Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-29 / 176. szám

1981, július 29., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Birtok a Rózsáson Ok kis kertet kerítettek... nunk, s csak aztán tudtuk traktorral fel- szánlatni. Ment az eke, forgatta a földet, mi meg mentünk utána a szántásban és kézzel szedtük ki a per je gyökereit. Mert abból aztán volt kismillió ... Ezt nevezik a kerti munkálkodás nem éppen irigyelt részének. Csupa küszködés, kínlódás. Sokan éppen emiatt idegenked­nek a föld művelésétől. Pontosabban ilyen­nek képzelik el a kertészkedés teljes me­netét. — Szó sincs róla — mondja a feleség •— aki (a látvány árulkodik), valóban kiváló értője a kerti munkának — ez nem nyűg. Nekünk például nagy-nagy nyugodtságot jelent. A gyerekek néha megkérdezik — látva a rendbe tett kertet —, hogyan bí­runk vele? Egyszerű a titka. Beosztjuk, mi­kor, mit kell csinálni, és ezt rendszeresen végre is hajtjuk. Naponta két-három órát dolgozunk benne. Igaz, akkor teljes inten­zitással. A többi idő pihenéssel telik el- Na­gyon szeretünk kijárni ide. Nekünk öröm ez a kert. .. A házigazda, Karcsi bátyám — kivel két év óta a kertszövetkezetek akadémiájának szinte valamennyi rendezvényén találko­zom — úgyszintén büszke a kertjére. Kü­lönösképp a szőlőjére, no, és persze az eb­ből készült borára, A takaros faház (saját készítésű, hiszen a szakmája asztalos), fa­lán oklevél hirdeti, hogy >a tavalyi városi borversenyen oportó borával második díjat nyert. — Idegileg is sokat használ nekem ez a kert — vallja. — Amikor még a MÁV-nál dolgoztam, bizony fulladtam, s ilyen-olyan fürdőkre kellett járnom. Most meg, amióta „főhivatású” kertész lettem, hál’ istennek nincs semmi bajom. Hogy mi ennek a titka? Áz óvón nevelt szőlőtőkék, ribiszkebokrok, gyümölcsfák gazdag termésének látványa kiváló „gyógy­szer”. Mint ahogy az a levegő is, amit itt a Rózsáson szippanthatunk. Szinte hihetet­len, hogy a benzingőzös Városház tér. vagy a „Villanyrendőr” légvonalban nincs is olyan rettenetesen messze. S persze kiváló „gyógyszer” maga a kerti munka, a rend­szeres mozgás. S hogy mindez az egészség mellett még gazdasági hasznot, valamint esztétikai élményt is nyújt, az plusz rá­adás. Szép kert nincs rendszeres gondozás nél­kül. Erre jó példa Csepregi Károlyék kert­je. Sajnos, az ő környékükön is akad nem egy elhanyagolt birtok, embert rejtő gaz­zal, ahová csak alkalomadtán tévednek ki a tulajdonosok, akkor is legfeljebb egy lá­da sört elfogyasztani. Azoknak a kert leg­feljebb jo tőkebefektetés, semmi más. Ép­pen ezért Csepregi Károly vallomása a kertészkedők egy másik táborára jellemző. Öröm leírni, hogy ők vannak többen. — Ha meglátok egy kis fát, szúrok mellé karót... Felnevelem, beoltom ... Ügy vé­dem. mint anya a gyermekét. Hajdú Imre Fotó: Fojtán László .i. szőlőt, almát beletettek; a margaréta szépén virít, vörös boruk kedvre derít Így igaz. Valóban jó hangulatot teremt az idetévedő idegenben ennek a „birtoknak” a látványa. Mint kiállításokon a sok szép remekmű, itt is úgy sorakoznak a látniva­lók. A burgonya például fejlett, ép, bo- gártalan lombozatával ámít, a zöldbabon a fürtökben lógó, fehér hüvelyek váltanak ki elismerést. A szőlőtőkéken a termés gaz­dagsága, a máknál a gubák hatalmas feje a csodálnivaló. A rendezettség, a gyomla- lao terület, a mindent megtermő kert, a pompás, mégsem hivalkodó faház képe ösz- szességében kedvező esztétikai benyomás­sal szolgál. Ez a rövid elismerő vélemény a miskolci Csepregi Károlyék rózsási birtokáról, ahol a betévedt idegen vendégszeretetből sem szenved hiányt. A beszélgetés kpzben ugyanis asztalra kerülnek a kert kincsei is. A harapnivalóhoz nélkülözhetetlen pap­rika, paradicsom és a kóstolásra csábító méregerős kisüsti, valamint zamatos vörös bor, mely italokhoz szintén van némi köze ennek a birtoknak. öt éve vásárolták Csepregiék ezt a 489 négyszögöles földdarabot. Korábban ez a terület kaszáló volt. — Ami egyben azt is jelentette, hogy kezdetben sokat kínlódtunk vele — emlékeznek vissza az indulásra. — Előbb a derékig érő gazt kellett lekaszál­A garda a szőlőjére a legbüszkébb. Képün­kön: egy hároméves, fürtökké! gazdagon meg­rakott tőkét vizsgólgat elégedetten Zajregisztráló készülék Földünk lakóinak száma napról napra növekszik, az emberiség tevékenysége pedig sokféle módon terheli a kör­nyezetet. A munka, a közle­kedés sajnos zajokkal jár és a környezetvédelem egyik fontos feladata a nem kívánt zavaró hangok csökkentése. Az utóbbi évek kutatásai azt tükrözik, hogy jelentős különbség van az ipari és a közlekedési zajok között elő­fordulásuk gyakoriságában és az információtartalmában egyaránt. A legújabb vizsgá­latok szerint az egyenlőtlen ipari zajokat azonos zajszint esetén mintegy 5 decibel ér­tékkel nagyobbnak érzékeli az ember, mjnt az ismerős közlekedési zajokat. így pél­dául a megszokott vasúti za­jok kevésbé ártalmasuk. A zajcsökkentési kutatások igen fontos tématerületei a kis zajú gépek konstrukciója, va­lamint az építészeti térhatá­roló elemek: falak, födé­mek, ajtók, ablakok hanggát­lásának javítása, munkahe­lyek, gépcsarnokok zajának és az utcai közlekedési zajok­nak a csökkentése. Képünkön a francia Spfare-Crouiet gyártmányú „Sonor DEBB-1" típusú lajregisitráló készülék lát­ható. Ez a berendezés az épületben hallható belső zajok, de az épületen kívüli külső zajforrások •egisztrálására egyaránt alkalmas. \ Alkatrészek a mezőgazdaságnak A MEZŐGÉP Felsőzsolcai Gyárában évi 30-35 millió forint értékű pótalkatrész készül a mezőgazdaság számára. Képünkön: LP—3-as fékpofák simító esztergálását és oldaiozósát végzik az alkatrész- gyártó üzemrészben. (Fotó: Kövesdi Tibor) Raji megye termékei Szíton Az ózdi Centrum Áruház áruválasztékának bővítésé,' valamint a város és a környe­ző települések lakosságának jobb áruellátása érdekében, július 28-tól augusztus 1-ig Tájnapok címmel, Hajdú-Bi- har megye mutatkozik be ter­mékeivel. Az áruház felső szintjén tizenkét kiállításon mutatja be a Debreceni Ru­hagyár, a Háziipari Szövetke­zet. a Finom-kötöttárugyár, a Hajdúböszörményi Textil- feldolgozó Vállalat, a Hajdú­nánási Szalmafeldolgozó Há­ziipari Szövetkezet, valamint a Hajdúsági Iparművek, a Debreceni Állami Gazdaság termékeit, hogy csak néhá­nyat említsünk. A bemutatott termékeket —' a mintadara­bok kivételével — a látoga­tók megvásárolhatják. A kiállítással egybekötött vásárt július 28-án nyitották meg. Ma. július 29-én, a Deb­receni Ruhagyár termékeiből láthatnak divatbemutatót az érdeklődők. Július 30-án pe­dig a Debreceni Finom-kö­töttárugyár mutatkozik be di­vatos kötött konfekcióival. A kiállítás ideje alatt az ínyenc falatok kedvelői a nádudvari Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezet által ké­szíteti friss hentesáru-készít­mények közül válogathatnak. Még olyan fiatal városban is, mint Deninváros, mind sürgetőbb feladat a lakóházak tervszerű felújítása. Nem egy húsz-huszonöt évvel ezelőtt üzembe helyezett épületet tar­tanak nyilván, amelyre bi­zony ráférne egy kiadós kar­bantartás. Ez a munka tulaj­donképpen az ötödik ötéves tervben megkezdődött, elő­ször az ötvenes évek végén épített lakások kerültek sor­ra. Az utóbbi néhány esz­tendőben, lényegében az el­múlt tervidőszakban a Város­gazdálkodási Vállalat zömmel saját erőből és külső vállala­tok bevonásával több mint kétszáz lakást újított fel. A meglevő lakásvagyon megóvá ­sa tehát Leninvárosban is egyre inkább előtérbe kerül. Mit mond erről Miskolczi Fe­renc, a Deninvárosi Város­gazdálkodási Vállalat igazga­tója? — Az illetékes tanácsi szer­vek az ötödik ötévi* terv el­ső esztendejében előírták szá­munkra, hogy a szükségessé vált felújításokat lehetőleg saját vállalkozásban, vállala­ti erőből oldjuk meg. Ennek megfelelően szerveztük, fej­lesztettük építőipari részle­günket, amely a hetvenes évek végén már 120 főt szám­lált. Így évről évre mind na­gyobb részt vállaltunk a ia­kóházfeiújítás-feladatokból. Például 1978-ban már 52 régi lakást hoztunk rendbe. Foko­zatosan előre léptünk a fel­újításra fordítandó idő csök­kentése terén is. Ebben dön­tően közrejátszott, hogy a felújításoknál bevezettük a teljesítménybérezést. Ez egy-, ben jobb minőségre és gyorsabb munkára erkentette dolgozóinkat. Építőipari szer­vezetünk fejlesztése során azoknak a követelményeknek is igyekeztünk eleget tenni, amelyeket a felsőbb tanácsi szervek a Városgazdálkodási Vállalattal szemben támasz­tottak. Gondolok itt elsősor­ban a korszerű anyagoknak és technológiáknak az alkal­mazására a lakások felújítá­sánál, vagy a kibontott anya­gok újbóli felhasználáséra, illetve értékesítésére. Ered­ményeink között tartjuk szá­mon azt is, hogy évről évre csökkenteni tudtuk a garan­ciális munkák számát és nagyságát, ami hűen kifejez- te a minőségre való törekvé­sünket. — Hogy valóban, ütőképes, a feladat ellátására alkal­mas építőipari részleget hoz­tunk létre, arra legjobb bizo­nyíték a vállalat elmúlt öt­éves tervben kifejteti építő­ipari tevékenysége — jegyez­te meg az igazgató. — Az utóbbi öt esztendőben saját erőbő! több mint 28 millió forint értékű felújítási és csaknem 26 és fél millió fo­rinttal egyenértékű karban­tartási jellegű munkát végez­tünk. A hatodik ötéves tervben a lakóház-felújítási munkák üteme várhatóan megtorpan. Időközben ugyanis napvilágot látott egy rendelkezés, amely­nek értelmében ezután csak a harmincéves épületeket le­het felújítani. Ilyen épületet azonban jelenleg még nagyító­val sem igen lehet találni. Olyan lakóház viszont, ame­lyik jóllehet 15, vagy 20 évvel ezelőtt épült, de gyors hely- beállítást igényelne, nem is egy akad Leninvárosban. A (folytatás az 1. oXkrlrál) feladatainak teljesítésében. A Lenin Kohászati Müvek gaz­dasági és politikai vezetése javasolta a hazai tervező-, gyártó- és kivitelező vállala­tok vezetőinek: kössenek szo­cialista együttműködési szer­ződést. a beruházás, vagyis a második szakasz határidő előtt történő befejezésére. A javaslat az érintett vállalatok részéről kedvező fogadtatásra talált, és megállapodtak mind­azokban a főbb tennivalók­ban, amelyek a beruházókra, a tervezőkre és a kivitelezők­re várnak az elkövetkező tie­tekben. hónapokban. Az együttműködési szerző­dés ünnepélyes aláírására tegnap — július 28-án, ked­den — délelőtt került sor a Lenin Kohászati Művek Ven­dégházában. A beruházásban érdekelt vállalatok gazdasági és politikai vezetőit és a meg­hívott vendégeket, köztük Soltész István ipari minisz­terhelyettest, Galatz Imrét, az ÉVM főtanácsosát, Podina Sebőt. az. Építő-, Fa- és Épí­tőanyag-ipari Dolgozók Szak- szervezetének titkárát. Bara­nyai Gézái, a vasasszakszerve­zet titkárát, Kovács Zoltánt, a Borsod megyei Pártbizott­ság osztályvezetőjét Rábai lehetőségek azonban korlátod zottak: ebben a tervidőszak­ban az előző öt évben sorra került felújításoknak csak a töredékét lehet elvégezni. Csak a következő tervidő­szak hoz erőteljes élénkülést ezen a területen, mivel 1985 után, vagyis a VII. ötéves tervben már mintegy 700 la­kás helyreállításáról, illetve felújításáról kell gondoskod­ni. A Városgazdálkodási Vállai latnak pedig már most gon­dot jelent, hogyan mentse át a 80-as évek második felére nagylétszámú építőipari rész­legét, amelyet néhány éve éppen a lakóház-felújítás ön­erőből történő elvégzésére hívott életre. i Lovas Lajos István, az LKM nagyüzemi pártbizottságának titkára kö­szöntötte. A rövid ünnepségen dr. Szeppelfeld Sándor, az LKM vezérigazgatója emlékeztetett rá, hogy a Minisztertanács ha­tározata szerint a második szakasznak a jövő év végére kell elkészülnie. — Mi úgy ítéljük meg a beruházás jelenlegi helyzetét, az elvégzendő feladatok nagy­ságát, hogy jól szervezett, ösz- szehangolt munkával leg­alább fél évvel előbb befe­jezhetjük a létesítmények építését és szerelését — mon­dotta dr. Szeppelfeld Sándor; — Ehhez kérem valamennyi tervező-, építő-, és szerelőipari vállalat, a szerződést aláíró felek aktív közreműködését; és segítségét. Soltész István ipari minisz­terhelyettes egyebek között az együttműködési megálla­podás létrejöttének nagy er­kölcsi súlyát, jelentőségét méltatta, utalva a korábbi szocialista szerződésben fog­lalt kötelezettségek eredmé­nyes teljesítésére. A szocialista szerződést klj len vállalat, köztük az LKM, ÉAÉV. BÁÉV. vala­mint a két ágazati szakszer« vezet képviselői írták alá. t r

Next

/
Thumbnails
Contents