Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG TO 1981. július 5., vasárnap Stan és színesben Stan és Pan, más né- ven Stan Laurel és Oliver Hardy, a sovány és kövér íilmkomikus- pár még ma is népszerű az egész világon. 26 év alatt 99 filmet forgattak együtt, nevettették a közönséget. 1952-ben vonultak vissza, 1957-ben meghalt Hardy, 1965-ben pedig társa, Laurel, . akitől a filmek ötletei származtak. A Stan és Pan-filmek ma is megtöltik a mozikat. Hollywoodban ezért elhatároz-. ták, hogy újjávarázsolt filmjükkel újra meghódítják a közönséget. A philadelphiai Alan Douglast bízták meg a nem mindennapi munkával. Douglas találmánya a „Festészet komputerrel”. Stan és Pan 75 filmjének legjobb, legka- cagtatóbb jeleneteiből Douglas összeállítást, szinte új, immár színes filmet készít. A feltaláló állítása szerint eljárásával a film olyan, mintha eredetileg is színesen készült volna, Férfibosszú Fehér alsónadrágot, ^ combig érő kabátot, térdharisnyát és — többnyire bajuszt viselnek: a chémery-i majorettek. A pálcával ugráló tánccsoport ugyanis a kis, 1200 lakosú közép-franciaországi község férfilakosságából rekrutá- lódott. Bosszúból hívták életre. Az történt ugyanis, hogy a szomszédos Méhers falu labdarúgói legyőzték Chémery tizenegyét. No, ez nem lett volna olyan nagy baj. A szégyen ott kezdődött, hogy a vereséget — egy női labdarúgócsapat mérte Chémery büszke fiaira. Hogy női voltuk babo- názta-e meg a falu csapatát, vagy az amazonok talán tudásban belülmúlták őket — az eredmény szempontjából mindegy. Az ügy bosszúért kiáltott. A megvalósítás gondolata ismét csak nőtől, a mező- gazdasági szövetkezet vezetőjétől, Susanne Tessie-től származott. A legközelebbi találkozó lefújása után a chémery-i fiúk táncosokká változtak, és a pályán mutatták be tudásukat. A hatás óriási volt. Hírük hamar elterjedt, és a férfi- majorette tánccsoport azóta már a francia tévében is szerepelt, és ünnepségekre hívják őket országszerte. A csoport minden gyanúsítást, ami férfivoltukat kétségbe meri vonni, erélyesen visszautasít: a tagok majd valamennyien családapák, foglalkozásukra nézve pedig földművesek, gépkocsi- vezetők, iparosok. Minden felléptük előtt bátorságcsi- nálónak mindenesetre jót húznak hazai termésű borukból. A filmkomikuspór A chémery-i majorettek A fogfájás egyidős az £ emberiséggel. És szinte ősidők óta akadtak, akik a gyötrő fájdalmak csökkentésére vagy megszüntetésére törekedtek. Sőt, a hiányzó fogak pótlására már évezredekkel ezelőtt is találunk példákat. Az NSZK-beli Rends- burgban a ,78 éves Emmi Kraft fogtechnikus fogorvos fiával együtt egész életét a fogorvoslás történeti emlékei gyűjtésének szentelte. Gyűjteményét most közszemlére bocsátotta. Kiállításának kétségtelenül legérdekesebb darabja az időszámítás előtti 4. századból ' származó etruszk fogpótló sor. Az etruszkok elefántcsontból készítették a pótfogakat és aranypánttal rögzítették valódi fogaikhoz. A feljegyzések szerint, az előkelő etruszkok attól sem riadtak vissza, hogy — sajátjaik pótlására —■ rabszolgáik egészséges fogait húzassák ki. Az első műfogsor 1725-ből származik. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a régi fogpótlások minden esetben csak kozmetikai célt szolgáltak,, rágásra nem voltak alkalmasak. Láthatók a gyűjteményben biliárdgolyóból, kau- csukból, majd a háborús időkben — amikor kevés volt a rágnivaló — lakkozott préselt papírból készült fogsorok. A kiállítás másik része a régen használt, részben elriasztó fogkezelési eszközöket mutatja be. Egy sima vasfogó, amellyel a korai középkorban rántották ki az odvas fogakat (Csak úgy mellékesen: a műveletet rendszerint a piactéren hajtották végre, nagyszámú bámészkodó jelenlétében.) Egy sor műszer tanúskodik a múlt századi fogorvos módszereiről. Bár a kezelés ekkor már a zárt, nemegyszer előkelő fogorvosi rendelőkben történt, de sterilizálásról szó sem volt. Nem is lehetett volna, mert a műszerek nyele rendszerint ébenfából készült. A sort a már a mi századunkban is használt, lábbal hajtott fúrógép zárja be. A kiállító szerint áramszünet esetén ez a szerkezet még ma is jó szolgálatot tehet Az etruszk fogpótló sor Fogas történelem Kézzel rajzolták, tussal színezték, kikaparták az ezüstöt Nem múlik el év anélkül, hogy ne olvasnánk pénzhamisításról, arról, hogy a világ valamely részén ismét megpróbálkozott néhány optimista vakmerő a vagyongyarapításnak eme, magával a pénzzel egyidős módjával. Teszik ezt annak ellenére, hogy a „pénzcsinálás” nagyon kockázatos vállalkozás, amely a bankjegynyomdák, és a műszerek mai technikai fejlettsége mellett garantált lebukással, s hosszú évekig tartó börtönbüntetéssel jár. Mindig akadtak próbálkozók, pedig a büntetés hajdanában még drákóibb volt: Károly Róbert idejében máglyahalállal bűnhődött a királyi pénzverdével konkur- ráló vakmerő, s még az 1700-as években is fejét vették a hamisítóknak. A pénzhamisítás fénykora a XVIII. század második felében, a papírbankók megjelenésével érkezett el. Az első hamisítványokat még kézzel rajzolták, tussal színezték, mesteri ügyességgel. Ezzel a módszerrel azonban nem lehetett sok hamis pénzt csinálni. Az igazi nagy lehetőségek a sokszorosító technika megjelenésével virradtak fel. Réz-, vagy fametszetekről készítették óriási tömegben a hamis bankókat, amelyek szinte megtévesztésig hasonlítottak az eredetire, olyannyira, hogy még a tapasztalt kereskedők sém tudták mindig megkülönböztetni a hamisat az igazitól. Egy időben annyi volt a hamis bankó Magyar- országon, hogy az Osztrák Nemzeti Bank kénytelen' volt külön osztályt felállítani csoportosításukra, nyilvántartásba vételükre. A korabeli krónikák több ügyes pénzcsináló nevét is feljegyezték, többek között a nagyváradi Gyarmati Mózesét, aki olyan jól bánt a maszek bankjegynyomdával, hogy egy-egy országos vásárra ezer forintot is küldött hamis bankjegyekben. Az állam és a hamisítók között már az első papírbanljók megjelenése óta valóságos háború dúlt. Az előbbi igyekezett minél magasabb technikai színvonalon, utánozhatatlan pénzeket nyomni, a hamisítók pedig természetesen igyekeztek ezeket hűen lemásolni. Miután a harc — a technika fejlődésének eredményeké"'. — a múlt század közepén az állami pénzkészítés abszolút győzelmével végződött, a hamisítók ismét a fémpénzek készítésére téliek át. A korszak egyik legnagyobb honi hamisítójának Dohnál József bécsi zöldségkereskedőt tartják, aki soproni és szombathelyi műhelyeiben olyan sikerült fémpénzeket vert, hogy évekig nem is gyanakodtak rájuk. A fém- pénzhamisítás fellendüléséről tanúskodik, hogy míg 1880 körül csak 130—300 hamis pénzérmét foglaltak le hazánkban évente, addig 1905-ben már négyezernél is többet. A húszas évek második felében, a pengő bevezetésével ismét fellendült > hamisítás: a bűnügyi nyilvántartások húszféle hamisítási módról tudnak. És mi a helyzet az immáf harmincötödik születésnapját ünneplő forintunkkal ? A kezdet kezdetén, még a vastag ezüst ötforintosok idején egy első világháború előtti módszert alkalmaztak a hamisítók: kettévágták az ötösöket, kikaparták belőlük az ezüstöt, s a pénzt 'ismét összeragasztották. Fáradságos módszer volt, még a belefektetett munka sem térült meg. Az 1950-es 'években egy- és kétforintosok készítésével is próbálkoztak, de már az első fizetési kísérletnél lebuktak a hamisítók. Megkíséreltek papírpénzt iS hamisítani, ám a primitív, vízfestékkel készített bankón még egy petróleumvilágítá- sú csapszékben sem sikerült túladni. Néhány ügyeskedő a közelmúltban ötszáz forintosokat próbált készíteni, de nagyon gyorsan „kiszűrték” a hamis bankókat, s az igazságszolgáltatás nem fukarkodott a börtönbüntetéssel. „SzerelntEs" legyek Az egyre nagyobb méreteket öltő gépkocsiforgalom és az élővilág kapcsolatát az utóbbi években sokféle szemszögből vizsgálták. Kevés adat van azonban arra, hogyan befolyásolja a közutak gépkocsiforgalma az út menti élővilág közül a rovarok viselkedését. * Legújabban két amerikai rovarkutató éveken át végzett vizsgálatokkal egy rejtélyes közúti jelenségre keresett magyarázatot. Florida autópályáin minden évben március—június között milliószámra lepik el a levegőt egy légyfaj egyedei. Ezek ilyenkor heves násztevékenységet mutatnak, mintha „szerelmi őrületbe” estek volna. Talán azért is kapta a faj a szó szerint „szerelem poloskája” nevet (a faj tudomá- ■yos neve: Plecia neare). A rajzó legyek sok kellemetlenséget okoznak, a nyitott ablak mellett utazók szemébe hullanak, ellepik a szélvédőüvegek felszínét, eltörtük a gépkocsi hűtőberendezéseit. E legyek életmódjáról közelebbi adatot keresve kiderült, hogy petéiket bomló állati, vagy növényi anyagokra rakják, és ezek szaganyaga váltja ki a legyek szexuális viselkedését. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a gépkocsik kipufogó gázaiból származó szeny- nyező anyagokból az UV-su- garak révén olyan szaganyagok keletkeznek, amelyek a bomló állati és növényi anyagokból is szabaddá válhatnak. Ügy látszik, a legyek nem tudnak a kétféle szaganyag között különbséget tenni. A kempingezés világjelenség, a motorizáció veleszületettje. A gépkocsitervezők már jó ideje gondolnak ‘ a kempingezők igényeire is, amikor fekvőhellyé alakítható üléseket terveznek, nagy csomagteret képeznek ki, csomagtartó hordására megerősítik a tetőszerkezetet, s az autó hátsó részét vonóhorog felszerelésére teszik alkalmassá. A közelmúltban új konstrukció jelent meg: az önjáró lakókocsi. Valahol a személyautó—teherautó— mikrobusz között foglal helyet ez az új alkotmány, fnely a vezetőfülke fölé nyúló csomagterével megközelíti a lakókocsik belső térfogatát, magában hordozva az önjáró képesség előnyeit és hátrányait. E járműtípus kialakításában nemcsak a lakás, hanem az utazás követelményeit is figyelembe kell venni. Az önjáró lakókocsi (lakóautó) egyben személyszállító eszköz is, tehát mindenki részére jó üléseket kell beépíteni, s az egész felépítményt minél zaj- ' talanabbra kell készíteni, önjáró lakókocsik kétféle kivitelben készülnek. A gyakoribb az, hogy a vezetőfülkét és a lakórészt közös karosszériaegységgé képezik ki. Valamivel költségesebb az a megoldás, amikor egy kisebb vagy közepes teherautó alvázán, a rakfelület helyére erősítik fel az onnan bármikor leemelhető, és bárhol külön is elhelyezhető „házikót”. A közúti közlekedésben nagy előnynek számít, hogy a lakóautókra nem vonatkoznak azok a sebességkorlátozások, amelyeK az utánfutóval, lakókocsival való haladást olyannyira lelassítják. Képünkön egy olyan lakóautó látható, amelynél egy kis Ford teherautó-alvázra került a 2,75 méter magas lakótér-felépítmény. A járművet 2000 köbcentiméter hengerűrtartalmú, 57 kW-os motor hajt* ja, a legnagyobb sebessége M5 km/óra.
