Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-24 / 172. szám
ESZAK-MAGYAKORSZAG 4 1981. július 24., péntek Szovjet fiatalok a fesztiválról Jön a fiú a falusi utcán, kezében csúzlit igazgat. — Te csináltad? — Én, magamnak ... Nyersgumiból van, nem befőttesből — az utóbbit kicsit „megvetően” böki ki. — És mire vadászol vele? — Ami jön... * A mai nap előre megszabott, témára kiszabott programja — derül ki a helyszínen, a nagyközségi művelődési házban — „ugrott”. Az illetékeseket „elvitte” a nyár. Majd legközelebb. Beszélgetni a aért lehet Csak úgy, ami jön... — Holnap jönnek a tetőt csinálni — teszi le a telefon- kagylót a munkatárs. — Csak nem beáztok? — De __amióta megvan e z a ház ... Ezt a művelődési házat öt éve adták át rendeltetésének. Alapjában nem rossz kis építmény, vannak terei, használ- hatók-hasznosíthatók. Ilyenkor, nyári hétköznapon is nyitva van, igaz, a zene így délelőtt csak „biztatónak” szól; betölteni az ürességet. — Már második éve próbálkozunk gyermekfoglalkoztatást szervezni, de nem megy... Pedig kirándulást tudnánk rendezni, játékokat adnánk a kezükbe. Nincs érdeklődés. De ha most kimennél a folyó partjára, legalább ötven gyereket találnál ott. Ott szeretnek lenni, játszani. Igaz, itt még minden háznál van otthon valaki, aki figyeljen napközben rájuk. Nem úgy, mint a nagyvárosokban ... Közben kijjebb is kerülünk a házbói. Látni, idillikus környezetbe tervezték. Szép is lenne, ha sikerült volna már az elképzeléseket a terepen is realizálni. Még nem sikerült Vagy nem is baj?! — hókkenünk meg egy pillanatra. A munkatárs ugyanis ai. elóttünk-alattunk elterülő szép zöld területre mutat: — És ezt majd lebetonozzák ... ♦ Megállunk egy másik nagyközségi művelődési háznál. Bontanak-építenek itt köröskörül. Buktatók vezetnek a művelődési házhoz. Némi bökkenőről aztán bent is hallhatunk, az igazgatóhelyettestől: — Eldőlt a nagy kérdés: nem engedélyezik a ház bővítését az eredeti tervek szerinti felújítását. Nincs rá pénz. Ami van, abból azért megpróbálunk csinálni valamit: csinosítani a házat, egy-két helyiséget úgy alakítani, hogy szakköreinknek, kiscsoportos foglalkozásainknak legyen helyük... — Egyébként? ... — Egyébként úgy van nálunk is, hogy a július amolyan uborkaszezon, az emberek ilyenkor szabadságon vannak, nyaralnak; inkább a szabadot keresik, mint a bezártságot Meleg van... A könyvtárban éppen leltározunk, erre felkészítettük olvasóinkat, volt olyan, aki 20 könyvet is elvitt Olvasni mindenütt lehet.. . Azt azért nem mondhatjuk, hogy kihalt lenne a ház. Hetente négy napon van játékfilm-vetítés, dolgoznak még7 amatőr csoportjaink is, a fiataloknak van táncos lehetősége a szórakozásra. Van tehát mozgás, de az igazi élet a nyár végén kezdődik megint... Elbúcsúzunk. Mutatnak egy jobb kivezető utat. Itt már simábban haladunk, nem rázódnak szét a gondolatok. Sőt! Épp az jut eszembe, hogy milyen szívesen „átpasszolnám” e művelődési ház elnapolt bővítéséhez azt az amott „fűbetonozásra” szánt összeget. De ezt csak a gépkocsivezetőnek mondom, aki szintén érzékeli, hogy sima talaj van alattunk: egyik kezétle- veheti a kormányról. Legyint . „ * Ez az ezernél is kevesebb lélekszámú falu éppen olyan, mint a többi, hasonló társa, •így hétköznap délután. Csendes. Kíváncsian indulok a művelődési ház irányába. A kapu nem enged. Lakat fogja össze rajta a láncot, így kötve a kerítéshez. A