Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-28 / 201. szám
1981. augusztus 28., péntek ÉSZAK «MAGYARORSZAG 9 Biztató, a; vénások A mezőkövesdi kiállítás után Az elmúlt évtizedek során alig akadt olyan országos, vagy területi mezőgazdasági kiállítás és vásár, amelyre ne vonzott, ne kényszerített volna el megtekintésre a kíváncsiság. Hiszen minden évben akadt számos olyan újdonság: új erő- és munkagépek, bővebben termő új növényfajták, s az új, korszerűbb termelést és szervezést bizonyító kiállítási tárgyak, grafikonok, előadások, amelyek mezőgazdaságunk, mezőgazdasági üzemeink töretlen, egyre gyorsuló fejlődését fémjelezték. A mezőkövesdi mezőgazdasági kiállításra és vásárra is e kíváncsiság vonzott elsősorban. Megtekinteni: termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, áfészeink és a háztáji gazdaságok milyen minőségű és milyen új termékekkel bizonyítják a fejlődés töret- lenségét. S igen sokat veszítettem volna, ha valami megakadályoz abban, hogy Kö- vesdre látogassak. Nem tudom hány szakember és nem szakember szájából hallottam, és arcáról olvastam le az elismerés, a csodálkozás, olykor a meglepetés jelét. Abban a pavilonban is, ahol a növény- termelés, a zöldség- és gyümölcshozamok fokozását, bizonyították a gazdaságok és a háztáji gazdaságok termelte bőventermő fajták, s az állattenyésztést reprezentáló istálló és karámsoroknál is, ahol a prügvi, a har- sányi és más termelőszövetkezetek aranyérmes sertései, szarvasmarhái vonzották a korántsem egyszerű szórakozásból. időtöltésből odase- reglett vendégek ezreit. Tény, hogy mindenütt lassan haladt a „sor”. Türelmetlen ember azonban kevés akadt a nagy meleg ellenére is. Mert a látogatókat nem a puszta látvány: a paradicsom-, a paprikater- més szépsége, a gyümölcsféleségek színe és nagysága tartotta sokáig egy-egy helyen, hanem a szakmai érdeklődés: elolvasták, melyik milyen fajta, milyen termelési, tenyésztési körülmények közepette fejlődtek, s ami nem volt kiírva, azt elmondatták szóban az ott levő vezetőkkel, szakemberekkel. Azért, hogy ami új, ami jó, azt megtanulják, s jövőre megpróbálják alkalmazni. Számomra, s azt his’zem, még igen sokak számára a legszembetűnőbb új vonás ezen a kiállításon az volt, amelyet eddig-sem az országos, sem a kisebb helyi, hasonló vásárok. bemutatók nem mutattak meg, hogy a növénytermelés, az állattenyésztés mellett bemutatkoztak a termelőszövetkezetek melléküzemágai. Bemutatkoztak és sokszínűségükkel a falu munkájának, életének, gazdálkodásának olyan új, szükségszerűen erősödő oldalát reprezentálták, amely — bár egyesekben váltott ki kisebb «ellenérzéseket a korábbi években — azt bizonyította: a kedvezőtlen földrajzi, természeti adottságok mellett dolgozni kénytelen termelőszövetkezetek képesek megtalálni azt az utat. amelyen haladva nagyszerűen szolgálják saját és az ország, a népgazdaság érdekeit. Hiszen termelnek, munkát biztosítanak a tagság /számára, a fiatalokat is vonzó ' üzemágakat hoznak létre, eddig feszítő szolgáltatási, alkatrészgyártási problémákat oldanak meg. S emellett, az ipari eredetű termelvényekkel együtt ott sorakoztak a pavilonokban az alapvető, a mezőgazdasági termelvények is. Ezrek és ezrek láthatták, hogy a borsodsziráki tsz a tapéták, az ipari termékek mellett a különböző húsféleségek. élelmiszerújdonságok sokaságát is bemutatta. S hogy a perkupái, a szendrői, a bekecsi és más temielő- szövetkezetek kiállítási területén, a szépen faragott faáruk, bőx'áruk, a fűrészáruk mellett ott volt a kívánatos, igen szép kenyér, kifli, az illatos füstölt szalonna is. A lehetőségek, az emberi leleményesség, tehetség, az alkotó ész és kéz nagyszerű, az egész társadalom szempontjából alapvetően fontos hasznosítását bizonyították, jelképezték e látnivalók. S hogy ez a jelen helyzetünkben az egész népgazdaság számára nélkülözhetetlen vonás, jelenség egyre szélesebb körű, azt a más megyék gazdaságainak hasonló jellegű, kézzelfoghatóan illusztrált példái is bizonyították. Sok őrletet, tapasztalatot szerezhettek ezen a kiállításon azok a látogatók is. akik kertes csaiádi házban laknak, ahol van lehetőség a kisállattenyésztésre; olyan tevékenységre, amely leköti, elveszi ugyan a szabad idő egy részét, azonban a megfelelő, ajánlott szövetkezeti, közösségi segítséggel jelentős hasznot pz-odukálhat egy-egy család. háztartás számára. Sőt azzal, hogy a minőségi termékek, egy része exportra kerülhet, mind az egyén, mind az ország kétszeresen jól jár. Mezőgazda- sági nagyüzemeink fejlődése, a mezőgazdasági termelés mennyiségi és minőségi növekedése mellett ez a harmadik, rgen fontos új vonás volt fellelhető a jól rendezett, jól sikerűit mezőkövesdi kiállításon és vásáron. Bizonyos, hogy a látogatókban, a szakemberekben, falun élőkben mindez követésre inspiráló emlékeket, nyomokat hagyott. Megfelelő biztatást és követendő tanácsot nyújtott mezőgazda- sági, szövetkezeti vezetőknek, szakembereknek és a háztájit szerető, ráfi velő té- esztagoknafc egyaránt. Barcsa S» Ellenőrzött Az ellenőröket általában még akkor sem fogadják hárfaszóval, ha az ellenőrzöttek hite szerint náluk minden a lehető legnagyobb rendben van. Mert még a legjobb igyekezet, fegyelmezetten végzett munka eilenére is kiderülhetnek apróbb figyelmetlenségek, tévedések, jószándékú balfogások. De nem az alapjában érthető ellenőrzés-szorongás az oka annak, hogy sokan kifogásolják a gyakori, olykor egymást fedő ellenőrzéseket. Jónéhány üzem irányítói kifakadtak már különböző fórumokon: oly gyakori és sokféle az ellenőrzés, hogy az már saját munkájuk rovására megy... Az ember akaratlanul is él a gyanúperrel: talán vaj van az illetők fején, nem egészen tiszta a kezük, vagy nem mindent tettek pontosan az adminisztráció vasszabályai szerint. Ám a legtöbb esetben szó sincs erről, a revizorok, alapos munkájuk végeztével többnyire elégedetten távoznak, legfeljebb néhány apró, inkább hanyagságból, felületességből fakadó szabálytalanság miatt kell szólniuk. Tehát a vezetők és a közvetlenül , érintett munkatársak nem a rossz lelkiismeretük miatt sokallják az ellenőrzéseket, — hanem valóban azért, mert értékes, hasznosabbra fordítható idő Veszik el ezek miatt. Most, amikor mindenkinek minden percére, teljes figyelmére szükség van, különösen felborzolja a kedélyeket a feleslegesnek, elhalaszthatónak, lerovidíthetőnek, vagy ösz- szevonhatónak tartott ellenőrzés. Olyannyira szóbeszéd tárgya ez, hogy például egyik megyei pártbizottság ülésén is felvetődött a téma, több hozzászóló is ’ foglalkozott az ellenőrzés-invázióval. Az egyik vállalat igazgatója tételesen is felsorolta, hogy ezidáig hányféle ellenőrzésük volt, — pétiig éppen, hogy csak túl vagyunk az év első felén. Megtörtént: egy ellenőrzési szándékát bejelentő szervet megkértek, hogy lehetőleg tegyék későbbi időpontra a vizsgálódást, mert szeretnék egy kicsit kifújni magukat, vagyis teljes erőbedobással dolgozni az előző és a következő ellenőrzés között __ N yilvánvalóan nem arról van szó, hogy dobjuk a lovak közé a gyeplőt, mindenki csináljon azt, amit akar, higgye, hogy a feltétlen bizalommal úgy sem él vissza senki... Nem, az ellenőrzésekre szükség van, a hibák feltárása segíti a munkát, és az is igaz, hogy ha rendszeresen a körmére néznek valakinek — s itt nemcsak személyekről van szó — kisebb a veszélye annak, hogy jelentős kact okozó tévedéseket, esetleg visszaélése követ el. Azt is be kell látni hogy az ellenőrök nem valamiféle beteges kíváncsiságtól hajtva görnyednek a könyvek és főkönyvek fölé, néznek szét a műhelyekben, termelőszövetkezeti majorokban, lapozgatnak a dossziékban Nekik az a mutivkájuk, s ha mindenkitől többet, jobbat várunk, mint eddig, akkor egészen természetes, hogy ők is tökéletesebben kívánják elvégezni feladataikat