Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
ESZ AX-MAGYAROK SZAG 10 Wl. május 1„ péntek Az ősi hagyomány tovább él Az -első műsor, amelyben Köthy Judit a tévében, mint segédszerkesztő részt veit, ezt a címet viselte: Májusfa. Szórakoztató összeállítás volt gyerekeknek, Vilray vezette — valamikor a hetvenes évek közepén. És amiért a televízió néprajzosát megkerestem, beszélgetésünk további témája ugyancsak a májusfa. — A májusía állítása a népi kultúrában pogány, valószínűleg germán eredetű, a zöld ág kultuszával függ össze. A régi szokás szerint a május elsejét előző éjszaka, vagy hajnalban a legények csoportosan vagy egyenként kilopakodnak az erdőre, onnan fiatal fát, vagy gyönge lombos ágat hoznak be, és még virradat előtt kitűzik szeretőjük, vagy a lányos házak kapuja elé, a ház elé, vagy a kapufélfára. Ez a nap a katolikus naptár szerint Leveles Fülöp és Jakab napja, ezért a Székelyföldön a májusfát Jakab- fának is nevezik, sőt hajnalfának is. Helyenként változik azután a májusfa feldíszítésének módja. Vagy a legények, vagy a lányok díszítik fel. A régi szokás szerint pünkösdig tartják meg a májusfát. — A majálisok is a tná- jusíához kapcsolódnak? — Eredetileg igen. Régen kizárólag május elsején tartották a majálisokat, ez többnyire a városi ember kirándulása volt a természetbe, a megújuló zöldbe. Május elseje és a majális is szoros kapcsolatba került a múlt század vége óta a munkásmozgalommal. A második Internacionálé 1889- ben a munka ünnepévé tette május elsejét. Az első magyarországi munkásünnep 1890-ben volt. Majálisokat rendeztek, közös vidám együttléttel demonstrálták £ munkásság egységét, mert a majálisnak mindig volt politikai tartalma! A Tanács- köztársaság tette először május elsejét munkaszüneti nappá, majd a felszabadulás óta hivatalosan is ünnep. A május elsejei felvonulások „májusfái”, a középen vitt lombos ág és a róla lelógó szalagokat vivő emberek, azt hiszem, legszebb példái az ősi hagyomány mai továbbélésének! . .4 <T. A.) Valószínűleg keve• sen tudják, hogy a háztartásokban vagy a technikában oly gyakran használt porcelánt a Földközi-tengerben élő por- celánrákról nevezték el. A porcelán hosszú története egyébként egészen az i. sz. VII. századig nyúlik vissza, amikor is Kínában feltalálták. Ismerték Japánban is. A kínai kék-fehér és a japán virágos porcelánok nagy hatással voltak a későbbi európai porcelánkészítésre. Európába a portugálok hozták be a kínai porcelánt 1500 körül, és a XVI. század második felétől velencei, majd holland kereskedők rendszeresen importálták. Készítésével sokan próbálkoztak, de a titkát nem sikerült ellgsni a kínaiaktól. Eredménytelen olasz és francia kísérletek után a német Böttger találta fel végül is az európai porcelánt. Az első gyár is Európában. a németországi Meissenben létesült; egymás után jöttek létre a' jelentőPorcelán-sztori A lengyelországi Kólóban készült porcelántárgyak nagy részéi kézzel festik. sebb európai gyárak, amelyekben kialakult a rokokó szellemében fogant európai stílus. A porcelán nyersanyaga a kaolin, a földpál és a kvarc, ezekből nagy hőfokon történő égetéssel készül. A termékek minősége és felhasználása szerint a gyárak háztartási, dísz- és műszaki porcelánt gyártanak. Az alkotó anyagok mennyiségének a változtatásával alakítható a termék tulajdonsága. A nyersanyagokat golyós malmokban őrlik, szürösajtón víztelenítik, majd formázzák, korongolás, nedves sajtolás, vagy öntés útján. Formázás után égetés következik, szén-, olaj-, vagy elektromos lütésü kemencében, amelyet a mázas termékeknél kétszer végeznek'el. A háztartási és díszporce- lánok készítésének fontos lépése a festés. A tömegárunál ez nialricázás, vagy egyéb gyorsabb módszerekkel történik, de az igényesebb termékeket nia is egyedileg, kézzel festik. Nagyvárosiak erdei sétán: Minek van itt ilyen furcsa szaga, apu? — Ez oxigén, fiam,) egészen közönséges oxigén. * — A lányom nem mond el nekem semmit és én ennek egész betege vagyok. — Az enyém pedig elmond nekem mindent és ettől teljesen kikészültek az idegeim. A jó példát idézzük rosszat adjuk. Miután Bertil Bauer befejezte előadását a hosszú ülés egészségkárosító hatásáról, viharos ünneplésben részesítették. A klagenfurti (Ausztria) professzor egy büntetésvégrehajtó intézet bennlakóinak beszélt. Élénk csodálkozást keltett az egyik mexikói folyóirat cikke, amely a légi forgalommal foglalkozott. Az összegezése így szólt: így tehál megállapíthatjuk, hogy London és Mexikóváros között az összes légi utasok egyhar- mada a légi utat választotta. Mindenekelőtt több gyümölcsöt keli enni, de ne hámozza meg, nyugodtan egye meg a héját is — rendelkezett az orvos. Egyébként mit eszik a legszívesebben? — kérdezte a betegtől. — Diót. * Ha ön egy hónapig az én so vány íióteá inat vásárolja, garantáltan két kilóval köny- nyebb lesz a pénztárcája. » Igaz ez, Lothar — a televíziónkon van egy gomb, amivel ki lehet kapcsolni? Miért hallgattad ezt el előlem tizenkét éven keresztül? # Egyes helyeken még mindig szorgalomnak számít, ha . valaki a nyolc órára szánt munkáját tíz óra alatt elvégzi. & Személyzeti vezető: Van valami ajánlása az előző munkahelyéről? — Álláskereső: Hát persze, többször ajánlották nékem, hogy keressek magamnak másutt állást. ' Fokozatosan általánossá válik az ötnapos munkailét, minden szombat szabad lesz. A statisztika nyelvén ez any- nyit jelent, Hpgy a jelenlegi 105 helyett évente 130 szabadnapja lesz mindenkinek. Itt is igaz azonban, hogy a mennyiség minőségbe csap át — vagyis a legtöbb dolgozó ember szeretne jobban élni a rendszeres kétnapos hétvége lehetőségeivel. Mi több: egyszerre egyéni és népgazdasági érdek, hogy a lehető legjobban, leggazdaságosabban és legpihente- tőbben töltse el ki-ki a hosz- szú hétvégeket. A heti programba jobban be lehet iktatni egy-egy utazást. Természetesen két nap alatt csak rövid távra — vagyis fel kell lendülnie a belföldi turizmusnak. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal már hónapokkal ezelőtt készített ezzel kapcsolatban előterjesztést. Ebben többek között megállapította, hogy „a lakosság magánszervezésű turizmusa ... nem marad1' el az európai átlagtól és ez a I tendencia az ötnapos mun- : kahét bevezetésével erősödni ' fog”. I Más szavakkal: szeretünk ! utazni, kirándulni,' egy-egy I hétvégét lakóhelyünkön kí- ’ vül tölteni (különösen, ha ez 1 a lakóhely valamelyik nehéz 1 levegőjű, szűk város) — de hogyan tegyük ? 1 Az Utazás ’81 című kiállí- ! tésra megjelent „Utazás az ! utazás körül” című progra.nrvMinden szombat szabad Turizmus - Irnsszú hétvégeken füzet tanúsága szerint a kisebb utazási irodák már gondoltak a hosszú hétvégekre, s számos szombat—vasárnapi túrát ajánlanak. A 'Pécsi Nyári Színház műsoi'aihoz éppúgy indítanak túrát, mint a hortobágyi lovasnapokhoz, vagy az egri várjátékokhoz — szombat—vasárnap. Országjáró utak lesznek ugyancsak a hétvégeken különböző tájakra az utazási irodák szervezésében. Szépek ezek a kezdeményezések, csak kevésnek látszanak. Az OIH említett tanulmánya szerint „az idegen- iforgalmi hivatalok tesznek legtöbbet a belföldi turizmus fejlesztéséért és jelentős feladatokat oldanak meg a lebonyolítással is”. Így például igyekeznek egyes helyeken munkásszállásokkal, kollégiumokkal növelni a szálláshelyek befogadóképességét. Természetesen minderre csak bizonyos idő- ".szakokban és meghatározott mértékben van lehetőség. Van ugyan hely sok szállodában is (a becslések szerint a szállodai kapacitásnak a legtöbb helyen — Budapest és a Balaton kivételével — kétharmadát hivatalos kiküldöttek töltik ki} —, ám a szállodai szobaárak nagyon magasak. Céloz az OIH arra is, hogy gondolkozni kellene — éppen a belföldi turizmus, a kétnapos hétvégek kihasználása érdekében — a szállodák kettős árrendszeréneit kidolgozásán. Mindjárt tegyük hozzá: nem kel) ezt megelőzően több éves kutatómunkát folytatni, még csak külföldi tanulmányutakra sincs szükség. Hazánkon kívül szinte minden szocialista országban — és egyes tőkés országokban is — régi gyakorlat, hogy a saját államában utazgató turista olcsóbban kap szállást, mint a külföldi. Egy ilyen intézkedéssel — ami csak elhatározáson múlik — nagyot lehetne lendíteni a bálföldi turizmuson. Legalább ennyire fontos, hogy az egyes városoknak, idegenforgalomba bevont helyeknek megfelelő propagandájuk legyen. Természetesen olyan, amely a valóságos, meglevő nevezetességeket ismerteti, s hozzá a szállási, étkezési lehetőségeket is. Óriási lehetőségek rejlenek még a közlekedési — nem is olyan rejtett — tartalékok kihasználásában. A már többször idézett előterjesztés arról is szól, hogy a hétvégeken kihasználatlan mintegy 3000 közületi autóbusz, továbbá éves átlagban csak 47 százalékosan használjuk ki a vasúthálózatot. Hét végi kedvezmények/ adásával — és azok széles körű ismertetésével — sok utast lehetne mindezekre toborozni. Nem utolsósorban azok közül, akik eddig saját autójukkal járták az országot, de a drága benzin visszatartja őket ettől. Voltaképpen kellemes gond a kétnapos hétvégek tartalmassá tételének gondja. Addig eljutottunk, hogy a belföldi turizmus nemcsak a résztvevők számára jó, hanem az ország, a népgazdaság számára is hasznos. Meg kellene tenni a következő lépést is: nagyobb távlatokban gondolkozni, a mereven alkalmazott, nagy haszonra törekvés helyett áttérni a sok kiesi sokra megy elvre. Mert a megnövekedett -zabád időben a hazai turista szívesen megy országjárásra. Csak előbb tudnia kell,, hogy hová, miért és mennyiért érdemes ellátogatnia. 1 V. K. Másodvirágzás A gőzgép feltalálása után meredeken emelkedett a föld mélyének kincse, a fekete gyémánt értéke, majd az elektromosság elterjedése, az erős iparosodás egyenesen nélkülözhetetlenné tette. A múlt század végén divatos újságcikkléma volt, ho^y vajon meddig lesz elég a világ szénvagyona, és pesszimista jóslatok láttak napvilágot a szén utáni korszakról. A robbanómotorok feltalálása után viszont a kőolaj lett a sztár, és néhány évtized után az emberiség hozzászokott, hogy az autók, a hajók és a repülőgépek, mozdonyok után az erőműveket is könnyebben kezelhető, kevésbé szennye- • ző olajjal táplálják. A GO-as években Nyugat-Európában és az, USA-ban bányászsztrájkok dúltak: sisakos emberek állták el azoknak az útját, akik a 'bányák örök időkre való lezárására indultak. Kevesen hitték, hogy egyszer majd le kell verni a lakatot a tárnák ajtajáról és a szénbányászat visszanyeri régi rangját. Az olaj és szén árviszonyában bekövetkezett átalakulás oda vezetett, hogy ma már a régen szinte értéktelennek vélt tőzeg- és barnaszéntelepeket is érdemes feltárni és kiaknázni. A fejlődés következtében naniainkban a szén nemcsak energiahordozóként ion számításba. Az iparilag fejlett országokban hatalmas összegeket költenek azokra a kutatásokra, amelyek a kőszén gazdaságos átalakítására, továbbfeldolgozására irányulnak. Az egyik ilyen téma a szén — magas hőmérséklet és nyomás segítségével történő — gázzá alakítása. E módszer előnye, hogy lehetővé válik a szén energiájának hatékonyabb hasznosítása, ugyanakkor a széngáz elégetésekor nem marad vissza annyi szennyező égéstermék, mint széntüzeléskor. De a szénből nyert gáz to- vábbíeldolgozása hasznos termékek előállítására is módot nyújt. Elsősorban vegyipari anyagokról van szó: a szénből ammóniát., valamint ként lehet gyártani, kerámiai anyagokat és műtrágyát. Nagyon felgyorsullak ezek a kutatások, hiszen a szénátalakítással esetleg íöldgázt lehet majd helyettesíteni. Az sem lehetetlen, hogy a szénfelhasználás nagymértékű korszerűsítése, az új széntechnológiák a mainál jóval lejjebb nyomják az olaj iránti igényeket és elöbb-utóbb visszahatnak az olaj iránti keresletre, tehát az olaiárra is. Képünkön: a régi csille helyett szállítóhevederen jön a szén a bá» nyából.