szomszédos könyvtárba — ilyen szemre- való épület viszont alig van a megyében, még nagyobb településeinken is — sem enged a láncos-lakatos kapu. Valami „csoda” azért megesik. Az úton éppen jön két fiatalasszony. Szerintük így áll a helyzet: — Nincsenek ezek nyitva ... nagyon ritkán ... nagyon régen voltunk itt, nincs a fiataloknak se tánc, se bál. .. Egy ötven év körüli férfi szerint azonban nem egészen így áll a dolog: — A könyvtár az ki szokott nyitni, amikor az ideje van, hogy könyvet lehet kérni. A kultúrba’ is szokott lenni műsor, ilyen szórakoztató dolog, épp most láttam itt, hogy levették a falról a papírt, valami színészek voltak itt tegnap este . .. Meg gyűléseket is tartanak ott, legutóbb a falu népe volt összehíva. Tudja, azt szavaztuk meg, hogy nem . .. Hogy nem akarjuk, hogy összevonjanak bennünket, mármint a tanácsot áttegyék. Akkor nekünk mindenért sokat kellene utazni, még egy megdorgálásért is, hogyha mondjuk hibát követ el az ember, egy pecsétér’ is egy fél napot kellene buszozni. Szóval, mindenki azon van, hogy nem lenne ez jó nekünk... — És maga? — Én-e?... hát én azt mondtam az embereknek, hogy nem jó, nem jó, de végül úgyis az lesz, amit már elhatároztak... Biztatással búcsúzunk, amire a mi emberünk imigyen helyesel-: — Jó, hogy kibeszélgettük magunkat..., ha már idecseppentek ... Az elmúlt napokban folytatódott a III. magyar—szovjet barótságfesztivál Borsod megyei programja. A fesztivál alkalmából itt tartózkodó, háromtagú politikai delegáció és a szovjet fiatalok küldöttsége megyénk üzemeibe. intézményeibe látogatott, baráti találkozókon vettek részt ifjúsági klubokban. A fiatalok egy csoportja ellátogatott a Sajószentpéteri Üveggyárba, mások Leninvá- rosba utaztak, ahol a Tiszai Vegyi Kombinát KlSZ-fiatal- jai ismertették meg őket munkájukkal. Kazincbarcikán a Borsodi Vegyi Kombinát KISZ-bizottsága látta vendégül a szovjet ifjúmunkásokat. diákokat. A fesztivál miskolci programjában a Diósgyőri Gépgyár és a Lenin Kohászati Művek meglátogatása szerepelt. A fesztivál vendégei tegnap Aggtelekre látogattak. Az indulás előtt a csanyiki KlSZ-iskolában kértük né- hányukat rövid beszélgetésre. A testvérmegyénkből Borsodba látogatott fiatalok valamennyien élen járnak a munkában. legtöbben magas kitüntetések birtokosai, ketten nemrégiben állami díjat kaptak. Maklahov Alekszej Vaszil- jevics, a Vologda városi Komszomol-bizottság első titkára, a delegáció vezetője: Július 6-án Hans Richter, 11-én pedig Pál Tamás vezényelte a Miskolci Szimfonikus Zenekart Diósgyőrben, s ezzel a két programmal véget is ért a várkoncertek idei sorozata. A műsorra tűzött kompozíciók néhány érdekes körülményre hívták fel a fi— Ezt megelőzően turista- csoporttal már jártam Magyarországon. E mostani fesztiválon igazán meleg, szívélyes fogadtatásban részesülünk, borsodi barátaink érdekes, gazdag programot nyújtanak nekünk. Az üzemlátogatásokon lehetőségünk nyílt arra, hogy megismerjük a magyar fiatalok munkáját, beszélgettünk velük ifjúsági szervezetük feladatairól, egyéni boldogulásukról. Egy vidám délutánt töltöttünk a Mályi-tó mellett, futballoztunk, teniszeztünk, nagyon jól éreztük magunkat. Csak azt mondhatom, nagyon jó tapasztalatokkal térünk vissza Vologdába. Zsilin Igor Vlagyiszlavo- vicstól, a vologdai Kalinyin Vagonjavító Üzem esztergályosától kérdezem: — Milyen közös vonást fedez fel a két