Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-14 / 163. szám

1981. júfius 14., kedd ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Teljes és hatékony Azt mondják a szakértők, hogy a teljes foglalkoztatás és a hatékony foglalkoztatás elve csak egymás terhére valósítható meg. Vagy teljes a foglalkoztatás, vagy haté­kony. Ez az „egymás terhére” kezdetű elmélet sok más vo­natkozásban már régebben megfogalmazódott. Ha a bé­reket emeljük, kevés pénz jut a társadalmi juttatások­ra. Ha sok lakást építünk, nincs kapacitás a lakáskar- Y>antartásra. Ha egy társa­dalmi réteget előnyökhöz juttatunk, akkor az összes többit hátrányos helyzetbe hozzuk. Ha sokat fogyasz­tunk, keveset lehet felhal­mozni. De hogy a foglalkoz­tatás teljessége és hatékony­sága is csak egymás terhé­re valósítható meg, ez ne­hezen emészthető tétel. Odáig értem, hogy ameny- nyiben egy vállalat, szövet­kezet több embert alkal­maz, mint amennyire szük­sége van. akkor ezzel segíti a teljes foglalkoztatás elvé­nek megvalósulását, de ront­ja a foglalkoztatás haté­konyságát. Még kárt is okoz azzal, hogy munkaerőt von el más, fontos munkahelyek­ről. Azt is értem, hogy a vállalatnak, szövetkezetnek fokozatosan meg kell szaba­dulnia a felesleges embe­rektől — kerülve a tömeges elbocsátásokat. Mindenkinek „munkát — kenyeret” kell biztosítanunk. Ez a létbiztonság alapja. Vannak, akik nem hajlan­dók, vagy nem képesek meg­felelő teljesítményt nyújta­ni. őket eszerint kell bé­rezni. Nem mindenki bírja lelkileg és fizikailag a mun­kát. Így hát kevesebbet is keres, mint a többi. Foglal- koztatasa akkor hatékony, ha minden feltétel adott ahhoz, hogy jól dolgozzon, képességei és kedve szerint teljesítsen. A hatékony és teljes fog­lalkoztatás első feltétele te­hát, hogy mindenki annyit kapjon, amennyit megérde­mel (munka szerinti elosztás elve), és mindenki megdol­gozzon a béréért (elosztás szerinti munka elve). Sok helyen ugyanis a bér meg­határozott nagyság, ezt a bért kell kiérdemelni. Legyen vi­szont előbb-utóbb „alapvető állampolgári jog” az, hogy teljesítménye növelése ré­vén mindenki önmaga „emel­hesse” a bérét, keresetét. Az első feltétel tehát a jó bér­rendszer. De ott áll mögötte a második is! Hiába hajtja a dolgozót a jobb kereseti lehetőség, ha egyszer anyag nincs, más­szor szerszám, alkatrész, jó gép. Félnapi semmittevés után nehezen lendül már a munkába. Sok gyárban, ter­melőszövetkezetben láttam „nem-hatékony” foglalkozta­tást. De ennek csak mellé­kes oka volt az, hogy feles­leges embereket is tartot­tak. A ló ok az volt, hogy a munkát nem szervezték meg. Becslésem szerint ma Ma­gyarországon a foglalkozta­tás hatékonyságát 10—15 szá­zalékkal lehetne emelni pusztán azzal, ha a munka- és az anyagellátást jobban szerveznék. Meg vagyok győződve ar­ról, hogy a munkás dolgoz­ni és keresni szeretne a gyárban vagy a tsz-ben. Alapvető érdeke, hogy nyu­godtan dolgozhasson. Ezt sértjük meg azzal, ha nem engedjük munkálkodni — mert nincsenek meg ennek feltételei —, majd később még a szemére is vetjük, hogy milyen keveset teljesí­tett. Tréfálkozva szoktuk mon­dani, hogy ha ez a nép egy­szer elkezd dolgozni, hama­rosan elfogy a munka és az­tán majd mit csinál? Való­ban: ha nő az átlagteljesít­mény, akkor kevesebb em­berre van szükség, veszély­be kerül a teljes foglalkoz­tatottság. Hová tegyük az embereket? Erre is választ ad az el­múlt évtized tapasztalata. A mezőgazdasági nagyüzemek és iparvállalatok szép lassan abbahagyják a munkaigé­nyes termékek előállítását. Tartós volt belőlük a hi­ány, vagy az áruk volt a megfizethetetlen. Más helye­ken romlott a termékek mi­nősége, mert a gondosabb munkához több „élőmunka” kell. Egyszer javasoltam, hogy a cipőgyárakban la­zítsák a normákat 10 száza­lékkal, mert többet keres­nek ugyan az emberek, de ez bőven megtérül a cipők jobb minőségében. Kinevet­tek, a termelékenységi mu­tatóra hivatkoztak. De vajon a minőségjavulás nem ter­melékenységnövelő tényező? Szomorúan nézi az ember, hogy a gyümölcs a fán ma­rad, számos szántóföldi nö­vényből nagy a veszteség, mert géppel takarítják be a termést. Paprika, paradi­csom, kukorica marad kinn a földeken. Ha van ember rá, érdemes még kézzel is leszedni, betakarítani ezeket a termékeket és piacra vin­ni. Munkaigényes? Igen. De a lényeg nem ez, hanem hogy jövedelmező legyen. Rengeteg munkaigényes te­vékenységben van hiány, nemcsak a termelésben, a szolgáltatásokban is. Ha ha­tékony lesz a foglalkozta­tás, akkor jut ember ezekre a munkaigényes tevékeny­ségekre is. És a foglalkozta­tás teljes marad. Lesz, aki rendbehozza házunkat, meg­javítja a vízcsapot, kihordja az újságot, elszállítja a sze­metet. Nem „vagy”, hanem „és” kel! a két szó közé. Legyen a foglalkoztatás hatékony és teljes! I)r. Pirityi Ottó Növekedett a tejfogyasztás A tejtermelés évenként 5,(1 százalékkal növekedett. A mezőgazdaság 1980-ban száz- ' millió literrel teljesítette túl az előirányzott 2350 liter tej termelését. A tejipari válla- lalatok több mint 2000 mil­lió liter tejet vásároltak fel, csaknem 400 millió literrel többet, mint 19,77-ben. Az ipar gyarapította a tejter- "Inékek választékát is. Az utóbbi két évben 9 új ter­mékét állítottak elő. töb­bi között az ízesített jog­hurtokat, sajtokat, túrókré­meket és fagylaltokat. A tej és tejtermékek zö­mének minősége jobb, a cso­magolása megfelel. A ven­déglátóipari üzletek vasár­nap tejet is árusítanak. Az ellátás javulásának eredmé­nyeként növekedett a fo­gyasztás is, lakosonként, évente átlagban 162 liter te­jet fogyasztunk, húsz liter­rel többet, mint néhány év­vel ezelőtt. Kétezer-ötszáz ál­talános és középiskola vesz részt az iskolatej-akcióban. Törik a dohányt Törik a dohányt hazánk legjelentősebb termővidékén, Szabolcs-Szatmárban. Az egyik termelőszövetkezet tag­sága hozzálátott a dohány betakarításához és a 60 fős asszonybrigád az elkövetke­zendő napokban 100 hektá­ron szedi le a dohányleve­leket. A szokottnál kocábbi törést az tette lehetővé, hogy a gazdaság, a gyemzsei Dó­zsa Tsz korai érésű fajták­kal próbálkozott és sikeres volt. A palánták időben ke­rültek a földbe. Az időjárás is megfelelő volt. A letört leveleket a tsz saját szárí­tójában dolgozza fel. A tervidőszak első esztendeje Mire alapznak a termelőüzemek? # Ózd kenyere A Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat Ózdi Kenyérgyára nemcsak a várost, hanem a környékét is ellátja kenyérféleségekkel és többfaj­ta péksüteménnyel. Képünkön: a gépi dagasztáshoz való készülés látható. Fotó: Strohmayer László A biztonságos ellátás érdekében Még a századfordulón épült Sátoraljaújhelyen, a Ronyva menti kavicsteraszon az a vízmű, amelyből a város napjainkban is kapja az Ivóvizet. És mivel újabban a városi rangját visszanyert Sárospatak vízellátása is in­nen történik, szükségessé vált a Bégi .vízmű rekonst­rukciója, amely 1968-ban el­készült. Azóta a vízmű 10 termelő esőkúttal és 3 darab tartalékkal rendelkezik. A kutakból a vízmű területén levő gyűjtőmedencékbe ke­rül a víz, onnan pedig a szivattyúk külön külön ve­zetéken továbbítják a két városba. »A kutakból naponta 8000 köbméter vizet termelnek ki, s ebből 5000 köbméter Sá­toraljaújhely, 3000 pedig Sá­rospatak vízfogyasztását szolgálja. Az utóbbi időkben azonban az ipari, mezőgaz­dasági üzemek, egészségügyi, oktatási és másféle jellegű intézmények fejlődése, nem­különben a lakótelepi házak és magánlakások számának örvendetes növekedése foly­tán Sátoraljaújhely is, Sá­rospatak is túllépi — külö­nösen a nyári hónapokban — a napi „vizadagját”. Ezért a biztonságos vizet- látás érdekében a megyei Vízművek Vállalat 1978-bap megkezdte egynapi 7000 köbméter kapacitású új víz­mű építését Sátoraljaújhely déli területén. A déli vízmű első ütemű építésének mun­kálatai be is fejeződtek, és már folyamatban van az új vízmű részleges átadása, ami napi 3500 köbméterrel növe­li az eddigi vízmennyiséget, így várható, hogy ezután még a nyári csúcsfogyasztá­si időben sem lesz vízhiány a két szomszédos városban. Mezőkövesden és a járás­ban működő ipari üzemek, gyáregységek és szövetkeze­tek a megyei, sőt az orszá­gos átlagot meghaladó fej­lődést irányoztak elő a terv­időszak első esztendejében a termelés, a nyereség, az ex­port növelésében. Tehették ezt elsősorban azért, mert termékeik korszerűek, min­den tekintetben megfelelnek a hazai és a külföldi piac igényeinek. A gazdálkodó egységek közül például az Autóvillamossági Felszerelé­sek Gyárának mezőkövesdi gyáregysége 5.5, a Kismotor- és Gépgyár 7, míg a MEZŐ­GÉP kövesdi gyáregysége 8,7 százalékos termelésnöveke­dést tervezett 1981-re. Ter­mékeik korszerűségét, s egy­ben gazdálkodásuk hatékony­ságát bizonyítják, hogy lé­nyegében minden gyártmá­nyuk nyereséges, ami arra utal, hogy körültekintően, alapos számítások alapján választották ki a gyártandó árukat. Az AUTÖV1LL kövesdi gyáregységében előállított termékeknek mintegy 60—70 százaléka kerül exportra, melynek jelentős része .nem rubelelszámolású kivitel. A Kismotor- és Gépgyárban ugyancsak megvannak a dol­lárelszámolású export foko­zásának feltételei. A MEZŐ­GÉP kövesdi gyáregysége ha­sonlóképpen exportképes ter­mékeket gyárt, arról viszont nem elsősorban a mezőkö­vesdiek tehetnek, hogy csök­kentek a külföldi igények, s emiatt mérsékelniük kellett a külföldre szánt gyártmá­nyok termelését. Ennek el­lenére a mezögépesek arra számítanak, hogy a kedve­zőtlen változások nem vetik vissza őket a gazdálkodás­ban. s az év végéig 17 szá­zalékkal növekszik a gyár­egység eredménye. Hogy ezt elérhessék és termelőkapaci­tásukat a lehető legjobban kihasználják, változtatnak a gyáregység termékszerkeze­tén. Űj termékük az MTZ- traktor vonószerkezete, amelynek nullszériáját most gyártják az üzemben. A jövedelmezőbb gazdál­kodás érdekében az ipari üzemek egy része változat­lan létszámmal oldja meg egyre növekvő termelési fel­adatát. Vannak olyan egysé­gek is, amelyek csökkenő munkaerővel vágtak neki az éves terv teljesítésének. Na­gyobb létszámemelkedest csupán a Kismotor- és Gép­gyár tervezett, elsősorban a fizikai dolgozók számát nö­veli. Ezt alsból a megfonto­lásból határozták el, mivel gyárbővítésre kerül sor, s az új üzemben újabb, dolgukat értő szakemberekre van szükség. Mint arra a Mezőkövesdi városi-járási Pártbizottság legutóbbi ülésén elhangzott tájékoztató is utalt, vala­mennyi termelőágazatban rendelkezésre állnak a ter­melőkapacitások gazdaságos kihasználásának feltételei, a gyárak, gyáregységek és szö­vetkezetek jó úton járnak a gazdálkodás javításához el­engedhetetlenül szükséges helyi tartalékok feltárásában és kihasználásában. Az ered­ményesebb gazdálkodásra ösztönöznek egyebek között az év eleji bérfejlesztések is, ezek nagysága több üzem­ben elérte a kilenc százalé­kot. Az éves tervekre az is jel­lemző, hogy a gazdálkodó egységek a termelésben aa intenzív fejlesztésre alapoz­nak. Gazdálkodásuk ered­mény ességét nem a külső feltételek alakulásához kö­tik, hanem a belső tartalé­kok, a munkatermelékeny­ségben, az üzem- és munka- szervezésben, a minőség to­vábbi javításában, az anyag­os energiagazdálkodásban rejlő lehetőségek feltárásá­val és kamatoztatásával igyekeznek előre lépni. Mert vannak még tartalé­kok minden munkahelyen. Például a munkák ütemezé­sében, hogy minden negyed­évben lehetőleg egyenletes legyen a termékkibocsátás. Már csak azért is, mert az ütemes termetes és termék- kibocsátás révén számottevő­en növelhető a gazdaságos­ság, másrészről racionáli­sabbá válik a munkaerővel való gazdálkodás. A jól ösz- szehangolt munkának emel­lett fegyelmez» ereje is van, s a teljesítménnyel arányos bérezésnek • csakis ezzel te­remthetünk mindenki által elfogadható alapot. l. A Balatonnal kezdődött Kcmbájn-kerinp Renden fekvő szalmagyű­rűk fonják körül a zöld tar­lón a még lábon álló gabona­szigetet. Egymás után halad a négy kombájn, lassú körök­ben szűkíti az aratnivalót. Talán ebből a szemszögből a legszebb a betakarítás, az igazi, mert a hejőkeresztúri Hejőmenti Termelőszövetke­zetben már búzát aratnak. Ebből a körből csak néha áll ki kombájn, mint az a sárga Claas Dominátor is, amelynek tetején sárgán villan a lám­pa, jelezve: telve maggal a tartály. Vezetője Sólyom Zol­tán: — Huszonegy éve kombáj- nolok. Eredeti szakmám autó­szerelő, de a tanulóévek után rögtön kombájnra kerültem. És ez lett az igazi tanulás, mert nincs olyan típus, ame­lyen az idők folyamán nem ültem, vagy nem szereltem. A magyar gyártmányú Balaton kombájnnal kezdtem, majd jöttek sorban az SZK-k. most pedig ezt a Claas Dominálort kaptam meg. Mire észrevettem volna magam, szerepet cseréltünk. Most már ő kérdezett: — Mit gondol, mennyit ér? Mármint a gép. Beugratásra gyanakodtam, mert valami gyanús fény villant a szemében. így hát jól megnéztem a mellettünk magasodó gépmonstrumot. Találgattam: új korában több. mint kétmilliót ér. Ez lehet vagy hároméves. A motor szépen dolgozik, de az lehel felújított is. Valamit csak móndani kell, s minden mind­egy alapon, kivágtam: — Egymilliót? Gyanúm beigazolódott. El­nevette magát. — Papíron száz forintot. Négyszázezerért vettük, de nekem a kétszeresét is meg­éri. Ez aztán furcsa találós kér­dés. Pedig a megfejtése igen egyszerű. A most vásárolt gép bizony már hatéves. Értéke leíródott. így az aratás költ­ségét már nem terheli. Aki eladta jól járt, kapott érte 400 000 forintot, aki megvet­te, még jobban, mert ez a kombájn gondos kezekben még legalább négy évet dol­gozhat. De legjobban a kom- bájnos járt, hiszen a nagy teljesítményű Claas Dominá- toron kétszer többet keres­het, mint az előző évi gépén. Mennyit is? — Nyolcvan fillért kapunk mázsánként. Ha jól meg­hajtjuk a napot, akkor hat­száz lelett vágunk. Lehetne több is. de az aszály bevá­gott. Aszott, töpörödött a szem. Nem is lehet csodál­kozni, mert ahogy hallom, te* íap hullott le március ele­je óta a századik milliméter csapadék. De azért van egy­két tábla — mert előre meg­néztük — ahol csak lassan haladhatunk. Nekünk az a jó. mert ott vannak a mázsák. — Ennyire anyagias? — Csak mosolygott a kérdésen: — Ha öt gyereke lenne ott­hon — egyik szebb, mint a másik — akkor maga is min­den forintot megfogna. Min­den reggel Mezöesátról ..já­rok be”. Hatkor kezdünk, s hajtunk, ameddig lehet. Nyol­cig, fél kilencig, néha kilen­cig. Egy a rossz, hogy ilyen későn már nincs vonat. Néha sokat kell állni az ország­úton. amíg jön egy ismerős és felvesz. De már ezt is meg­szoktam. Az aratáshoz tarto­zik. Ami tizennégy nap. Két hét, ha ió az idő. Kéthetes kerin­gés az egyre zsugorodé árpa- s búzaföldeken. Ezzel a kom­bájnnal kényelmesebb a n.unka. kisebb a zaj, tompáb­ban szól a motor, de ami el­len nincs védekezés, az a por. — Már a körmöm is elko­pott, annyit kapartam maga­ma . őszi árpát vágtunk, an­nak a toklásza, pelyvája ha a bőrre kerül, megőrül a visz­ketéstől az ember. Ehhez még mindig nem tudtam hozzá, szokni. Azt hiszem, már nem is fogok. De azért jól a fejébe nyom­ta fekete aratókalapiát, hogy az alá ne szivárogjon por. Fellépkedett a hágcsón, s né­hány pillanat múlva a motor hangja már erősödött. A mo­tolla terelni kezdte a kaszá­ra a búzát. Beállt a körbe, negyediknek __ — karín»» —e i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents