Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-06 / 131. szám

1981. június 6., sxombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A közéletben S Szakszervezetek Nagy Lajosné, a/. Észak- magyarországi Vegyiművek főbizalmi-helyettese egyben tagja a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának. Azok kö­zül a fiatal asszonyok közül való, akik felelősséggel, s tel­jes komolysággal tesznek eleget közéleti megbízatása­iknak. —t! • Sok múlik rajtunk, szakszervezeti tagokon — mondja —, hogy mennyi valósul meg mindabból, amit eltervezünk, s amire lehető­ségeink is, vannak. Az el­múlt hat évben nagyon so­kat. fejlődött a szakszerve­zeti munka. Hatékonyabb lett az.,- SZMT szerepe. — Véleménye szerint mit ben vannak még tennivaló­ik? ■'*— Elsősorban az alap- szérvezeti munka segítésé­ben. Továbbra is összponto­sítani kell szerintem a hely­színi ellenőrzésre, segíteni a bizalmiak, bizalmi testüle­tek, taggyűlések tevékenysé­gét. Ez már feladat volt a korábbi - években is, de még mindig 1 van dolgunk ezen a területen. A taggyűléseken gygkran t.es/.ik szóvá .a szak­szervezeti tágok, hogy sze­relnének ezeken az üléseken gyakrabban, találkozni az SZMT vezetőivel, munka­társaival. .ló kezdeménye­zésnek tartom, hogy, bevon­ják ebbe a munkába a te­.V,an annak másfél évtizede is; egyik reggel a sátoralja­újhelyiek arra ébredtek, I- jp.gy, a kevéssel azelőtt épí­tett szép főtéri szökőkút, egy­szerűen ,| éltíint ,a föld, színé­ről. A,z;l(^kftt. futatva., .‘ kide­rült, hogy lesüllyedt az arra hŰ2JŐ(döV város alatti pince­rendszerbe. Ennek egyik ága on)lf>tt be a csörgedező új szök.okúttal együtt. Az idősebbek régóta tud­ták, hogy évszázados pincék vannak Sátoraljaújhely alatt. Elzek túlnyomó részét ma is használják a híres tokaji borok érlelésére, tárolására, hiszen köztudott, hogy a to­kaji tüzének, illatának, zama­ténak -kialakításához a ne­mes penésszel borított pincéit nagyban hozzájárulnak. Mindjárt a vasútállomás mellett van egy öttornyos épület alatt a borkombinát központi pincéje, amelyben II— 12 ezer hektoliter bort tudnak tárolni. A város túlsó végén található a másik hí- r^s pincerendszer, az úgyne­vezett „ungvári” pincék. Az ungvári pincékről már egy Kerítést nem kötelező épí­teni, csak akkor, ha a ta­nács építési szakigazgatási szerve ezt előírja. Ám, ha erre kötelezi az ingatlantu­lajdonost, akkor előírja azt is. hogy milyen anyagból, milyen építési móddal, kivi­telezéssel stb. kell ezt vég­rehajtani. A kerítést egyéb­ként az építési telek tulaj­donosa (kezelője, használója) a telek homlokvonalán, to­vábbá a közútról nézve a jobb oldali telekhatáron és hátsó telekhatárnak ettől az oldalhatártól mért fele hosz- szán köteles megépíteni és fenntartani. A két közút között fekvő építési telket a jobb oldal rületfelelősöket. Kölcsönösen hasznos kapcsolatok alakul­hatnak így ki. — Van valamilyen javas­lata a kapcsolattartás to­vábbi szélesítésére? — Nagyon ésszerűnek tar­tanám, hogy a vállalatok a központi szakmai vezetőségi ülésükre hívják meg tanács­kozási joggal azt a dolgozó­jukat, aki tagja a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsá­nak. Ez a dolgozó a megyei testületben tulajdonkeppen a vállalatot képviseli, infor- máltnak keli lennie a helyi dolgokban, másrészről maga is tud tájékoztatni bizonyos kérdésekben, mivel megyei áttekintése is van. Ugyan­akkor a vállalat dolgozói is értesülnének róla, milyen munkát végez az ő SZMT- tagjuk a megyei testület­ben. Véleményem szerint ez­által nőne a testületi tagok felelőssége, ismertebbé válna közéleti tevékenysége. — Mint a közéletben ak­tívan részt