Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-25 / 173. szám

1981. július 23., szómból ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Hol árusílhalnak az isinél? A iák osság megfelelő zöld­ség- és gyümölcsellátása ér­dekében az idén szükséges­sé vált a termelői, elsősor­ban a háztáji és a kiskert­tulajdonosi zöldség- és gyü­mölcstermesztés és -értékesí­tés széles körű támogatása. Ennek érdekében belkereske­delmi minisztériumi rende­let született, amelynek meg­valósítása során a megyei tanácsok segítséget kértek a helyi és szakigazgatási szer­vektől azoknak a területek­nek a kijelölésében, ahol az őstermelők engedély nélkül is zavartalanul árusíthatják termékeiket, Borsod megyé­ben a következő helyeket je­lölték ki: Miskolcon a bolgárföldi szolgáltatóháznál, a Thököly utcai Szuperettnél. az avas! lakótelepen az intézményköz­pont mellett, továbbá Csabán az ABC előtt, Lillafüreden, a Park büfé előtt és a város há­rom kórháza előtti terü­leten árusíthatnak. Özdon a Tünde Áruház mellett, a Ru­das László utcai közterüle­ten és a Centrum Áruház mögötti részen. Kazincbarci­kán a berentei városrészen, a Széchenyi utcában, a Tán­csics utcában és Herbolyán. I .enin város ban a város köz­pontjában levő területen. Sá­toraljaújhelyen a Vasvári Pál utcában, a Dózsa György Utcában, a Mártírok útján, a Rózsa utcában, a Honvéd úti lakótelepen, a Madách téren, a Fém- és Lemezipara Művek előtt és a Batsányi János ut­cában. Sárospatakon a MÁV előtti területen, a strandfür­dő mindkét bejáratánál, a Bodrog szabad strandjánál, valamint az új lakótelepen. Mezőkövesden a gimnázium mellett, a KISZ-lakótelepen és a hőfürdö mellett árusít­hatnak a termelők. A járásokban a következő helyeket jelölték ki; Edelényi járásban: Edelény, Ormosbá­nya. Boldva. Szendrő és Ru- dabánya. Encsi járásban: Encs, Szendrő. Boldogkövár- alja, Novajidrány és Vizsoly. A mezőcsáti járásban: Mez.ö- csát, Ároktő, Tiszabábolna, Tiszadorogma, Tiszapalkonya, Hejőkeresztúr, Hejőbába, He- jöpapi és Sajószöged. Az óz­di járásban: Putnok, Borsod- nádasd, Arló, Királd, Bánré­ve, Hangony, Csermely, Dé- destapolcsány. Zádorfalva és Sáta. A mezőkövesdi járás­ban: Bogács, Mezőkeresztes és Mezőnyárád vasútállomás. A miskolci járásban: Sajólári. Sajóvámos. Mályi-tópart. Al- sózsolca, Hernód németi és Bocs. A szerencsi járásban: Szerencs. Abaúiszántó, Mád. Tállya, Tárcái, Tiszalúc, Tak- taharkány, Monok. Erdőbé- nye. Mezőzombor, Bodrogke- resztúr. Bodrogszegi és To- „kaj. A sátoraljaújhelyi járás területén valamennyi község­ben árusíthatnak az ősterme­lők. Pálmákért az üzemekben Donyeek számos ipari üze­mében a városi botanikus kert munkatársainak segítsé­gével üvegházakat építettek fel. Majd 1300-féle egzotikus növény jelent meg a műhe­lyekben. az irodahelyiségek­ben A növénynemesítési módszerek segítségévei zárt helyen sikerült megtelepíteni a pálmákat., banánt, kávécser­jét, és más, a tropikus és szubtrópikus flóra jellemző fajtáit. A donyecki ipari üze­mekben az üveghézak alap­területe már több mint 100 ezer négyzetméter. Búvár biológus a tenger mélyén A Távol-Kelet az Orosz- országi Föderatív Szovjet Szocialista Köztársaság egy- hatod része, területe több mint 3 millió négyzetkilomé­ter. A hatalmas földrész és a mérhetetlen óceán találko­zása sajátos munszun-jelleget kölcsönöz a vidék éghajlatá­nak, télen a szárazföld felől az óceán felé, nyáron pedig az óceánról a szárazföld bel­seje felé vonulnak a hatal­mas légtömegek. Vlagyivosztok a Tenger­mellék közigazgatási központ­ja. A város az apró öblöcs- kékkel tagolt Muravjov— Amurszkij-félszigeten fek­szik. .Jelentős csendes-óceáni kikötő, egyben közigazgatási és művelődési központ. Vla­gyivosztokot 1860-ban alapí­tották. Elsősorban kikötővá­ros. Vezető helyet foglal el a városban a hajógyártás és a gépgyártás, de rádió- és gyógyszergyára is van. Több kutatóintézet is működik Vlagyivosztokban, így a csen­des-óceáni halgazdálkodási intézet és az oceanográfiai intézet. Vlagyivosztokból az utóbbi években jelentős' óceánkuta­tó expedíciók indultak ki és érkeztek vissza-sjde a több hónapos kutatóutakróL A ku­tatóhajók felkeresték a Japán­tenger, a Csendes-óceán, sőt az Indiai-óceán kutatási te­rületeit. Az elmúlt években jelentős programot teljesített a Kalliszto nevű szovjet óceánkutató hajó, amely az Indiai-óceán fizikai és kémiai jellemzőit mérte, valamint a sekélyebb vizű tengerfenék élővilágát tanulmányozták. Képünkön: könnyűbúvár-szkafanderben Borisz Preobrazsenszkijt, az •ipadíció vezetőjét látjuk az óceán fenekén kisebb mélységben Új liie’léküzemágak Bővíti a nyereséget növe­lő ipari tevékenységét a bo­csi Haladás Termelőszövet­kezet. Három speciális gép­pel mezőgazdasági gépalkat­részeket forgácsolnak bér­munkában a Miskolci ME­ZŐGÉP Vállalat részére. De nemcsak ez az új mellék­üzemág kezdte meg a ter­melést ez év második fél évében. A fővárosban is nyílt ipari szolgáltató rész­legük, ahol lakatosmunkák­kal, forgácsolással, szerszám- készítessel foglalkoznak. Az új melléküzemágaktól már ez év végéig mintegy öt­millió forintos árbevételt várnak. Az idén eddig 12 ezer szí­nes televíziót szállított a bel­kereskedelemnek az Orion Gyár, az év végéig még 16 ezret készítenek el. Az Orion színes televízió családjának készülékei az ÁT 656-os tí­pusjelet viselik, es kisebb 20. valamint nagyobb 26 colos képernyőmérettel is forga­lomba kerülnek. A képcsövet importból szerzik be. Az őszi­téli hónapok slágere minden bizonnyal a távirányítású szí­nes Orion televízió lesz, amelynek fogyasztói ára nem lesz lényegesen magasabb a most is kapható színes tele­víziókénál. A távirányító egységgel be-, illetve kikap­csolható a készülék, szabá­lyozható vele a szín, a fény és a hangerő, valamint a csa­torna. [pillrfe kár Négyszáznál több mezóga*- dasági üzem jelentette, hogy szőlőjét, gyümölcsösét károsí­totta a fagy. A teljes veszte­ség mértéke csak a szőlő és a téli alma termésének szám­bavétele után állapítható meg, de várható, hogy a kár­összeg meghaladja az egy- milliárd forintot A száraz, aszályos májusban elmarad­tak a más években ilyenkor már jelentkező jégverések, de június közepén és július­ban is jégesők és szélviharok károsították a növényeket Még egy teljes hét van hát­ra július hónapból és me­gyénk mezőgazdasági üzemei­ben a finishez érkezett befe­jezéshez közeledik a legna­gyobb, legizgalmasabb nyári munka, az aratás. Az elmúlt néhány esztendőt tekintve is kevésszer volt példa arra, hogy augusztus 20-a, az al­kotmány, a kenyér ünnepe idején azt. mondhattuk: már nem sok van hátra, es min­den hektárnyi kalászos ter­mése biztos helyre kerül. Évekkel, egy, másfél évtized­del ezelőtt pedig bizony még szeptember vége felé is sok, északibb fekvésű termelőszö­vetkezet aratott, sőt, sok esetben csak a munkások, a munkásőrök, katonák segítsé­gével került érzékenyebb veszteség nélkül magtárba az ország — a megye kenyere. — Szinte hihetetlen, azt hinné az ember, hogy álmo­dik — mondta a hét elején egyik főagronómus ismerő­söm. Képz-eld, a hét végére, ha minden jól megy, leara­tunk. Hát erre még nem volt példa, és a nyár elején ez évben sem számítottunk rá. Ißaz, a kedvezőtlen ősz és kora tavasz után, s különö­sen e hónap során kedvezett az időjárás: alig volt csapa­dék, ritkán kellett szárítani m betakarított terményt, te­A miskolci határörkerü- letnél 94 csoportban 750 ön­kéntes határőr dolgozik. A számadat tetszetős, és ami a lényeg: nem csupán az országos statisztikát ja­vítja. Ezek az ember ek va­lóban dolgoznak, s nem is keveset. A vállalt havi 4 óra helyett 12—14 órát, de akad­nak jó néhányan, akik 16— 20 órával dicsekedhetnek. Hasznos, nélkülözhetetlen segítői ők a határőrségnek. Sok esetben az ő éberségü­kön múlik a határsértők el­fogása. Ezt példázza az aláb­bi eset is. * Aj. italboltban csendesen zsongtak az emberek. Poha­rak koccantak, a sarokban halkan dudorásztak, szinte vágni lehetett a füstöt. Két fiatalember toppant a helyiségbe. Jöttükre többen felkaptak a fejüket. A hosz- szú és a valamivel rövidebb hajú, farmer-ruhái fiúkkal még sohasem taláBcostak a környéken. Pedig Kéked ki­csi fala, az ismeretlenek, ha­mar feltűnnek. Az idegenek a pnltbo« lép­tek, és kezael-lábbal magya­rázták, hogy élelemre és ci­garettára vari szükségük. Kravjánszki János, az ital­bolt vezetője rosszat sejtett. — Először is sohasem lát­tam őket errefelé — emlé­kezik —, másodszor nem jel-nappal dolgozhatnak a gépek. A korábbi években pedig általában esős, csapa­dékos volt a nyár. Azonban nem ezzel, nem elsősorban ezzel magyarázható az idei gyors, nagyobb zavarok, aka­dályok nélküli aratás: — Tudod, az optimálisan szép. napos idő fontos felté­tel. Éneikül nehezen menne a munka. De az, hogy július végére csaknem az egész or­szágban learatunk, az első­sorban annak köszönhető, hogy napjainkra beérett a termés, a gazdálkodás ko­rábbi íejlódesenek gyümöl­cse. Ha nem ilyen alapokon, szocialista alapon élne, dol­gozna a mezőgazdaság, ha nem fordítottunk volna any- nyi gondot a vetésre, aratás­ra, a betakarítás gépesítésére mint tettük, bizony az idén is legalább egy hónappal ki­tolódik az aratás. Pedig ma sem megy minden simán: még jobb, hibátlanabb gé­pek, és még jobb alkatrész- ellátás mellett nyugodtabban, precízebben dolgozhatnánk. De azt hiszem így sem lehet panaszunk. Nem. Valóban nem panasz­kodhatunk. A már évtizede­ket megért idősebb és közép­korú generáció jól emlékszik még azokra a nem is rég- dmiH évekre, amikor a nyári tudtak magyarul, harmad­szor piszkosak voltak és el­csigázottak. Nem tetszett ne­kem ez a dolog, de nem tud­tam őket igazoltatni, mivel nem volt nalam az önkén­tes határórkarszalagom. Szóltam két vendégnek, hogy hívják Trembuják Pis­ta bácsit, az önkéntesek ve­zetőjét. Közben húztam az időt, mondtam az idegenek­nek, hogy nem tudok visz- szaadni a százasból, elme­gyek felváltani. Kimentem a hátsó ajtón, a bejáratot kívülről bezártam. * \ Trembuják István aznap korán lepihent. A hír halla­tán azonban villámgyorsan felöltözött, es a helyszínre sietett. Igazoltatta a két fiút, de azok csak a fejüket in­gatták, jelezvén; nincs ná­luk semmiféle igazolvány. Pista bácsi elment hát, és az éppen Kekeden tartózkodó Nagy György őrnagytól, a hidasnémeti An parancsno­kától kért segítséget. Ekés­ben a boltvezető a nadócso­portot értesítettie. Az őrspa­rancsnok és a határőrök egyszerre érkeztek a hely­színre. — És addig a helybeliek tartották szóval a fiatalem­bereket — folytatja a törté­netet Nagy őrnagy. — Kér­tem az okmányaikat, de núndös&ae az egyiknél volt a hónapokban nap mint nap ezerszer hangzott el a kérdés varoson, üzemekben is:* hogy áll a mezőgazdaság? Mi lesz az aratással ? Kell-e mennünk segíteni? S szinte társadal­munk egésze a kenyér ügyé­vel foglalkozott. Nemcsak szóban, hanem ha kellett tet­tekkel is. És kellett. Kellett, mert kezdetleges volt a tech­nika, kevés a gép, és a tsz- ekben a kézi kaszához ke­vés volt az ember is. Ezer­nyi gondot, jelentett a szál­lítás, nem beszélve arról, hogy esős napok, esős nyár esetén nem volt hol szárítani a terményt. E napokban, ezen a nyá­ron — ki-ki tapasztalhatja: televízióban, rádióban, a saj­tóban alig-alig esett szó az aratásról. Csupán annyi; aratnak, jól megy a munka, s a déli megyékben e hét kö­zepén már befejezték a kalá­szosok betakarítását. A ter­més mennyisége közepes, a minőség pedig jobb a várt­nál. Pedig az idei aratás sem mindenütt egyértelműen könnyű, amolyan rutinmun­ka. Azonban mezőgazdasá­gunk szocialista fejlődése so­rán a szervezés, a technikai felkészültség, a megyék, a gazdaságok, sőt a szomszé­dos szocialista országok — közöttük elsősorban Szlová­külföldi személyi igazolvá­nya. Akkor már majdnem biztos volt, hogy önkéntes segítőink kjtettek magukért: hatérsertöt fogtak el! Ok persze váltig tagadtait. Azt állították, hogy csak kirán­dulni indultak, és eközben eltévedtek. Azt sem tudták, hogy már Magyarország te­rületén járnak. Aztán az egyik még azt is kikottyan- totta, hogy harmadik tár­suk, egy lány az erdőben maradt. A riadócsoportnak ismét indulnia kellett. Az egyik határsértő kérte, hadd men­jen velük, és akkor ponto­san megmulatja a búvóhe­lyet. Nagy őrnagy nyugta­lan volt, hátha szökésre ké­szül. Utasította a határőrö­ket, hogy különösen ügyel-, jenek rá. A gyanú igazolód­ni látszott, amikor a fiú hi­ába kiáltozta társa nevét. Ám a katonák, miután át­fésülték a területet, mégis­csak rábukkanlak a lányra, aki olyan melyen aludt, hogy még az erőteljesebb rázoga- tásra is csak alig akart ma­gához térni. Az őrsön azután egy ki­adós „kérdezz — felelek” já­ték következett. A két fia­talember és a lány olykor bizony belegabalyodott a ki­rándulás meséjébe, s egy idő után megadóan vallották be: valóban illegális úton jutot­tak Magyarország területé­re, és végső céljuk az volt, hogy Nyugatra szökjenek. S hogy ez nem sikerűit, az a kék ed i önkéntes határ­őröknek köszönhető... ♦ Eddig a történet, melynek n végére ide kívánkozik. Var- t ga Jenő őrnagynak, a tos- knici határőrkerület politi­kai osztályvezető jenek né­hány mondata: — Büszkék vagyunk arra, hogy ennyi készséges segítő­társunk van a határ menti falvakban. Nagyon jó a kap­csolatunk az önkéntes ha­tárőrökkel. Ügy érezzük, na­gyon sokat segítenek ne­künk, nélkülük nehéz lenne a biztonságos határőrizet! Trencsényi Zoltán kta — egymásnak nyújtott segítsége, s a munkakedv, a közérzet, a fegyelem olyan szintű, amely — ha niég nem is zavartalan, de — igen jó feltételt biztosít a jó munká­hoz. „Beérett a gyümölcs.” Igen, képletesen ezt lehet monda­ni, ezzel lehet magyarázni az idei gyors, szinte hihetetlenül rövid idő alatt és korán be­fejeződő aratást. Természete­sen helyes, töretlen gazda­ságpolitikánk, a szakmai, technikai és politikai felté­telek mellett nem hagyhatjuk sző nélkül, hogy a gyors, eredményes munka ez.er és ezer kombájnvezető, szerelő, gépkocsi- és vontatóvezető éjt nappallá tevő. heteken át tartó, szinte megfizethetetlen munkájának is köszönhető. A megfelelő szervezettség es az ő tudásuk, akaratuk, ál­dozatvállalásuk nélkül talán napokkal, egy-két héttel is tovább állt volna lábon egy- egv kalászos tábla, ök azon­ban tették, vállalták s telje­sítették, sőt: túlteljesítették kötelességükét. Dicséret, elis­merés illeti őket érte. Hiszen jelentős részük van benne, hogy ez évben augusztus 20- án már nem „új”, hanem leg­alább egyhónapos lesz. az „új kenyér”. A legnagvobb nyári munkát, az aratást pedig — az apróbb nehézségekkel együtt — a mezőgazdasí gi üzemekben, addigra már ré­gen el is felejtik. S ez nem kis dolog! A „beérett gyümölcs”... Barcsa S. Elfogás - önkéntesek segítségével í Trembujók István és Kravjánsrki János. Éberségükön mú­lott .,. Távirányítású színes tv

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents