Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

ES2AK-MÄGYARORS2AG 4 19S1, Junius 1A,! vasárnap ­A tizennégyezer kötetes könyvtárban „generálrendcsinálás" folyik ezekben a ndpokban. Résztvevői: Kálniándi Lajosné, az új könyvtáros és Sompiák Lászlóné, a járási könyvtár instruktora. A tiszalúci művelődési házban .Nyár 'közéledtén, de mond­hatni máskor is. kellő bi­zonytalansággal indul az ember egy községi művelő­dési házba hétköznapon dél­előtt — talál-e ott valakit; valami életet.. •„ Tiszalúcon a. sarkig tárt ajtók jót sej­tettek. Bent aztán kiderült, nem csupán a népművelők > „hűsölnek” Itt; a nagyterem­ben egy járási továbbképzés résztvevői kaptak helyet, egy kisebb teremből zongora 1. hangjai szóltak ki, a klub­teremben a helyi díszítőmű­vészeti szakkör anyagai mu­togatták magukat (egy kesz- aiyéteni fafaragó munkáinak társaságában), a könyvtár »^ajtajának kilincsét meg sű­rűn adták egymásnak gyére­itek és idősebbek, jöttek megpakolt szatyrokkal, s tá­voztak üres kézzel, dehát ez w lobbinak: „jő” ólra volt: a ' könyvtárban nagyszabású ; r-endcsinálas folyik ezekben , a n apokban... Előfordul persze, hogy vé- ■ fetlenül összesűrűsödnek, : még. egy hétköznapi délelőt- i 'tort is, a programok egy köz- f srégi-fahisi művelődési ház- f "bam Amolyan, ünnepi módra. I Aztán marad a sűrű csend, j sokáig. A nyári hónapok pe­dig — hiába is tagadgatjuk néha a közművelődési „ubor­kaszezon” valóságát — sok helyen bekulcsolják a műve- | lődési házak ajtajait. Vajon Tiszalúcon mit ígér a nyár? ! — ezzel a kérdéssel kopog­tattunk be Csikóra János igazgatóhoz: — A „bek ulcsol ásr ól” szó .-vines nálunk, jut munka elég a következő hónapokban is. Az élet nem áll meg a nyár­ral, legfeljebb a munka, a programok ez időszak sajá­tosságaihoz igazodnak. ' — Milyen program vár a. népművelőkre? ■— A nyári időszakot. fog­juk felhasználni egy kisebb háztatarozásra, felújításra. Ezzel egyrészt a ház küllemét szeretnénk csinosítani, más­részt a klubok és szakkörök működésének helyeit alkal­masabbá tenni. Mindezt sa­ját erőből oldjuk meg, de hozzáteszem: a helyi Ga- mesztől nagy segítséget ka­punk, s igen jelentős társa­dalmi munkát végeznek a fiatalok is. Ugyancsak ebben az időszakban kell felkészül­nünk árrá, hogy szeptember - től-októbertő) a „nyitott ház” lényeges alapjaival fogadjuk látogatóinkat. Az OKf tá- ! mosatásával, és nem utolsó | sorban a kazincbarcikaiak f tapasztalatainak birtokában, kapcsolódnánk be mi is eb­be a „mozgalomba”. A felté­telek megteremtésével új szolgáltatásokat vezetünk be a művelődési házban. Hang­súlyozom azonban, hogy ez esetben egy nagyon hosszú, folyamátos munka előkészü­leteiről van csak szó, a kez­deti lépéseket tesszük meg a következő hónapokban... De ha már a népművelők programjáról esett szó, hát természetesen nekünk a nyár a továbbképzések, tanfolya­mok ideje is i... — Es milyen program vár azokra, akik szabadidejük­ben a művelődési házban kívánnak elfoglaltságot tor­táim2 — A többeket: érdekfő, úgynevezett szórakoztató rendezvények közül elsősor­ban a táncos alkalmakat em­lítem (egyébként éppen va­sárnap rendezzük meg a tánciskola záróbálját, negy­ven gyerek vett részt ebben az oktatásban); az ifjúság által igényelt koncertekre is sort kerítünk, bár meg kell mondanom, hogy az utóbbi időben igencsak nehezen megy ■— a rendelkezéseket betartva — színvonalas mű­sorok „beszerzése”-biztosítá- sa. A vakációzó iskolásokra gondolva