Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-07 / 184. szám

7981. augusztus 7., péntefc t _LJI 1 rndoiltpi Inder A Borsodi Yegyikombinát kilábal a gondoktól Beszélgetés a vállalat vezérigazgatójával ___ ESZAK-MAGVARORSZAG 3 ______, P vc-portóroló silók a Borsodi Vegyikombinát új pvc-gyárában M beosztottjai Gazdának, Főnöknek szólítják. A veze­tői egyszerűen Gyula bácsi­nak. A barátai, a jóismerő­sei Gyulusnak. Gyuszikám- nak becézik. A vendégek, akiknek lőzni szokott. Gyula úrnak titulálják, Gyula úr­nak köszönik meg a finom ebédet, vacsorát. Mindebből kiderül: nem mindennapi emberrel állunk szemben. És ifjú Tóth Gyula valóban kiválik' az átlagból. 0 a rudolftelepi térmester, akit a beosztottjai szeretnek, s akit a vezetői tisztelnek, elismernek. Ö a jó barát, is­merős, aki soha senkit még nem hagyott cserben, akire bármikor számítani lehet, aki, ahol csak tud, segít. Ö a Mákvölgyi Bányaüzem ru- dolftelepi majális-völgyi hét­végi pihenőjének nem hiva­talos gondnoka, egyszemély­iben szakácsa, pincére, egy­szóval: mindenese. Nos, ezek után ismerked­jünk meg vele. Már csak azért is, mert kevesen tud­nak róla annyit, mintameny­nyit beszélgetésünk során el­mesélt. Ugyanis jóbeszédű, a társalgásra, az együttes be­szélgetésekre mindig haj­landó, lévén a közösséget kedvelő ember, de önmagá­val, saját életével nem szí­vesen traktálja a hallgatósá­got. — Rudolftelepi születésű vagyok, akárcsak az egész családom —*■ kezdi élete 52 évének visszapergetését. — A bányában kezdtem keresni a kenyeret, ott, abban a hár­mas aknában, ahonnan az apám nyugdíjba ment Vol­tam szállító, akkor úgy mondták: karabineres, majd aknakarbantartáson dolgoz­tam. Kicseréltük a törött bányaácsolatot, télen lever­tük a jeget, meg csináltuk, amit ránk Ibi ztak. Aztán az üzemi pékségre kerültem ta­nulónak. Mert még abban az időben, a negyvenes évek közepén saját magazinja, sü­tödéje volt a bányának. Szó­val kitanultam a szakmát, műveltem is mindaddig, amíg be nem vittek katoná­nak. Pék többé sohasem vol­tam, de kenyeret sütoi még ma is tudnék. — A katonaságnál árjább mesterséggel kötöttem barát­ságot: szakács lettem. Előbb a légierőnél, később a hajó- zóknál. Ne vegye dicsekvés­nek, de az én főztömet sze­rették a legjobban, közkato­nák, tisztek egyaránt. Mit mondjak: kiváló szakácsként szereltem le. Visszajöttem a bányához, s sportbrigádot vezettem. Elláttam a sport­kör intézőjének teendőjét is. Micsoda sportélet volt itt akkoriban! A foci- és a ké­zilabdacsapatunk is az NB A hőség lustán elnyújtóz­kodott a tarló felett. Tehette — már csak azért is —, mert az utánpótlást biztosító nap órák óla akadálytalanul kül­di, lövi éltető sugarait. Az égen egy fia felhő nem sok, annyi sem található. Sőt, itt a debrétei határban a szél sem lebben, nincsen tehát semmi enyhet adó. Legfeljebb az a ki tudja honnan nőtt fa, ott a tábla mellett! Vé­delmet esetleg annak árnyé­ka adhat. Pontosabban az is csak elméletileg, hiszen aki ide kiballagott, az Erdő­völgynek nevezett dűlőbe, az — bármily meleg van is — nem a hűsölést választja. A dolog kényszere erősebb az árnyék csábításánál. Lengyelék is inkább azt vallják: a hőséget meg kell szokni, el kell viselni, más­különben a dologgal soha nem végeznének. Ezek után nem csoda, hogy a nagy ká­nikula ellenére anyát és fiát nagy serenységben találjuk. A klasszikus, vagy inkább nevezzük hajdan volt aratás második fázisát. végezték. Hogy ez érthetőbb legyen — az idősebbeknek nem isme- *«Uen —, a kézi kaszás ara­II-ben szerepelt. A futball­csapat felállására ma is em­lékszem, és emlékezni is fo­gok, amíg csak élek. Leg­többjüket elvitték az élvo­nalba, Feledi Dezső az FTC- ben. Nyíri Zoltán a DVTK- ban is játszott. Miután a nagycsapat széthullott, egyre szétesóbb lett itt a sportélet. Ma meg már ... — És a térmesterségem, merthogy végül is ezután kapom a fizetésemet. Január­ban múlt 25 éve, hogy ki­neveztek. Hogy mi a dol­gom? Gondoskodnom kell az üzemi lakások, épületek, iro­dák, a szálló jó állagáról, a karbantartásokról, a beren­dezésekre is nekem kell ügyelnem. Az üzemi dolgozók nálam íratják fei a szén- és 1’ajárandóságukat, ezek ki- szállíttatása is az én tisz­tem. Annyi a munkámmal kapcsolatos papírmunka, hogy néha már alig győzöm. Tar­tozik a kezem alá negyven ember, kétharmad részük asszony és lány. Nem va­gyok szigorú, a következe­tesség mellett viszont, kitar­tok- Azt, amiért a fizetést kapja, mindenkinek köteles­sége jól elvégezni. A bányá­nak még vannak lovai, há­rom pár. ezekkel, no és az egy teherautóval szállítjuk a szenet, a fát. Van hintónk is, abból az időből maradt ránk, amikor még rossz volt a közlekedés, s ezzel fuva­roztuk a postát, a beteghez az orvost, de a bánya vezetői is igénybe vették utazásra. — A főzés az én nagy-nagy szenvedélyem. Már gyerek­ként imádtam sürögni-forog- ni a konyhában. Most aztán kiélhetem magamat. Minden­féle rendezvényre hivatalból hivatalos vagyok, merthogy nélkülem éhen maradnának a résztvevők. Főztem én már a legkülönbözőbb nemzetbe­lieknek, adtam ebédet mi­niszternek, államtitkárnak. A vendégkönyvbe írt' elismerő szavak nekem bármilyen ki­tüntetésnél nagyobb gyönyö­rűséget szereztek. De szerez­nek is még, remélem, mert a szakácskodást abba nem hagyom. Még nyugdíjba vo­nulás után sincs szándékom­ban megválni a tűzhelytől, a fakanáltól. Ha nem a hét­végi bányászpihenőben, hát odahaza főzőcskézek majd kicsiben. Ha már így kitá­rulkoztam, még megemlítem: szeretem a vadat, a vadá­szatot is. de erre mostaná­ban kévés időm jut. Beteg ugyanis a feleségem, a ház körül is akad bőven elfog­laltság. Van ugyan két fiam és egy lányom, de ők már a maguk életét élik. Es így van ez rendjén ... Kolaj I -ászló tás első fázisa a rendrevágás és a kévekötés. Ezt a kévék keresztekbe rakása követi, majd a termény hazahordá­sával és kicséplésével (gépe­lésével) fejeződik be a mű­velet. Nos, Lengyel Miklós- né és fia. Lengyel Imre most a tarlón heverő kévéket rali­ja keresztekbe. Egy kereszt­be 18 kévét. — A fiam katona, de sze­rencsére kapott szabadságot, így már a kaszálásnál is tu­dott segíteni. Vagy hat ke­resztnyit pedig én vágtam le — mondja az ötvennégy éves asszony. A termés ezen az egvhold- nyi területen nem ígérkezik fényesnek. Bizony elég aprók a kévék, s az apró kévék­ből nagy keresztek nincse­nek. ' — A fele árpa, a fele zab. Bizony elég gyengécske. Rit­ka is volt. kevés is. A ta­vaszi. nyár eleji aszály sokat, ártott. Á fiam tréfálkozott is, mert azt kérdezte: egyálta­lán lesz annyi, amennyit, el­vetettünk ? ... * Errefelé, északon. ilyen apró községek határában, mint. a debrétei is, ahol a terület nagyüzemi műveié»­Kevesebb az üresjárat Rendszeres és alapos vizs­gálattal ellenőrzi a Sátor­aljaújhelyi járási-városi Né­pi Ellenőrzési Bizottság a já­rás állami gazdaságaiban és termelőszövetkezeteiben az üzemanyagokkal való taka­rékoskodás mértékét. Van olyan gazdaság, például a fü- zérkomlósi Felső-Hegyköz Tsz és a ricsei Új Erő Tsz, ahol két év alatt már négy­szer vizsgálták a folyékony üzemanyagok felhasználását a népi ellenőrök Gölnicz- völgyi Béla vezetésével. Megállapításaik szerint az utóbbi években megnyugtató javulás 1 tapasztalható a ter­melőszövetkezetekben az üzemanyag-megtakarítás és a nyilvántartások vezetése te­rén. Az ehhez szükséges sze­mélyi és tárgyi feltételek mindenütt megvannak. A vizsgálatok során tett javas­latokat általában megvalósít­ják. a megtakarításra vonat­kozó intézkedési terveket el­készítik. ami nagyban hozzá­járul ahhoz, hogy évről évre nő a megtakarított benzin és gázolaj mennyisége. A ricsei, harcsai és olasz- liszkai tsz a megtakarítást 50 százalékban premizálja. A túlfogyasztás tekintetében nem egységes az eljárás. Egyes üzemekben teljes egé­szében, másutt csak kisebb mértékben kell megtéríteni. Az is előfordul — például Ricsén és Olaszliszkán —, hogy a túlfogyasztó gépko­csikat leállítják. Javult a te­hergépkocsik kihasználtsága, amit legfőképpen az bizo­nyít, hogy az utóbbi években jóval kevesebb az üresjárat. De a népi ellenőrök sze­rint bőven van még javí­tanivaló az üzemanyag-taka­rékosság terén a termelőszö­vetkezetekben. Még nem mindenütt tulajdonítanak ak­kora fontosságot a takarékos­ságnak, mint ahogyan azt a népgazdaság érdekei megkí­vánják. Takarékosság tekintetében példaképül állítják a járás valamennyi mezőgazdasági üzeme e*é a Bodrogközi Ál­lami Gazdaságok Itt semmi lényeges kifogást sem talál­tak. A gazdaságban újabb nyilvántartások és elemzések bevezetésével tovább finomí­tották a normákat, s így el­érték, hogy 100 kilométeren­ként a tervezett 0,3 literrel szemben 0,7 liter folyékony üzemanyagot takarítanak meg. re kevésbé vagy éppenséggel nem alkalmas, még ma is szép számmal látni ilyenkor, nyár derekán gabonakeresz­teket. Pedig a termésátlagok — nemcsak most és nem­csak Lengyeléknél — elég alacsonyak. Es akkor még nem is beszéltünk a küszkö­désről. A kaszás aratók — akiknek zöme jóval túl van az ötvenen — azonban évről évre, újra és újra bevetik a .földjüket, hogyha nem is so­kat, de mégis értéket ter­meljenek. így szokták meg gyermekkoruk óta, csoda hát, hogy vérükké vált? Lengyelék istállójában még ma is bárom tehén találha­tó. Igát húznak, tejet és sza­porulatit adnak. S Debrétén a földszeretet, a gazdálkodás nemcsak rájuk jellemző. Itt a tarlón a fúllasztó kániku­lában azt is megtudom, hogy ebből a 67 fős községből még most is mindennap kikerül 200—300 liter tej. S ebben nem kevés szerepük van a kaszás aratásoknak, a debré­tei határban verejtékezve megtermelt gabonaszemeknek is. Pontosabban: nem választ­hatók el egymástól. Om) Az éves vállalati tervek a népgazdasági célkitűzésekkel összhangban, a mindenkori termelési és piaci lehetőségek függvényében fogalmazták meg az idei gazdasági fel­adatokat. A tervezéskor a gazdálkodó szervek szem előtt tartották azt a népgaz­dasági terv által előírt kö­vetelményt, hogy lehetőleg növelni kell a magasabb fel- dolgozottságú termékek ará­nyát. Ugyancsak fontos cél­ként szerepelt az anyag- és energiatakarékosság fokozása és a gazdaságos export nö­velése. A külső gazdasági körülmények azonban kedve­zőtlenül befolyásolták a vál­lalati elképzelések megvaló­sítását. Az értékesítési gondok, a világpiaci árcsökkenés — különösen a kohászatban és a vegyiparban — jelentős ha­tást gyakorolt a vállalatok első félévi eredményére. Me­gyénkben több gyár,, üzem nem tudta biztosítani a ter­vezett nyereséget. Az idei esztendő — a korábbi idő­szakot alapul véve — a Bor­sodi Vegyikombinát számára is lényegesen nehezebbnek bizonyult. — Már a tervkészítéskor nagy nehézségekkel találtuk szemben magunkat — mond­ta kérdésünkre dr. Tolnai Lajos, a BVK vezérigazga­tója. — A nehézséget dön­tően és elsősorban a tőkés piacokon bekövetkezett ke­reslet- és árcsökkenés jelen­tette, valamint az a körül­mény, hogy tavasszal nem csekély mértékű energia­áremelésre került sor belföl­dön is. — Az elmondottak milyen, mértékben befolyásolták a vállalat első félévi gazdál­kodását? — A rendelkezésűnkre álló adatok arról tanúskodnak hogy több fontos célkitűzést sikerült teljesítenünk, sőt né­hány területen túlszárnyal­tuk az időarányos vállalati tervet — folytatta a vezér- igazgató. — A számok mö­gött. sok-sok pozitívum, nagy erőfeszítések húzódnak, ugyanakkor felfedezhetünk hiányosságokat is a vállalat A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek III. kongresszu­sának határozata nyomán teljesebbé vált a téesz-de- mokrácia intézményrendsze­re. A határozatot követő jog­alkotás a gazdaságok belső életét tette tartalmasabbá a murkahelyi közösségek élet­re hívásával és a küldött- gyűlések intézményesítésével. A -20—100 tagú munkahelyi közösségek az alulról jövő kezdeményezések egészségek fórumaivá fejlődtek. A mun­kahelyi közösségek hatásköre ugyan nem mindenütt egy­tevékenységében. Megemlí­tek néhány példát. Bruttó ter­melési értéktervünket az első fél évben teljesítettük, árbe­vételi előirányzatunkat pe­dig 3,8 százalékkal túl is szárnyaltuk. A nitrogénmű­trágya-gyár termékei . közül az ammóniagyártás az év eleji nehézségek után egyen­letessé vált, így június vé­gére 3300 tonnás többletet tudtunk felmutatni. Mészára­mon -salétrom műtrágyából, a piaci igények kielégítése érdekében a tervezettet meghaladó exportminőségű termék előállítására került sor. A vinilklorid-termelésta magas készletek miatt kény­telenek voltunk mérsékelni, így a fél év végén több mint 2000 tonnás elmaradást könyvelhettünk el. Pvc-gyá- runk — a pvc-por kivételével —. az előirányzott szintet meghaladó teljesítésit produ­kált. Végül is úgy alakult pvc-porgyártásunk, hogy mindössze 930 tonna hiány­zott a tervteljesítésből. Mű­anyag késztermékeink érté­kesítésében összességében túlteljesítést értünk el, bár problémát jelentett, hogy az építőipari profilok — ablak, ajtó, falburkolók — iránt jelentősen csökkent a keres­let. Az elektrolízis gyáregy­ség termékeinek eladását is a szűkülő belföldi marónát­ronpiac határozta meg. A magyar alumíniumipar ugyan­is a tervezettnél lényegesen kisebb árualap átvételére mutatott hajlandóságot. — Gondok tehát akadtak számos területen. A megvál­tozott piaci helyzet milyen intézkedésre késztette a vál­lalatot? — Amint, arra az előzőek­ben már utaltam, a nehéz­ségek ellenére teljesítettük árbevételi tervünket. Minden igyekezetünkkel sem tudtuk azonban elemi, hogy realizál­juk a kitűzött, nem rubel el­számolású exportfeladatot. A bennünket ért veszteségek csökkentése érdekében szá­mos intézkedést hoztunk. Többek között, éppen a föld­gáz árának emelése miatt, márciusban leállítottuk a PO-acetilén-bázisú vinilklorid séges, de egyre általánosabb az a gyakorlat, hogy javasla­taikkal soron kívül foglal­kozik a vezetőség. Négy éve működik a közös gazdaságokban a szövetkezeti belső önkormányzat egyik fontos új szerve, a küldött^ gyűlés, amely részben a köz­gyűlést tehermentesíti, más­felől a vezetők válláról veszi le a munkát azzal, hogy a tagok legszemélyesebb kér­déseivel is kiterjedten fog­lalkozik. A tagság által vá­lasztott küldöttek vetették fél azt, hogy tegyék intéz­gyártását. A kiesett termek pótlására az NDK-vad ter­mékcsere egyezményt kötöt­tünk. Ennek értelmében 1981-ben mintegy 20—22 ezer tonna vinilkloridot kapunk az NDK-ból, mi pedig ellen­értékként meghatározott mennyiségű pvc-port bocsá­tunk a baráti ország rendel­kezésére. A magyar—NDK kooperáció létrejöttével eb­ben az évben mintegy 100 millió forint, a későbbiekben pedig évenként 200 millió forint veszteségtől mentesít­jük a vállalatot. — Egy másik lényeges eredményjavító intézkedé­sünk volt — közölte dr. Tol­nai Lajos —, hogy bekapcso­lódtunk az energiaracionali­zálási program megvalósítá­sába. Ennek sikeréért egy sor műszaki változtatást hajtot­tunk vegre. Bevezetésükkel az idén várhatóan 40 millió forint értékű energiát taka­rítunk meg. De éltünk más lehetőséggel is. A vegy­ipari technológiák elsajátítá­sában és fejlesztésében szer­zett tapasztalatokat igyekez­tünk kamatoztatni azáltal, hogy szellemi exportvállalko­zásba kezdtünk. Jelenleg is csaknem 150 vállalati dolgo­zónk tevékenykedik az egyik arab országban. Ebből a te­vékenységből mintegy 120 millió forint nyereségre szá­mítunk ebben ae esztendő­ben. — Megemlíthetem még, hogy a pvc-poreladásban be­következett visszaesést, s az. ebből eredő eredményromlást részben a nitrogénipari ter­mékek termelésének fokozá­sával, illetve az exportáru- alap növelésével és a kiszál­lításával igyekeztünk ellen­súlyozni. Műtrágyából a tervhez képest mintegy 12— 13 ezer tonnával nagyobb mennyiséget, s ami igen lé­nyeges, jó áron értékesítet­tünk tőkés relációban. — A vállalat részéről fo­ganatosított intézkedések ugyan kedvezően hatottak a gazdálkodásra, mégsem tud­ták teljes egészében ellensú­lyozni a pvc-por nál előfor­dult nagyfokú árcsökkenést, és keresletcsökkenést, vala­mint az energiaárak emelke­désének negatív hatását. — Bármennyire igyekez­tünk, döntően rajtunk kívül álló okok nehezítették a vál­lalati tervben foglalt célok valóraváltását. Sajnos, az el­ső fél évben csak egészen minimális nyereséget értünk el. A bennünket sújtó pvc- a la pan vag-áremel kedés felül­vizsgálata céljából, a válla­lati és népgazdasági érdékek helyes érvényesítése végett javaslattal fordultunk az il­letékes országos szervekhez. Tettük ezt abból a megfon­tolásból, mert. szerintünk a kőolaj, a vegyipari benzin, az etilén és a pve-Vertikum egymástól elválaszthatatlan, így az ár- és jövedelem­szabályozásnak is a realitá­sok talaján kell érvényesül­nie. Lovas Lajos ményesebbé az egészségügyi ellátást. A téesz-demokrácia meg­határozó fóruma továbbra is a közgyűlés. Szinte minden közgyűlésen szóba kerülnek a fiatalok otthonteremtését érintő problémák. Az ott­honteremtést segíti elő a fu­varkedvezmény, a munkagép­kölcsönzés. A korábban sok­szor formálisan dolgozó bi­zottságok is közelebb kerül­tek a téesz-tagokhoz. A ter­melőszövetkezeti demokráciá­nak egyedülálló formái is vannak, ezek önálló kezde­ményezésre alakultak ki.' Megalakították az öregek taJ nácsát, amely gondoskodik a nyugdíjasokról és a faluba» élő idős emberekről. Kévék és keresztek Erősödő szövetkezeti demokrácia j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents