Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-27 / 149. szám

1981. június 27., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Tiszta haszon mindenkinek Hóihoz vitték a boltot r f rr a szí , Hajdanában a céhle- ' @ gények szekérre ka­paszkodva járták be a világot, s ha valahol meg­tetszett egy város, a helybeli iparosoktól kaptak szállást. Még az első magyar nyelvű útleírás szerzője, Szepsi Csombor Márton is gyalo­gosan ismerte meg Európát. Útja közben sok mindenre panaszkodott, a tengerre, mert túl hullámos, a köny- nyüvérű hölgyekre, mert lépten-nyomon a nyakába akaszkodtak, a pénzre, mert nem volt belőle elég, csak ‘éppen az embeiek vendég­szeretetét nem hiányolta Mai utódaik, a világra kí­váncsi kispénzű fiatalok, hátizsákkal, sátorral felsze­relkezve járják a környező országokat, hazánkat, ök azok, akiit nem fizetnek több ezer forintot a „fiata­loknak szervezett” társas- utazásokért, hanem ugyan­azért az összegért egy hét helyett háromig maiad­nak a bolgár tengerpar­ton. Még akkor is, ha egész idő alatt kizárólag konzer- ven élnék, ha az olcsóbb kempingekben nincs is me­leg víz. De megnézik Vár­nát, Burgaszt, Neszebárt, el­jutnak a legdélibb halász­faluba is. Új barátokat sze­reznek, mert egy "táborban mindenki ismeri a szomszéd sátor lakóját, mert a falu­ban nem az idegenvezető kér helyettük egy pohár vi­zet. Utazás előtt igyekeznék mindent megtudni arról az országról, ahová mennek, mert senki sem magyarázza el nekik a látnivalókat. Ez az utazásforma a mai tizen- és huszonéveselv több rétegére jellemző. Lehet, hogy imádják a diszkót, vagy éppen Mini-, Beatrice­koncertekre rohannak, eset­leg Kraftwerket hallgatnak otthon, vagy Bachot, talán indiai zenét. A közös ben­nük, hogy csak úgy ismer­hetnek meg minél többet a világból, ha „hátukra kap­ják a házukat”. S. fi. Valami beindult Mi újság a zöldségbörzén ? Az első dicséretet még úgy fogadták, mint ahogy egy szégyenlős lány a fülébe súgott szép szavakat. A többi kollégák elismeréseivel sem tudtak mit kezdeni az elején. Végtére is úgy érezték, nincs abban semmi csodálatos és eredeti, amit elvégeztek. Sőt valaki közülük azt mondta, „amiért most nyakunkba sza­kadt a hála, az csak a kí­vülről szemlélődének új, ré­gen kitalálták már. Mi meg csak újra kezdtük”. A kezdet: évekkel ezelőtt a fancsali termelőszövetkezet vezetői azt kérdezték a Bor­sodi Ruházati Kiskereskedel­mi Vállalat vezetőitől, lehet­ne-e egy jó vásárt csapni a községben, ők majd adnak termet hozzá. A szövetkezet és a vállalat alkalmi talál­kozója várakozáson felül jól sikerült. Persze a vásár nap­ját hetekkel megelőzte a jó értelmű hírverés, és készü­lődtek a miskolci bolt. eladói, de a fancsalink is. Bekapcso­lódtak a piackutatók: mikor érdemes kitűzni á vásár nap­ját, mit vennének a helybé­liek és a környékről érkező vásárlók? Négyszázezer forint értékű árut adtak el. Dolgo­zott ott a rögtönzött pult mögött az értékesítési osztály vezetője és a piackutató épp­úgy, mint a Tip-top üzlet el­adói, valamint a népszerű nevén konzumboltnak neve­zett diósgyőri konfekcióbolt kereskedőgárdája. Híre ment a jól sikerült fancsali vásárnak és a vál­lalat égyre-másra kapta a felkérő leveleket, jöjjenek az aprófalvas területekre is, ahol még a szakboltok sem tudnak annyiféle szép hol­mit kínálni, mint' a nagy miskolci ruházati üzletek egvütt. Igazuk is volt ebben. Minden kérésnek máig sem sikerült eleget tenni, de a bevált kísérletet folytatták. Természetes, sohasem marad­tak el az előzetes felmérések, a vállalat, nem bízta magát a véletlenre, mert jóllehet me­lengette a hétvégi „árusok” szakmai hiúságát, hogy ren­(Folytatás az 1. oldalról) Tény, az idei őszi árpa itt, a hejópapi Új Élet Tsz-ben nem ígér rekordtermést. — Pedig tavaly azt taka­rítottunk be — mondta Ra­gályi József elnök. — Most azonban előbb a víz, majd a fagy, végül az aszály kínoz­ta a növényt. Ami eső az utóbbi időben hullott, már nem tudott csodát tenni. E tájon a termőréteg alatt kavics- és homokágyazat hú­zódik. E földek vizet tarta­lékolni képtelenek. A korai aratás összefügg a száraz, meleg, aszályos idővel. Százhúsz hektáron termett az Új Elet Tsz-ben az ara­tás „főpróba-növénye”. Az öt kombájn (négy darab E— 512-es. egy darab Claas) ját­szi könnyedséggel, ma délre végez vele. Rivnyák Miklós, Polgári Ferenc, I^abanez Já­nos, Szenerszki János, Árvái Lajos kombájn vezetők vala­mennyien rutinos aratóknak számítanak, akárcsak a szál­lítást lebonyolító három traktoros: Kovács József, Tar jani István, Nótár Balázs. A szárító telepre folyama­tosan beszállított szem ned­vességtartalma nem több 17 —Hl százaléknál. Ezért szá­rítóra nem is kerül, hanem átrostálás közben veszíti el ízt a néhány százaléknyi Víztöbbletét. geteg családnak helybe vit­ték a divatos cipőt, a szép méterárut, a konfekciót, a farmernadrágokat, és azok nagyon kapósak voltak, de azt sem tévesztették szem elöl, mit jelent ez a vállalat­nak. Bedő Lóránd. , a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi igazga­tóhelyettese: — Ezt nem lehetett fél­gőzzel végezni, aki velünk tartott a hétvégi vásárokra, saját maga is tapasztalhatta. A divatos, szép árukat ke­resték és vásárolták. Most, hogy boltjainkban negyven- százalékos kedvezménnyel árusítjuk a függönyöket, így adtuk a legutóbbi krasznok- vajdai vásárban is, ahová a környező apró településekről is sokan eljöttek. Szombati napon, amikor Miskolcon is nagy a forgalom, a lakástex­tilboltunk eladóinak egy ré­sze Krasznokvajdán 1(1(1 ezer forintot áruit, az itthon ma­radók 110 ezret. Ez pedig a bolt eredmé­nyei közt kiugró nap volt. A haszon, tiszta haszon, nem terheli azt csak. a két kocsi benzinköllsége, a gépkocsi­vezetők túlórája. De azt is mondhatjuk, hogy elsősorban mégis a fajvak lakossága járt igazán jól. Annak, aki na­gyobb mennyiségű árut. vett (szőnyeg, műanyag padló, füg­göny stb.), annak a vállalat kocsiján haza is vitték a kéz­ben összefoghatatlanul nagy pakkot. Fancsal után Nyék- ládházón, aztán Tiszakeszi- ben és Krasznokvajdán ara­tott osztatlan sikert a hétvé­gi ruházati vásár, ahol egyen­ként százezrekre tehető áru fogyott el. Az őszinte hálá­nak sokféle megjelenésével találkoztak ezért cserébe a vállalat dolgozói. Tiszakeszi- ben kapitális harcsákból főtt igazi tiszai halászlével vár­ták a miskolciakat. De ha­sonlóan emlékezetes vendég­látásban volt részük azoknak is, akik Krasznokvajdán áru­sítottak a ruházati cikkeket Puncsaira gyümölcsérés ide­Az árpa betakarítása után az öt kombájn néhány nap­ra leáll, ez az idő alkalmas lesz az esetleges meghibáso­dások kijavítására. És aztán a jövő hónap elején kezdetét vészi a búza aratása is! Ra­gályi Józseféit remélik, hogy addigra talán sikerül iker- szivattyút is szerezniük az egy éve javítás alatt váró E—516-os kombájnjukhoz. jén szüretelő szombatra vár­ják a ruházati kereskedelem­ben dolgozókat, az ismeretség barátsággá fejlődött. Bariké