Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-28 / 150. szám
1981. június 28., vasárnap ,r ESZAK-MAGYARORSZAG J ' Vázlat Mezey István rajza DOBOG BÉLA: Mneveltem Senkit sem hibáztatok íiibás csak én vagyok: felneveltem boglyas gondjaim lelkem mélyén tán keselyűt Bár már tudom élni bátran is lehet E. KOVÁCS KÁLMÁN: J elet a porba (Az 50 éves érettségi találkozóra) Mire az alkotás kínzó vágya? Életünk az Idő megzabálja. Míg építünk, szántunk, verset írunk, konok világtörvény ássa sírunk. Fellebzés? Egy jelet még a porba .., Sziklaszívű hóhér sújt tarkódra. Kegyelemért? Kihez? Egy istenhez, ki saját fiának sem kegyelmez? Mint siralomházban biztos végünk: halálos ítélet alatt élünk. „Utolsó kívánság?" „Még egy élet." „Minden halandó csak egyszer élhet." * Ha végső percemben kérdez a sors, a váloszom mégis: érdemes volt. Magángyűjtemény Az Üjkígyósi mondák és igaz történetek című kötetet 2000 példányban adta közre a Békés megyei Tanács. Az új könyv egy alföldi falu teljes mondakincsét fogja össze. A kötetet bevezető tanulmányból az olvasó megismerheti az 1815-ben települt dohánykertészfalu múltját, a mondák gyűjtésének módszerét, és az 59 mesélőt is. 252 mondát és igaz történetet tartalmazó gyűjtemény .leggazdagabb része a hiedelemmonda-ösz- szeállítás. Az igaz történetei: közé több tréfa, anekdota és vicc is bekerült rültebb lenne a hangod. De ezt meg is értem, hiszen ti sem a fáról szedtétek le azt a pénzt, amiből én könnyelműen bort vettem és bevedeltem. — Ide figyelj — mondta rekedten a dühtől Balatoni —, ha még egyszer előhozakodói azzal a pénzzel, kitekerem a nyakad. Hagyj engem békén! — Nem úgy van az — sietett a felelettel Kökényes —, mert én igenis erkölcsi kötelességemnek tartóm, hogy részletesen beszámoljak arról: mire költőm a kölcsön vett összeget. Mások ezt elintézhetik egy kézlegyintéssel, de én nem. Szükségleteim fedezésére kértem, és nem akarok előtted hazugságban maradni, ezért vallottam be ezt a boros félrelépésemet is. Balatoni ekkor már régen lecsapta a hagylót, és Kökényes csupán a néma hangszórónak vallott. ' Elseje előtt két nappal megint eljött. Kora reggel csöngetett be a lakásba, Balatoni a kádból ugrott . ki, és amúgy vizesen kapta magára a fürdőköpenyt., — Mit akarsz már megint?! — Semmit — mondta szomorúan Kökényes —, most már igazán semmit. Tegnap olyan dolog történt, ami megbocsáthatatlan. A tőled elkunyerált pénz maradékából elmentem, és egy vendéglőben megvacsoráztam. És olyan jól éreztem magam, ahogy még sohasem. Tudod, mennyi maradt? Hét forint ötven fillér... Megígérem, hogy azon egy liter tejet és egy fél kiló kenyeret fogok venni... — Te piszok! — ordította Balatoni. — Ha még egyszer idetolod a pofádat, kihajítalak áz ablakon...! — De hát elsején még jönnöm kell — mondta ijedten Kökényes —, akkor hozom el az ötszázast ... — Ne gyere! Ne hozd! Neked én nem adtam ötszáz forintot! Engem nem fogsz kiborítani idegileg, a lelkinyugalmam többet ér...! Tűnj el, ne is lássalak! Bevágta az ajtót, és Kökényes boldogan tűnt el a lépcsőfordulóban. Már azt hittem — gondolta —, hogy a végén csuk meg kell adnom. Még jó, hogy nem hagytam abba az egészet. A jövő hónapban Kárásztól kérek kölcsön, de oda legalább öt felmenetel szükséges, ennél sokkal dörzsöltebb fickó. De mit számít az! Aki sikeres akciót akar, sose riadjon vissza a nehézségektől! A Hurrá fiúk című bohózatban Középiskolás korául ban orvos szeretett volna lenni. De színész lett. Gyógymódja egyszerű, de roppant hatásos : megríkat, megnevettet, megdöbbent és elandalít — feloldja a bennünk keringő feszültséget, megszabadít — hacsak néhány röpke órára is — a mindennapi gondoktól, problémáktól. Vérbeli aktor, talpától kopasz fejebúbjáig. Gumiarca van. Smink nélkül is tökéletes átlényegülésre képes. Arcával, szemeivel, kézjátékával, testtartásával, minden porcikájával. Élő embert képes formálni a legegysíkúbb, legváltozatosabban megírt szerepből is. S azon kevesek közé tartozik, akiknek minden szavát értjük, még a legtávolabbi széksorokból is. Pedig... korántsem volt egyenes, töretlen az út, amelyet végigjárt a népszerűség, a siker pamasz- szusának csúcsaiig Alig egy hajszálon múlott, hogy nem vették fel a Színművészeti Főiskolára, s az első időkben szinte minden vizsgáján épphogycsak átcsúszott. Vidéken — Debrecenben és Pécsett — eltöltött évei után szerződtette az akkoriban meg- * alakult, s azóta megszűnt Huszonötödik Színház. Amikor megkapta első feladatát: Platon „Szokrá- tesz védőbeszéde” című monodrámáját, megrémült. De megbirkózott vele. Spoi-thasonlattal: kétvállra fektette. A közönség — a jó értelemben vett szenzációkra mindig fogékony pesti publikum — zarándokolni kezdett a Rotten- biller utcába, egy kis kul- túrházba, ahol a Huszonötödik Színház működött, albérlőként... Haumann Péter ezzel a szereppel berobbant az ország színházi közéletébe. Nemcsak a közönség fedezte fed, de a film, a televízió, a rádió, s gyors reagálással a kritika is. A következő évadra a József Attila Színházhoz szerződött, 1973 óta pedig a Madách Színház társulatának egyik vezető művésze. Hosszan sorolhatnánk emlékezetes. szerepeit, mindenekelőtt Csicsikovot a Holt lelkel: című Gogol- drámában. Alakításáról nemcsak lelkendező kritikák adtak hírt, de nagylélegzetű tanulmányok is. Sötér István így írt róla: „Játékában az egyszerűség érvényesül, a színészi egyéniség pedig mindvégig a tárgynak rendeli alá magát”. Szakonyi Károly szerint: „Tökéletesen pontos jellemrajzot ad Csicsikov- ról. Fel nem sorolható, hogy mennyit tud erről az alakról. Nincá hely arra. hogy alakítá-ánalr minden mozzanatáról beszéljél:. • pedig játéka arra sarkall, annyira eleven, valóságos élmény”. Így vall önmagáról: — Pályám kezdete óta mindig is gondot fordítottam arra, hogy teljes személyiségem. egész testem részt vegyen a színpadi játékban! A mozgással, mozdulatokkal persze gazdaságosan kell bánni, mert nagy a túlzások csábítása. Ezt jogosan szóvátette néhányszor a kritika is velem szemben. Mégis vélem: nem elég csak a szó ereje, az egész személyiséget bele kell vinni a játékba. Pérsze nagyon fon- tosftal: tartom a szép színpadi beszédet. Az érthetőség a színész egyik legfontosabb tulajdonságai közé tartozik. Én kezdetben nagyon rosszul beszéltem, de szerencsére a főiskolán nagyszerű beszédtanár: Fischer Sándor kezébe kerültem. Sokat gyakoroltam otthon is. Némi hiúság is vezetett. Nem mások közül akartam kiválni, inkább önmagam korábbi teljesítményeit igyekeztem túlszárnyalni. Feledhetetlenül félelmetes III. Richárd volt Shakespeare drámájának tévéváltozatában. Tündéri csirkefogó Tersánszky Kakuk Marcijában, fergeteges humorú komédiás a Városmajori Színpadon néhány évvel ezelőtt bemutatott Bolond vasárnap című Katajev-vígjátékban, korlátoltan ügybuzgó honpolgár Dömölky János . „A kard” című filmvígjátéká- ban és eredeti felfogású Lucifer Az ember tragédiája hanglemezváltozatában. (Amikor a Madách Színház a minap műsorra tűzte a tragédiát, sokan „tippeltek” arra, hogy ezúttal is ő lesz az örök tagadás szelleme...) A tévé legutóbbi szilveszteri műsorában merőben új oldaláról ismerhettük meg: mint Csehov „Három nővér”-ének egyikét. Férfiszínész — szoknyaszerepben — múlhatatlanul groteszk jelenség, s elég egy hajszál, hogy átcsússzon az ízléstelenségbe. Nos: Haumann tudta — hol a határ. Az idei évadban isméj hálás lehetőséget kapott a Madách Színházban, Ronald Harwood „Az öltöztető” című színművének címszerepében. Amit Men- sáros Lászlóval kettesben Drodukálnal:, az éppenséggel nem shakespeare-i színvonalú darabban — az átlényegülés, a vérbeli színjátszás magasiskolája. _ S ne feledkezzünk meg legújabb alakításáról Dür- j renmatt „A baleset” című | keserű komédiájában. Ű az a jelentéktelen külsejű angol textilügynök, aki egy megrendezett bírósági színjáték áldozata lesz. Tucatjával ismerhetünk olyan színészeket, akik a színpadon többnyire „privátok”, a magánéletben pedig szüntelenül „alakítanak”. Haumann Péter — szerencsére — mindezek fordítottja. Nincsenek látványos színészi „allűrjei”, magánemberként legszívesebben visszahúzódik meghitt családi fészkébe, ahol felesége, három tündéri kisgyermeke és Bence, a hatalmas, ám roppant szelíd komondor várja a próbák, filmforgatás, színházi fellépés után. — Mivel tölti szabadidejét? — Ha a gyerekek • már lefeküdtek, zenét hallgatok a legszívesebben. Dicsekvés nélkül mondhatom: szép lemezgyűjteményem van, elsősorban komolyzenei müvekből. S ha épp „beesik” egy szabadnap: vállamra akasztom öreg mordályomat, s vadászni indulok. Őszintén szólva: mindeddig nem sok kárt tettem a hazai vadállományban. No és antik bútorokat gyűjtök, persze csak módjával, hiszen az ilyesmi nem éppen olcsó mulatság... A pénzre pedig nem „hajtok rá”; nem vállalok el akármit, csak azokat a „házon kívüli” feladatokat, amelyekben nekem is örömöm telit i G. X. Jj