hetente egy alka- lo m mai gyermekfoglal kopta­tásra várjuk az iskolásokat, színes programmal. Működik nálunk egy gyermekklub az alsótagozatosok számára; en­nek az a lényege, hogy az életkori sajátosságokhoz sza­bottan szórakoztató és kész­ségfejlesztő tevékenységbe vonjuk be őket. Klubjaink, csoportjaink közül a nyáron is sok működik majd; így a bábcsoporttal a fellépések mellett készülünk új dara­bok bemutatására, tánczene­karunk a próbák mellett ze­nél is a táncos programjain­kon, s nem szünetel a mun- . ka az ifjúsági klubban sem. A pódium-klubunk, amely a művelődési házban dolgozó szakkörök, klubok, művésze­ti csoportok vezetőit, s a ház’ munkájához erősen vonzódó helyi lakosokat tömöríti, ugyancsak program szerint találkoztatja majd tagjait. 1— Es a könyvtárf — Ott most nagyon nehéz munka folyik, szinte minden könyvet meg kell mozgatni, eléggé nagy zűrzavar volt itt. Hivatalosan átadás folyik most — volt könyvtárosunk szülési szabadságra ment —, egy ideig tehát türelemmel kétl lenniük az olvasók­nak .. Egy programban gazdag hétköznapi délelőttöm kopog­tattunk a tiszalúci művelő­dési házban. Az eddig el­mondottak azzal reményei- tetnek, hogy a nyári időszak­ban sem kell majd itt zárt ajtók miatt hátat fordítani a „kultúrának”... Tcnagy József Fotó: Fojtán László A művelődési hózban büszkék rá, hogy a három esztendeje dol­gozó díszítőművészeti szakkörük szépen fejlődik, s nemkülönben arra, hogy „saját nevelésű” vezetőjük von; Szatmáry Árpádné, aki nogy szorgalommal és buzgalommal vezeti a húsztagú szakkört. Most kiállításon mutatkoztak be... .iá ! iá :• TültfíM u 6 \si» ‘*sa*0,í B eszámoítmTk róla, hogy szerdán este befejező­dött Miskolcon a stú­diószínházak találkozója, szá­mot adtunk az utolsó napon tartott ankétről. Adósak va­gyunk még az e heti pro­dukciókkal, valamint egy-két tanulsággal. Azt kell most pótolni. Az elmúlt vasárna­pon a találkozó programjai ól számot adva, a két miskolci előadás említésével zártuk a sort, így most időrendben a szolnoki Szigligeti Színház vendégjátékáról, Harold Pin­ter A születésnap című da­rabjának bemutatásáról kell szólnunk. Mint Pintérnek szinte min­den darabja, A születésnap is a veszélyeztetettségről, a kisember szorongásairól, a csak érzett, vagy — mint e darabban is — bekövetkező valamilyen veszélyhelyzetről szól. A születésnap sivár otthonában egyetlen szobába zsúfolódik a játék, a közép­korú házaspár és lakója éle­télje tör be két ismeretlen férfi képében valamilyen fel­derítetlen erő, amelytől már jórégen rettegtek és miután a lakót elhurcolják, az élet megy tovább, mintha mi sem történt volna. Sivár éle­tű emberek szörnyű szoron­gásai. vázolódnalc fel, több­ségben igen jó színészi meg­valósításban, Paál István re­mekmívű rendezésében, amely ugyan valóságosan és átvitt értelemben is erő­teljesen feszegette a miskol­ci Játékszín kis termének ke­reteit. A kecskeméti Katona Jó­zsef Szíúház következett a sorban. A Kamaraszínházban Tolnai Ottó jugoszláviai ma­gyar író Végeladás című gro­teszk játékát mutatták be. Ez az előadás mind a jelenle­vők körében, mind később a vita során erősen megosztott fogadtatásra talált, s nem ok nélkül. Túl soknak tűnt eb­ben a darabban és az elő­adásban — rendezője Tömö- ry Péter — a mesterkéltség., az arra törekvés, hogy min­denképpen másfajta legyen, elütő az eddig ismertektől. Szinte kettévált ebben min­den. Adva volt egy központi hős, a magányos nyolcvan éves