Gyula értékesítési osztályvezető és Seres Imre piackutató most a csaknem egymilliós vásározások ta­pasztalatainak összegzésén dolgozik. Ezt egy kisebb nyá­ri szünet követi, amikor a falvak lakóit szombatokon, ünnepen és vasárnapon egy­aránt a földekre szólítja a munka. A szusszanásnyi idő alatt aztán rendezik a soro­kat. Mert akad rendeznivaló is. A vásárokon részt vevők ugyanis szabad szombatjukat, pihenőnapjukat, hétvégi ki- kapcsolódásukat adták fel ezekért a sikerekért. A foly­tatáshoz, amit nemcsak re­mélünk a kis településen élők nevében/ megfelelő keretek, hivatalos formák, szervezési újítások kellenek majd. A dicséretek nem marad­tak el, sem a falvak lakói, sem a vállalat vezetői ré­széről : a közös érdek szülte vásározás beváltotta a remé­nyeket, „utánzásra” is érde­mesnek látszik. Kutatva, ke­resve távoli, vagy közelebbi tapasztalatok között olyan szívesen felejtjük a fényes áruházak sértően unatkozó, vagy egymás közt önfeledten csevegő eladóinak modorát, a bántó lekezelést, a kiok­tatást, amikor a munkájukat szerető hétvégi vásározó ke­reskedők osztatlan sikeréről számolhatunk be. Pedig ne­kik is ott van a gyerek, a hétvégi kert, amelyik egy hé­tig még kapálatlan marad. Vagy a vasárnapi ebéd utáni családi séta, a kirándulás, amiről egy-egy alkalommal lemaradtak. Viszont vonato­kon, zsúfolt buszokon cso­magokkal bajlódók sokaságá­nak takarítottak meg utakat, a hajnali ébredést, a kapko­dó vásárlást, a versenyfutást az idővel, a menetrendek szi­gorú perceivel. Nagy József Mert bizony, a jóval nagyobb területű búza betakarításához elkel a több kombájn. Oly­annyira el, hogy akkorára — évek óta hagyomány már ez — Csehszlovákiából is megérkezik hozzájuk a „kom- bájnos” segítség. (hajdú) Fotó: Laczó József Korai lenne még általános tapasztalatokat, leszűrni, s er­re senki nem is vállalkozott a csütörtökről péntekre Vir­radó éjszaka a Nagymiskolci Ailami Gazdaság ieisözsolcai almáskertjében, ahoi immár ötödik Alkalommal tartottak zölösegbörzét. A Belkereske­delmi Minisztérium áital szorgalmazott, s a Gazdasági Bizottság határozata aiapjan létrehozott termelői piac azonban olyan lehetőségeket rejt magában, amelyen min­denki nyerhet. A legfonto­sabb : az állami gazdaság vál­lalta, hogy a termelők ré­szére eladási, a kereskedők­nek pedig vásárlási lehetősé­get biztosít. A kereslet és kí­nálat alapján kialakuló árak, no meg az eladók és vásárlók biztonsága azonban hosszabb távon mindenkinek kifize­tődő. KI MIT NYER? Tóth Ferenc, a gazdaság kertészeti főágazat-vezetője elsősorban a termelők biz­tonságát emeli ki. — Két ilyen börze műkö­dik az országban. Miskolcon és' Debrecenben majdnem egy időben indultunk. A lé­nyege ennek, hogy a kister­melő, vagy a nagytermelő — termelőszövetkezetek, állami gazdaságok — behozzák ide az árut. Mi megajánlunk ér­te egy fix árat, de az eladó ha úgy gondolja, hogy áruját magasabb áron eladhatja, vár a vevőkre. A gazdaság haszna az az öt százalék, amit az áru eladásának szer­vezéséért kap. Aki itt igazán nyerhet, az a kistermelő és kiskereskedő. Nem kell az áruval, illetve az áruért há­zalni; ii kistermelő biztos lehet abban, hogy portékája elkel, a kiskereskedők pedig abban, hogy friss termékeket kaphatnak. Az árakat a ke­reslet és kínálat határozza meg, s eszerint lehet itt üz­letet kötni bárkinek, aki ke­reskedői jogosítvánnyal ren­delkezik. A karalábé a Nagymiskolcd Állami Gazdaságé. Ugyanígy a zöldség, a cseresznye, a kevéske paradicsom. Eladó ezen az éjjelen csak egy ér­kezett. — ÜL mázsa paprikát hoz-’ tara Békés megyéből, Mély- kerékröl — mondja a fiatal­ember. — A gazdaság meg­ajánlotta a hegyes kilójáért a 27, a fehérért a 56 forintot. En Jü, illetve 40 forintos áron akarom eladni __ A Békésből érkezett kister­melő ezzel a szándékával vállalja azt a rizikót, hogy nem akad vevő. Az állami gazdaság kerületvezelője, Horváth János: — Árajánlatainkkal alkal­mazkodnunk kell a kereslet­hez; ismerni kell napraké­szen a fogyasztói árakat ugyanúgy, mint a nagykeres­kedelmi árakat. Egy biztos: nemigen akad eladó, aki in­nen elviszi termékét, hiszen a kistermelőnek érdeke, hogy szabaduljon árujától. Ami a biztonságot illeti: éjfélig ve­szünk árut, s az általunk megajánlott árért itt bárki eladhatja termékét, sőt, ha tudja, drágábban is. És mit jelent a börze a kiskereskedőnek? , Takács János Kazincbarci­káról érkezett. A gazdaság által 19 forintra értékelt cse­resznyéből vásárolt másfél mázsát. Ha megveszi a kí­nált 13 mázsát, kilónként egy forint engedményt kap, de azt mondja, elég a másfél mázsa is. i—-Ez a börze a mi szem­pontunkból hasznos. Eddig a Bosnyák téren szereztük be az árut, de — jóllehet, ol­csóbban kaptuk meg mint itt — utazni kellett érte. Ben­zin, kocsikopás, fáradozás .., A cseresznye kilóját a bar- cikai piacon 25 forintért adom el, tehát hattal drá­gábban, mint itt vettem. Ha jól belegondol, nem számít­hatok fel olyan magas árat, mintha a fővárosba mentem volna érte... Sándor Zoltán, az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodájának Borsod—Heves megyei megbízottja ismeri a piac minden csínját-bínját. — Ez a vállalkozás, ha igazán beindul, jó bolt lesz. Nem célunk konkurrálni a Zöldért-tel, de tény, hogy aki itt köt üzletet, kikerüli, a Zöldért viszonylag magas árrését. Mas: a termelői piac, a börze, vagy nevezzük bár­hogy, bár közvetve a kister­melők, kiskereskedők bizton­ságát szavatolja, a fogyasz­tó, pontosabban a vásárló érdekeit is képviseli friss áruival. Meg kell itt jegyez­nünk, hogy nemcsak kiske­reskedők, hanem kórházak, áfészek, konyhák is vásárol­nak nálunk. Garantáljuk azonban, hogy áru nem ma­rad a nyakunkon, hiszen ha másként nem. úgy ipari feldolgozás céljára is. de to­vábbadjuk a termékeket. TANULÓÉV A hetipiacok vásárlóitól nem várja el senki, hogy tisztában legyenek holmi ár­résekkel, haszonkulcsokkal, kereslet és kínálat közötti mélyebb összefüggésekkel. Minket, vásárlókat egy dolog érdekel: milyen mélyen kell a zsebünkbe nyúlni, ha egy kiló paprikát, vagy egy kiló almát megvásárolunk. És va­lahol itt kezdődik az üzlet. A piac törvényei értelmében ezen a zöldségbörzén előbb- utóbb kialakul egy egészsé­ges és tisztességes verseny — a vásárlóért. Azért a vásárló­ért, akinek nem mindegy, hogy milyen minőségű és fő­leg milyen árú zöldséget, gyümölcsöt kínálnak a pia­con. Ahogy a kertészet főága- zat-vézetőjej Tóth Ferenc mondta, ez most tanulóév a gazdaság számára. Az üzlet beindult, s remélhetőleg előbb-utóbb ezt a tényt a vásárlók is megérzik ... Pusztafalvi Tivadar Megtelt a kombájnok „gyomra". A pótkocsikra üritett szemet a gazdaság tárolótelepére szállítják, ahol rostálással „szárítják" kellő nedvességtartalomra. Az őszi árpa a kedvezőtlen, aszályos időjárás miatt idén kevesebb terméssel fizetett a hejöpapi tsz-ben, mint az elmúlt esztendőben. Aratás Péter-Pál előtt KmMíiéí : ■ iebétai katárte

Next

/
Thumbnails
Contents