vevő embert, mi foglalkoztatja napjainkban legjobban? — Nem tagadhatom meg önmagam: a fiatalok és a nők helyzete. Sok gondot okoz nálunk az üzemben is, s én sem tudom megmagya­rázni, hogy miért kerül bi­zonyos értelemben és bizo­nyos ideig hátrányos hely­zetbe az a fiatal munkás, 1477-es oklevélben is említés történik, egy, Sátoraljaújhe­lyen 1765-ben eljátszott Bacchus című iskoladrámá­ban szintén szerepe), s ez ol­vasható róla: „Aki egyszer bemégyen az ungvári pincék­be, nem könnyen tud onnan kijönni ...” A népi hagyomány art is tudni véli, hegy a sárospata­ki Rákóczi-várat széles alag­út kötötte volna össze Sátor­aljaújhely alatt — mintegy 15 kilométer hosszúságban — a fejedelem szülőházával, a borsi várkastéllyal. Sőt mon­da is maradt fenn arról Zemplénben, hogy Rákóczi ezen az alagúton menekült volna a pataki várból, előbb azonban lova lábán — udvari kovácsával — xnegfordíttatta a patkót, hegy ilyen módon félrevezesse üldözőit. Ebből a hajdani alagútból keletkezett volna a sárospa­taki és a sátoraljaújhelyi pincerendszer nagy része. Ezek a pincelabirintusok — bár Sátoraljaújhelyen éppen a városközpont alatt húzód­nak — a korábbi évszázadok­meghatározása szempontjából olyannak kell tekinteni, mint­ha az a két közút között — a szomszédos telekhez iga­zodóan — meg volna osztva. Az oldalhatáron álló épü­let esetében a tulajdonos (kezelő, használó) az oldal- kerítést azon a telekhatáron köteles megépíteni és fenn­tartani, amelyen az épület áll. Saroktelek esetében az építési telek homlokvonalai­val szemben fekvő mind­egyik telekhatár oldalhatár­nak számít. Ha az építési te­lek oldalhatára a szomszédos építési teleknek egyúttal hát­só határa, arra a hátsó te­lekhatár szabását, kell al­kalmazni. Nyúlványos epitó­aki diplomát szerez, s értel­miségivé válik. Ö munkaidő után nem szórakozni ment, hanem haza, tanulni. S mire elérte a célját, megszerezte a diplomát, nem vehet részt a kedvezményes munkásla- kás-építésben, még a lakás- igénylők listáján is hátrább szorul. A másik dolog a nők helyzete. Véleményem szerint a nők általában szí­vesen vállalnak részt a köz­életben. Vállalatunknál 182 szakszervezeti bizalmi közül 65 nő. Ez is közéleti tevé­kenység. A nők munkája rejlik a Vöröskereszt által szervezett, gyes-en levő kis­mamák, nyugdíjasok és ha­sonló rendezvények sikerei mögött is. Hogy mégsem va­gyok elégedett, az az álta­lános életmódunkból fakad. Nem akarom most részle­tezni, de a gyes-en levőkre is sok teher hárul. Hiszen ők úgyis „csak otthon van­nak”. Mindezek ellenére az igaz, hogy a tanulás, a mun­kalehetőségek biztosításával a nők számára kitárulkozott a világ. Ha a lehetőségeink ma még nem is azonosak a férfiakéval, de minket már arra neveltek, hogy éljünk ezekkel. Az anyaság nem je­lenthet. egyet a bezártsággal, számomra sem szűnt meg a külvilág azért, mert négy- gyermekes anya lettem. A. I. alatt ban nem okoztak különösebb gondot. Napjainkban azon­ban nem bírván megbirkózni a rájuk nehezedő, megnöve­kedett terheléssel, hellyel- közzel beomlanak. Aztán az utóbbi évtizedek­ben nagyarányú építkezések, útépítések folynak a város­ban. Régen a kis családi há­zak és a két-háromszíntes középületek súlyát még csak- csak „elviselték” ezek az ódon pincék, de a mai 5—10 szintes új épületek, lakóte­lepi házak már ugyancsak próbára teszik a pincék don­gaboltozatát Ezért manapság — akárcsak másik két törté­nelmi múltú városunkban, Pécsett és Egerben — a terep- rendezés, a biztonságos fun­damentumok lerakása, ar. is­mert vagy olykor váratlanul előbukkanó régi pincék, miatt különleges munkát igényel. Ezzel is magyarázható, ht»gy Sátoraljaújhelyen az építke­zések mostanában hosszabb időt és több pénzt kivannak a szokásosnál. sí telek esetében a nyúlvá­nyos telek és a visszamaradó telek között — az utcavonal­lal párhuzamos közös telek­határon álló kerítés megépí­tésének és fenntartásának kö­telessége a visszamaradó te­lek tulajdonosát (kezelőjét, használóját) terheli. Ha az építési telek tulaj­donosa a telek olyan hatá­rán, vagy a határ olyan ré­szén is létesít kerítést, amely­re nézve kötelessége nem volt, a kerítésnek ezt a ré­szét is csak saját telkén he­lyezheti el, és az így létesí­tett kerítést bármikor meg­szüntetheti. Ha az építésügyi szabályok szerint egyértel­műen nem állapítható meg, hogy valamely építési telek kerítése megépítésének és fenntartásának kötelezettsége kit terhel, a kötelezhető sze­mélyt és mértékét a helyi körülmények figyelembevé­telével, a helyi tanács épí­tési hatósága állapítja meg. Dr. Sw Tibor. Miskolc-tapolcai látkép Itt az idegenforgalom # szezonja, a kedvelt pihenő-, üdülőhelye­ken megnövekedett, a ven- degjárás. érezhetően egyre nagyobb a zsúfoltság. A szezon és a zsúfoltság kifejezésekkel pedig máris a vendégjárás örökzöldjei­re utaltunk, nevezetesen: jó lenne a szezont széthúz­ni, őszié, tavaszra, esetleg télre is, másrészt a zsúfolt­ságot csökkenteni kellene, elsősorban a Balaton zsú­foltságát, meg talán Buda­pestét meg a Dunya-kanya­rét, olyaténképpen, hogy esetleg a Bükkbe, a Mát­rába irányítanák a turistá­kat. Országos jellegű ta­nácskozásokon mindig szó esik ezekről. Meg arról is, hogy pénz viszont főként a Balatonra, meg Buda­pestre, meg a dunántúli hőfürdőkne jut, ide, a Mát­rába, a Bükkbe, a Zemp­lénbe már nemigen ma­rad semmi, legföljebb a biztatás a saját erőre, a saját kezdeménys.v-sre. FEKETE SZÁLLÓK Egy s más azért mégis tör­ténik itt is, a ml tájainkon. Sátoraljaújhelyen, Tokaj­ban is elkészült szálló, a szerencsi Huszárvárban ki­alakított hotel sem régi, Sárospatakon most épül a szálló. Nem épül ellenben meg Miskolcon. Hozzáértő emberek véle­ménye szerint a mi tájé­kunkon kevés a szállás­hely. A statisztikai adatok szerint megyénk szállodái­nak kihasználtsága tavaly 50,4 százalékos volt, 8 szá­zalékkal kevesebb, mint a korábbi évben. Énnek el­lenére sokan vallják, hogy mégis szükség lenne szál­lókra, mivel a jelenlegiek hétvégeken telítettek, meg a távolabbi évekre is gon­dolnunk kell. Meg arra is gondolni kellene, amit pár hete Tihanyban, az idegen- forgalmi újságírók több na­pos tanácskozásán mondott el a Belkereskedelmi Mi­nisztérium képviselője: szállóink a szezonon kívül üresen állnak, mégsem ad­ják a szobákat lényegesen olcsóbban, pedig akár 50— 60 százalékos kedvezmény is lehetne. Növekszik ellenben az úgynevezett „fekete szál­lók” száma. Sokan „csak úgy” minden bejelentés, adózás nélkül adják ki szo­báikat és igen szép pénze­ket vágnak zsebre. A Ba­latonnál a becslések sze­rint a fizető-vendégszobák­nak mintegy 80 százalékát adják ki így. De itt, a mi megyénkben is sok lehet a fekete szobák száma, ez derült ki a Idegenforgalmi Bizottság ülésén is. HOL A HELYÜNK? Hol a helyünk? Mármint Európa, vagy a világ ide­genforgalmában. Szembe kell néznünk azzal a tény­nyel, hogy valójában nem sok mindent tudunk nyúj­tani a vendégnek. Nincs ten­gerünk, nincsenek égbe nyúló, havas tetejű hegye­ink, eddigi olcsó étkezési lehetőségünk megszűnt, il­letve megdrágult. (Külö­nös módon nálunk — és csak nálunk, az egész vilá­gon másként —, a csopor­tos turista drágábban ét­kezhet, mint egyénileg!) Léteznek ellenben ked­ves, szép tájaink, népszo­kásaink, sajátos arculatú tájegységeink és ha szak­embereink nagyon akarnák — id is lenne, ha akarnák —, hát megtalálhatják azo­kat a sajátos, „spéci”, va­lamiket, melyekért igenis eljön a 'kedves külföldi vendég, sőt visszajön! Az említett tihanyi tanácsko­záson gyakorta hangzott el egy fura kifejezés: cél­zott turizmus. Ezt kell megtalálnunk, művelnünk. Azokkal a különlegességek­kel. miket csak itt kaphat a vendég. Ezek között a termál turizmus látszik az egyik nagy adunak. Számí­tások szerint a külföldi vendégnek több mint 20 százaléka felkeresi valame­lyik meleg vizű fürdőnket, sőt kifejezetten ezért jön hozzánk. Ismeretes, hogy a Dunántúlon már évekkel ezelőtt megkezdődött a meleg vizű fürdők kiépítése, fejlesztése és nem is ered­ménytelenül ! Kár, hogy amikor a me­leg vizek hasznosításáról van valahol szép hazánkban szó, kizárólag csak a Du­nántúl jöhet számításba. Mi még nem tudtuk elérni azt. sem, hogy a kövesdi Zsóri gyógyfürdő legyen (most gvógyjellegű). a kö­römi hőforrásnál pedig még annyit, sem sikerült elérnünk, hogy egyetlen medencécske megépüljön. Ez legalább hajtatóházai melegít, más melegforrása­ink még ennyit sem hasz­nosulnak. Pedig ebből a termálturizmusból vala­hogy jó lenne nekünk is részt, vállalnunk. Ott len­nünk, mikor erre a célra valahol pénzt osztanak. KUGLIZÖ ÉS WURLITZER A Hortobágy is erősen tartozhatna a különlegesse­gek közé, igenis a maga csikós romantikájával, puszta romantikájával. Va­laki javasolta: adjunk mi Is a külföldinek egy díszes, szép oklevelet arról, hogy például lovagolt a Horto­bágyon. Miért ne? Más or­szágokban is élnek hason­ló, apró, mégis mutatós ötletekkel. A mi megyénkben sem sokáig kellene keresgélni a különlegességek után. To- kaj-Hegyalja például csak itt és csakis itt található. (Már felvetődött: a Bada­csonyban ősszel, szüretre szerveznek esetleg külföldi csoportokat.) Bárhogy is forgatjuk: a mj Hegyaljánk és főként Tokaj — a vi­lághíres Tokaj! — inkább még csalódás a messziről érkezőknek, mint kellemes élmény. Valamit bizonyára lehetne kezdeni itt. Aggte­lek—Jósvafőn is. Talán a gyógybarlang esetében. A tanácskozáson a Sasö- vosz elnökhelyettese pa­naszolta : már a falusi kocs­mákból is eltűntek az egy­kor sok embert vonzó kuglizók, meg a cigányze­ne is, van ellenben Wur­litzer. (A jelenlegi Wurlit­zerek egyébként éppen «mostanában „futnak ki nullára”, de sajna, hoznak majd be helyükbe még strapabíróbbakat.) Azt is panaszolták: hol a híres magyar konyha? Hiszen az ország minden részében ugyanaz az egyforma étel kapható! Miért emlegetjük, terjesztjük mi mégis a magyar konyhát? Többen is mondták, hogy támogat­ni kellene bizonyára minr den helyi kezdeményezést, amiben „van valami”. Ennek apropójából: tet­szenek ismerni ugye a sváb kocsmát? Sárospatak előtt található, a hercegkútiak ügyességét hirdetve. Spéci, igen finom svábszaionnát lehetett itt kapni valaha, már nem lehet. Hosszú len­ne a miértet sorolni, a lé­nyeg: különböző intézke­dések. kötekedések hatásá­ra ma már csak a faluban árulnak: 80t-90 forintokért! Az egyik tájjelegű, sajátos íz igen gyorsan eltűnt. Kuglizó meg tetszenek tudni, hol van? Itt. a sváb kocsma barátságos, szép udvarán, vagy inkább kert­iében. Nemrég építették meg fedett tetővel, igen szép forgalmat bonyolít le. az erre járóknak, vagy a céllal ide jövőknek akad idejük egy-egv gurításra. Csak ki ne fúrja valaki ezt a kuglizót is, miként p szalonnát! Priska Tibor a varos Hegyi József A TELEK MELYIK OLDALÁN KELL KERÍTÉST ÉPÍTENI? Saóry Miklós (3525 Miskolc, Közdomb u. 56. sz.) olvasónk arra kér választ, hogy ki és hol köteles kerítést építeni?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents