Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-12 / 136. szám

1981, június 13., szombat r ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 ' Felkészülés az ötnapos munkahétre Papírgyártás A Papíripari Vállalat Diósgyőri Papírgyára 1982-ben ünnepli ala­pításának 200. évfordulóját. A képen: Juhász János szitás, az 1. sz. osztrák gyártmányú papirgépen a szita beszabályozásán dolgozik. A gépsoron kártyakarton alappapir készül. Fotó: Fojtán László Felélénkült a zempléni határ Tsz-üzemböl 62-féle termek Szakma sokszorozva Bár a munka az ember él­tető eleme, a közbeiktatott pihenésre szükség van. Ép­pen ezért valamennyien öröm. mel iogadtuk a rövidebb munkahétre való áttérés hí­rét. Ennek a rendszernek be­vezetése azonban nemcsak egyszerű elhatározás kérdése. Alaposan és sokoldalúan elő kell készíteni, hogy a terme­lés is zavartalan maradjon, s közben a dolgozók anyagilag se károsodjanak. Ha mindent figyelembe veszünk, népgazdasági szin­ten a rövidebb munkahét még anyagi előnnyel is jár, mert csökkenti például a vi­lágítás és a fűtés költségeit. Ez a mai helyzetben nem el­hanyagolható szempont. , De továbbgondolva, a munka ter­melékenysége is növekedhet, hiszen a szombati félnapok munkaintenzitása mindig la­zább. Ahhoz azonban, hogy elő­nyökről beszélhessünk, jól ki kell dolgozni az új munka­rendet, a munkaidő-beosztást, s Közben körültekintően egyeztetni kell a vállalat és a dolgozók érdekeit. Az év napjainak egyharmada lesz pihenőidő! Ez megéri azt a fáradságot, hogy alapos, kö­rültekintő előkészületek foly­janak a cél érdekében. Me­lyek azok a tennivalók, ame­lyekre oda kell figyelni? A vállalatok az ötnapos munkahétre való áttérés idő­pontját, a konkrét megoldá­sokat helyileg határozzák meg. önerőből teremtik meg a bevezetés feltételeit úgy, hogy a pénzügyi, gazdasági helyzet ne romoljon, a dol­gozók munkabére ne csök­kenjen. Az új munkarend nem zavarhatja a gazdasági egységet feladatai megoldá­sában, nem zavarhatja a la­kosság folyamatos ellátását. Mindez arra kell hogy ösz­tönözze a vállalatokat, hogy még jobban felhasználják belső tartalékaikat. Melyek ezek a belső tarta­lékok? Erre nézzünk meg egy statisztikai adatot: Je­lenleg az egész napos igazolt es igazolatlan távoliét miatt kieső munkaidő — szabadság es betegség nélkül — 3—5 százalék. További 10—15 szá­zalékos veszteségidő adódik a vezetés és a szervezés hi­báiból, a dolgozók fegyelme­zetlenségéből. Ezek a számok c Igondol kod talóak 1 Az már előre látható, hogy sokrétű szervezésre, egyezte­tésre, esetenként munkaerő- átcsoportosításra lesz szük­ség. Vegyük például a ke­reskedelmet. A szabadnapok számának úgy kell nőnie, hogy közben az üzletek je­lenlegi nyitvatartása ne vál­tozzék. A szombati, eseten­ként a vasárnapi nyitvatar- tást is fenn kel) tartani, ha­csak majd időközben nem változnak meg a vásárlási szokások. A személyszállí­tásban pedig éppen arra kell számítani, hogy a szombati napokon megnövekszik az utasszám, s még a távolsági járatokat is sűríteni kell. A heti munkarend-módosí­tás — az oktatási intézmé­nyekben és a mezőgazdaság­ban dolgozók kivételével — 1982 első felében már szinte minden dolgozót érint. A me­zőgazdaság állami szektorai­ban is megoldható lesz a kér­dés, a termelőszövetkezetek­ben már más a helyzet. Ott központilag nem szabályoz­zák. A bevezetés rendje, a