belül megszárad, mivel jó a vízleadó képes­sége. A pernyeiszap a ho­moknál is tökéletesebben ki­tölti az üreget. Végül az sem mellékes, hogy’ az új tömedékelési folyamat a ko­rábbinál jóval olcsóbb, gyor­sabb, kevesebb ember köz­reműködését igényli­Kedvező hírrel fogad Szűcs István, a Miskolci Mezőgaz­dasági Gépgyártó és Szolgál­tató Vállalat felsőzsolcai gyáregységének igazgatója: — Megkezdtük az EMU- szivattyúk alkatrészeinek csomagolását. Ez lesz az el­ső ilyen, mintegy egymillió forint értékű szállítmány, melyet hamarosan útnak in­dítunk az NSZK felé. Aztán leülünk majd tárgyalni a nyugatnémet cég képvise­lőivel a következő megren­delésről. Izgalmas napokat élnék át tehát mostanában a felső- zsolcai gyáregység vezetői. Nagyon fontos számukra, hogy jó legyen „odakint” a fogadtatás, hogy sikerüljön az indulás. Hiszen ez az „üz­let” távlatokban is jelentő­sen befolyásolja a gyár-egy­ség termelését, új fejezetet nyit a munkáskollektíva életében. Az eddigi 13 év si­kerekben gazdagon telt el, amit fémjelez a Kiváló Gyáregység cím nyolcszori elnyerése. Ennek a múltnak az eredményes folytatását remélik Felsözsolcán az EMU-szivattyúk gyártásának megkezdésétől. — Három évvél ezelőtt vettük át a búvárszivattyúk előállítását a Diósgyőri Gép­gyártól — magyarázza Szűcs István. — Jelenleg huszon­háromféle tisztavft-szivaty- tyút és több fajta növény­védő szivattyút gyártunk. A szivattyúk teszik ki idei, több mint 300 millió forintos termelési értékünk közel fe­let. Az országosan az első tíz között szereplő termelékeny­ségű könnyűfémöntödénk nagyjából 50 millió forint bevételt jelent évente. A mezőgazdasági gépek pótal­katrészei és a különféle vas­szerkezetek hasonlóan évi 50—50 millió forint terme­lési értéket képviselnek. Az igazgató ezután ezeket mondja: — A jövőben a szivattyú­gyártás irányába tolódik el a termelésünk. Ennek felté­tele azonban a típusok szá­mának csökkentése, a szé­riák növelése. Szükségünk volt tehát egy olyan szivaty- tyúcsaládra, amely kevesebb „taggal” is mindazt tudja, mint a jelenleg gyártás alatt álló tisztavíz-szivattyúk, s a termék külföldön is jól el­adható. Az EMU-szivattyúk tökéletesen megfelelnek e célnak, s ráadásul kevesebb energiával, kedvezőbb para­méterekkel üzemeltethetők. Az idén még csak alkatré­szeket gyártunk belőlük, mert hiányosak a gépi fel­tételek. A jövőben azonban hat típusban, évi 3000 EMU- szivattyút állítunk elő, s en­nek egyharmadát exportál­juk. Az új, korszerű termékre való átállás nem kis felada­tot ró a gyáregységre. A megújhodást szemléletválto­zással, a lehetőségek telje­sebb kihasználásával kellett kezdeni. Ebben a munkában, az intézkedéseket megelőző döntésekben jelentős szerepe volt a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem szakembe­rei által tavaly végzett úgy­nevezett multimoment vizs­gálatnak. Az egyetem szak­emberei két héten át fény­képezték az egyes munkafo­lyamatokat, s ezáltal feltár­ták a hibákat, hiányosságo­kat. Ezek figyelembevételé­vel hoztak különböző mun­ka- és üzemszervezési in­tézkedéseket az üzemekben. Az eredmény? — Az első félévben az el­múlt év hasonló időszakához képest 30 százalékkal növe­kedett a termelékenység — Egy évvel »ezelőtt a Borso­di