megye fiataljainak njunkájában, életében? — Nagyon érdekes volt számomra a Diósgyőri Gépgyárban tett látogatás. Abban az üzemrészben jártunk, ahol a vasúti kerékpárokat gyártják. Ezeket a mi üzemünkbe is szállítják, jómagam is közvetlen munkát végzek velük. Ügy látom, hogy hasonló feladatokat oldunk meg ifjúsági szervezeti életünkben, hasonlóak gondjaink, örömeink is. Okuszkov Alekszandr Nyi- koljevics ugyancsak a forragyelmet, illetve adalékul szolgálnak egy kis meditációra arról, vajon alkalmasak-e a hallott művek szabadtéri, „műfajilag ’ úgy is mint: vár- koncerti bemutatásra, vagy az előadások csupán a hangversenytermi formák és konvenciók átmenekítése a nyári hónapokra, a koncertévad mindig csonkának, vagy különcnek vélt negyedik évszakára. Az első benyomás alapján úgy tűnik, ez is, az is. Bizonyos esetekben tehát a koncerttermi gesztusok és effektusbeli mértékegységek birkóztak a szabadtéri akusztika jellegzetességeivel és a közönség elkalandozó figyelmével. Ezekben a percekben nem lehetett pontosan tudni, hogy a zene szolgál-e aláfestésül a vár és a hegyek látványának, vagy a környezet csak ürügy a muzsika még teljesebb élvezetében. így például a Richter műsorában hallott Brahms-szimfónia első tételének dinamikai megoldásait az esti szellő szabályosan elfújta a hallgatóság füle elől, s még a második rész is amolyan helyszíni stúdium volt a befejező tételek — egyébként is hálásabb zenei anyagú — megszólaltatásához. Ám meggondolatlanság lenne ennek alapján Brahms III. szimfóniáját. vagy a hasonló zsánerű alkotásokat egyszerűen „leírni” a várkoncertek műsoráról, hiszen e logika szerint Bartók Concertójáról sem hihetnénk el azt a magabiztosságot és talpraesettséget, amellyel megszólalt a vár falai tövében, s amellyel kivívta a közönség elragadtatását. A Miskolci Szimfonikus Zenekar alaposan kitett magáért, az együttest ilyen őszinte lelkesedéssel és, lankadatlan ambícióval játszani utoljára talán márciusban, (éppj Brahms I. szimfóniájának megszólaltatásakor hallottuk. De világosan kitűnt az is, hogy Hans Richternek sem dalmi hagyományokkal rendelkező Kalinyin üzemben dolgozik, a kovácsműhelyben: — Az ragadott meg leginkább, ;iogy a magyar fiatalok milyen képzettek, politikailag érdeklődök. Tegnapelőtti találkozásunkkor számos kérdést tettek 'fel életünkről, Komszomol-munkánkról. — Ismerte már hazánkat? — Mielőtt megérkeztein volna, ismertem Magyarország földrajzi, gazdasági helyzetét, olvastam a KISZ X. kongresszusáról. E mostani ■ 'álko/ás tovább bővítette i. leleteimet. A fesztivál egyik legfiatalabb vendége Cserepovecből érkezett: Csurkin Szergej Mihajlovics, mozdony vezető- segéd : — A tízosztályos iskola elvégzése után technikumban tanultam, majd két évig katona voltam, úgy kerültem mozdonyra. Itt a fesztiválon nagyon sok fiatallal ismerkedtem meg; feltűnt, milyen felelősséggel, lelkesedéssel beszélnek munkájukról. — Hogy tetszenek a magyar lányok? — Nagyon szépek, kedvesek. A társaimnak már sikerült néhány címet cserélni, remélem, a mai kiránduláson nekem is modom adódik erre... mindegy, hogy mi valósul meg a bartóki elgondolásokból. Hasonló ellentmondás, helyesebben : kettősség fedezhető fel Pál Tamás műsorában. Ö Csajkovszkij-kompozícío- kat dirigált, először a régen hallott 1812. nyitányt, s ebben a környezetben, ennek a műnek — fiesztáló anyaga szerint — igazán nagyszerű érvényesülési lehetőségei lehettek volna, de... De nehány biztos formai pillér kivételével Pál Tamás — és nyomában a zenekar — nem tudott mit kezdeni Csajkovszkij (időnként közhelyekkel.! moralizáló dallamaival. Sokkal jobban sikerült az V. szimfónia interpretációja, jobban, mert itt érezhetően fontos volt (fontos lehetett) Pál Tamásnak Csajkovszkij muzsikája és mondanivalója. Nagy művészi erővel és koncentrációval igyekezett megragadni minden olyan jellegzetes vonóst, amit a szimfónia sajátjának tartott. S talán most érkeztünk el a várkoncertek leglényegesebb momentumához, oda tudniillik, ahol tapasztalataink arról — az egyáltalán nem újkeletű igazságról — győzhetnek meg minket, hogy bár-lehet kifejezetten a diósgyőri vár hangulatához méretezett — és az elmúlt évek törekvéseihez hasonlóan — koncepciózus programmal is zenekari esteket szervezni, a hely végső soron alkalmas minden olyan mű megszólaltatására, amelyet a dirigens és a zenekar igazán komolyan vesz. Blbben az esetben ugyanis a közönség „menthetetlenül” ej£y jó produkció hatása alá kerül — számos példával igazolhatnánk ezt az idei négy koncert alapján. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy csak a hangversenytermi formákat lehet átmenteni a nyári hónapokra, elképzelhető mindez fordítva is. D. Szabó Ede Ténagy József Nyári találkozás Az ötödik kötet előtt Mint szerte az ország valamennyi általános iskolájában, Szalonnán is véget ért a tanítás június közepe előtt. Kalász László költő — mint nemrégen a televízió egyik adásából az egész ország megismerhette — a szalonnái iskolában tanító. Mivel tölti a nyári szünidőt? — Június közepén csak a gyerekeknek ért véget a tanév, nekünk a különféle adminisztrációs munkák eltartottak a hónap végéig. Most már régen túl vagyunk ezen is, de az iskolától nem szakadtam, vagy inkább úgy mondom, hogy nem szakadtunk el. Két tantermünk áll felújítás alatt, a hajópadlót parkettá ra cserélik, és a többi nevelővel együtt mozgósítottuk a szülőket, „társadal- masítottuk” a renoválást. — Nyáron sem hagyja el szeretett faluját? — Csak kis időre. Sajnos, betegség látogatta meg a családot. Kórházban van a fiam, meg a feleségem édesanyja is, aki Hajdú- dorogon lakik. Ha hazatér, elmegyünk hozzájuk néhány napra. A lányom másodéves főiskolás, most nyári gyakorlaton van, táborozik. A feleségemmel esetleg elmegyünk még rövid időre Mezőkövesdre, a Zsóri-für- dőbe. — És a költő nyara milyen? — Körülbelül kétszáz versem jelent meg 1975 óta. most ezekből szeretném összeállítani az ötödik kötetemet. Ezen munkálkodom. A Magvető Könyvkiadónál tárgyaltam az eddig megjelent négy kötetemből készülő válogatás kiadásáról is. Ezenkívül tervezek egy válogatást verseimből a gyermekek számára, de erről még tárgyalnom kell a kiadóval. Természetesen új versek is születnek a nyáron. Nem utolsósorban készülök a tokaji írótáborba augusztus végén, de sajnos, nem lehetek ott végig . .. — Gondolom, azért, mert szeptember elsején a tanító urat várja az iskola, meg a sqk tanítvány. — Igen, tanító vagyok, ott a helyem. Ugyanazt az osztályt viszem mast tovább a harmadik osztályba, amelyiket a múlt évben tanítottam. Nagyon megszerettem őket... (bm—fi) (inlkcs) a negyedik évszakhoz Szörp- és konzervvásár az Árucsarnokban (Búza tér) m 30-40 százalékos árengedménnyel, í imíg a készlet tart Egy fiú, csúzlival avagy beszélgetni azért lehet...