változások időpontja és mér­téke a szövetkezeti demok­rácia elveinek megfelelően a helyi döntésektől, kezdemé­nyezésektől függ. Az oktatási intézményeket illetően még elég sok a megoldásra váró probléma, ámbár elvileg 1982 szeptemberében már ott is megkezdhetik az új rend be­vezetését, ha a körülménye­ket ki tudják alakítani. Leghamarabb ez év július 1-től azokban a három mű­szakban és a folyamatosan dolgozó üzemekben vezetik be az ötnapos munkahetet, ahol a fizikai dolgozók szá­ma meghaladja az összdol- gozók létszámának felét. A gazdálkodó szervek döntő többsége csak a jövö év első felében áll át — természete­sen megfelelő és gondos elő­készület után. Mire számíthatnak . az egyéb területen dolgozók? Az államigazgatási, igaz­ságszolgáltatási, érdekképvi­seleti, társadalmi és többi munkahelyeken — később meghatározott időpontban, de 1982 június végéig minden­képpen — egyszerre térnek majd át az új munkarendre. A tanácsi szervekre igen nagy munka hárul ezzel kap­csolatosan az elkövetkező időkben. Biztosítaniuk kell a lakosság ellátását, a gyer­mekintézmények üzemelteté­sét úgy, hogy hozzáigazítsák a napi munkaidő alakulásá­hoz. Az utazási torlódások el­kerülése érdekében össze kell hangolniuk az adott terüle­ten levő üzemek, hivatalok munkakezdési időpontját. A vállalatok vezetői, * szakszervezeti bizottságokkal közösen külön programban határozzák meg a felkészü­léssel ée a végrehajtással kapcsolatos tennivalókat. Ezt J a programot — mint * kol- j lektiv szerződéseket — meg- ■ vitatják a dolgozókkal. Ez j lesz a garancia rá, hogy az; áttérés sikeres, zökkenőmen­tes legyen. A. I. Annak a szónak, hogy fe­gyelem, sokkal keményebb akusztikája van, mint an­nak, hogy humanizmus. így van ez akkor is, ha e két fogalom hosszú ideje egy úton halad — feltételezve egymás jelenlétét, egyazon esetnél, egyazon időben. Még­is. amikor fegyelemről beszé­lünk. elkomorul az arc. ami­kor pedig humanizmust em­lítünk, megenyhülnek a me­revvé dermedt vonások. Bedig a fegyelem sokkal törékenyebb dolog, mint az emberség. Talán ezért van az. hogy meglehetősen gyak­ran ■ vétünk ellene, hol ki­csinységekben, de néha bi­zony főbenjáró dolgokban is. Így igaz ez akkor is, ha jó­szerével egyetlen olyan ta­nácskozás nincs, ahol közvet­ve vagy közvetlen módon nem ejtünk szót a fegyelem­ről. Az a vezető — szokták mondani —, aki egy kicsit is ad magára, meg arra. amit csinál, ha a technológiáról vagy a minőségről, netán a munkaidő jobb kihasználásá­ról beszél, mondandójából nem maradhat ki a fegyelem témaköre. Érzésem szerint már önmagában ez is rend­hagyó bizonyság rá, hogy a fegyelem mennyire törékeny — 35 évvel azután is, hogy a magunk ura lettünk. És itt engedtessék meg, rö­vid kitérő. Néhány napja a Miskolc városi Párt-végre­liosszú hetek szárazsága után megyénk más tájaihoz hasonlóan a sátoraljaújhelyi járásban is felélénkült a ha­tár. A néhány éjszakai, kora hajnali kiadós eső szinte az utolsó pillanatban érkezett. A búza kalászol, és ha a hő­ség tovább tartott volna, a szemek besülnének, s bizony az ígéretes termés mennyi­ségben, minőségben ugyan­csak visszaesett volna. Így az eső hatására a szemek „híz­ni” kezdenek a kalászban, s a béltartalmuk aratásig még sokat javulhat. Ugyanez mondható el az őszi és ta­vaszi árpáról, rozsról, zab­ról. A kapásnövények is szem­látomást növekedésnek in­dultak. A cukorrépát, kuko­ricát, burgonyát, napraforgót a legjobbkor: fejlődésének kezdeti szakaszában érte az. eső, ' így ugyancsak erőre kaptak. De a hasznos növé­nyekkel egyidejűleg a gyo­mok is nőnek, erősödnek, és félő, hogy ha késnek a nö­vényápolássá], a dudvák el- burjánzanak és visszavetik fejlődésükben a kultúrnövé­nyeket. Ezért ezekben a na­pokban, hetekben minden hajtóbizollságon ugyancsak a fegyelemről,- ez esetben a párttagság fegyelméről hall­gatott meg jelentést a tes­tület — és ezen a fórumon pontosan azokról a dolgok­ról esett szó konkrétan, ame­lyekről szőkébb és tágabb körben általánosságban szok­tunk beszélni, mert mi taga­dás. a fegyelmezett munkát és magatartást mindenki óhajtja — amíg a másikról van szó. Amikor a saját por­tánkon kell rendet teremte­ni, már árnyaltabb a meg­fogalmazás és bonyolultabb a látszatra egyszerű ügy. Ak­kor már nem olyan tételes és következetes a számon­kérés, pedig akkor is óhajt­ja mindenki a rendet és a fegyelmet — csak éppen azt az ütközést, nem, ami óhatat­lan velejárója a számonké­résnek, hu úgy tetszik, a fe­gyelmezetlenségért járó fele­lősségre vonásnak. Pontosan a fegyelem kap­csán ide kívánkozik az is, hogy bizonyos kategóriák ér­telmezésében is változások történtek. Csakis ez az oka annak, hogy ami tegnap ter­mészetes „lezserség” volt, az ma már fegyelmezetlenség. Olyan tényezők motiválják mai és még inkább holnapi magatartásunkat, amelyekkel számolni kötelesség. Ilyen értékrend-változások történtek egyebek mellett erkölcsi normáinkban is. Pél­dául a munkaíogalmak kő­éről. a növényápolásra kell összpontosítani. A szántóföldi és a házi ker­tészetekben szépen fejlődnek a zöldségfélék. Már a legtöbb konyhakerti termék piacra került a szabadföldi termés­ből, folia alól pedig a papri­ka, uborka, paradicsom is. Borsót, zöldbabot, uborkát sok helyen másodszor is ve­tettek. de a téli káposzta, bimbós kel, kései karalábé és karfiol palánták kiülteté­sét is megkezdték. A szőlő köztudottan a me­leget szereti. Az eső azonban jót tett. Tokaj-Hegyalja szőlő­ültetvényeinek is. A zöld haj­tásokon megjelentek a für­tök, s ezek helyenként már virágzanak, is. A tél — első­- H-ban a fagyzugos táblákon — kárt tett a venyigékben-, j s ennek tulajdonítható, hogy | az egész történelmi borvidé- j ken általában kevesebb fürt j mutatkozik ez idén, mim amennyi tavaly volt. De mi­vel Toka j-Hegy alj ást mindig a minőség hozza as igazi jö­vedelmet, a szőlősgazdák sze­rint, ha kedvező lesz az idő­járás, egy esetleg kiváló mi­nőség bőségesen pótolhatja az eJmarado mennyiséget. I rül, A Lenin Kohászalj Mü­vekben beszélgetve többen is elmondták, hogy milyen vál­tozások jellemzik a munká­hoz való viszonyt. Alig egy­két. évtizeddel korábban meg úgy gondoltuk, hivatkozva a szocialista öntudatra és még sok minden másra — elég lesz az erkölcsi ösztönzés, a .jobb és fegyelmezettebb munkához. Ma már tudjuk és valljuk, hogy szükség van az anyagi ösztönzés külön­féle formáira is. Tudjuk — de nem tudunk bánni még az anyagi ösztönzéssel. Ne­hezen találunk rá arra az útra, amelyen pontosan a kö­zösség érdekeit szolgálva, egymást kiegészíti az erköl­csi és az anyagi ösztönzés. Hajlamosak vagyunk rá. hogy vélt humanizmusból a fegyelem rovására megalkud­junk, ha valakit el kell ma­rasztalni. Humanizmusról beszélünk, holott az ember­ség mögött valamifajta ké­nyelmes belenyugvás, netán elvtelen megalkuvás húzó­dik. Ilyenkor megesik az is. hogy a felelősségre vonás, a vétkesek elmarasztalása tu­lajdonképpen nem abban a körben történik, ahol a fe­gyelemsértést elkövették, ha­nem általában egy fokozattal feljebb, nagyon ritkán lej­jebb. Egyszóval ott. ahol nem kell mindennap találkozni a vádlottnak és a vádlónak. Még ettől is rosszabb, ami­Zavarban lennék — mint ahogy vagyok is —, ha vala­ki megkérdezné, mi Hudák Attila szakmája. A note­szomba lapozva a beosztását hamar megtaláltam, s utána egy-egy története csattanója­ként a kérdőjeleket. Amelye­ket odabiggyesztettem, mert nem adott rá választ, mi is ő? Mérnök, szerelő, formázó, tervező, lakatos, anyagbe­szerző vagy üzletkötő? Őszin­tén szólva: az egyértelmű fe­leletet nem találtam meg. És nem azért, mert „pisztolyt” fogott rám. Igaz, a rémület­től sem kerekedett ki a sze­mem. Ezzel a fegyverrel kel­lene megvívni minden hábo­rút. Tíz töltényt pottyanthat ki. Tíz kerek rágógumit. Néztem a kezében ezt az egyszerű játékot, s nem tud­tam felfogni, hogy ehhez a kis semmiséghez, amelyből nyolcmilliót gyártanak, eny- nyiféle tudás kell. Így nincs más választásom, mint a tör­ténetekre bízni magam, amelyből kikerekedhet vala­mi kép egy ember tízéves munkájáról. — Az eredeti szakmám la­katos. A XVI. számú Autó­javítóban dolgoztam, ott jár­tam végig a „szamárlétrát”, voltam munkás, üzemvezető- helyettes, szaktanácsadó. Egy napon összetalálkoztam volt főnökömmel — aki most a tsz elnöke —, s aki említet­te, hogy szívesen látna a mü- anyagüzemben olyan vezető- helyettest. mint én. Nem gondolkoztam sokat, jól fi­zettek. s olyan munkalehe­tőséget adtak, ami érdekelt. Nem mondom, hogy az első hetekben, hónapokban nem szívtam a fogam. Az asszo­nyok, akik itt dolgoztak, bú­jócskát játszottak velem. Ko­moly arccal hordozgatták elém a különböző műanya­gokat, s kérdezték, melyik lesz a megfelelő. Halvány fogalmam sem vott, de az egyikre rámutattam, s vár­tam, mi lesz. Néhányszor jól választottam, máskor kine­vettek, de amikor látták, hogy jót akarok, fegyverszü­netet kötöttünk. — Bor,sodszi rákon a leg­féltettebb üzem volt akkori­kor „odaszólásra”, felsőbb szervek utasítására kezdemé­nyeznek fegyelmi eljárást, holott mindenki tisztában volt az elkövetett vétség sú­lyával. Tanulságok levonása és a jogos elmarasztalás mégis indokolatlanul, hosszú ideig váratott magára. Ezek az esetek nemcsak a sző­kébb értelemben vett fegye­lemsértésre vonatkoznak, ha­nem a demokratizmus mel­lőzésére, a hatalommal tör­ténő visszaélésre, vagy az emberséget mellőző intézke­désekre. És ettől már csu­pán egyetlen lépés a távolság ahhoz, amikor egyazon vét­séget másképp ítélnek meg, attól függően, hogy vezető vagy beosztott követte el. Ilyenkor jár hivatalok aszta­lán körbe-körbe egy-egy ügy, anélkül, hogy érdemi döntés születne, mígnem megpihen a bocsánatos bűnnek számító langyos belenyugvásban, vagy a kapcsolatrendszernek egy eléggé el nem ítélhető út­vesztőjében. Végül ilyenkor hozakodunk elő éppen a fegyelem töré­kenysége meg az emberség kapcsán a környezet felelős­ségével. ami általában meg­foghatatlan. mert száz vagy kétszáz embert érint. És mi­közben humánusak vagyunk, akkor, amikor még elég vol­na a figyelmeztetés — me­gint csak példák vannak rá. mennyire szigorúak leszünk, ha már büntetni kell. Jólle­het, a kis ügyek mellett való napirendre térés önmagában is fegyelemlazítást inspiráló hatással bír. Paulorit* Ágoston ban a miénk. A szövetkezet tagjainak összefogásából épült, s már az első evben nyereséget hozott. Lényegé­ben a müanyagfeldolgozás mutatta meg, hogy az ipari tevékenység nagyobb jöve­delménél fogva a mezőgaz­daságban is szükséges. A le­hető legjobb szakemberek vezették ezért az üzemet. A fővárosból jártak le, és sok év után sem tudom más­képp jellemezni őket,' mint dörzsölt vén rókáknak, akik­nek a szakma a kisujjukban volt. Megszervezték a piacot, házaltak vállalattól vállala­tig ügynökként, hogy mit ér­demes gyártani, mibe érde­mes belefogni, megtervezték a gépeket, a szerszámokat, beszerezték az alapanyagot Mi mást tehettem volna én, mint hogy éjszakára bent­maradtam. megnéztem a raj­zokat, kerestem azokat a fo­gásokat, amiket még nem tudhattam. Nehéz iskola volt, hiszen a műanyagipar­ban még jelenleg is 80-féle különböző alapanyaggal dol­gozunk. És nem mi válogat­hatunk. Amit kapunk, ami pillanatnyilag van, abból kert gyártmányokat készítenünk.' Ezért a gépeket sokszor- 24 óra alatt kell átállítani. Vi­szont, ha az ember egyszer megtanulja, már nem sokat hibázik. — Egyszer alaposan le­hordtám egy szerelőt. El­romlott a kompresszor, meg­hoztuk hozzá az alkatrészt, amikor en is hazaérek, hát látom, hogy hozza sem nyúl­tak. Kérdezem az emberem-: mi történt? Mondja: lejárt a munkaidő. Egyből felsza­ladt a pumpa, órák hosszat állt az üzem. a szakikam- nak meg más kifogása sincs? Nem nagyon válogattam a szavakat, amikor csendesen odaszóit, hogy ne haragud­jak, ő még kompresszort so­hasem szerelt „Leeresztet­tem”, s megmutattam neki. És megmutatnám százszor is, csak értsék meg: egy ember miatt száz nem állhat mun­ka nélkül. — Egy kis üzemnek a gyor­saság lehet az egyetlen elő­nye. Ha meghallottam vala­hol. hogy például egy nagv­. vállalat, valaminek a gyártá­sára vállalkozót keres, már mintapéldánnyal és árkalku­lációval kopogtattam az aj- I tón. Ma már ez annyiban : változott, hogy minket ke- I resnek meg. Befutottunk. De i ha jó üzlet mutatkozik, ak­kor a lehelő legrövidebb ha­táridőre vállaljuk. Még az­nap este nekiülök tervezni a gépet, a szerszámok átalakí­tását. az új öntőforma kiala­kítását, s napokon belül meg­kezdjük a gyártást. Néha ez a gyárat, annyira meglepi, hogy külön jutalmat ad ér­te. Nekik sürgős volt, mert valaki lemondta, nekünk meg jó, mert munkát, bevételt, hasznot jelent. — Kilencven céggel, válla­lattal vagyunk üzleti vi­szonyban. Ma már 62-féle terméket gyártunk. Ezt jó így kimondani, de rettentő nagy munka van mögötte. És nemcsak az én munkám, ha­nem az elnöké, s az asszo­nyoké is, akik nagyszerűen dolgoznak. Két éve sikerült megtréfálnom őket. Vissza­adtam a kölcsönt. Beírtam a műszaknaplóba: mindenki válassza ki azt. a műanya­got, amellyel dolgozni -sze­retne. A fele rossz minősé­gűt írt be. Ügy érzem, most már együtt vagyunk. A borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezetnek a műanyagüzeme — befeje­zésül ezt illik megírni — az elmúlt évben 30 millió lo- rint értéket termelt meg. A 130 asszony munkája 8.3 millió forint nyereséget ho­zott. Hildák Attila a beszél­getésünk végén feltette a csizmát az asztalra. Mű­anyagból ... — kármán *•> i Fegyelem és humanizmus

Next

/
Thumbnails
Contents