Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1981. július 26., »asdmaf» A megfaragott fa a csiszolópapírtól válik si- Az ökölnyi agyagból váza születik a forgó ko- mábbá rangon ötödször gyűltek össze az ország legkülönbözőbb sarkaiból az amatőr festők, grafikusok, szobrászok és keramikusok az encsi járás képzőművészeti alkotótáborában, Göncön. Hatvanötén jötték el most e négy műfaj képviselői közül, hogy bekapcsolódjanak e tábor munkájába, illetve folytassák azokat a stúdiumokat, amelyeket az előző években elkezdtek. A résztvevőknek nagy többsége, közel háromnegyede ugyanis visszatérő. S mert visszatérő, már büszkeséggel emlegeti a címben idézett tojástartót, amely a tavalyi táborozás alkalmával itt született Göncön, Bányász Éva törökszentmiklósi keramikus munkájaként, s amely valóban olyan egyszerű, mint Kolumbusz tojása. Tulajdonképpen egyetlen hajlított és megfelelően lyukasztott krómacél lemezből készül, kiválóan alkalmas tömeggyártásra, ízléses, korszerű, formatervezett háztartási cikk, egy olasz- országi design-kiállításon a mintaként oda vitt 100 darab maradéktalanul elkelt. Képzőművészeti alkotótábor ipari formatervezés. S itt már el is érkeztünk az idei tábor legfőbb vonásához. Korábban az előző évi táborokról beszámolva megírtuk, hogy született ez a nyári művésztelep, kik tartják fenn, kik vezetik, most inkább arról írunk, mi a folyamatos e tábor munkájában, és mi a legfőbb jellemző vonása. Az idén is négy szekcióban folyik a munka, új vonás, hogy a keramikusok szakvezetőt kaptak, Mittel- holczné Sturm Orsolya személyében, akinek az az elképzelése, hogy mivel különböző előképzettséggel érkeztek ide a táborozok, elsősorban a szemléletet kell megalapozni, valamiféle „utólagos alapozást” adni a már régebben dolgozóknak, és egy több évre szóló programot elindítani. Korong már van, jövőre talán már kemence is lesz, annak hiányában most inkább alapgyakorlatok folynak. A grafikusok csoportját a külföldön művésztelepen levő állandó vezető, Mezei István helyett most Kovács Ferenc vezeti, s a tollrajztól a rézkarcig terjed a foglalkozási skála. Fő téma most a rézkarctechnika alapjainak elsajátítása. A munka egyéb. ként a korábbi években megkezdett \jton töretlenül megy tovább, a szekció tagjai háromnegyed részben visszatérők, mint például a nyíregyházi főiskolás Lisztes-házaspár is. A festők Fajó János, a szobrászok Heritesz Gábor irányításával a már korábban elkezdett több éves tematika alapján dolgoznak. És most vissza a tojástartóhoz. Mind markánsabb vonása a gönci tábor munkájának, mindinkább középpontba kerül a környezet- kultúra alakítása, öt év alatt kialakult a törzsgárda, a résztvevők és tanárok egyaránt törzstagokká lettek, megvan hát a magja egy olyan művésztelepinek, amelyben évről évre felfrissülhetnek, feltöltődhetnek, tanáraiktól és társaikba szerzett ismeretekkel gazdagodhatnak mindazok az amatőr alkotók, akik nemcsak egyszerűen műve-, lik valamelyik képzőművészeti ágazatot, hanem munkájukkal a mindennapi életet, az emberi környezetet szeretnék szebbé, korszerűbbé, eszétikusabbá tenni. Ennek a törekvésnek a jegyében született tavaly Bányász Éva tojástartója, vagy a Maiján—Smisánszky pár excentrikus kerekű lovacskajátéka. Vannak hát kezdeményezések, igen jó ötletek, megvan a személyi adottság, ám a felszereltség hiányos. Példái a famunkákhoz kellene abrichter, kellene esztergapad stb. A tábor vezetői, mint arról Szatmáry István táboevezető és a szekciókat vezető művésztanárok tájékoztattak, kidolgoztak egy több évre szóló programot, s ebben kifejtik, hogy mivel a környezet kulturáltsága elválaszthatatlan az embertől, a társadalom fejlődésétől, ezért a gönci alkotótelepnek szükségszerűen gazdasági célokat is kell szolgálnia azzal, hogy a járásban fellelhető nyersanyagokra ipart, ipari művészetet teremt, a műszaki ,és esztétikai szellemi erőt összehozza és azt késztermékben próbálja realizálni. Ezért szeretnék a tábor lakóit a tárgyíormá- 'lás, a tárgytervezés, mint végső cél felé orientálni. Kifejtik a tervezetben, hogy nem amatőr és nem profi művészképzés a tábor alternatívája, hanem a gazdaság és a kultúra számára a valóságos szellemi erők felkutatása és kiművelése. Szemléletet szeretnének teremteni, olyan szemléletet, amelynek eredményeként a képzőművészeti műfajok művelésével a tárgytervezést, a kömyezettervezést, az ipar és az esztétika összekapcsolását segíthetik. Rendkívül sok adalékkal támasztják alá érvelésüket, gazdasági adatokkal is és távoli célnak egy állandó műhely létesítését jelölik meg, ahol a művésztelep terveit egész évben kiviteleznék, gyártanák. Hatvanötén az országból most ezen fáradoznak Göncön, az új szemléletű alkotótáborban. Benedek Miklós Lisztesné Ritók Nóra és férje, Lisztes Ferenc a frissen maratott rézlemezt vizsgálja Fotó: Laczó József Történelrm ismeretterjesztés Százötven éve, 1831 nyarán, az északkeleti felvidék népe föllázadt a többfelé véres bosszút vett évszázados sérelmeiért és nyomoráért. Az akkori. Zemplén, Sáros, Sze- pes és Gömör vármegye — zömükben szlovák nemzetiségű — parasztjai szerszámaikat fegyverré alakítva rátörtek a kastélyok, nemesi udvarházak lakóira, de még a papokra, sőt a kereskedőkre is, hogy kifosszák, bántalmazzák, esetenként megöljék őket, valamiféle bizonytalanul megfogalmazott egyenlő- sítő eszme nevében, egy jobb világ reményében. Az ösztönös, spontán lázadás alapvető oka a sovány földeken elegendő munka és élelem nélkül tengődő emberek nyomora és reménytelensége volt, közvetlen kiváltója pedig az országos kolerajárvány és az ellene tett hatósági intézkedések. Az 1820-as években új, Európában ismeretlen, veszedelmes járványos emésztőrendszeri betegség terjedt el — Indiából —, a kolera. Török - és Oroszországon keresztül 1830-ra elérte a Habsburg- monarchia határait, majd az Oroszország elleni lengyel szabadságharc időpontjában a járvány terjedése megerősödött. A következetlenül alkalmazott határzár csődöt mondott, a „ragadványos epemirigy” 1831 májusában betört Galíciába és Magyarország vele határos területére, s onnan minden ellenintézkedés dacára szétterjedt az egész országban, félmillió megbetegedést és negyedmillió halálesetet okozva. Az utazásokat és minden belső forgalmat leállító záróvonalak egyetlen eredménye as volt, hogy megszűnt az élelmiszer- kereskedelem, sokfelé éhínség támadt, a felvidéki aratómunkások nem tudtak eljutni az Alföldre, s így elestek a következő évi táplálék megszerzésének a lehetőségétől. Az orvosságnak alkalmazott biz- mutporban és a fertőtlenítő klórmészben az elkeseredett emberek mérget láttak, amivel az urak ki akarják irtani a fölösleges népességet. Július végén a sátoraljaújhelyi járásban lobbant föl a lázadás, megtagadták a robotot, elűzték a hatósági embereket, halálra keresték nemcsak a kutak vizét megrontó „méregétetőkeit”, de „minden nyírott fejűeket”. A legsúlyosabb lépésekre, az úrgyűlöletből és a feltört pincékből szerzett ital hatásából eredő kegyetlenkedésekre Tere- besen, Abaúj sóskúti járásában, majd augusztus elején Sárosban, a Hernád völgyében került sor. A „jó király”, vagy a „muszka cár” várt segítsége természetesen elmaradt, de megérkezett helyet- * te a katonaság, amely a nemesi felkeléstől is támogatva rövidesen véget vetett a Dózsa utáni idők legnagyobb, 150 helységre és tucatnyi mezővárosra kiterjedő parasztfölkelésének. A felelősségre vonás most is a bosszú formáját öltötte, a 119 halálos ítélet mellett mintegy 4000 emjjert ítéltek börtönbüntetésre, vagy részesítettek súlyos testi fenyítésben, botozásban, megvesszőzésben. Az ország gondolkodó fői azonban a személyükben őket is fenyegető események mögött meglátták az okokat, az ország elmaradottságát, föltárult előttük az elhanyagolt, tudatlan nép és a társadalom felsőbb osztályai közötti szakadék mélysége, s mindebből levonták a tanulságokat. Az „epekórság” tárgyában kirendelt sátoraljaújhelyi bizottság tagjává választott városi ügyész, Kossuth Lajos 1831. július 17-én, még a fölkelés kitörése előtt készített jelentésében figyelmeztette a megye főispánját, hogy a hely-j télén járványvédelmi rendelkezések és az ínség következtében „rettenetes dolgok történhetnek”. A megyei vezetőkkel ellentétben Kossuth példamutatóan helytállt, mind a járvány, mind a lázadás kritikus napjaiban, a nyár eseményei pedig benne (és másokban is) világossá tették, hogy az ország modernizálására törekvő ellenzékieknek a sikerre csak akkor lehet esélyük, ha nem fenyegeti őket a „hátbatámadás’’ veszélye, jobbágyaik föllázadása. Wesselényi, Kossuth,' Kölcsey és a többiek nemcsak a népi elégedetlenség lecsillapításának szükségességét ismerték föl, hanem azt is, hogy az elkeseredett, nyomorgó paraszti tömegeket szövetségesül kell megnyerniük, hogy a nép és a nemesség jogos elégedetlensége találkozzék, s rákényszerítse a császári hatalmat a szükséges reformok elfogadására. Ez volt az „érdekegyesítés” programja, amit a privilegizált nemességnek mind nagyobb része tett fokozatosan magáévá. A következő évek nem lebecsülendő részeredményei után 1848-ban ez a politika vezetett el a döntő és visszafordíthatatlan változásokhoz, a jobbágyfelszabadításhoz és a politikai rendszer demokratikus irányú megváltozásához. Jeszenszky Géza Együttműködési szerződés Vologdai és borsodi fiatalok tervei Véget ért a III. magyar— szovjet barátsági ifjúsági fesztivál borsodi programja. Pénteken a déli órákban elutazott megyénkből a tizenkilenc tagú szovjet ifjúsági küldöttség. A Vologda megyei ifjúmunkások, diákok, tanárok és orvosok több borsodi üzembe, intézménybe látogattak el. Megismerkedtek az ifjúmunkások életével, a KISZ-szervezetek tartalmi munkájával. A baráti találkozók alkalmat adtak arra is, hogy a szovjet és a magyar fiatalok beszélgessenek soron levő feladataikról, ifjúsági szervezetük problémáiról, egyéni vágyaikról. A fesztivál vendégeinek rövid itt-tartózkodása során szoros barátságok is szövődtek: a vologdai és a Borsod megyei KISZ-alapszervezetek tagjai címet cseréltek, s áz ismeretségek alkalmat adtak arra, hogy tovább fejlesszék jövőbeni kapcsolatukat. A magyar—szovjet barátsági fesztivál alkalmából az elmúlt napokban Borsod megye KISZ-bizottsága vendégül látta a Vologda megyei Komszomol-szervezet háromtagú politikai delegációját. A két testvérmegye ifjúsági szervezetének évek óta baráti a kapcsolata. Az elmúlt napokban Alekszandr Mihaj- lovics Türkin, Vologda megye Komszomol Bizottságának titkára és Szabó Pál, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Borsod megyei Bizottságának első titkára újabb, öt évre szóló együttműködési szerződést írt alá. Kérdésünkre Alekszandr Szergejevics Türkin, az együttműködési szerződés jelentőségéről a következőket mondotta: — Számunkra legfontosabb, hogy e dokumentummal ismét megerősítsük a két megye fiataljainak barátságát. Az eddigiekben is tizenegy Komszomol-szervezet áll közvetlen kapcsolatban Borsod megyei üzemek, intézmények ifjúsági szervezeteivel. Az elkövetkezendő években még inkább szeretnénk kiszélesíteni ezt az együttműködést; közvetlenül és közvetetten is részt vállalni egymás gazdasági munkájában, ifjúsági szervezeti tevékenységében. E mostani szerződésünk lehetőséget ad a személyes találkozásokra, a tapasztalatcserére, egymás módszereinek megismerésére. A mólt magyar tudósai Evekkel ezelőtt indította út jára az Akadémiai Kiadó az egyenként öt kis kötetből álló, A múlt magyar tudósai című sorozatát. Eddig 45 tudóst mutatott be 9 összeállításban, s most jelent meg a tizedik ötös összeállítás, amely a hagyományos külsőben, öt kis kötetben Ábel Jenőt, Munkácsi Bernátot, Varga Józsefet, Győrffy Istvánt és Erdélyi Jánost ismerteti meg az olvasóval. Három további érdekes kötetet is most adott közre az Akadémiai Kiadó. Így a Néprajzi tanulmányok sorában Morvay Judit munkáját Asszonyok a nagycsaládban címmel, amely a mátraalji palócok jellegzetes, a század- fordulón még létező életformáját ismerteti; a Sorsdöntő történelmi napok sorozatban Bánkúti Imre tanulmányát A szatmári béke címmel; az Értekezések a történeti tudományok köréből sorában pedig Fejes Judit kötetét Magyar-német kapcsolatok 1928—1932 címmel. ÉPÍTKEZŐK! Parkettel kedvező áron beszerezhető Sárospatak, Faipari Üzem, Nagy Lajos a. 6. TÖLGYFAFAJ 318 Ft/m’ (00 BÜKKFAFAJ 280 Ft/m^ f
