Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-04 / 155. szám
I . ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981, július 4., szombat Ebek harmincadján? Néprajzi gyűjtemény eh, falun Fiatal művészek vígopera-vdllalkozdsa f Cflvasom az újsághírt: egy dunántúli faluban a bukovinai székely telepesek életét, szokásait, viseletét bemutató néprajzi gyűjtemény kialakításán fáradoznak. A hírnek örülök, hiszen mindenütt, ahol bármilyen helytörténeti dokumentumanyag bemutatásával törekszenek a szülőföld, a szűkebb pátria — s vele a szélesebb haza — szere tétét elmélyíteni az emberek tudatában, a gyerekek nevelésében, valami nagyon fontosat tesznek a szocialista gondolkodás alakításában. Azaz tesznek valamit, amíg mások csak beszélnek róla ... De örömömbe némi aggodalom is elegyedik. Van már tíz-egynéhány éve, hogy egy kis baranyai faluban — egy lelkes, áldozatkész tanító munkájával — heivi gyűjtésű néprajzi anyagból — a pécsi múzeum erkölcsi támogatásával és kölcsönadott néprajzi tárgyaiból — úgynevezett falumúzeumot, azaz ""helyi néprajzi gyűjteményt alakítottak ki. Pár év után a pedagógus egy másik községbe került át. Mi lett a gyűjteménnyel? Széthordták — jöttek a riasztó hírek —, ebek harmincadjára jutott... Jobban mondva: akik kölcsönadták az apyagot a faluból, fogták, hazavitték. Ami megmaradt, bekerült egy sufniba, hogy végképp tönkremenjen. Azóta ez a falu egy kicsit memento előttem a (tanácsi kezelésű) falusi gyűjtemények sorsáról. Nyilván akadnak szép számmal jó példák is az ország különböző tájain, ahol megbecsülik, rendben tartják és büszkén mutatják be az idegennek falujuk múltját. Nekem mégis egy másik „ellenpélda” jut eszembe. Égy másik baranyai faluból. A 70-es évek elején nagy Karral — Tv-híradóval és büszkélkedő protokoll-elvtár- sakkal — nyílt meg a mároki falumúzeum. Nemrég ott jártam, és bizony kicsit elszomorodtam. Az anyag ma is rendezett, a helyiség viszonylag tiszta; a tárgyak a vitrinekben, a népi öltözetek a helyükön. Ám a tömény dohszag, a szellőzetlenség elszomorító, a látogatók hiánya pedig nagyon lehangoló. „Már a kutyát se érdekli” — ezt érzi az ember. S a hasonló példákat még hosszan sorolhatnám. Baranya, Somogy, Tolna, Bács-Kiskun, Csongrád vagy éppen Nógrád megye köztudottan rendkívül gazdag magyar és nemzetiségi néprajzi kincsekben. Gyűjtésük hivatalból és társadalmi kezdeményezésből egyaránt évtizedek óta folyik. Mégis sok és egyre több érték megy veszendőbe, kerül a lélektelen üzérek vagy épp a hazalátogató külföldi rokonság kezére, csakúgy, mint a vásárok ponyváira. Épp ezért nagyon meg kellene becsülni azokat a lelkes embereket — tanítókat, lelkészeket, más falusi értelmiségieket —, akik egv- egy szépen faragott rokkát vagy más, régi használati eszközt, cserepet, népi hangszert stb. a nemzeti vagyon részének tekintenek, és szeretnék, ha nem a határainkon túl jelentenének (mesés ösz- szegű) értékeket, hanem itthon. Ezért közérdekre, hazaszeretetre hivatkozva megszállottan kérnek, könyörögnek — mentik, ami menthető. Olykor sikerrel. A pécsi vagy más megyei múzeumok néprajzi osztályain általában jó néhány értékes gyűjteményről tudnak, egyelőre magánkézben. Ez mind a magja, esetleg kész anyaga lehetne egy-egy falusinéprajzi gyűjtemény bemutatásának. Ám bemutatóhely hiányában pillanatnyilag valahol raktáron, jobb esetben lakásokban várják jobb sorsukat. S itt kellene nagyon vigyázni! Érthetően e tárgyakat mielőbb szeretnék kiállítani. De, ha egyszer nincsenek meg a feltételei, például megfelelő száraz helyiség, vagy épp a tanács nem tudja, vagy nem akarja vállalni a gyűjtemény további gondozását, ápolását, tisztán tartását — tehát megóvását, akkor inkább maradjanak továbbra is egy-egy is. kola, papiak, pedagógus- vagy orvoslakás biztonságában. Svédországban minden faluközpont megcsinálta a maga úgynevezett „hembygs garden”-ét. (Helytörténeti - néprajzi kiállítás, általában restaurált parasztházban és az udvaron.) Anyaguk — minden egyes darab — lyukkár- tya-rendszerrel a stockholmi központ adatbankjában leltári adat. S ezzel valamennyi hembygs garden automatikusan államilag védetté nyilvánított. A turistákat népviseletbe öltözött fiatal lányok fogadják, s vezetik. A belépődíjak — a községi egyesület pénztárán keresztül — a gyűjtemények fenntartását, megóvását szolgálják. Hát, ettől még messze vagyunk ... Egyszerűbb lenne, ha a hasonló falusi néprajzi anyagok berendezését, felügyeletét, megóvását stb., a megyei múzeumigazgatóság magára vállalhatná. Erre viszont általában se pénze, se energiája nincs. A múzeum adhat szakmai tanácsot és segítséget a restauráláshoz, konzerváláshoz, de helyi ellenőrzést, felügyeletet nem vállalhat. A helyi létesítése falusi gyűjtemények megóvása, fenntartása egyértelműen a helyi tanácsok feladata. W. E. Az olvasóban Az újhelyiek hamar felfedezték maguknak szép, új könyvtárukat. Különösen a diákok vették birtokba: a könyvtárosok a könyveken keresztül nyomon követhették; hol melyik írót, költőt tanulják. S gyorsan „belakták" az olvasót is, hiszen jó eltölteni itt az időt. Kellemes környezetben, a válogatás bőségében. Mintegy százféle napilap, hetilap, folyóirat között válogathatnak, akik tájékozódni akarnak a világ, meg a szakmák, az irodalom dolgairól. Sokan élnek is e lehetőséggel: szinte mindig vannak olvasók az olvasóban. Július 18-án este — majd ezt követően többször is — bemutató lesz a Kossuth Művelődési Ház „muzsikáló udvarában”; Miskolcon élő. meg Miskolchoz kötődő fiatal művészek vállalkoztak rá, hogy színre viszik a XV11I. században élt olasz Domenico Cimarosa alkotásainak „jéghegycsúcsaként jegyzett” vígoperáját: A titkos házasságot... Az előzményekről és az előkészületekről, meg a „kidobolható” meglepetésekről Hegyi Árpád Jutocsa •— rendező — és Selmeczi György — zenei vezető — tájékoztatott: —■ Itt élünk ebben az izgalmas, változó nagyvárosban, s ez a „benneélés” arra ösztönöz bennünket, hogy próbáljunk ráérezni: mi az, ami érdekli az embereket, mire van igényük — így kezdi a színház fiatal rendezője, Hegyi Árpád Jutocsa. — Így taláitunk rá erre a vígopera- ra. úgy, hogy hiszünk benne; előítéletektől, a megmerevedett tartózkodástól megfosztva igenis van igényük az embereknek operára. Ez a fergeteges dramaturgiájú vígopera teljesen alkalmas ennek a bizonyítására, alkalmas arra, hogy szépségeivel-érté- keivel szebbítsen a lelkeken, könnyítsen a hétköznapok rossz terheinek elviselésében. Szándékunk kedvező fogadtatásra talált, a városi tanács művelődésügyi osztálya, a városi művelődési központ megadta a szükséges segítséget, így létrehozhatjuk ezt. az előadást, s átnyújthatjuk a városnak ezt a vígoperát. Megkezdődtek a próbák az előadás helyszínén. Kiváló fiatal operistákat sikerült megnyernünk: Csonka Zsuzsa, Perencz Béla, Bándi János, Molnár Anna, Szüle Tamás éneklik és játsszák a szerepeket. Az előadás helyéül szolgáló kertet átalakítjuk vendéglővé, annyit elárulhatok, hogy a nézők olaszos ételek-italok társaságában lehetnek játékunk társai. Azt szeretnénk, ha a „zene és az élvezetek” birodalmába érkeznének a nézők ... Végül hadd említsem meg. hogy a jelmezeket Máger Agnes festőművész tervezi, a játékteret pedig Ferenczi István építész segít kialakítani. A zenei vezető, mint a színházban, itt is Selmeczi György: — Azért nyúltunk ehhez a vígoperához, mert az elmúlt idők jelentős értékeivel alig foglalkozunk, és ez rossz. A zeneszerző — Domenico Cimarosa — hallatlan tehetség volt, azok közül való, akik termékenységükben is az „egyremekművesek” közé tartoznak. Ez a remekmű, A titkos házasság, kiváló lehetőséget ad énekeseknek és zenészeknek tehetségük és egyéniségük megmutatásához. De hozzáteszem: előadásunkban a magas zenei színvonalat nem célnak tekintjük. A kiindulópontunk az: mindenki mindent tud, amit a zenében kell — és erre „ráteszünk egy színházat”. Vagyis, a zenei és színházi szempontok teljesen ösz- szefonódnak. Nem írtunk és nem írunk át semmit, a kevés és elkerülhetetlen húzásokkal együtt: a szerzőt játsszuk; a zenekar a színház és a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagjaiból „verbuválódott” ... (ténagy) Tokaj és vidéke — Vologda Újabb Corvina művészeti albumok, monográfiák Bodrogköz. Hegyalja, Hegyköz, Tokaji-hegység. A változó fény, amely e négy szomszéd, de más-más arcú tájra esik, először is a történelemé. — Így kezdődik házár István bevezetője a Tokaj és vidéke címmel és Táj változó fényben alcímmel most közreadott fényképalbumban. Szelényt Károly fotóművésznek néhány hónapja volt kiállítása Miskolcon, a József Attila Könyvtár kiállítótermében, s azon láttuk — mint arról számot is adtunk — készülő új kötetének néhány lapját. Azóta elkészült, a Corinna Kiadó gondozásában megjelent a reprezentatív kiállítású album, amelynek bevezetőjében Lázár István három megközelítésben mutatja be e történelmi emlékekkel és természeti szépségekkel gazdag tájat: a történelem szemszögéből, az ob- szidiánt pattintgató őseink életétől a 17—18. századi szabadságmozgalmakon át szinte napjainkig; a gazdaság fénycsóvájában, megmutatva e táj fagazdaságát, ásvány- és nemesfémbányá— zatát, nem utolsósorban szőés borgazdaságát; végül, e nem utolsósorban a kul- úra aspektusából villantja fel a vidéket az obszidión pattintásától az aranybányász mesterségén át a sárospataki scola országos kisugárzású nevelőmunkájáig. Lázár rövid, ám igen kerek és érzékletes bevezetőjét . követően Szelényi Károly százharminc- hat színes fotója mutatja be a táj néhány fő jellegzetességét, több esetben a képeket magyarázó aláírásokkal, a tájhoz kapcsolódó irodalmi szemelvényekkel téve teljesebbé. Hazánktól földrajzilag távolabb eső tájakat mutat be a Corvina egy másik albuma. Novgorod, Pszkov és az orosz Észak a címe, a szövegét Rúzsa György írta,- a fényképeit Rácz Endre készítette. A magyar közönség előtt kevéssé ismert szovjet táj bemutatására vállalkozik é hatalmas kötet. Az egykori független városköztársaság, Novgorod és Pszkov építészetét mutatja be a kötet első része, a második, az orosz Észak építészete számunkra, borsodiaknak külön is érdekes kell, hogy legyen, hiszen a velünk testvérmegyei kapcsolatban álló Vologda is erre a területre esik, ennek építészettörténetéről Is igen sok érdekes adatot ismerhetünk meg e kötetből, csakúgy, mint a nálunk kiállításon bemutatott, faépítészetéről híres Kizsiről. Százharminckét fotó, valamint irodalomjegyzék teszi teljesebbé Rúzsa György nagyszabású építészettörténeti munkáját. Prága művészeti emlékeit ismerhetjük meg Emanuel Poche kötetéből, amely — a Corvina kiadásában nemrégen megjelent Magyarország művészeti emlékei című kötethez hasonlóan — történeti bevezetéssel, gazdag, 252 darabos képanyaggal, valamint az egyes képekhez tartozó részletes magyarázatokkal ad képét Prága művészeti emlékeiről, művészeti útikalauzként segít eligazodni ^ városban. Bernini címmel magyar— NDK—lengyel közös kiadásban adta közre a Corvina Jan Bialostocki albumát, amely 13 színes és 36 fekete-fehér képpel illusztráltan mutatja be Gianlorenzo Bernini, a 17. századi európai művészet egyik legkiemelkedőbb és legsokoldalúbb alkotója munkásságát. A reneszánsz és a barokk határán élt mester alkotásai közül elég talán csak a római Szent Péter teret említeni, de e kötet Bernini sokoldalúságát hangsúlyozza: a szobrász, az építész, a festő Bernini munkássága áll az olvasó előtt a bevezető tanulmányban, a képekben és az ahhoz csatolt magyarázatokban. Kondor György — a Szocialista Képzőművészek Csoportjának legfiatalabb tagja, aki mindössze 24 évet élhetett — a témája Aradi Nóra kismonográfiájának, amely egyébként az első monográfia a művészről. A Corvina A művészet kiskönyvtára sorozatában megjelent tanulmányt $2 reprodukció pgészíti ki. Van Gogh élete iránt sokan érdeklődnek. Irving Stone Van Gogh életregénye ötödik magyar kiadásban jelent meg a közelmúltban. A nagy holland mesterről szólni már szükségtelen, ugyanúgy a regényről is. Az ötödik kiadás bizonyít. Két további érdekes Corvina-kötetről érdemes még szólnunk: Weiner Piroska tanulmánya a XVII—XIX. századi magyarországi formafaragó művészet technikai, tematikai, stílusbeli sajátosságait, a formák néhány tradicionális típusát elemzi Faragott mézeskalácsformák című kötetében, amelvet 58 fényképpel illusztrál; Antall József orvostörténész Az európai orvostudomány és gyógyszerészet emlékei című kötetében részben hazai részben külföldi múzeumokból, gyűjteményekből válogatta össze a hajdani orvosi műszereket, pa tikaf elszereléseket, taneszközöket, laboratóriumi tárgyakat:, a . gyógyítást ábrázoló képzőművészeti alkotásokat. (hm) I Megyénk közművelődési- pédagógiai folyóirata idei második számával jelentkezett; a Borsodi Művelődésben — a szokásokhoz híven — ezúttal is tematikus „kínálatban” olvashatjuk a különböző indíttatású publikációkat. Valamennyi megemlítésére itt nem vállalkozhatunk, kiemelésként ajánlhatjuk az érdeklődők figyelmébe a „Pedagógus” című rovatban megjelent közléseket — Csa- log Judit: Utópia?; Csulák Mihály: Módszer és egyéniség; Borsos István: Szólj igazat —, melyek egy napjainkban újra és újra aktualizálódó téma hozzászólásaiként érdemesülnek tanulmányozásra. A ,,Közművelődés” témakörében Pap János a tanácsi testületek , művelődésügyi irányító tevékenységéről ír hasznos tudnivalókat, míg Balipap Ferenc Az integrált közművelődési intézmények szervezetének é* működésének néhány kérdése című tanulmányából részleteket tesz közzé a folyóirat. Sokat emlegetett és sokszor előtérbe kerülő témáról olvashatjuk ezúttal Ma- róti László — Munkahelyi művelődés vagy munkakultúra? — és Maróti Andor — Szocialista műveltséget eredményeznek-e a szocialista brigádok kulturális vállalásai? — írásait. * A Napjaink — megyénk irodalmi és kulturális lapja — júliusi számában Két évtized stáción címmel olvashatjuk Simor András és Takács Imre válaszát a lap körkérdésére: Szendrei Lőrinc a miskolci Földes Ferenc Gimnázium igazgatóhelyettesével, Barna Istvánnal beszélgetett az Értelmiség és társadalom címen útjára indított interjúsorozat első „darabjaként”: Gulyás Mihály az 1831-es garadnai ko- leralázadásra emlékeztet „Megrakván a lázadó falvakat .. című írásában, csakúgy, mint Dobrossy István éés Tóth Péter azonos témájú tanulmánya. A prózai írások közül Barálh Lajos: Száműzetésem legszebb napjai és Hajdú Gábor: Megírva a csillagokban című elbeszélését ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. Több köszöntő és megemlékező közlés mellett olvashatjuk Papp Lajos Színház a szezon végén című publikációját. Értesülhetünk a Napjaink e havi számából, hogy a tokaji írótábort az idén augusztus 23—28. között rendezik meg a Bartók-centenárium jegyében. (t. n. j.) TTTÍÍIINterUCFíTíTT AUTÓSOK FIGYELEM! w m UJ Az INTERAG Rt Miskolci Shell szerviz- és töltőállomása autós boltot nyitott Kaphatók: Shell-oiajok autóápolási és felszerelési cikkek alkatrészek ... . . ... _ , .. , „ Miskolc 111., Gyón kapu 32. „ezer apró Cikk (Magyar Autóklub műszaki állomás) Telefon: 34-970 Sticill
