Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

1931. augusztus 9., vasárnap

ESZAIC-MAGYARORS7AG 5

Nem városlakók — és nem falusiak

N

éhány .esztendővel ezelőtt érdekességszámba menő rádióműsor készült azokról az emberekről, akik városokból, elsősorban megyeszékhelyekről kijárnak vidéki településekre dolgozni. Az összeállítás, érzésem szerint, ellenpéldája volt az évtizedek alatt megszokott és szükségszerűvé lett — bejárásnak. Nos, mindaz amire akkortájt rácsodálkoztunk — nevezetesen arra, hogy aszfallúton nevelkedett ember az összkomfortból naponta húsz-harminc kilométert. utazgatva oda- és vissza kijár egy üzembe dolgozni — immár természetes jelenség. Így van ez akkor is, ha nagyságrendjét illetően jelentős különbség van a bejárók és a kijárók között —, pontosan az előbbiek javára.

Nem is annyira a meggyőzés, inkább a társadalmi mobilitás szemléltetésére engedtessék meg néhány adat abból a jelenségből, amelyet a téma kapcsán a Miskolc városi és járási Pártbizottság készített és vitatott meg a közelmúlt napokban. Há- romszázkilencvennégy településről, mintegy .32 ezren járnak be Miskolcra, ami azt jelenti, hogy a város munkavállalóinak egynegyede más településeken él, és megint más helyeken dolgozik. Ugyanakkor a miskolci járásból a munkaképes népesség csaknem harminc százaléka tartósan ingázik, hogy ezzel a sok pejoratív jelzővel körülaggatott kifejezéssel éljek. És ezen a tényen mit sem változtat, hogy a többség húsz kilométeren belül lakik, így utazási feltételei, tehát a tömegközlekedés néha jobb, mint a városokon belül. A település- fejlesztés belátható távlatait és az ipartelepítés perspektíváját figyelembe véve ezek a tendenciák a jövőben is megmaradnak. Bizonyos felmérések alapján azt is megkockáztatom, hogy a társadalom ilyenfajta mozgása tovább növekszik.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a huszonöt évvel ezelőtti és a mai bejárók között minőségi különbség van. Ezek az emberek tehát nem azonosak a hajdani feketevonatok igénytelen utasaival. Érdeklődési körük, igényeik, vágyaik, gondolkodásmódjuk, egyáltalán egész életvitelük megváltozott- Jelentős anyagi és kulturális fejlődés kisérte a múló éveket környezetükben. Voltaképpen már nem falusiak, de még nem is városiak. Valahol útközben tartanak, életmódban és gondolkodásmódban egyaránt. Többségüknek szép tekintélye van a faluban — miközben jó szakemberek a gyárban. Tagjai az üzemek megbecsült törzsgárdájának — a feleség pedig a szépen gazdálkodó termelőszövetkezetnek. A fiú városból visz feleséget, vagy a munkáslányhoz beköltözik, esküvő után a falusi férj. A kötődés tehát sokszálú, esetenként összekuszált.

E

s miközben reggelente tízezreket hoznak a munkásvonatok —, mert ez a jelző, ha tartalmában változva is, átöröklődött a mába — most már ezrekre tehető azoknak a száma, akik kiautóbuszoz- nak a közeli ipari üzemekbe vagy termelőszövetkezetekbe. A kijárókról van szó,- azokról, akiknek tevékenysége lényegesen meghaladja számuk nagyságrendjei. A társadalmi és a gazdasági életben elfoglalt helyük révén cselekvő formálói a falu, vagy község életének, a közösség mindennapjainak. Szakmailag es politikailag képzettek, tekintélyük van, hiszen akad közöttük vezér- igazgató, tsz-elnök, párt- bizottsági titkár, pedagógus, főorvos, és üzletvezető egyaránt. Nos, őket már nemcsak a kinti munkakör, hanem a társadalmi elfoglaltság is köti a faluhoz, vagy községhez. Pozitív értelembe vett hangadók, környezetüket helyesen befolyásoló személyek. £s mint ahogy a bejárók létrejötte nem szocialista találmány, hasonlóképpen nem az a kijárók körének bővülése áem. Kétségtelen a folyamat — éppen fejlődésük szert eága- zásából adódóan a szocialista viszonyok között meggyorsult, de a távoli munka-' helyek keresése Nyugat- Európa nagyvárosaiban éppen úgy előfordul mint nálunk. Persze elképzelhető, hogy a melléküzemágak tapasztalható terebélyesedése hatással lesz ezekre a folyamatokra. Történhet valamiféle visszaáramlás a falvakba, de miközben csökken a bejárók száma, lehet, hogy a ki járók köre bővül majd.

V

égül ide kívánkozik, hogy a nálunk tapasztalható társadalmi

mozgásnak gazdasági jelentőségén kívül nem lebecsülendő értéke a szellemi áramlatoknak az a folyamata, amely kialakul város és falu között. Csökkent a távolság, átvitt értelemben és j szó szerint is. Emberek,. J szokások, életmódok, erköl- j esi normák közelítenek egy-I máshoz. Elkezdődött régtől ránk maradt szellemi korlátok lerombolása — sajátos kapunyitással a holnapra. Az üzemekből kisugárzó kollektivitás és egymásra utaltság gondolata meggyőző, erővel terjed falun, miközben a paraszti szorgalom bekéredzkedik a Városba. Átrendeződnek az értékítéletek — egyre jobban közelítve a valósághoz. És miután a ki- meg a bejárás, tehát az ingázás a legkorszerűbb településfejlesztési koncepciók mellett is tartósnak ígérkezik, megérne egy misét az: miként lehetne ezt a mobilitást még inkább a politikai, a társadalmi, a gazdasági és a művelődési felemelkedésünk szolgálatába szegődtetni.

Paulovils Ágoston

Sajóbábonyi program

Vegyész ifjúmunkás napokat tartanak Sajóbábonyban. Az augusztus 10-től 22-ig sorra kerülő rendezvénysorozatban számos érdekes program várja az Északma- gyaroiszági Vegyiművek fiataljait.

A művelődési házban augusztus 10-én könyvkiállítás és vásár nyílik: három alkalommal rendeznek az ifjúmunkások részére könyv- lől-könyvért vetélkedők

Ugyancsak a művelődési ház rendezvényeinek sorában disco-párbaj, disco-mozi várja a fiatalokat, esténként pop- és rockzenekarok adnak műsort. Augusztus 17- én Réti Zoltán balassagyarmati festőművész kiállítását nyitják meg. A Nyári zenei esték programjában pedig a MÁV és a bányász-fúvószenekar ad műsort. Augusztus 20-án este szabadtéri bálon szórakozhatnak a fiatalok.

KISZ-fiatalek

Múcsonyban

Múcsonyban járva arra voltunk kiváncsiak, hogy milyen a KISZ-élet a nagyközségben : milyen társadalmi, kulturális munkát végeznek a fiatalok. Beszélgető- partnerünk Hauzmann Sán- dorné, a nagyközségi párt- bizottság titkára volt:

— Nagyközségünkben három — egy pedagógus, egy termelőszövetkezeti és egy Szuhakálló lakóterületi KISZ- alapszervezet működik, amelyek irányítását a helyi párt- alapszervezetek látják el. Alapszervezeteinkben az egyik" első számú feladat a KISZ- tagok legjobbjainak párttaggá nevelése. Sajnos a Szuhakálló lakóterületi KISZ- alapszervezetben ez a törekvés eddig nem járt sikerrel; mivel a fiatalok valamennyien különböző üzemekben dolgoznak, így KISZ-tagok is ott lesznek, és párttaggá Válásuk is munkahelyükön realizálódik. Más a helyzet a múcsonyi tsz és a pedagógus KlSZ-alapszer- vezeteknél: az elmúlt évben két termelőszövetkezeti

KISZ-tag került felvételre, a jelenlegi párttaggá nevelési listán szereplők is túlnyomó részben KlSZ-fiatalokból tevődnek össze. Bár a fiatalok ezen a területen is ott KISZ- tagok. ahol dolgoznak, de az üzemek támogatják a nagyközségi pb pártépítési terveit és így eredményesen segítik munkánkat

A pb-titkártól azt is megtudtuk, hogy jelentősek a termelőszövetkezeti fiatalok társadalmi munkaakciói. így például létrehoztak egy jubileumi parkot, azt óvják, védik. Ott vannak minden ünnepségen: szervezetői, részesei a nagyközség társadalmi eseményeinek.

Az elmúlt időben megnőtt a fiatalok kulturális igénye, érdeklődése. Sok olyan előadóművész járt náluk, akiknek műsorát a fiatalok örömmel fogadták. Nemrég például a Miskolci Nemzeti Színház művészei szerepeltek sikerrel Múcsonyban.

— A KISZ munkája ösz- szességében jónak ítélhető — mondotta a múcsonyi pb - titkár — még akkor is. ha ma még az eredmények a lakóterületi és termelőszövetkezeli fiatalok körében elmaradnak mind a követelményektől. mind pedig a lehetőségektől.

N. A.

Kulik Ferenc ácsmester valamikor a század elején készítette sok gonddal, ügyességgel a ház díszítését

Borbála néni él a hangulatos, szép házban.

A csipkés ház anyókája

Az erre bóklászó em# bért megállásra készteti a... mi is? Mindenekelőtt nyilván a ház. Itt, Zádorfalván, megyénk északi részén, hol a népi építészetnek oly sok szép emlékét lehet ma is látni, vagy egy-egy házon valamely ügyes kezű mester munkáját megcsodálni, szóval, itt több házat is jó lenne közelebbről megnézni. Ahol mégis megálltunk, ott talán a csipkés díszítés késztetett rá. • Meg talán valami más is. A gon- dozottság, a barátságos küllem. A sajátos hangulat, ami csakis az öreg házakból árad, miket még laknak, vigyáznak, gondoznak.

Persze, hogy ezt is lakjak. Azaz lakja: Borbála néni, özv. Orbán Károlvné. Egyedül, teljesen egyedül, ámbár a rokonok időnként meglátogatják. A csipkés díszítést nézegetjük, dicsérjük.

— Bizony, ma már nem pepecselnek ennyit, nem készítenek ilyet.! — nézi a

díszítést Borbála néni is. — Egy igen ügyes kezű ács készítette. Kulik Ferencnek hívták. Ma már sajnos nem él, de ugye a szép munka megmarad ...

— És Borbála néni hogyan, miként él itt?

Idős asszony bizony Borbála néni, magányos is, de egyáltalán nem tűnt el róla a mosoly, nem szállt el belőle a jókedv.

. — Gondoskodnak rólunk, megvagyunk. Nyugdíjat kapok a tsz-tői. meg háztájit is. Még abból is megművelek vagy száz négyszögölt, a többiért terményt kapok. Valamikor mi lett volna az ilyen magányos öreggel, mint én vagyok? Most meg nézze meg. eléldegélhetünk, gondoskodnak rólunk...

Borbála néni itt is született, mindvégig a földdel dolgozott Soha nem volt itt könnyű a földdel dolgozni, kihozni belőle, ami. kihozható. De- hát, miként Borbála néni mondja, dolgozni mindenütt kellett.

mindig. Aki itt dolgozott, az itt is megélt, most is így van. A föld pedig mostanra is meghálálta a sok munkát, hüzen Borbála néni végül is a föld után, a földön végzett sok munka után kapja a nyugdijat.

Az udvaron, hátul, az elkerített gazdaságiban aprójószág. A malacot már nem bírná vesződéssel, hízót így nem nevel. De az aprókkal még elfoglalatoskodik, megterem nekik, vagy megakad az ennivaló is. A víz? A kutat nézzük. Jó vize volt ennek, de pár napja akkora felhőszakadás volt errefelé, hogy sok kút, ez is, tele lelt vízzel. Most hát arrübbról, a közkútról hordja a vizet.

De majd kitisztul ez a kút is. Szép lesz újra a vize. A kertben gyümölcs érik. talán befőzésre, talán lekvárfőzésre várva. Él .a csipkés ház, bár igaz, sok a barna őszi szín rajta.

(priska—fojtani

Miből ért a közlekedő?

Vendelek és szabályok

Mennyi idő kell még ahhoz, hogy legalább a nagyvárosokban, a nagyvárosok legforgalmasabb pontjain elfogadottá váljék; az úttest a járműveké, a járda, az aluljáró. a gyalogos felüljáró pedig a gyalogosoké.

Ketten átmásztak a korláton, ami dupla acélívével most már elválasztja őket a gyalogosok özönétől és szemben állnak a két irányban siető járműfolyammal. Várnak, mert a kocsisorból kivillan a járőrkocsi messziről feltűnő kék-fehér színe. Bemászni sem volt könnyű, kimászni még nehezebb. Lehúzódik a rendőrkocsi szorosan a korláthoz, a két gyalogos visszatornázza magát. A kicsi középütt, ■ a colosabb pedig a dupla korlát tetején. Miskolc, Búza tér. szombat délelőtt. Már a következő kereszteződésben járunk a délelőtti útját járó ellenőrző kocsival, amikor a visz- szapillantóban feltűnik az alacsonyabb és a magasabb férfi alakja, nekivágnak keresztbe az úton. Megfordulunk. Molnár Lajos, forgalomellenőrző járőr a mikrofonhoz nyúl és hangszórón keresztül kéri a Búza téren, az aluljáró fölött cikázó fiatalokat, hogy forduljanak vissza. Persze ez sem kevésbé balesetveszélyes ilyenkor, de az a járda van közelebb, ahonnan nekivágtak.

— Aluljáró? — álmélkodik az egyikük. — Nem is tudtuk, hogy olyan is van. Régen jártunk itt utoljára.

Az alig hihető magyarázat után Lillafüred felé indultunk tovább az egyre erősödő hét végi forgalomban és most már arra voltunk kiváncsiak, vajon a távolról idelátogatók, kirándulók, üdülök, kempingezők, menynyire tartják / be nálunk a mindenütt, mindenkire egyformán érvényes szabályokat.

A kialakuló járműkígyó egy ideig együtt halad, sorra mindenki átveszi a többiek tempóját, míg valaki elúnja középütt, vagy éppen leghátul és mitsein törődve a szembejövők villogtatásá- val, az indulatos kürtölőkkel, megpróbálkozik az előzéssel.

Útépítés nehezíti a járművek útját a Marx tér után, ahol terelések, sebességkorlátozások váltogatják egymást. Mégis akad, aki robog, mintha nyílt pályán lenne és tudomást sem akar venni a többi autó visszafogott sebességéről.

— A gyereket orvostól hozom, az építkezésen már varnak a kőművesek, régen késésben vagyok. — nyújtja át okmányait a személygépkocsi vezetője, egy harmincas fiatalember. A hátsó ülésen szótlan kisfiú, a fia hallgat és csak bólint, amikor az apja kérdezi, „ugye ezért siettünk”?

A forró aszfalt lehelete helyett végre hűvösebb erdei levegő tódul be a lehúzott ablakon és behallatszik a kirándulók jókedve a Molnár csárdánál. Amíg a városban az ideges hét végi forgalom zaklatottsága uralkodik, itt kint a nyugalom érződik, rá- érősebb a tempó. Lillafürednél most bújik be az alagútba a kisvasút kocsija és az úton várakozók máris mehetnek tovább. Pár lépés a parkírozó, de a figyelmetlenebbek, a kényelemszeretők megállnak a? ajándékbolttal szemben, zsebre vágják a kulcsot és elindulnak egy-egy hosszabb sétára. Nem lehet elég szorosan állni a sziklafal' mellé, hogy a várakozó autók miatt a záróvonal átlépésére ne kényszerüljenek a többiek, amivel magukat; másokat hoznak veszélyes helyzet be.

Akad. akire hiába várunk, nem jön a kocsiért, mások, megköszönik a filgyelmezte- tést. a bizalmatlanabbak meg hátra tolatnak, megnézik, hogy valóban ott áll-e az a tábla.

Fönt a parkírozóban lassan ki lehet tenni a megtelt táblát. három sorban várakoznak itt a jármüvek. Lejjebb a csoportokkal érkező autóbuszok egész sora.

Az ide kirándulók többsége — a Lillafüreden és Tapolcán látottak alapján mondhatjuk, — tiszteli a szabályokat, kirívóan nem vétenek ezek ellen, hiszen a fokozottabb figyelem a saját érdeküket is szolgálja; biztonságérzetüket növelt Amit pedig általános, érvénynyel mondhatunk el a hét végi ellenőrző körút utánj az udvarias, kérő szó azonnal megértésre talált — még a nyelvi nehézségek ellenére is.

Nagy József