Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-31 / 178. szám

1981. július 31., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Műszaki-gazdasági Unttá az LKM-ta (Folytatás az 1. oldalról) * ennek következtében 63 millió forinttal romlott az önköltség. Ezek után érthe­tő, hogy a III. számú kohó munkájának javítása köz­ponti kérdéssé vált a válla­lat számára. Dr. Szeppelíeld Sándor a fentieken túl — a vállalati tervek téljesítése szempont­jából — kulcsfontosságú kér­désként vetette fel, hogy va­jon növelni tudják-e a máso­dik fél évben a blokksor tel­jesítményét. — Sok függ át­lói, hogy blokksorunk az év második felében eléri-e az általunk előirányzott 470 ezer tonnás termelést, amely ha sikerül, minden eddigi ered- ________________s--------------------­ményt felülmúl — hangsú­lyozta a vezérigazgató. Ezután dr. Szeppelíeld Sándor a készletgazdálko­dással kapcsolatos kérdések­ről beszélt. Elmondta, hogy a készletfelhalmozás üteme — döntően exportkiszállítási problémák miatt — felgyor­sult. Egyes anyagféleségek­ből a vállalatnál felhalmo­zott készlet túlzott mérték­ben növekedett, ami annak tulajdonítható, hogy a be­szerzésnél nem a termelés valódi szükségletét vették fi­gyelembe. — A készletek Ir­reális növekedése jelentős vállalati és népgazdasági eszközöket köt le, ezért ezek felszabadítását a második fél év egyik fontos feladatának kell tekintenünk — mondta dr. Szeppelíeld Sándor. Dr. Herendi Rezső műsza­ki igazgató a tények egész sorával bizonyította, milyen nagy szükség van például a nagyolvasztó gyáregység, va­lamint a blokksor termelé­sének fokozására. Hiszep mindkét termelőegységben megvan a lehetőség, hogy alapos műszaki munkával megteremtsék a feltételeket egyrészt a kapacjtás maxi­mális kihasználására, más­részt a termelés gazdaságos­ságának fokozására. Ehhez viszont nagyfokú ty vatás- és szakmaszeretetre van szük­ség a vezetés minden szint­jén, s a dolgozók legszéle­sebb' köreiben egyaránt. Milyen színű a drazsé? A1 te a Szerencsi Molnár Istvánná a bő termést szedi a valóságos „paradicsom­fákról". (Kovács Mátyás felvétele) ban, mint az idén, már lius közepéig értékesített 8000 fej saláta, 60 mázsa paradicsom és több, mint 25 mázsa zöldpaprika. Molnárék a fóliasátrakat OTR-típusú olajkazánnal fű­tötték. Fő növényük a para­dicsom, amelyből 600 négy­zetméternyi alapterületen 3500 tő terem most már szinte állandóan. Ugyanis „Bonset” nevű, folyton nö­vő. holland fajtát termesz­tenek. Valóságos erdőt ké­pez fóliasátruk alatt a bő­ven termő paradicsom. Né­mi hátránya, hogy érése be­lenyúlik a szabadföldi pa­radicsom érési idejébe, de az átvételi árakkal számítási»­Az utolsó fordulók Tíz esztendeje, az akkori­ban a fólia alatti zöldség- termesztést a kistermelőkkel megkedveltető, országos mo­dellként működő helyi fo­gyasztási szövetkezet „rábe­szélésére” állította fel kert­jében az első, 100 négyzet- méteres fóliasátrat a mező­kövesdi RJIolnár család. A Mezőkövesd és Vidéke Áfész zöldségtermelő szakcsoport­jának tagjaként, a szövet­kezet szakembereitől és kü­lönböző előadásokon, no meg könyvekből és saját gyakor­lati tapasztalataik révén való­ságos mesterei lettek ennek az újfajta, ház körüli ker­tészkedésnek. Molnár Ist­vánná és családja, a sokak által megcsodált Kun Béla utcai kertben ma már 1200 négyzetméternyi fólia alatti területet művelnek. Mégpe­dig rendkívül eredményesen. Mi sem bizonyítja ezt job­Az 1975-ben befejeződött műszaki rekonstrukció újabb gondok elé állította a Szeren­csi Csokoládégyár dolgozóit. Az új gépek, a korszerű be­rendezések ugyanis a meny- nyiség nagyarányú növelé­sére adtak módot, minden­kit serkentett a tettvágy: többet és többet termelni. Szerencsére rövidesen rá­döbbentek a szerencsiek, hogy a nagyfokú és itt még szokatlan gépesítés a minő­ségromlás veszélyét hordoz­za magában. Jó megoldás­hoz nyúltak, elhatározták a Dolgozz Hibátlanul munka- rendszer bevezetését. r A városszéli, az utolsó há­zak melletti határrészben, az egykori Pentele-dúlőben, a T—1-es jelű táblán talál­koztunk a mezőkövesdi Ma­tyó Tsz már csak alig két Iabdarúgópályányi területen keringő kombájnjaival. Két zöld színű John Deer és két kék-fehér E—516-os vágta egyenletes, kissé lassúnak tűnő mozgással a rövid szá­rú, de tömött kalászú tava­szi árpát. — Most már nem sietős ■— magyarázta a nyugodt tempó okát Petrányi György, a kalászos ágazat üzemelte­tő agrönómusa. — Ezeken az OMFI részére végzett fajta­kísérleti táblákon teszik kombájnjaink a kalászos aratás utolsó fordulóit. Azon igyekszünk, hogy a nálunk most vizsgázó 12 NDK-beli, csehszlovák és magyar tava­szi árpafajta 2—2 hektárnyi terméséből egyetlen szem se vesszen kárba. Jó termést ígér valamennyi, köztjik a magyar MV—45-ös, MV—46- os és az MV—56-os fajták is. Bennük van a 40 mázsa fe­letti átlag. A ■ legnagyobb kalászos te­rülettel rendelkező borsodi tsz-ben ilyen korán, s ilyen gyorsan még sosem sikerült befejezni az aratást. A 2700 hektárnyi búza és a 905 hektárnyi tavaszi árpa ve­tésterület tarlómunkáinak nagy részén is túl vannak már. A szomszédos tarlókat is szervestrágyázták, leszán­tották már, csak a talaj le­zárása van hátra. Az utolsókat forduló, már az utolsó ürítésekre készülő 3-as számú aratóegység az üzemeltető agronómus sze­rint nagyszerűen dolgozott. Különösen Varga József, az egyik zöld masina vezetője, aki a tsz egyik leggyakor­lottabb kombájnosa. — Az aratás kezdetén őt kombájnnal Püspökladány­ban is dolgoztunk. Ügy volt, hogy majd visszasegítik, de olyan jó ütemben arattunk, hogy nem is volt végül szük­ség a ladányi gépekre. Saj­nos minden igyekezet, jó — Természetesen nem a mennyiség csökkentésére gondoltunk. Az volt. a cé­lunk a DH bevezetésével, hogy az egészséges mennyi­ségi törekvések mellett a minőségi szemléletet is kiala­kítsuk.' Azt szeretnénk elér­ni, hogy az önkontroll a munkánk automatikus vele­járójává válna — magva­rázza a DH-hoz fűzött re­ményeket Mika Imre gyár­igazgató. Csapó Ferencné vegyész- mérnök, a minőségellenőr­zési osztály vezetőhelyettese a munkarendszer egyik leg­lelkesebb híve. A Szerencsi Édesipari Vállalat Szerencsi Csokoládégyárában az elmúlt fél év alatt 1650 tonna különféle drazsét készítettek. Ké­pünkön a drazsé fényezése látható. arányra, a keverési arányra; nedvességtartalomra, a szín­re és egyebekre. A kör min­den tagjának megvolt a ma­ga feladata, minden termék kért egy-egy ember felelt; Az egyik munkatársunk pél­dául azt a feladatot kapta; hogy május elsejéig dolgoz­za ki a drazsék színskáláját! Elkészült vele, kifüggesztet­tük az üzem falára és most már csak hasonlítanunk kelL. — Melyek a mostani fel­adatok? — A selejtcsökkentés, az egyenletes, tartós ízesítés megteremtése. Most például elfogyott a mentolarománk, kristály alakban kapjuk a mentolt. Meg kell tanulnunk á hígítást. Ostorházi Lászlóné üzem- szervező az egyéni hibafel­táró lapok kezelője. — Igen népszerűek ezek a lapocs­kák — mutatja a statiszti­kát. — Az első fél évben százkét lap jutott el az értékelő bizottsághoz. Leg­gyakoribbak a műszaki, a technológiai, energiatakaré­kossági, higiéniai észrevéte­lek. A bizottság hetente ér­tékeli a lapokat és 100— 150—200 forinttal honorálja az ötleteket Meggyőződé­sem, hogy nem is ez az összeg inspirálja dolgozóin­kat a hibafeltárásra, hanem a ké elfogható eredmé- nj»ek. A fölvetett panaszo­kat 1—2 héten belül orvo­solja a gyár, és ennyi időn belül realizálja a javaslato­kat is. — Milyen a kapcsolat a hibajelzés mechanizmusa es az újítómozgalom között? — A műszaki, termelési és minőségellenőrzési osz­tályvezetőkből álló értékelő bizottság — ha úgy véli — azonnal közli az érdekelt­tel, hogy ez a téma többet ér, nyújtsa be újításként. A dolgozó ebben az esetben maximális segítséget kap az újítási felelősöktől. Sok ilyen eset fordult elő az utóbbi években. Az 1978-ban kezdődött DH munkarendszer előkészítését 1982 végén szeretnék befe­jezni a Szerencsi Csokoládé­gyárban. Addigra sorra ke­rül minden termék, a leg­apróbb részletekig' kidolgoz­zák, kikísérletezik a hibát­lan munka feltételeit. — Mi l'esz 1983-ban a DH-val? — A gazdag tapasztalatok birtokában, az előkészítés során tanultak alapján dol­gozunk tovább. A DH nem halhat el, hiszen sokan kö­szönhetünk neki. Rövidesen bevezetjük vállalatunk, a Szerencsi Édesipari Vállalat másik gyárában, a cukor­gyárban is. A minőségi munka számunkra létfontos­ságú — mondja Mika ImreJ a csokoládégyár igazgatója. Lévay Györgyi j Két lohn Deer kombájn a kalászos táblán. munka ellenére, az aszály tizedelte termésátldgokon már nem javíthattunk. A felső határban a búzák még csak megadták a 45 mázsás átlagot, de az alsó határré­szek lerontották az átlagter­mést. A dűlőút mentén, 12 kis kévébe gyűjtve, szép, tö­mött kalászú árpa. Petrányi György elmondja, hogy a 12 kísérleti parcelláról gyűjtöt­tek „mintákat”, az augusztus 20-án, Mezőkövesden, a saját (Fotó: Sz. Gy.) tsz-ükben megnyíló mező- gazdasági tájkiállításra. — Aratóink addig se na­gyon pihennek. A kalászo­sok betakarítása után gaz­daságunkban még hátra van jó néhány forduló. Kis szusz- szanás, javítás, szerelés a kombájnokon, s megkezdjük újabb nyári főnövényünk, az 1030 hektáron termesztett fénymag betakarítását. A tájkiállítás után pedig majd jöhet a napraforgó ... (pozsonyi) — Mi tagadás, igen nagy lehetőséget látok benne. És senki sem foghatja rám, hogy a lelkesedésem „hiva­talból” fakadó, mert semmi­lyen tisztségem sincs a DH-n belül. Az osztályvezetőnk a minőségi körök titkára. Sok funkciót, nem akartunk kialakítani, nem szeretnénk a bürokratizmus hálójába kerülni. Kívülről is, funkció nélkül is igen sokait segít­het az ember. A mi osztá­lyunknak az a feladata, hogy segítse a szerencsi cso­koládé és cukorka minőségé­nek javítását. Tizenkilenc ember ehhez kevés, ennyien dolgozunk az. osztályon. Amióta több száz munkatár­sunk van, nehezebb is és könnyebb is lett a nrmnkánk. Sikereket értünk ei az első fél évben a minőségi körök segítségévei, ma már 3,503 a termékeink minősítése, ami igen jó minőséget takar. Ezeket a normatívákat ré­gen a tröszt, ma a Cukor­ipari Iroda ápolja. Azokat a termékeinket minősítik ezrelékpontossággal, amelyek gyártási mennyiségüknél fogva az egész gyárat jel­lemzik. Ilyen az ét- és tej­csokoládé, a töltetlen cukor­ka, az összes díszdoboz, a ka­kaópor. Ilyenkor, amikor már a maximális ponthoz közelí­tünk, nagyon nehéz megsze­rezni egy-egy század, sőt ez­red pontot is. — Könnyebb lett tehát a munkájuk annyiban, hogy a DH-tagok .irányításával a munkások többsége szigorú önellenőrzést gyakorol. Mi­től nehezebb a DH beveze-. tése óta a minőségellenőr­zési osztály munkája? — Ügy helyes inkább, ha azt mondom, több lett a munkánk. Korábban csak azokat a méréseket, vizsgá­latokat végeztük el, amelyek úgymond munkaköri köte­lességeink voltak, amelyeket előírt a technológia. Ma, ami­kor mindenki éberen figyel a minőségre, amikor kiala­kult már a munkabrigádok és az üzemek között az egészséges versenyszellem, megsokszorozódtak a méré­si feladataink. Mostanság gyakran kopognak a labo­ratórium ajtaján, kérik, mérjünk, vizsgáljunk, ele­mezzünk, segítsünk gyártás közben is. Mondanom sem kel’, szívesen teszünk eleget ezeknek a kéréseknek, hi­szen korábban mi jártunk az emberek nyakára, mi kértük őket, hogy ne nyu­godjanak beie a „véletlen mi­nőségbe”. Két éve vezették be a Dolgozz Hibátlanul munka- rendszert a Szerencsi Csokö- iadegyárban. Az első sza­kasz az elméleti tanulással kezdődött. Mondjak, igen nagy segítséget kaptak eb­ben az Egri Dohánygyártól. A másod i< szakaszban már kidolgozták a minőségellen­őrzési szabályozási rendszert, a harmadik szakasz pedig lehetőséget ad a felhasznált nyersanyag, a félkész • és késztermék minőségének to­lva ma fos, fokozatos önellene őrzésére. A gyárban öt minőségi kör működik, üzemenként egy. Az első félévi versenyt a drazséüzem minőségi köre nyerte. A kör munkáját Ba­ra László főművezető irá­nyítja. — Érdekes feladataink voltak. A drazsé igen ké­nyes termék. Vigyáznunk kell a rétegekre, a korpusz­kat így is megtalálták. Es a fólia alatti primőrkertészet­ben egész Mezőkövesdnek jó példát mutató Molnár csa­lád erkölcsi elismerése sem maradt el. Molnár Istvánná a legjobb zöldségtermesztő kistermelők kitüntetésében, a „Bereczki Máté” emlékjel­vény ezüst fokozatában ré­szesült, amit az augusztus 20-án megnyíló, mezőköves­di mezőgazdasági tájkiállí­táson és vásáron nyújtanak majd át ünnepélyes keretek között. A nyolc megye me­zőgazdaságának és élelmi­szeriparának Mezőkövesden megrendezendő nagy sereg­szemléjén a Molnár család Kun Béla utcai fóliakerté- szete/ is várja az érdeklődő­Az utolsó fordulókat végző E—51

Next

/
Thumbnails
Contents