Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-03 / 128. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1981. június 3., szerda Tűzszünet Eelrúiban A libanoni jobboldali milí­ciák parancsnoksága és a ha­ladó nemzeti mozgalom köte­lezte magát arra, hogy a jö­vőben tartózkodnak a fővárosi lakónegyedek, polgári intéz­mények ágyúzásától, a féke­vesztett öldöklés és rombolás folytatásától. A hétfői har­coknak további 15 halálos ál­dozatuk volt Bejrutban és Zahléban, a sebesültek száma pedig meghaladta a százat. Rendőrségi források szerint, az áprilisi—májusi harcokban összesen 750 személy vesztet­te életét. Hétfőn több találat érte a köztársasági elnöki palotát és az Egyesült Államok bejrúti nagykövetének rezidenciáját. Az esti óráktól fokozatosan elhallgattak a fegyverek. Ked­den délelőtt — a hangrobba­násokat okozó izraeli berepü­lésektől eltekintve —, vi­szonylagos nyugalom uralko­dott Bejrutban. A jobboldali és a baloldali milíciák nyilvá­nos kötelezettségvállalását megelőzően több tekintélyes politikus, parlamenti képvise­lő ítélte el a polgári áldoza­tokat követelő vérontást, és követelte, hogy a szembenálló felek vessenek véget a Bejrut egész. területére kiterjedő tü­zérségi összecsapásoknak. A P-2 ügy fejleményei X P—2 ügyben nyomozó vizsgálóbírák, bírák arra utaló dokumentumok birto­kába jutottak, hogy a jobb­oldali illegális hatalmi szer­vezet közvetlenül kapott in­formációkat az 1978-ban át­szervezett új olasz katonai titkosszolgálattól, a Sismi-től — jelentették kedden az olasz lapok. A L’Unitá, teljesen meg­bízható forrást idézve úgy ér­tesült, hogy a Sismi legfelső szinten kapcsolódott a P—2- höz: Giuseppe Santovito tá­bornok révén, akinek neve szerepel a szervezet nyilvá­nosságra hozott tagnévsorán. A lap tudni véli, hogy Do­menico Sica főügyészhelyet­tes ki akarja hallgatni Santo­vito tábornokot, akit a minap küldtek kényszerszabadságra. A P—2 a pápa után is kém­kedett — közölte Vanni Nis- tico, az Olasz Szocialista Párt Központi Bizottságának volt sajtófőnöke, kihallgatása után. Nistico elismerte, hogy maga is tagja volt a P—2-nek. El­mondta: Gelli, a szervezet főnöke fényképeket mutatott neki II. János Pál pápáról mosdás és öltözködés közben. (A felvételeket természetesen a pápa tudtán kívül készítet­ték ismeretlenek.) A La Republics tudni véli, hogy a Gelli-féle titkos archí­vumban Aldo Moro elrablá­sára és meggyilkolására vo­natkozó iratokat is találtak. A főügyészhelyettes „per­döntőén fontosnak” nevezte a talált anyagot. Az Olasz Kommunista Párt képviselőházi csoportja tör­vényjavaslatot terjesztett elő arról, hogy létesítsenek par­lamenti bizottságot a P—2 ügy teljes hátterének és ösz- szefüggéseinek kivizsgálására. Úttörők emlékoszlopa Tegnap délután a miskolci Népkertben pírosnyakkendős úttörők igyekeztek a szökő­kút melletti gyülekezőhelyre, hogy részesei legyenek az Űt- törőszövetség 35. évfordulóján rendezett ünnepségnek, és az évfordulóra átadott emlék­oszlop felavatásának. Úttörő- dalok csendültek fel, majd a kis műsor után Sipos Ferenc- né, Miskolc város úttörőelnö­ke mondott köszöntő szavakat. Szólt a felszabadulással majd­nem egyidős gyermekszövet­ség eddigi munkájáról, a gyer­mekek további terveiről, fel­adatairól. Köszöntötte a Mol­nár Béla Ifjúsági és Úttörő­ház harminctagú fafaragó­stúdióját. akik elkészítették a hatalmas emlékoszlopot az úttörők jubileumára. Harmincöt évvel ezelőtt, 1946. június 2-án alakult meg a szövetség, ennek emlékére jubileumi játszótér építését tervezik a miskolci úttörők­nek. Ennek első darabja ez az emlékoszlop, amelyet teg­nap már felállítva csodálhat­tak meg az arra járók. A fa­faragó-stúdió, Márton János- né vezetésével elismerésre méltó munkát végzett, méltó emléket állítottak a legifjab­bak szövetségének évforduló­jára. Az oszlop, melynek oldalán emléktábla hirdeti az évfor­dulót és az alkotócsoportot, tíz méter magas. A hét rész­letre elosztott motívumokat a magyar népművészetből válo­gatták, stilizált tulipán, és Nap díszíti még. A tegnapi napon, az emlék­oszlop avatása után, a késő délutáni órákban a városból hat állomásról indultak az út­törők, hogy az avasi ifipark­ban gyújtott tábortűzzel még emlékezetesebbé tegyék az évfordulót. Kedves Vásárlónk! Június 4-én, csütörtökön, kóstolással egybekötött húskészítmény­árubemutatót tart a B.-A.-Z. megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat A ZÖLDÉRT 509. SZ. ABC-ARUHAZABAN Miskolc 111. kerület, Árpád u. 2. sx. VARJUK ÖNÖKET! KÉRJÜK VÉLEMÉNYÜKET! Leonyid Brezsnyev nyújtot­ta át kedden a Kremlben Leonyid Popovnak és Dumit- ru Prunariunak, a szovjet— román közös űrrepülés két résztvevőjének azokat a ma­gas szovjet kitüntetéseket, amelyeket a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksé­ge adományozott nekik a Szo­juz—40 űrhajón és a Szojuz— Szaljut űrkomplexumon vég­zett sikeres munkájuk elis­meréseként. Leonyid Popov másodízben kapta meg a Le- nin-rendet, s a Szovjetunió Hőse címet jelképező Arany­csillagot. Dumitru Prunariut Lenin-renddel, a Szovjetunió Hőse címmel és az Aranycsil­laggal tüntették ki. A kitüntetéseket átnyújtva Leonyid Brezsnyev méltatta a két űrhajós helytállását, megállapítva, hogy a szocia­lista országok minden közös űrprogramja újabb előrelépést jelent a tudomány, a techni­ka, az emberi gondolkodás fejlődésében. A kilenc, nemzetközi le­génységgel végrehajtott űr­utazást magába foglaló In­terközmosz-program sikeréről szólva Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy az a test­véri szocialista országok, az űrhajósok, tudások, konstruk­tőrök, mérnökök, munkások, a világűr meghódításában részt vevő valamennyi ember’ közös eredménye. Leonyid Brezsnyev végeze­tül a következőket mondotta: „Valahányszor űrhajósokkal találkozom, mindig arra gon­dolok, hogy milyen sokra is képes az ember, s milyen fon­tos, hogy korlátlan alkotói le­hetőségeit jó és békés célok .szolgálatába állítsuk. Éppen ezért idejében gondoskodni kell arról, hogy a világűr me váljék konfrontációk színhe­lyévé, hogy ne következhes­sen be a világűr militarizálá- sa. Ismételten hangsúlyozni szeretném: a világűrnek bé­késnek, kizárólag békésnek kell maradnia.” Az ünnepség végén Leonyid Popov és Dumitru Prunariu meleg szavakkal mondtak kö­szönetét a magas kitüntetése­kért. Senke Valéria beszéde az Dtlirlszivelséi jubileumán (Folytatás az 1. oldalról) élet izgalmas perceivel együtt ott ismerték meg a barátság szívet melegítő élményét, a „szükség van rád” nagysze­rű érzését, és azt, hogy ké­pesek és készek legyenek ál­dozatot hozni másokért. — Az Űttörőszövetség szo­cialista gyermekszervezet­ként született — mondotta a továbbiakban. — Ezért ve­zetői számára irányadó a lét és a haladás ügyének szolgálata, a hazaszeretet és a munkás-nemzetköziség szel­leme, az eszmei hűség, az elvi tisztaság, a tisztessé­ges emberi magatartás. Ezt kell őrizni, gazdagítani és olyan tisztán tovább adni, hogy az utánunk jövők szá­mára is követhető és köve­tendő legyen. Ez a mai nem­zedék lehetősége, kötelessége és felelőssége is. Az Űttörőszövétségnek to­vábbra is az a feladata, hogy mind teljesebben fog­ja át a gyerekek életét, szer­vezze a gyerekek közössé­geit. — Az Űttörőszövetség ere­jét az is növelte, hogy min­dig számíthatott a társada­lom támogatására. A mai fel­adatok is csak akkor' való­sulhatnak meg, ha az úttö­rőmozgalom élvezi a társa­dalom figyelmét és gondos­kodását. Különösen jelentős felada­tot kell vállalnia a KISZ- nek, hiszen a maga számá­ra, saját utánpótlására ne­veli, nevelheti az úttörőket — hangoztatta Benke Valé­ria, kiemelve, hogy különö­sen nagy feladatok hárulnak e folyamatból az úttörőveze­tőkre. A párt a jövőben is figyelemmel kíséri és segíti az úttörővezetők munkáját, és erre ösztönzi az állami, társadalmi szerveket is. Az ifjúkommunisták, a KISZ Központi Bizottságá­nak üdvözletét Fejti György első titkár tolmácsolta. Ezt követően a KISZ Köz­ponti Művészegyüttese és Üt- törőegyüttese, valamint a Vígszínház művészei ünnepi műsort adtak. A szövetség országos tanácsénak ünnepi ülése a DlVSZ-induló hang­jaival ért véget. Kínai bírálat az U laívan-polítíkáía miatt Haig amerikai külügymi­niszter közelgő pekingi lá­togatása előtt a kínai sajtó­ban fokozódik a bíráló hang az Egyesült Államok vezető köreiben tapasztalható Taj- van-pár1á megnyilatkozások ellen. A Kuangming Zsipao cí­mű lapban megjelent kom­mentár élesen bírálja az Egyesült Államok és Tajvan kapcsolatait szabályozó tör­vényt. Egyebek között rámu­tat, hogy ez a törvény ön­magában véve nyílt beavat­kozás Kína belügyeibe, lehe­tővé teszi, hogy az Egyesült Államok folytassa Tajvanra irányuló fegyverszállításait, önálló államként kezeli Taj­vant és ezáltal állást foglal a „két Kína” idejétmúlt po­litika mellett. A kínai kom­mentár szerint a szóban for­gó törvény megsérti a kí­nai—amerikai kapcsolatok rendezéséről aláírt megálla­podásokat és nyilvánvalóan akadályozza, sőt aláássa a kapcsolatok zökkenőmentes fejlődését az Egyesült Álla­mok és Kína között. A fegyverszállításokkal az Egyesült Államok akadá­lyozza Kína és Tajvan bé­kés újraegyesítését, és ezzel kárt okoz a béke és a biz­tonság ügyének a Csendes­óceán nyugati térségében Holott amerikai vezető kö­röknek tisztában kellene len­niük azzal, hogy a kínai— amerikai kapcsolatok globá­lis stratégiai jellegűek és mint ilyenek, jelentős szere­pei játszanak a „szovjet ki­hívás” ellensúlyozásában. A kommentár hangoztatja, hogy sem az Egyesült Ál­lamok elnökének, sem az amerikai kongresszusnak nincs joga ahhoz, hogy meg­határozza Tajvan jövőjét és semmi köze az úgynevezett tajvani kérdés megoldásához. A tajvani kérdés rendezése Kína kizárólagos belügye és Kína egyetlen külföldi or­szág felé sem kötelezheti el magát ebben a kérdésben. A Beijing Review című pekingi hetilap most megje­lent számában elítéli az ame­rikai kongresszus külügyi bizottsága ázsiai és csendes­óceáni albizottságában le­zajlott „Tajvan-vitát”, amelynek résztvevői nyíltan állást foglaltak a „két Kí- na”-politika fenntartása mel­lett, helyeselték a Tajvanra irányuló amerikai fegyver- szállítások folytatását, sőt, állást foglaltak a diplomá­ciai kapcsolatok visszaállítá­sa mellett az Egyesült Álla* mok és Tajvan között. A he­tilap arra a következtetésre jut. hogy a jelek szerint bi­zonyos amerikai vezető kö­rök továbbra is oz Egyesült Államok „protektorátusá­nak” tekintik Tajvant Kádár János fogadta Lubomír Stroogalt (Folytatás az 1. oldalról) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára kedden délután a Köz­ponti Bizottság székházában fogadta Lubomír Strougalt, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi kor­mányának elnökét. A szívélyes, baráti légkö­rű találkozón részt vett Lá­zár György. Jelen volt Ko­vács Béla, hazánk prágai nagykövete és Václav Mo- ravec, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság buda­pesti nagykövete. Lubomír Strougal és kísé-’ rete magyarországi látogatá­sát befejezve kedden a kora esti órákban elutazott Bu­dapestről. A csehszlovák szö­vetségi kormány elnökét a Ferihegyi repülőtéren ven­déglátója, Lázár György bú­csúztatta. Jelen volt Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Roska István külügyminiszter-helyettes, és politikai, gazdasági életünk több vezető személyisége. Ott volt Kovács Béla, hazánk prágai és Václav Moravec, Csehszlovákia budapesti nagykövete is. Közlemény a tárgyalásokról Lázár Györgynek, a Ma­gyar- Népköztársaság Minisz­tertanácsa elnökének meghí­vására 1981. június 1-én és 2-án baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban Lubomír Strougal, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság kormányának elnöke. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára szívélyes, baráti légkö­rű beszélgetésen fogadta a csehszlovák miniszterelnököt. A kormányfők kölcsönösen tájékoztatták egymást a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa, illetve Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresszusa ha­tározatainak végrehajtásáról és a szocialista építőmunka, időszerű kérdéseiről. Meg­tárgyalták a magyar—cseh­szlovák kapcsolatok fejlesz­tésével összefüggő feladato­kat és a nemzetközi helyzet, valamint a két ország kül­politikai tevékenységének időszerű kérdéseit. Megelégedéssel állapították meg,: hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság baráti kapcsolatai, a két szomszédos ország testvéri együttműködése a marxiz­mus—leninizmus és a szo­cialista internacionalizmus elvei alapján, a két ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése szellemében min­den területen eredményesen fejlődnek. Ebben a kedvező folyamatban kiemelkedő sze­repet játszanak Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának és Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökének, rendsze­res találkozói. A felek megelégedéssel vették tudomásul, hogy a két ország előirányzott árucsere­forgalma az 1981—1985-ös időszakban jelentősen nö­vekszik. Ugyanakkor hang­súlyozták, hogy kölcsönösen erőfeszítéseket kell tenni az árucsere további bővítése le­hetőségeinek feltárására. A tárgyalások során hangsú­lyozták a két ország érde­keltségét a termelési szako­sítás, kooperáció fejlesztésé­ben a gép-, az elektrotechni­kai, a vegyipar és a mező- gazdaság területén. Szorgal­mazták a harmadik piaci együttműködés fejlesztését. A felek fontosnak tartották, hogy folytatódjék a két or­szág 1985 utáni hosszú távú gazdasági programjainak összehangolására irányuló munka. Kedvezően értékelték a kultúra, a tudomány, az ok­tatás, a sport és az idegen- forgalom területén folyó együttműködést. A miniszterelnökök megál­lapították, hogy a magyar— csehszlovák kapcsolatok ered­ményes fejlődése hozzájárul a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa keretében folyó sokoldalú együttműködés el­mélyítéséhez. A két ország továbbra is mindent meg­tesz a szocialista közösség' egységének és összeforrottsá- gának erősítéséért. E célok, valamint az egye­temes béke és biztonság megerősítése érdekében a Ma­gyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság — a Varsói Szer­ződés többi tagállamával együtt — folytatja aktív és összehangolt külpolitikai te­vékenységét, és mindent megtesz a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXVI. kong­resszusán előterjesztett, a nemzetközi légkör javítását célzó békejavaslatok meg­valósítására. A miniszterelnökök meg­beszélései szívélyes, baráti légkörben, a kölcsönös egyet­értés jegyében folytak és ki­fejezték a felek teljes nézet- azonosságát valamennyi meg­vitatott kérdésben. Lubomír Strougal csehszlo­vákiai látogatásra hívta meg Lázár Györgyöt, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. Idi Amin puccsra készül? Idi Amin, Uganda egyko­ri véreskezű diktátora szaúd- arábiai rejtekhelyéről telefo­nált a The Guardian című angol lap londoni szerkesz­tőségébe és azzal kérkedett, hogy hozzá hű ugandai csa­patok már közel járnak a fővároshoz, Kampalához, és egy „Kilenc-Kilenc” fedőne­vű parancsnok vezetése alatt állnak. Amin később, a The Guardian kérésére, egy dzsiddai szállodában találko­zott a lap oltani tudósítójá­val. Hosszú, fehér, hagyomá­nyos szaúdi öltözéket viselt, két kisgyermek volt veje. és gépkocsiját a szaúdi bizton­sági szolgálat emberei kísér­ték a szállodáig. Az egykori ugandai diktá­tor nagyon idegesen viselke­dett, rövid idő múlva távo­zott, és nem engedte magát lefényképezni. Azt állította, hogy a Felső-Nílus nyugati vidékén több csapattest hú maradt hozzá és el is akar­ja foglalni az ugandai fő­várost. Ezek az alakulatok csak a látszat kedvéért, az ő biztatására tagadták meg őt. Amin 1980 elején érke­zett első rejtekhelyéről, Lí­biából Szaúd-Arábiába. Em­berei korábban is telefonál­gattak már a nyugati sajtó afrikai tudósítóinak fantasz­tikus katonai sikerekről. „In­formációik” közül azonban egyetlenegy sem bizonyult igaznak. Most történt meg először, hogy Amin szemé­lyesen felhívta egy angol lap szerkesztőségét. A London- ban működő kelet-európai sajtótudósítók körében senki sem hallott még az általa „Kilenc-Kilene”-nek neve­zett parancsnokról, akinek az igazi neve állítólag Jaco-, bo Agriga lenne.

Next

/
Thumbnails
Contents