Vegyikombinát még több tízezer tonna pve-port érté­kesített viszonylag jó áron a külföldi piacokon. Gyakorla­tilag a pvc-por termelésnek mintegy kétharmadát expor­tálták, nagyobb részt nyu­gatra. Csakhogy az alap­anyag világpiaci ára azóta erősen visszaesett. A pvc- por tonnáját az idén átlago­san 200 dollárral keveseb­bért lehet eladni. Ami tehát tavaly még kifizetődő volt. az 1981-ben gazdaságtalan­ná vált. S bár á nagy kapa­citású, korszerű PVC—III- gyár világszínvonalon ter­mel, s kifogástalan minőségű műanyag-aiapanyagot állít elő, külföldön történő értéke­sítése komoly veszteséget je­lent a vállalatnak. Gyors ja­vulásra viszont a pvc-alap- anyag piacokon aligha lehet számítani. S mert a pvc a „legkonjunk- túraérzékenyebb” műanyag­alapanyag, a - gyártó vállalat tartós gazdasági stabilitása csak azáltal teremthető meg, ha a termelési szerkezeten belül sikerül Javítani a mű­anyag feldolgozottsági fokát, vagyis több korszerűnek szá­mító késztermék kerül a pi­acra. A szerkezeti arányok javításának legjobban elér­hető módja a pvc-műanyag- feldolgozás erőteljes fokozá­mondja Szűcs István. — ti féléves árbevételünk meg­haladta a 168 millió forintot, ami, ha a tervet nézzük, több, mint 116 százaléknak felel meg. Az ipari árbevé­telünket is túlszárnyaltuk, és sikerült előbbre lépnünk a gazdaságosság terén is. Így a tervezett 12 millió forint nyereséggel szemben 17 mil­lió forintot értünk el. A szervezettebb gyártáselőké­szítés, a megszigorított anyaggazdálkodás következ­tében javult a készletgazdál­kodásunk. Az EMU-szivattyúk gyár­tására való áttérés termesze^ tesen szükségessé tesz bizo­nyos beruházásokat, fejlesz­téseket is. Erre a célra a» idén több mint 25 millió fo­rintot szánnak, s ebből a pénzből nagy termelékenysé­gű, nagy pontosságú gépeket vásárolnak. Az első szán»-' jegyvezérlésű esztergagép napokon belül üzembe he­lyezhető, s az idén további három gép érkezik. Némi gondot jelent a szabványos szerszámok, szerszámtartók, tartozékok, mérőeszközök ha­zai beszerzése, így ezeket is külföldről keli vásárolni, ami fokozza az importot­— A Dl GÉP-szivattyük: gyártását tehat megszüntet­jük — közli a megmásítha­tatlan döntést Szűcs István. — A hozzájuk való pótalkat­részeket viszont 1985-ig for­galmazzuk. A növényvédő szivattyúk mellett kitartunk, ezek megfelelnek a követel­ményeknek. Amennyiben el­képzeléseink valóra válnak, s ebben nagyon bízunk, a ha­todik ötéves terv záró évé­ben már 400 millió forint lesz a termelésünk, emellett tovább javul gazdasági ered­ményünk. Kolaj Faszt« sa. A műanyagfeldolgpzá« ugyanis lényegesen jövedel­mezőbb, mint az alapanyag- gyártás. Ezért, a vállalat VI. öt­éves tervének kidolgozása­kor a piackutatásban, a fej­lesztési és kereskedelmi munkában a legfontosabb feladatnak a műanyagfeldol­gozás, a késztermék-gyártás dinamikus növelését jelöltek meg. A BVK jóváhagyott VI. ötéves terve egyebek között kimondja, hogy a vállalat műanyagfeldolgozó kapaci­tását 1985-re több mint két­szeresére, azaz 42 ezer ton­na fölé kell emelni. Ehhez nagyarányú fejlesztésekre, beruházásra van szükség, amit azonban vállalati erő­ből lehetetlen megoldani. A BVK ezért igénybe, vette a Magyar Nemzeti Bank által biztosított mintegy egymilli- árd forint fejlesztési hitelt, amelyből az építés alatt *1- ló műanyagfeldolgozó IV. megvalósítását finanszíroz­zák. Ha minden a program szerint halad. 1985-ben a műanyag-késztermékek ara­nya a műit évi 14 százalék­ról 21 százalék fölé emelke­dik a BVK-ban. Ugyanak­kor a pvc-alapanya,gok (pvc- por, granulátum, porkeve­rék) termelése várhatóan mintegy 13 százalékkal csök­ken a tervidőszak végéig. | 8 maptárss 1 A szűk, tűző napfénytől átforrósodott ! kis mérlegházból áthív a labdarúgópáiyá- ■ nyi magtár csendes hűvösébe, mondván, J hogy ott kellemesebb beszélgetni, no meg i érdemes is körülnézni. Valóban érdemes. ] Tisztaság, mint a patikában, rend mint a i laktanyában. Fajtánként elkülönítve, gon- • dósán elválasztva valóságos búzahegyek. ! Teli zsákok szegélyeznek minden egyes 1 ilyen hegyet, s közöttük az „úton” még J csak egyetlen szemnyi elpergés sem talál- i ható. B. Tóth Endre, a főmagtáros, aki | valahonnan nagyon ismerősnek tűnik, a ! rendet, s tisztaságot nem dicsérendő, ha- 1 nem kötelező valaminek tartja: — Minden magtárban kötelező, de itt i különösen, mert búza, élet van benne, | mégpedig minőségi, magas szaporulati fo- i kos vetőmag ... Egyik fajtából a másikba 1 egyetlen szem sem „tévedhet át”. — Ez itt a legszebb, s ebből van a leg- 1 több is — mutat a vagy 150 vagonnyi, | MV—4-es búzahegyre —, s szinte végig- i simogatja szemével a milliós értékű dom- J bot. — Mióta magtáros? | — Nemrég. Már 47 éves vagyok, s ez* i csak öt esztendeje csinálom, de nagyon | megszerettem. Azelőtt traktoros voltam itt a szentistváni VII. Pártkongresszus Tsz-ben. Találkoztunk is egyszer __ „ Beugrik” az emlék... Idestova két ; évtizede, hogy járási szántó versenyeket nyert, s megyein is diadalmaskodott... \ — Hát a traktor? i — Rázott ilyen is, olyan is, mind a ] négy évszakban, aztán volt kilenc nehéz ! nyaram az SZK—3-as kombájn nyergé­ben. Addig ráztak, amíg leráztak maguk­ról. Az egészségi állapotom miatt kellett nyugodtabb” szakma. Hogy ne csak csi­náljam, hanem jobban is értsem, lassan már öregedő fejjel, 45 évesen, az újhelyi szakközépben is leérettségiztem ... i — Szóval magtárosnak lenni, nyugodt 1 szakma? E. Tóth Endre magtáros, mintát »esi ai egyik „bázahegyböl". — Különösen ilyenkor, csúcsidényben — mondja nevetve. — Reggel 5-től éjfé­lig tartott egy-egy kiadósabb műszak. De bárcsak tovább is eltartott volna. Tavaly jobb volt, mert több volt a munka. Ak­kor aratástól, tél végéig 1300 vagon búza. 209 vagon árpa, majd 300 vagon napra­forgó és 288 vagon kukorica „ment át” a magtárakon, annyi volt a gondjaimra bíz­va ... Most a kalászos jóval kevesebb. De az értékes vetőmag, amit. ebben a mag tárban tisztítunk, zsákolunk, amit innen szállítunk, az szerencsére több, mint az el múlt évben. Lesz belőle vagy 350 vagon nal. Tudja, amikor még traktoros voltam nemigen vetettünk ilyen jó vetőmagvakul mint kombájnos sem vágtam még ilyen szép búzákat, tavaszi árpákat, de már ak­kor is nagyon ügyeltem rá, hogy egy szem se vesszen kárba. Jó, hogy most ilyen soknak viselhetem a gondját... (p. s.—sz. gy ) Gazdaságtalan alapanyagexport ii a készteraéfcek váltását

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents