Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-18 / 167. szám

1981. július 18., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Iráni erőmű tornyai Miskolcról Látogatóban egy lakatosbrigádnál Alig-alig ismerik a megyé­dben a ■ Miskolci Vasipari Szövetkezetei, akik korábban ismerték is, kezdik elfelej­teni, mert a profiltisztítás óta lényegesen kevesebb faj­ta terméket gyárt. Egyetlen hazai megrendelője a Tiszai Vegyi Kombinát, számára nagy mennyiségben gyárt fém csomagolóedényeket. Termékeinek zömét expor­tálja a szövetkezet, ez az arány az idén példul 60 szá­zalék. Afrikába kis üzemek­hez szállít berendezéseket, s májustól megkezdték annak a négy, hatalmas hűtőtorony­nak a gyártását, amelyet az Energiagazdálkodási Intézet közbenjárásával Iránba egy hőerőmű építéséhez szállíta­nak. Ezen a nagy munkán dol­gozik a Szaszák András ve­zette munkabrigád. Az óriá­si csarnok homályát a he- gesztőapparát szikrái törik. Meglepően kevesen dolgoz­nak a csarnokban, úgy 10— 12 munkást számolunk. — Mi most mindössze öten vagyunk, három munkatár­sunk szabadságon van. Ki­csit több így a munka, mert azt az egy oszlopot mégis­csak megcsináljuk egy mű­szak alatt. Ha mindannyian együtt vagyunk, a második­hoz is hozzálátunk — ma­gyarázza Szaszák András. — Hogyan fogadták ezt az áj feladatot? — En szép fetadatnak tar­tom, mert a végeredmény méreteiben is imponáló. Mindegyik torony 120 méter magas lesz, a földdel érint­kező kör átmérője 120 mé­ter, ami följebb 60 méter átmérőjűre csökken. Egy to­ronyhoz 1100 tonna vasat használunk föl. s az értéke csaknem 31 millió forint — Mennyi időt vesz igény­be egy torony elkészítése? — Májusban kezdtük, ta­lán az ősszel befejezzük az elsőt. Ügy két és fél, három évre ad munkát nekünk ez a megrendelés. Az olyan munkának, mindig örülünk, amelyik hosszú időre azonos jellegű feladatot állít elénk. Növekedhet így a termelé­kenység. javul a teljesít­mény, jobbak a keresetek. Balázs Dezsőné hegesztő leteszi a hegesztőpálcát, a pajzsot, a pisztolyt. — Ügy tudom — mondja —, hogy a múlt hónapban 120 száza­lékra teljesítettük a tervet. A fizetésen is meglátszott: négyezer forint körül kap­tam. — Az egyedüli nő a bri­gádban. Nem fárasztja ez a férfimunka? — Én, ha a legszebb ál­momból keltenének is föl, szívesen venném kézbe a he­gesztőpisztolyt. Nem tudnám megmondani, miért, de na­gyon szeretem ezt a mun­kát. Ötvenkét éves vagyok, huszonkilenc éve hegesztek, de nem unom meg soha. Kér­dezték már tőlem, nem ri­asztanak-e ezek a hatalmas vasszerkezetek. Miért riasz­tanának? Az egyik darab olyan, mint a másik. Csak jól kell csinálni, szép mun­kát kell végezni. Kasza Imre is a munka minőségét hangsúlyozza: — A mi munkánk szem előtt van. Amíg csak áll ez a to­rony, mindenki láthatja, s következtethet: hogy milyen szakemberek készítették. Az ellenőrzés is szigorú. A mi belső, szövetkezeti ellenőrzé­sünk is és a külső is. Ez a munka exportra megy. bár­mikor megjelenhetnek itt a Minőség Ellenőrző Rt. el­lenőrei. — Mióta hegeszt? — Bizony, csak tizennégy éve. En amolyan pályamódo­sításon estem át. Vegyipari szakmunkás vagyok, egész­ségi okok miatt tanultam ki 45 éves koromban a hegesz­tést. — itt jól érzi magát? — Nincs különösebb baj, csak egy szemüveggel gya­rapodtam azóta. A brigád legfiatalabb tag­ja, Kolczman Zoltán a bri­gádvezető segítségével a sab­lont állítja fel. Ám szakít arra is időt, hogy a már-már kész oszlopon