Haliam olyan véleményt, hogy talán egy kicsit sokan vannak, s létük fontosságát bizonyítandó jutnak el a kelleténél többször is egy-egy üzembe, intézménybe. Mások szerint sok az átfedés az ellenőrzésekben; olykor — kevesebbet zavarva — többre mennének, ha egyről- mósrbl megkérdeznék a kollégák véleményét, akik korábban már alaposan megvizsgáltak egy-egy kérdést. Egymás munkájára jobban támaszkodva, tapasztalataikat kicserélve, a munkát valamiképpen jobban összehangolva bizonyára csökkenteni lehetne az ellenőrzések számát anélkül, hogy ez a joggal megkívánt fegyelem lazulásához vezetne. K. JL fi korszerűsített cukrászüzei Pékek Üjból megkezdte termelését a 70—(10-féle cukrászipari terméket előállító mezőkövesdi cukraszüzem, amelyet a helyi áfész üzemeltet. A 4 millió forintos rekonstrukció során a korábbi szilárd tüzelésű sütőkemencéket propán-bután gázüzeműre állították át. Növelték a hűtőkapacitást is, ami most 40 légköbméter. A felújítás alkalmával új konyhagépeket., főzőüstöket, habfúvó gépeket is kapott az üzem. Képünkön: Edőcs Mátyás cukrász, munka közben. versenye Évtizedekre visszamenő hagyománya van a pécsi, a szegedi, a szombathelyi és a miskolci sütőipari vállalatok közötti jó kapcsolatnak. Ez az együttműködés magába foglalja a gazdasági munka kölcsönös segítését, a fej- Jesztésben és az újitómozga- lomban szerzett tapasztalatok kicserélését, s kiterjed a kollektívák évenkénti találkozójára. Ez utóbbi együtt- letek még inkább szorosabbra fűzik a barátság szálait. Az idei találkozó házigazdája a Miskolci Sütőipari Vállalat, amelynek szervezői kellően felkészültek tisztük ellátására. Ma, péntek délután érkeznek a vendégek, majd gyárlátogatáson vesznek részt a Kilián-déli kenyérgyárban és a finom- sütemény üzemben. Holnap reggel 9 órakor, az ÉÁÉV Lorántffy Zsuzsanna utcai munkásszállójában kerül s«c a várva várt szakmai és munkavédelmi vetélkedőre, s ezután rendezik meg a különféle sportversenyeket. A végső győztesre egyelőre még várnunk kell, de az biztos; vesztesek nem lesznek. Tűz után az encsi biipta Hűvösek már a hajnalok, az esték, a munkások újjai elgémberednek: a nagy üzemcsarnok üvegfala teljes • hosszában kitöredezett az oltás alatt. Az elmúlt hét a takarítással telt, elszállították már a tűz szemetét, az üvegcserepet, a pernyét, a hamut, de az égett anyagok szaga még most is itt terjeng a levegőben. A szakemberek hozzáláttak a csarnok újraüvegezéséhez. — Megható volt az segíteni akarás, amellyel az elmúlt napokban találkoztunk — mondja Szabó Dénes gyárigazgató.- — Elsőként a Miskolci Üveggyárból telefonáltak, mogy azonnal, soron kívül szállítják az üveget. Aztán a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Válialat jelentkezett, mikor küldheti a munkásait. De a helyi üzemek is megkérdezték, miben segíthetnének. Vállalatunk is intézkedett: a második napon megérkezett 10 tonna csomagolóanyag Budapestről... * A BUBlV encsi gyárában, augusztus 17-én, 10 óra 10 perckor Beke József üzemmérnök észrevette, hogy a nagy, pvc-bevonatú lenvászon sátorban füstöl az egyik zsák. A zsák darált- habot tartalmazott. Az egész raktár gyúlékony anyagokkal. csomagolóeszközökkel és töltőanyagokkal volt tele. Három' perc múlva riasztották a gyári tűzoltóegységeket. i — Egy férfiraj, egy Kjú Gárda fiúraj és egy női raj működik a gyárban 24 fővei, topábbá létrehoztunk nemrég egy polgári védelmi tűzoltó rajt is — magyarázza Nalesnyik András tűzoltó hadnagy, a gyár tűzoltóparancsnoka. — Nem hittük volna, ki gondol ilyesmire, hogy a gyakorlatban is vizsgázniuk kell az egységeknek. Az idei versenyeken ugyanis igen szép eredményeket értünk el. Három rajunk járási első helyezett lett, a megyei versenyen az Ifjú Gárda raj első lett és bejutott az országrészi döntőbe is. Női rajunk pedig az ugyancsak igen szép máso->- dik helyet szerezte meg a megyei versenyen. Az állami tűzoltóktól is dicséretet kaptunk most a tűz után. A tűzoltóegységek és a gyár dolgozói közül igen sokan példás helytállást tanúsítottak 17-én. A kezdeti pánikon hamarosan úrra lettek, segítette ebben őket az alapos felkészülés. Anderkó Zsuzsanna, a fiatal szakmunkáslány könnyebb sérülést szenvedett oltás közben, megégett a karja, Kovács József betanított munkásnak a kihulló üvegcserép sértette meg a kezét. Hédervári Zoltán. Bodnár István. Kozma László volt még a bátrak között is a legbátrabb. Igazgatói dicséretet kaplak. * A riasztás után 45. fSetve 50 perc múlva érkeztek meg a szerencsi és a miskolci tűzoltók. Ennyi ideig kellett kitartanunk a gyáriaknak és az encsi önkénteseknek. — Hamarosan kiderült, hogy le kell mondanunk a sátorraktárról. Óriási szél volt és a sátorhoz igen közel áll az üzemcsarnok, nem sokkal távolabb a másik sátorraktár. amelyben akkor 5 millió forint értékű készárut tároltunk. Óriási volt a tét — mondja az igazgató. — Százharmincmillió forint érték forgott kockán, ennyit tesznek ki az álló- és forgóeszközök. «’alamir.t ? készleteink. Minden erőnkkel az épületet és a készárurak- tárat védt-ük. A szel meg egyre erősebb lett, észre sem vettük akkor, hogy eső előtti szél ez. Aztán jót.., a kiadós eső! Az idősebbek kérésziét vetettek. Kétségtelen segített az eső. De az eső és a nagy erejű tűzoltómunka is kevés volt ahhoz, hogy nyugodtan ágyba fekhes- sünk. Egész éjszaka őrködtünk és még másnap, amikor hozzáláttunk a takarításhoz, akkor is parázslóit a szemét. Folyamatosan locsolnunk kellett. Mondanom sem kell. nem volt rtt első és második műszak, aki csak tehette, itt volt. így volt ez az. augusztus 20-i háromnapos ünnep alatt is... • * A BUBlV encsi gyára 332 millió forint termelési értéket tervezett 1981-re. Az első fél évben, ami mindig gyengébb, mint a második, 150 millió forint értéket termeltek. Júliusban lendült föl igazán a munka. A vállalat által előírt, normatíva a múlt hónapra 29 millió ÖOO ezer forint, ezzel szembon 36 millió 384 ezret termeltek a 444 fős gyárban., — Számunkra TemfkfviH érdekes az idei év. Módosítottunk a termékszerkezeten, egy sor új bútorral jelenünk meg a piacon. Igen nagy kedvvel fogtunk hozzá a szép és modern bátorok gyártásához. Biztosak vagyunk benne, hogy minden uj termékünk megnyeri a hazai vásárlók tetszését is. Külföldön ugyanis már debütáltak ezek az új bútorok, és nagy megelégedéssel fogadták őkét. A Szovjetunióba. Lengyelországba és Csehszlovákiába exportálunk mintegy 130 millió forint értékben. És az idén először értékesítünk tőkés piacon is. Áz NSZK-ba szállítunk sorolható fotelelemeket. Tizenhat vagonnyit elküldtünfc már, nem volt minőségi kifogás. Reméljük, az őszi tárgyalásokon többre is kapunk megrendelést. A tűzkárokat még nem mérték fel, de tetemes az összeg. A termeléskiesés 5 millió forint, A kollektíva önkéntesen- vállalta. hogy mindaddig szüneteltetik a szabad szombatokat, amíg ezt pótolni nem tudják. A csomagolóanyag hiánya késlelteti az exportszállításokat is. Mégsem maradhat raktáron a késztermék! Ügy tervezik, hogy irányvonatot indítanak, ami meglehetősen drága, de átrakodás nélkül lágyabb csomagolásban is sértetlen marad az áru. A szállítási kötelezettség: kötelezettség. Nem szeretnék az encsiek, ha emiatt romlanának meg a régi jó, avagy a friss, de nagy jövővel kecsegtető kapcsolatok. * Szabó Dénes igazgató » kerítésen túlra mutat: —« Megvásároltuk a szomszédos telket, bővülhet a gyár. Az új raktárt oda állítjuk majd föl. — Vajon mi okozhatta a tüzet? — Nem tudjuk, a nyomozás majd kideríti. A mi dolgunk a helyreállítás. — Milyen a hangulata? — Másodrendű a hangú- lak itt gyors, igen gyors és racionális intézkedésekre van szükség a helyreállítás érdekében. Ám ha jól belegondolok. azt tapasztalom, hogy kellemes érzéseim is vannak: most kiderült, hogy mennyien szeretik ezt a fiatal gyárat. Léva* Györgyi 1