bácsi, akinek értékte­len vagyontárgyai kótyáve- tyóre kerüllek, ugyanúgy az emlékei is, és ez emlékek felidézése során valami nagy­léptékű történelmi kép sej­tett föl. De ennek keretéül igen sok helyről ismerős mo­tívumok is „begyűrűztek” a nehezen követhető logikájú játékba, sok volt az oktalan harsányság, felfordulás és a visszataszító szennyezettség. Ez lenne a színház megúju­lásának az útja? Erősen vi-. tatható produkció, amelynek főszerepében viszont öröm­mel láttuk a korábban Mis­kolcon működött Kiss Jenőt. Minden jó, ha jó a vége, szokták mondani, és ez szer­da este a nézők körében többször el is hangzott a Kamaraszínházban a Nép­színházát képviselő Jobba Gabi önálló estjén, aki iro­dalmi collage-t mutatott be Romain Gary Lady L. című regénye nyomán Egy este Lady L.-nél címmel. Jobba Gabi korábbi előadóestjei már bizonyították, hogy ké­pes .egész estét betöltő ön­álló produkciókra, új műso­ra megerősítette ezt a véle­ményt. Műsorát maga szer­kesztette és a regényrészie­tekhez Weöres Sándor, Fa- ludi György, Csőri Sándor, Darvas Szilárd, Baranyi Fe­renc verseiből és sanzonjai­ból válogatott. A műsor ze­nei szerkesztője Selmeczi György volt, rendezője Igló- di István. A regény több ki­adásban is megjelent ná­lunk, tehát jól ismert. Film is készült belőle Sophia Lo­ren főszereplésével. Nem kis vállalkozás volt hát az is­mert regényt, az egykori pá­rizsi utcai kokott útját ad­dig, amíg elismerten Lady L. lett belőle, egyedül meg­jeleníteni. A kétszer negy­venöt perces előadásban Job­ba Gabi az előadóművészet, a szinte szcenikai mankók nélküli ábrázolás csúcsát nyújtotta, rendkívül érzékle­tesen állítva elénk a regény legfontosabb mozzanatait, át­hidalva, összekapcsolva a részleteket a már említett versekkel, sanzonokkal. Elő­adóestje a tíznapos találkozó egyik legértékesebb élménye volt. T alálkozó volt, nem fesz­tivál. Nem állítottak fel rangsort, nem osz­tottak dijakat. A zárónapi tanácskozás is a munkata­lálkozóhoz illően gyakorlati és elméleti kérdéseket járt körül. Alapvetően azt, hogy mi is egyáltalán a stúdió­színház. Erről csütörtökön részletesen beszámoltunk, de ismét idéznünk kell Csiszár Imre, a Miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetője zárszavából azt a gondolatot, hogy mi volt a haszna e ta­lálkozónak: „A találkozó lé­nyege, hogy összejövünk és tudunk egymásról.” Igen, en­nek a tíznapos munkatalál­kozónak ez volt a haszna, hogy az ország különböző színházaiban működő színé-, szék, rendezők, dramaturgok,' egyéb szakemberek és érdek­lődők megismerhették egy­más törekvéseit. Ami annál is fontosabb, mert mind a találkozón látott művekből, mind az ankét gerincgondo­lataiból kitűnt: jó látni és megismerni egymás munká­ját, hogy tisztázódjék egyál­talán a stúdiószínház fogal­ma, bemutatókban és viták­ban kristályosodjék ki éle­sebben e mozgalom célja, jobban körvonalazódjék fö feladatainak sora, és mód le­gyen esetleges vadhajtásai­nak lenyesegetésére. Egy színházi szakember „újabb rajokként” említi azokat a színházi tagokat, művésze­ket, akik a stúdiószínház gyűjtőfogalma alá sorolható új színházi törekvések szol­gálatába álltak. Valóban szükség van ezeknek az új rajoknak a munkájára, ter­jesztő hatására, de nagyon szükség van e munka nem távoli időközönkénti mérle­gelésére is, hiszen éppen az újjal való kísérletezés hord­hatja magában az elcsúszás veszélyét is. Ezért kellett a miskolci találkozó, ezért kell ezt majdan folytatni. É rdemes lenne még szól­ni a stúdiószínházi té­maválasztásokról, a ha­zai témák hiányáról, a derű igen szerény jelentkezéséről, a nagyközönség és a stúdió- színházak kapcsolatáról, az érdeklődésről, de ezek már mind külön témát jelentené­nek, s ezekre a kérdésekre tulajdonképpen a stúdiószín­házak további munkája kell, hogy érdemi választ adjon. Benedek Miklós 73 * //• / t</{ y* f r> /í € i-Ji/iJ 1/ Mindenki átvette, íőíicsak megrendelte a Vizsoly! Bib­liát a boltokban. Huszom- nyolcezer példány gazdagít­ja most a magánkönyvtára­kat — az őszinte érdeklődő­két és a sznobizmusból gyűj­tőkét- egyaránt —, meg a tu­dományos bibliotékákat. Ká­rolyi Gáspár fordítása köz­kinccsé lett, hozzáférhető a magános érdeklődőnek és a tudománytörténettel foglal­kozóknak egyaránt. Az Euró­pa Kiadó példátlan vállalko­zása eredményeként csodás könyvritkaság született. Az április 15-i vizsolyi ünnepé­lyes és országra szőlő bemu­tatása óta sokféle beszédté­ma Szántó Tibor könyvre­meke, tipográfiái mester­munkája. Üjabb elismerésre -már nem szorul. Aki hozzá­jutott, meggyőződhet érté­keiről. alá pedig nem — s sok ezren vannak ilyenek! — reménykedik egy újabb kiadásban, amiről egyelőre nem hallani. Elképzelni sem könnyű. Néhány 1 hete disszonáns hangok is begyűrűzlek a Vi­zsoly: Biblia körüli beszél­getésekbe. Mint ismeretes — a rádió és néhány lap is iog­/ff n /T/J / ffö /} / f L jy* ty vz ■ / <3 J Jaíkdzotit vele — a Biblia néhány kötete kisebb-na- gyobb hibával került a meg­rendelőhöz, s ez — különös tekintettel az 1950 forintos árra — komoly hiba. Lfgy tudjuk, ezek kicserélése fo­lyamatban van. Egyébként például a legnagyobb mis­kolci könyvboltba érkezett százötvennél több kötet között mindössze öt volt a hibás. A nagyobb arányú rossz vissz­hangot az okozta, hogy egy ilyen jellegű és árú kiad­ványnál élesebb a közfigye­lem és a tényleges nyomás­én kötéshibás néhány pél­dány mellett sokan azokat a példányokat is hibásnak vél­ték, amelyekben az eredeti Bibliai hibáit fedezték fel, azokat az eltéréseket is az új kiadás rovására írták. Ugyanis az eredetiben is több helyen van eltérés pél­dául az oldalszámozásban, s természetes, hogy ennek je­lentkeznie kellett a hason­más kiadásban is. Akármi­lyen kevés is volt a hibás példány, azért is kár, s aki­nek ilyen jutott, okkal bosz- szús. Akkor is, ha kicserélik. A Vizsolyi Biblia mai la­kások és könyvtárak ezrei­nek féltett kincse. S talán nem egy családi, baráti lá­togatás- azóta úgy született, hogy az érdeklődő ember el­ment szerencsésebb ismerő­séhez megnézni ezt a tudo­mánytörténeti értéket, ezt a könyvművészeti remeket. (Nem tévesztendő össze ez a hajdanvolt „Jöjjön l’el meg­nézni a bélyeggyűjteménye­met” invitáláson alapuló vendégeskedésekkel!) A Vi­zsolyi Biblia a magyar mű­velődéstörténet kiemelkedő­en értékes kincse.. A szigorú­an őrzött néhány eredeti pél­dány most megsokszorozó­dott. de a 2!) 000 példány is kevés. Mert ha leszámítjuk a sznobokat, a mindent gyűj­tőket. a mindent megszerez­ni akarókat és a netáni spe­kulánsokat, akkor is olyan magas lehet az őszinte ér­deklődök száma, hogy azt feltétlenül — túl az egyházi jellegen •— az egyetemes tudomány és a könyvművé­szei iránti értékes igénynek kell tekintenünk. (l>m) A Búza téri Június 15—16—17—18-án Kertész Diliházban LELTÁROZUNK Vósórlóink szíves türelmét és megértését kérjük. Borsod megyei ZÖLDÉRT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents