Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-24 / 146. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. június 24., szerda zőművész-alkotókkal, törekvésekkel való ismerkedésre. Tokajban ma már a kulturális. közművelődési életben első hely illeti meg a képzőművészeti kiállításokat — nem kevés szerepe van ebben a tokaji művésztelep létrehozásának és folyamatos működésének —, a múzeumbaráti kör lelkes tagjai időről időre ünnepi eseménnyé „szervezik” egy-egy művész bemutatkozását. Azt a nagyszerű lehetőséget pedig, amit az épület, a volt görög katolikus templom kínál, nem csupán az alkotások optimális megmutatására használják fel, hanem a megnyitókon zenei műsorokat is bemutatnak a kiváló akusztikájú temp!omban-ga- iériában. így volt ez legutóbb is, amikor a Balassagyarmaton élő Réti Zoltán festőművész hozta el képeit Tokajba; ez volt a múzeumbaráti kör által szervezett kiállítások so. rában a 240. <t. n. J.) Fotó: Fojtán I.ászló Jegyzet II logikától a fogászai Zöldre váltott a rendőrlámpa a miskolci Centrum előtt, a Beloiannisz utca torkolatában. A tömeg mindkét oldalon meglódult, hogy az út közepén egymással ütközzék Velem szemben egy tíz év körüli kisfiú szaladt, ökölbe'zárt kezeit lóbálva. Egyik markából papírdarab hullt a földre. Nem vette észre, szaladt tovább. Egy felismerhetetlenségig összegyűrt húszforintos volt. Felvettem, a gyerek után indultam. öcsi! öcsi! — kiáltottam, de nem figyelt. Jobban futott, mint én. Néhányan gyanakodva néztek rám: miért kergetek valami öcsit? A fiúcska az áruházba futott be. Én utána. A húszas talán megtakarított pénzéből volt, talán szülei küldték valamit vásárolni, s most ki fog kapni. Az áruházi nyüzsgő tömegben nem láttam. Egy ideig ténferegtem, kezemben a gyűrött bankó, aztán eloldalogtam. Bántott a lelkiismeret, sajnáltam a fiúcskát. A bankóval a kezemben tértem haza. Elmondtam, mi történt, s hogy a gyereket nem találtam az áruházban. Kis unokám azonnal közbevágott: — Miért nem mentél a játékosztályra? Egy gyereket az áruházban mindig ott kell keresni!... Logikus! Hogy ez nekem nem jutott eszembe!... Áruházi föggönyosztály. Három eladó beszélget valamiről, ügyet sem vet a ténfergő vásárlóra, aki végül is megszólítja az egyik bolti alkalmazottat: — Valami szép függönyt nem tudna mutatni? — Olyan, ami nekem tetszik, itt egy sincs — válaszolta az eladó, s folytatta a diskurzust kolléganőivel. Nem igaz, hogy önkiszolgáló ruházati áruházban szóba sem állnak a vevővel, íme a példa. A vásárló nem találja, amit keres. Érdeklődik a keresztbe fönt karokkal álldogáló szigorú áruházi kerubintól. Az kinyújtja egyik karját, az eladótér távolába mutat: — Oda menjen, ott kérdezze! — Tagadhatatlan: válaszolt a vevőnek... < * Soromra várok a fogászaton. Tagadhatatlanul szorongó érzésekkel. Az ablakon át látom, hogy egy fiatalember a közeli boltból sörösüveget hoz. egy kapu vasalásán próbálja kinyitni. Nem megy. Dühösen a szájába veszi és fogaival feszíti le a zárókupakot. A fogorvosra várva beleborzongok a látványba. Vajon mikor találkozom e ma még bizonyára jó fogazató kortársammal a rendelő előterében?... (bm) Népművészet — Hátrányos helyzetű gyermekek részére szervezett közművelődési olvasótábort Dédestapolcsányon a megyei II. Rákóczi Ferenc Könyvtár gyermekkönyvtára és a megyei úttörőelnökség. Az immáron hagyományosan ^visz- szatérő tábor mellett az ózdi járásiak is szerveztek ilyen jellegű csoportot, így összességében közel száz gyerek vett részt a munkában. A hagyományokhoz híven ezúttal is a népművészet, a népi hagyományok oldaláról igyekeztek „megfogni” a gyerekeket; s a megyei könyvtár e témakörben fellelhető anyagát „kitelepítették a táborba”. Tóth Gyulá- né, a megyei gyermekkönyvtár vezetője elmondta, hogy a napokban befejeződött tábor sikeres volt. Többek között azért lehetett az. meri a gyerekek aktivitására, kreativitására építettek. Sikerült sikerélményhez juttatni a gyerekeket — így mindvégig aktívan vettek részt a közös munkában. Tapasztalataik szerint — mondotta Tóth Gyuláné — a népi hagyományok oldaláról viszonylag könnyen meg tudják közelíteni a gyerekeket. Ez egyébként azért is fontos, mert a könyvek iránt érdeklődő fiúk és lányok — 10—13 éves gyerekek — olvasóvá nevelését szeretnék felgyorsítani. Több nagy hírű vendéget is fogadtak: így például Balázs Árpád zeneszerzőt, aki zenei anyanyelvűnkről beszélgetett el a gyerekekkel; Balogh Bénit, aki a legnépszerűbb meseíróink egyike. De dolgozott a gyerekekkel Gál János fafaragó népművész is. ö egyébként még egy kis, bikát utánzó széket is ajándékozott a táborozók- nak, amely á megyei gyermekkönyvtárat gazdagítja. Jól sikerültek a gyűjtő- utak is — három helyen jártak a csoportok, s többek között a népi építészettel, a népi fazekassággal és a mesemondással. a népdalkutatással foglalkoztak. A kivitt könyvek — és ez is a siker bizonyítéka! — kelendőek voltak. 1evékeny Egy férfi lép az asztalunkhoz. Elnézést kér a zavarásért: Laci bácsit szeretné ellopni kót-három percre ... Erre az „ellopásra” azonban már nincs szükség. Mi befejeztük. A fenti pillanatkép, mintha csak igazolni akarná: a 69 éves Ráday Lászlót nem ritkán szólítják meg itt, a miskolci Szökőkút eszpresz- szóban, ahol délelőttönként leül meginni szokásos kávéját. A mi találkozónk okát egy általános iskolai tanévzáró szolgáltatta. A miskolci 4. sz. Általános Iskola utolsó ünnepélyes eseményén, a szülői munkaközösségben kifejtett áldozatkész, eredményes tevékenységéért átadták neki a Hazafias Népfront Ki- . váló Társadalmi Munkás kitüntető jelvényt... A többit már ő maga mondja el. S minden bizonynyal nem véletlen, hogy így kezdi; hogy ő kezdi köszönettel : — Az, hogy eredményesen tudtam tevékenykedni — az ifjúságvédelmi bizottság vezetőjeként —, sokak érdeme. Ezért ezúton is szeretném megköszönni a városi szerveknek, ahová gyakran bekopogtattam, hogy meghallgattak és segítettek. Végtelen büszke és boldog vagyok ... nyolc évig szívvel-szeretettel dolgoztam a szülői munkaközösségben, de nem vártam érte ilyen nyilvános elismerést ... — Neveflt kislányom végzett most az általános iskolában, a következő tanévet már az egészségügyi szakiskolában kezdi meg. Majd ott is igyekszem kivenni részem az adódó munkából, ha szükség lesz rá. És nem maradok A magyar úttörőmozgalom megindulásának 35. évfordulója alkalmából a sárospataki pajtások felkutatták és összegyűjtötték azokat az emlékeket, amelyek a sárospataki úttörőélet három és fél évtizedes történetével kapcsola„öregkor>9 hűtlen az általános iskolához sem. bármiben segítségre készen állok. Nagyon szeretem a gyerekeket!.!? Ezért vállaltam el a Vasas Művelődési Központ balettiskölá- jában is, hogy — az igen kiváló balettmester, Albert Károly mellett — hetente 2x2 órában zongorázom, n8 gyereknek. Azt gondolom, talán ezzel is hozzájárulhatok zenei és ritmusérzékük fejlesztéséhez... — Zeneművészeti főiskolát végeztem, tavaly ünnepeltem művészi pályafutásom kezdetének 50 éves jubileumát. Itt, Miskolcon, a Vörösmarty Művelődési Házban találkozhattam kedves közönségemmel; 1962 óta élek Miskolcon, megszerettem ezt a várost, mondhatnám úgy is, hogy „ittragadtam”... Egész életem a zenéhez kötődik, művészi pályafutásom mindig a szép, az emberi, a közösségi érzés kifejezésének vonzásában tartott. Pedagógiai indíttatásomhoz pedig hozzátartozik, hogy negyedszázaddal ezelőtt Pécsett a művészeti szakszervezet által létrehozott zeneiskola igazgatója voltam... — Mozgalmas életem volt, s ebből soha nem maradt ki a másokon segíteni akarás készsége, a mások gondjai iránti érzékenység. Ahol szükség volt rá. ahol tudtam, segítettem. Nálam „vérbeli eredetiség” ez: családom telítve volt pedagógusokkal, nem brosúrákból tanultam meg a „mottót”; az emberek szükségből kérnek segítséget, tehát nem szabad elzárkózni segítésük elől. Mert adott esetben nekünk is szükségünk lehet rá ... (ténagy) tosalc. Régi naplókat, tábori felszereléseket, igazolványokat, különféle tárgyi és írásos emlékeket, kitüntetéseket, okleveleket gyűjtöttek össze. A gazdag, színes, értékes anyagból a városi úttörőelnökség múzeumot kíván létrehozni. öllörőiráui mii Sárospatakon Tokaj képei... Tokaj. fekvésénél fogva, •századokkal ezelőtt szinte csábította leülepedésre a kereskedőket. Feljegyzések szer rint itt élő görög és macedón, gazdag kereskedők építtették több mint kétszáz esztendővel ezelőtt — pontosan 1770-ben — a ma már műemléknek számító, barokk stílusú görögkeleti templomot. Felszabadulás után a romos állapotban levő épületet helyreállították — s miután eredeti céljának már nem szolgált —, helytörténeti és képzőművészeti anyagok bemutatásának otthona lett. A volt görög katolikus templomban — a Bethlen utcában található — különösen azóta lettek gyakoriak a kiállítások, amióta Tokajban megalakult a Zilahy Györgyről elnevezett múzeumbaráti kör. A Tenkács Tibor festőművész, nyugdíjas ‘gimnáziumi tanár buzgó irányításával működő társaság az elmúlt másfél évtizedben igen gazdag, változatos tárlatokkal adott alkalmat mind a nagyközség lakóinak, mind az idejáró turistáknak a képsodik világháborúban megsérült ez az épület is. A külső front restaurálása során eredeti formájában és szépségében állítják helyre ezt a hatalmas kiterjedésű alkotást. Műemlékvédelem Drezdában A XVIII. század második felében görög-macedón kereskedők építették Tokajban a homlokzati tornyos, félkörives szentélyű görög katolikus templomot ... A nagyközségi művelődési ház Zilahy György Művészetbarátok Köre által „anyagokkal táplált" galéria várja a látogatókat, akik jelenleg Réti Zoltán festményeit és rajzait láthatják. Drezda szláv eredetű város, a 12. században germa- nizálták, és 1866-ban csatolták Poroszországhoz. A második világháborúban, 1945. február 13—16. között borzalmas pusztítást végzett itt az angolszász légierő. Először az angol légierő támadott éjjel 733 géppel, majd az amerikai légierődök következtek ezres kötelékekben három hullámban. Elpusztult ez a műemlékekben gazdag város, amely joggal érdemelte ki az „Elba Firenzéje” nevet. Az NDK kormánya jelentős erőfeszítéseket tett az elmúlt évtizedekben Drezda újjáépítésére és a műemlékek restaurálására, s a megmaradt emlékek átmentésére az utókor számára. Helyreállították a Zwingert s számos műemlék épületet. Képünkön egy újabb restaurá- ciós művelet látható, amelyben a drezdai barokk kastély közelében álló 1 Stallhof falképét állítják helyre, amely 103 méter hosszú „képregény”. A monumentális képzőművészeti alkotás 22 500 meisseni csempéből állt össze. A „képregény” a szász fejedelmek lovas karavánját ábrázolja. Ez az épület a XVI. században lovarda,, egyben istálló volt. amelyben lovas viadalokat, bemutatókat tartottak. A máTüzép-telepünkön, Nyékládházán falburkoló mintás csempék (15x15 cm), 20x10 cm mázas padlólapok SO százalékos engedménnyel Amíg a készlet tart!