megnézze, még egyszer ellenőrizze: egyenes-e az elem „legyökö- lése”. — Mi történik, ha nem egyenes ? — Akkor szólunk a Laka­tos hrigádnak, hogy javítsa ki. Ök csinálták. Mert, ba nem egyenes az él, bajok vannak a helyszínen, azösz- szesaerelésmél. Ilyen hibát nem követhetünk el. nem »ok kell ahhoz, hogy csorbát szenvedjen a jó hírnév. — Nem olyan könnyű ám a lakatos munkája — veti közbe Fürjes László. — So­kat hibázhat az ember, ha nem figyel minden idegével a munkájára. A jó lakatos — akárcsak a jó pap — hol­tig tanul. A Szaszák brigádot ágy is­merik a szövetkezetben, hogy egyenletesen jó telje­sítményt nyújtó, a különle­ges feladatokat is megoldani képes, jó kollektíva. Szaszák András erélyesen, igen nagy tapasztalattal vezeti brigád­ját. Az alapító tagok közül már csak ő dolgozik, har­minckét éve tagja a Mis­kolci Vasipari Szövetkezet­nek. Vasak százezer tonnáit munkálta már meg. Huszon- négy-huszonöt éve dolgozik itt. Simonyák Sándor és Má­tyás Miklós is, akikkel ez­úttal nem találkozhattunk. — Milyen a brigádélet? — Kijövünk egymással, nincsenek összetűzések. A bér miatt is egymásra va­gyunk utalva, így nemigen fordul elő, hogy valaki hosz- szabb ideig lazít. Tiszteljük egymást, de a munkahelyen kívül nem találkozunk. Meg­próbáltuk mi már többször is, hogy szocialista brigáddá fejlődünk, de belebuktunk. No nem úgy értve, hogy szé­gyenkeznünk kellett, hiszen ha szólnak, hogy társadalmi munkára volna szükség, mi szívesen vállaljuk. Csakhát nem jól vezettük a brigád­naplót, nem tudtunk igazol­ni közös mozizást... Szóval, nem ment. Azóta nem is erőltetjük. Dolgozunk és igyekszünk jó teljesítményt nyújtani. Lévay Györgyi Lakáscímkereső szolgálat Hétfőtől lakáscímkereső szolgálat kezdi meg működé­sét Budapesten, fi mint az a Fővárosi Ingatlanközvetítő Vállalat pénteki sajtótájékoz- tatóján elhangzott, felmérések nélkül is bizonyosra vehető, hogy több tízezren elégedet­lenek jelenlegi lakásukkal. Változtatni azonban megfele­lő cserepartner hiányában nem tudnak. Az ő dolgukat kívánják megkönnyíteni, amikor mostantól arra vál­lalkoznak, hogy számítógép segítségével ..összepárosítják” az egymáshoz illő jelentkező­ket. Javítják a bálázógépet Ez év elejétől új, korszerű gépműhelyben dolgoznak a szerencsi Lenin Termelőszövet­kezet gépszerelői. A jól fel­szerelt csarnokban teherautók, erő- és munkagépek javítá­sára egyaránt lehetőség van. Ilyenkor, aratás idején a be­takarításhoz szervesen kapcso­lódó munkagépek karbantar­tása adja a legtöbb munkát. Képünkön Kobza Dénes és Misalovics András szerelők a szalma bálázásához nélkülöz­hetetlen K—453-as bálózógé­pet „bevetésre" készítik elő. Fotó: Fojtán László Intézkedések a munkaerő-gazdálkodás javítására A hatékonyság fokozása, a Július ­(Folytatás az 1. oldalról) Igrici. Kossuth Tsz, Török László elnök: — E héten az esők miatt csak két napot tudtunk arat­ni, ennek ellenére nálunk is csaknem félidejénél tart a termés betakarítása. A má­jusi, júniusi aszály a mi ho­mokos, kavicsos talajainkon különösen negatív hatással volt a termésátlagokra. Saj­nos, idén elmaradunk a ta­valyi átlagoktól. Viszont a minőség kifogástalan. Az ed­dig értékesített 70 vagon bú­Szerződés készül az hv terinvest és a Villányi Bor- gazdasági Kombinát között: a 90 millió forintos megál­lapodás olyan beruházást tesz lehetővé, amelynek se­gítségével a jelenleginél Wi ezer hektoliterrel több bort állít majd elő a kombinát. A külkereskedelmi vállalatok fejlesztési alapjainak kon­aratás zát kiváló beltartalmi értékű­nek minősítették a mezőcsáti átvevőhelyen. Itt Igriciben az őszi szántóföldi növények közül a napraforgó területe számottevő. A 400 hektár napraforgó jelen pillanatban rendkívül ígéretes. Ugyan­csak jókat mondhatok el az almáskertjeinkről is. A 43 ezer almafa, most, július kö­zepén, rekordtermést ígér. Bízunk benne, hogy az őszi betakarításig az időjárás nem szól közbe kedvezőtlenül. centráftásSea még 19B0. szep­temberében alakították meg az Interinvest külkereskedel­mi fejlesztési betéti társu­lást; a jelenleg 45 betétest számláló új intézmény első­rendű célja az volt, hogy vállalkozásai révén fokozód­jék a magyar vállalatok ex­portképessége. munkaerőforrások csökkené­se rákényszerítik a vállalato­kat arra, hogy felmérjék bel­ső tartalékaikat, maximálisan kihasználják meglevő lehető­ségeiket. A vállalatok jó része a következő öt évre szóló munkaerő-gazdálkodási prog­ramjába már beépítette a megváltozott körülményeket, valamint az újfajta, rugal­masabb és nagyobb haté­konyságú módszereket. A diósgyőri Lenin Kohá­szati Művekben az elmúlt hónapokban csaknem 4 ezer dolgozó kapott új munkafel­adatot. Az új acélmű kon­verterüzemében még az el­múlt év novemberében meg­Ebbe a gyáregységbe 700 dol­gozót helyeztek át. Közülük minteg5r négyszázan külföl­dön sajátították el a korsze­rű berendezések kezelési is­mereteit, a többieket az új üzemben képezték ki. A ha­tékonyság növelése érdeké­ben átszervezték, centralizál-; ták az egész gyárban a kar­bantartást. A központosítás következtében ebben az év­ben mintegy 200 millió fo­rinttal csökkennek Diósgyőr­ben a karbantartási összegek. A nagyarányú átszervezése­ket úgy hajtották végre, hogy a gyár vezetői előzőleg gyű­léseken beszélgettek el a dol­gozókkal és felvilágosították őket a változások szükséges­ségéről. kezdődött a próbagyártás. Á mezőgazdasági munkaszervezésről (bál Tizenhatezer hektó bor Tibt) ezer érdeklői A MÁV miskolci személy- pályaudvaron működik az a vasúti tudakozó, amelynek telefonszámait bizonyára na­gyon sokan ismerik. Egy vál­tozás a menetrendben, és máris nyúlunk a telefonhoz. Érdeklődtünk, hogy naponta hány telefonhívásra Keli vá­laszolniuk: 3000—4\)őö hívás­tól több is előfordul a vas­útnál szokásos 12 órás mű­szak alatt. Ezenkívül néni kevés a személyes érdeklődő az ablaknál sem. A mezőgazdaság iparoso­dása nyomán, a munkaszer­vezésnek mind nagyobb ha­tása van a gazdaságokra. Ha­zánkban mintegy 1300-féle gép vesz részt a mezőgazda­sági termelésben. Viszonylag kevés dolgozik közöttük opti­mális hatásfokon, pedig ez­zel 20—30 százalékos ener­giamegtakarítás is elérhető lenne. Az iparszerű rendsze­rekben pontosan krszámftotí munkamenetrend szerint dolgoznak a gépek. Most az a feladat, hogy általánossá tegyék ezt a munkaszerve­zési gyakorlatot. A korszerű munkaszervezés magas fokú szakismeretet igényel, ezért a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen megindult a me­zőgazdasági üzemmérnökkép- zés. Az oltások mestere A meghívott szaktekintély előadása gyakorlati részéhez érkezett. — Most pedig be­mutatom Önöknek a gyakor­latban az oltási módokat — mondta, s nekilátott. A hall­gatók egy ideig némán figyel­ték, egyszer azonban egyikük közbeszólt: — Iklódi Pista bácsi nem így csinálja! — Ki az az Iklódi Pista bá­csi? — kérdezte meglepetten az előadó. Most róla lesz szó. * ő meséli ... — Jött hozzám egy ember, hallotta, hogy ol- togatok, szeretné, ha nala is be-, illetve átoltanám a fá­kat, a szőlőt. Rendben van — mondtam, és már menteni is. Mikor végeztem a mun­kával, kérdezi, hogy mennyit fizessen. Mondom neki, hogy majd akkor fizessen, ha az oltás megfogant és a hajtá­sok elérik a 10 centit Jött is egy idő múlva. Kérdem tő­le, no, mennyi fogant meg? Kettő híján mind — vála­szolta —, de az a kettő is azért nem. mert a feleségem véletlenül letörte... A kertje... A mögötte le­vő, gondozatlan telek sejteti, hogyan nézett ki ez a terület is tíz évvel ezelőtt. Embert rejtő gaz, vadrózsa, bánya­gödrök. Mivel a terület domboldal, legfeljebb telente a gyerekeknek szolgálhatott szánkózóhelyül. A mai felszínt annak ide­jén gépgyaluval alakították ki. Ami pedig a felszín felett van, az tulajdonképpen az ő keze munkája. Ez a koráb­ban emberemlékezet óta mű­veletlen 436 négyszögöles te­rület ma cseresznyét terem és őszibarackot, borsót és burgonyát. S végül is e föld­darab teremte meg azt a jó­féle nedűt is. amivel az ár­nyas fák alatt oltjuk szom- junkat. Ügy gondolom, sze­gényebbek lennénk nélküle. Körülöttünk minden egész­séges zöld. Saját oltásű, szem- zésű gyümölcsfák, szőlőtő­kék. Alattunk a város, s ide­látszanak a kohászat kémé­nyei, az Avas-dél toronyhá­zai is. Nagyszerű környezet, pzép panoráma, értőn gondo­zott; terület. Ez Iklódi István kertje. ö mondja:..; — A BÁÉV- nél dolgoztam, mint, raktár- vezető. Nem foglalkoztam én korábban mezőgazdasági te­vékenységgel! Oltani is má­soktól tanultam. De amióta megtanultam, szenvedéllyel és egyre szebb eredménnyel csinálom. Sokat újítok, s ezek az újítások sikereseb­bek, mint a szakkönyvben már megírt oltási módok. Ol­tok én fásba fást, fásba zöl­det, "zöldbe zöldet, zöldbe fást. Itt a kertemben szinte minden fa, szőlő saját sza­porítási!. Tőlem a szaporító- anyag-lerakatok tönkremen­nének! Ha fiatalabb lennék, biz- isten írnék egy könyvet az oltásokról, szaporítások­ról. Olyan könyvet, amit mindenki megértene. Amely­ből mindenki elsajátíthatná ezt a szép tevékenységet. Mert végül is oltani annyi, mint életet adni ... Másoktól hallottam ... Ott a hegyen, a Kék Acél Kert- szövetkezetben. s a Kocsis Pál szakkörben, (melynek tagja) már nagyon sok ba­rátnak, ismerősnek, szom­szédnak oltott. A fizetség? — Megköszönöd pajtás, és meg- iszunk rá egy pohár bort... Keiiészvallomás (egy szo- molyai cseresznyefa alatt). — örül a szívem, mikor vé­gignézek a kertemen. S kell ennél jobb érzés? Amikor jó idő van, mindig itt vagyok. Sok a munka, de ez mégsem fáradság. Megterem nekünk itt minden, zöldség, gyü­mölcs, szőlő, bor. Ez a kert nekem nagyon sokat jelent. Többek között gazdasági hasznot, hiszen, ha ez a kert nem lenne, minden gyümöl­csöt a boltban vennénk meg. S hol van a világon az a zöldséges bolt, ahol mindent egy helyen, és ilyen minőség­ben meg tudnék venni? A másik nagy haszon, hogy az időmet kellemesen, jó leve­gőn töltöm el. A szívinfark­tus veszélye itt a legkeve­sebb. Mint nyugdíjas, dolgoz­hatnék én a vállalatomnál is; de úgy érzem, itt is hajtok annyi hasznot az államnak, mint ott... Ha rajtam múl­na, én Nobel-díjat adnék annak, aki kitalálta, hogy a nagyüzemi művelésre hasz­navehetetlen földeket ki kell osztani. Láthatja, ezek a föl­dek tényleg csak nagyüzemi művelésre hasznavehetetle­nek. Nekünk nem azok. Hajdú Imre )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents