Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-14 / 111. szám

1981. május 14., csütörtök £SZAK-MAGYARORSZAG 5. KOMMUNISTA MŰSZAK A ROKKANTAK MEGSEGÍTÉSÉRE A rokkantak éve ajkaimé­ból a Miskolci Vontatási Fő­nökség március 1. és április 15. között kommunista mű­szakot szervezett, melyre a különböző üzemrészek dolgo- zóinax nagy része jelentke­zett. A munka értékelése a közelmúltban fejeződött be, amely várákozáson felüli szép eredményeket hozott. Ez al­kalommal is a szocialista bri­gádok jártak élen, de szívesen csatlakoztak a brigádoai kívü­li dolgozók is, átérezve e vál­lalkozás szép és emberséges szándékát. A jól sikerült kommunista műszak eredménye: 6500 tár­sadalmi munkaórával 127 000 forint, amelyet a vasutasrok­kantak megsegítésére nyitott csekkszámlára fizettek be. A vontatási főnökség vezetősé­ge a kommunista műszakban részt vevőknek e szép és ne­mes vállalás teljesítését még egy-egy köszönőlevéllel tette emlékezetessé. Sepsi Gynla Miskolc A GYALOGOSOK ÉRDEKÉBEN árat, s azt tünteti fel rajta, hogy három hónap a szava­tossági idő, valamint, hogy száraz, hűvös, helyen tartan­dó! A gyártási idő viszont rejtély, mert egy hosszú, fe­hér esik formájában a helye ugyan megvan, csak épperi az időpont hiányzik róla. így aztán találgathatja a vásár­ló, hogy mikor is készült a torma, mikortól számít a há­rom hónap szavatossági idő! Egy időre bizony elment a kedvem a tormavásárlástól, bármennyire is jó lenne fo­gyasztani ebből most a tava­szi vitaminhiány idején, mert újabb bosszúságot nem aka­rok szerezni magamnak. Leg­közelebb azonban megnézem a gyártási időt is, s csak ak­kor fizetek, ha ez is fel van tüntetve, mert így legalább a pénzkidobástól és bosszúság­tól megkímélem magam. Tóth János Hernádcéce (Bár rendelet írja elő a gyártási idő feltüntetését — s ezt nem vigaszként mond­juk —, sajnos nemcsak az ecetes tormánál fordul elő, hogy erről „megfeledkezik” a gyártó! Szerk. megj.) Miskolc északi ipartelepén, a Miskolci MEZŐGÉP Válla­latnál dolgozom. Környeze­tünkben lakóház csak elvétve akad, azonban a forgalom — különösen műszakváltáskor és piaci napokon — meglehető­sen nagy. Az úttest egyik ol­daláról a másikra történő át­kelést felfestett gyalogjárók, úgynevezett zebrák nem segí­tik. Testi épségünk azonban az egyes felelőtlenül közleke­dő gépjárművezetők miatt még a gyalogjárdán sem biz­tonságos. Így történt ez má­jus 7-én, 15 óra 10 perckor is, amikor munkatársaimmal ha­zafelé tartva a Besenyői utcai ABC-áruház előtt az FS 60-27 rendszámú teherautó veze­tője irányjelzés nélkül nagy sebességgel befordult az au­tóbusz járdaszigetén, és a gyalogjárón keresztül az áru­ház elé hajtott. Figyelmezte­tésünkre a gépkocsivezető durván reagált, majd bement a boltba. Érdekelt bennün­ket a nagy sietség oka, ezért utánamentünk, s így meggyő­ződhettünk róla, hogy az mindösszS négy darab 2 de- c iliteres barackpálinka vá­sárlása volt. Miután az elmúlt időszak­ban többször volt részünk ha­sonló, s nerh is veszélytelen mutatványokban, megszün­tetésükre, intézkedésre az ÉPFU Vállalatot kérjük meg. Lévay Gyula Miskolc A GYÁRTÁS IDEJE: TITOK?! Az tabaújszántói húsbolt­ban május 9-én ecetes reszelt tormát vásároltam, de ami­kor otthon megízleltem, bi­zony csalódást okozott. Volt annak mindenféle íze, csak éppenj ecetes torma ize nem, s nem is mertem belőle töb­bet enni, mert már a kósto­lástól, is hányingert kaptam. Figyelmesen elolvastam a rá- nagasztoft, címkét, de attól se lettem okosabb. Ezzel úgy gondolom, más is így lenne, mert gyártója: a „Csepeli. l>una Mg Tsz üzeme Halász- leiek” csak a tiszta súlyt, az FELHÁBORÍTÓ ESET Felháborító eset történt ve­lem tegnap, május 13-án, reg­gel, a 14-es autóbuszjáraton. Munkahelyemre indultam, s a kocsiban munkatársaimmal beszélgettünk, amikor a Cent­rum előtti megállóban észre­vettem idősebb, szívbeteg kolléganőmet. Az utolsó aj­tónál akart felszállni, de azt az orra előtt bezárta a gépko­csi vezetője. Hiába szaladt azonban a középső. majd az első ajtóhoz, ahogy odaért, a gépkocsivezető egymás után csukta be előtte az ajtót. Én az első' ajtónál állva láttam ezt, s tudtam, hogy szívbeteg kolléganőm most izgat ni fog­ja magát, mert attól fél, hogy esetleg elkésik a munkából, s őszintén felháborodtam az autóbuszvezető viselkedésén. Még állt a kocsi, amikor ki­nyitottam fülkéje ajtaját, s beszóltam, hogy igazán ki­nyithatná az ajtót, de ő elin­dult. Meg is jegyeztem; szé- gyellhelné, hogy így viselke­dik, hiszen beteg kolléganőm, akit most kizárt az utazásból, az édesanyja lehetne. A 82—70 rendszámú autóbusz vezető­jének azonban úgy látszik, nagyon fossz napja volt, s ezt mindenképpen az utasokon kellett kitöltenie. Amikor ugyanis munkahelyem előtt, az Almos utcánál kollégáim­mal leszálltunk, már nem volt sietős kiindulnia a megállóból, megvárta, amíg az autóbusz elejéhez értünk, kivágta az ajtót, és olyan drasztikus sza- vaklcal ordítozott rám, hogy az nem túri a nyomdafesté­ket. Nemcsak engem, de a vég­iem leszálló kollégáimat is megdöbbentette ez a viselke­dés. Munkahelyemen, ahol 25 éve dolgozom, csak tiszteletet és megbecsülést kaptam, amit igyekeztem ki is érdemelni. Bízom abbay, hogy a Mis­kolci Közlekedési Vállalat il­letékese kivizsgálja a történ­teket, s intézkedik, hogy a jö­vőben ne viselkedhessen így egyetlen utassal sem az au­tóbusz-vezetőjük. P. I.-nc Miskolc MEB-vizsgálat Uihelyen A textiltisztítás minden igényt kielégít Hsrsányi változások . A Sátoraljaújhelyi járási- városi Népi Ellenőrzési Bi­zottság megvizsgálta a közel­múltban, hogy az elmúlt terv­időszakban a lakossági szol­gáltatások fejlesztésére tett intézkedések milyen ered­ménnyel realizálódtak. Meg-. állapították, hogy a • járás ipari szövetkezetei közül az újhelyi cipészszövetkezel az egyedüli, amely hitelt kapott a szolgáltatás fejlesztésére. A többi ipari szövetkezet az el­múlt öt év során nem is kért ilyen célzatú hitelt. A sáros­pataki autószerviz 1978-ban került az AFIT-hoz, ígyszol- gáltatásféjlesztési beruházást még nem tervezhetett. A zemplénagárdi Szőke Tisza Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet. a kisvasút megszű­nése után szállítóeszközöket vásárolt, hogy besegítsen a lakosság szállítási igényeinek kielégítésébe. Fejlesztett a Sátoraljaújhely és Vidéke Áfész is: barkácsboltot és harkácsműhelyt létesített a járási székhelyen. A fejlesztéseik mellett a szolgáltatások színvonalát is megvizsgálták a népi ellen­őrök. Megállapították, hogy a Gelka-szervizek munkáját igen kedvezőtlenül befolyásol­ja az alkatrészhiány, vannak olyan elektroakusztikai be­rendezések és tv-készülékek, amelyeket 4—5 hónapon ke­resztül nem tudnak kijavíta­ni, s igen. magas azoknak a készülékeknek a száma, ame­lyek alkatrészhiány miatt ja­víthatatlan ok, így ki kell cse­rélnie a kereskedelemnek. A pataki szerviznél tavaly 52 hazai és 26 importkészülé­ket kellett kicserélni. Ugyan­itt növekedett a vállalási ha­táridő is: 1973-ban 1,3 nap volt az átlagos vállalási idő, tavaly már 2,3 nap. Ugyan­ilyen gondjai vannak az AFIT gépkocsiszervizének is, itt is akadozik az alkatrészellátás. Az ipari szövetkezetek — a népi ellenőrök tapasztalatai szerint — nem törekednek a szolgáltatási tevékenység ja­vítására, a gazdasági szabá­lyozók sem ösztönök őket er­re. Kivétel a sátoraljaújhelyi cipész- és szolgáltatóipari szövetkezet, amely még gyors- szolgálati rendszert is működ­tet. Szereti a lakosság az új­helyi barkácsboltot, a bar- kácsműhelyt viszont alig ve­szik igénybe. Megállapította a vizsgálat, hogy a textiltisztítás kivételé­vel nem kielégítő a sátoral­jaújhelyi járásban a szolgál­tatási színvonal. A NEB az érdekelt egységeket tanácsok­kal látta el. Az eső, amely reggel óta veri a harsányi kerteket, a Bükk felől érkezett. A hegy­ség lábánál meghúzódó tele­pülés szélén elbúcsúzik az alkalmi útitárs. A szikár, ősz hajú férfi elégedett az időjá­rással. Art mondja, kellett már az „áldás”, mert kipusz­tulna minden a halastótól nem messze levő kiskertekben, s kai ba veszne az a sok munka, amit az itt kertészkedök az idén is a földbe fektettek ... HA KÉRDEZ A GYEREK A kétezres lélekszámú köz­ség, Harsány ilyenkor délelőtt kihaltnak tűnik. Nem is cso­da, hiszen a közeli megye- székhely, Miskolc gyárai hív­ják el innen mindennap az embereket. Kállai József, a községi tanács titkára egy öt évvel ezelőtt történt eseményt mesél — Akkor kerültem ide ebbe a beosztásba, s egy hetedik osztályos kisfiú azt kérdezte, mi épült a községben a fel- szabadulás óta? Nem lehetett mást válaszolni, mint az igaz­ságot. Harsányban mindösz- sze egy új létesítmény épült. A tűzoltószertár... A régi kérdés ma már nem izzasztanó meg sem a tit­kárt, sem az elnököt Előttük sokan töltötték be ezeket a beosztásokat, de az utóbbi őt év alatti fejlődést össze sem lehet hasonlítani az előtte le­vő évekével. Pedig nem tör­tént semmi különös azonkívül, hogy Öcsai Tibor elnök, és Kállai József titkár 1976-tól kézbe vette a település sor­sát Azt mondják, bőven volt, s ma is van tennivaló Har­sányban. MISKOLCI TELEPESEK A Miskolctól nem messze levő községben meghatározó a megyeszékhely közelsége. Nemcsak abból a szempontból, hogy a nagyváros munkát ad az itt élőknek, hanem azért is, mert az utóbbi években egyre többen érkeznek ide a nagyvárosból. Először körbe­járják a községet, azután el­indulnak a tanácsra. S akik az iránt érdeklődnek, van-e eladó telek, többnyire nem csalódnak. Jelenleg csaknem félszáz taggal alakult meg a helyi kerthasznosítási szak­csoport. Szinte valamennyien miskolciak, altit felfedezték, hogy érdemes itt földet bé­relni, ezen a csendes, tiszta, éles levegőjű községben. OKTATÁS ÖT HELYEN Az eltelt pár évben valóban sokat fejlődött a község. Épült egy új ÁBC-áruház, a telepü­lés mintegy 12 kilométeres úthálózatából ma már 9 ki­lométer szilárd burkolatú, fel­újították az egyik iskolát, s szinte minden utcában van járda. Mindezek a természe­tesnek tűnő adottságok csald akkor értékelhetők, ha tud­juk, 1976-ig mindebből sem­mi nem volt. A legnagyobb gondot ma az iskola szétszórtsága okoz­za, hiszen jelenleg öt (!) he­lyen folyik az általános isko­lai oktatás. A gyerekek falun, belül naponta ingáznak égjük létesítménytől a másikig, ami nem kis megterhelést jelent a pedagógusoknak sem. — Legfontosabb feladatunk: ezen változtatni — mondja Öcsai Tibor tanácselnök. A feladat fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy 24,5 millió forintos tá- mógatást kaptak egy komp­lex beruházáshoz. 1984-ben egy 4 tantermes iskola, egy 50 férőhelyes óvoda és 4 szol­gálati lakás építéséhez kezd­hetnek hozzá Harsányban. A tervek szerint az építkezéssel 1985 szeptemberére mái" ké­szen lesznek, s megoldódik ez az égetően nagy gond. A ren­delkezésre álló idei pénzből is több olyan feladatot olda­nak meg, ami elősegíti a köz­ség fejlődését. Megépítik az autóbuszfordulót, felújítanak egy közúti hidat, és ugyan­csak felújítanak egy iskolát a Hunyadi utcában. Ellentétben más település sekkel. Harsányban nem csök­ken, inkább nő a lakosság lé- lekszáma. Nagy az építkezési kedv is: 56 új lakás épült itt az eltelt két év alatt A fia­talok nem szívesen költöznek: el a megyeszékhely vonzás­körzetében levő településről. Pasztafalvi Tivadar „AE”-k!ub Ujheíyen Traubi - pezsgőspohárban A háziasszony kínál: a ká­vé után választhatunk a Cola, a citromlé, a Traubi között. Az üdítőt metszett pezsgős­pohárba tölti. Az idősebb, ősz hajú hölgy megszólal a sarokban: — Bárcsak az én uram is itt lehetne. De ő nem tudott leszokni. Tavaly elvitte az al­kohol. Semmi nem maradt utána, csak az én magányom. Ötvenöt éves vagyok, most ej kellett mennem takarító­nőnek, hogy valamiből meg tudjak élni. Hosszú csend következik. Beszélgetőtársaim, a sátoral­jaújhelyi alkoholellenes klub titkára és elnöke rövid ideig nem szólnak. Ölt is a meg­rögzött alkoholisták közé tar­toztak. Ismerik a szesz okozta felejtést, a kijózanodás mar- cangolását, az elvonó gyötrel­mét, a visszazuhanás sötétsé­gét. Újra és újra megpróbál­ták, majd a végső eszközhöz nyúltak: vállalták a „beülte­tést” — tehát azt, hogy egyet­len nveletnyi sör. bor, vágj’ pálinka elfogyasztása után agybénulás. azonnali halál kö- vet.kezhfet be. * Kiss Csaba, klubtitkár: — Huszonegy éves voltam, amikor innen, Űjhelyből Pécsre mentem dolgozni. Érc­bányában kaptam munkát, nehéz volt, de sokat is keres­tünk vele Havonta megvolt az öt-, öt és fél ezer forint, s egy­szerűen nem tudtam véle mit kezdeni. Hallgattam a have­rokra, műszak előtt .és után csak a kocsmában láthattak bennünket. Akkoriban három forint húsz fillér volt egy fél­deci. Számolja ki, nem volt gond az élet. Aztán egyszer- esak hazajöttem. Itthon már alig kerestem kétezret, de folytattam a régi életet. Egy­re csak ittam és ittam, már addig jutottam, hogy nem tudtam rendesen dolgozni. Három fegyelmi után kirúg­tak áz állásomból. Akkoriban már koldultam. Ha véletlenül sikerült „becsöveznem” egy nadrágot — szabó a szakmám —, az első dolgom volt azt a vacak harminc forintot a kocsmába vinni. Közben meg­nősültem. s két gyermekünk született, egy lány és egy fiú. Egy éjszaka meggondoltam magam: „ez így nem mehet tovább, a gyerekeknek gyak­ran ennivalóra sem telik.” El­mentem az elvon óra. Nem használt. A kórházból egye­nesen a presszóba vitt az utam. így jutottam el, har­mincnégy évesen Dolinára Ott emberségesen bánnak az alkoholbetegekkel. Kigyógyí­tottak, s amikor beleegyez­tem, beültették az „Esperált”. Ez egv francia gyógyszer, amit egy kapszulában operál­nak be a bőr alá. Ha innék, bizonyosan meghalnék. Ott, a kórházban volt egy klub, ahol a gyógyult alkoholisták közö­kén töltötték el szabad idejü­ket. Már ott gondoltam rá, jó lenne itthon, Űjhelyen is ala­pítani ilyen klubot. Hazajöt­tem, s 1978-ban megalakítot­tuk az alkoholellenes klubot. Alapszabályunk nagyon egy­szerű: a heti találkozásokon, a családtagok körében közö­sen töltjük el az időt, s meg­mutatjuk, hogy szeszes ital nélkül is jól érezheti magát az ember. Ez az egyik cél. A másik talán még ettől is fon­tosabb. Figyeljük egymást, és segítünk — akár erőszakkal is —, ha valamelyik klubta­gon a visszaesés jeleit tapasz­taljuk... *, Bállá András, elnök: — Én inni keveset nem tudtam, sokat nem bírtam. Ügy tizennyolc éves korom­tól rendszeresen „poharazgat- tam”, hetenként úgy kétszer, háromszor részeg voltam. Mindegy mi volt az. csak ká­bítson. A napi egy, esetleg két liter borió) eljutottam az öt hat. literig, keverve sörrel, pá­linkával. mikor mi volt Tönkrementek az idegeim. Sokszor elhatároztam: ezután egy kortyot sem! Bírtam egy hétig, kettőig. Aztán újra be­lemerültem, egy deci vegyes volt mindig a kezdet Voltam elvonón is, nyolc hónapig bír­tam. Akkor ismét... Össze­találkoztam a Kiss Csabával. Leült mellém és elmagyaráz­ta ezt az egész beültetést. Rá­álltam. A főorvosasszony Do­linán a következő kérdéssel fogadott: — Na fiam, van-e órád? Nem volt, s ő ebből már tudta, hogy súlyos beteg vagyok. A háromhónapi keze­lés után mégis vállaltam a beültetést Azóta nem iszom. Ez is megoldás, de mi, ott a klubban szeretnénk, ha má­sok már nem jutnának el idá-* ig­* * A sátorai iaújhelyi alkohol- ellenes klubban hetente egy­szer tarthatnak foglalkozást A KPVDSZ helyiségét bérlik, havonta kétezer forintot fi­zetnek érle. Most összesen harminc tagot számlálnak, s úgy gondolják, jóval többen lennének, ha sikerülne egy saját helyiségre szert tenniük. Mostanára már elfelejtették a klub elleni gáncsoskodásokat, ám az még mindig rosszul ésik. hogy az egészségügyiek­től alig-alig kapnak támoga­tást. Nincs orvosuk, s még na­gyobb baj az hogy a kór­ház idegosztályán nem úgy fogadják őket, mint teljes ér­tékű embereket. Munkahelyükön is értetle­nül tartózkodóan fogadják a kigyógyult alkoholistákat Bállá Andrásnak a karácso­nyi prémium elmaradását pél­dául a következőként indo­kolták • „— Minek neked pénz, ami­kor már úgysem iszol ?” ... Udvardy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents