Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. május 10., vasárnap Fel hatra beszéltük meg a találkozót a BÁÉV se­lyemréti munkásszállójá­ban. Pontosabban, a könyv­tárban ... Ácsorgók a szálló portá­ja előtt, miután elunom a várakozást, találomra elin­dulok felfelé a tépcsőn. A biztonság kedvéért egy barna arcú fiatalemberhez fordulok: — Erre van a könyvtár? — Nem tudom — hang­zik a rövid válasz. Néhány lépés után öles betűk mutatják az utat. Kísérőm, szállóbeli kala­uzom egy kicsit késik. Több olvasó azonban már bön­gész a polcok, s kötetek között. Van miből, hiszen a BÁÉV évente mintegy 60—80 ezer forintot fordít könyvvásárlásra. * Orosz Gyula hegesztő el­sősorban a történelmi re­gényeket, az ismeretter­jesztő műveket szereti. Há­rom hónapja — mióta a BÁÉV-nál dolgozik — ked­vére kielégítheti érdeklődé­sét. — Hogy telnek a napjai? — Jól __ Szeretek itt d olgozni. Korábbi munka­helyemen 3500 forint körül kerestem, most a prémi­ummal együtt 5700 forint­ra is kijön a fizetésem. Igaz, ezért már hajtani kell: 130—135 százalékra teljesítem a normát. Reg­gel fél ötkor kelek, főzök egy kávét, magamnak. Fél hatkor indul a szálló elől a buszunk. Délután négy óra tájban érkezem vissza. A hátralevő időben sétálok, vagy moziba megyek és a késő esti órákban olvasga­tok. — Hogyan tervezi, itt marad Miskolcon? — Nem, otthon Sajóörö- sön akarok építkezni. Por­ta lenne hozzá: szüleim há­za akkora telken áll, hogy két lakóépület is elfér raj­ta. Nősülni akarok, ehhez kell az önálló lakás. * Benéz a könyvtárba Fe­hér! Jenő, a szállóbizottság tagja. Jó megjelenésű, meg­nyerő külsejű fiatalember. Később kiderül, tekintélye is van a szállón. — Próbálnak-e a dolgo­zók nőket becsempészni? — Előfordul... Általá­ban azt igyekeznek kihasz­nálni, hogy turistacsopor­tok is megszállnak ná­lunk. Abban bíznak, hogy a portás a csoportba tar­tozónak nézi a lányokat. De hát ez nemigen szokott sikerülni. — Az itallal hogy áll­nak? — Nem dolgoznak szen­tek nálunk sem. Egy-két üveg sör, vagy féldeci el­fogy munka után itt is. — Vannak-e magányos, magukra maradt emberek, akik ünnepnapokon is a . szállón tartózkodnak? — Ez a szálló ezersze­mélyes. Jelenleg mintegy 800 ember él itt. Magányos ember, aki az ünnepeken is itt marad, 30—40 lehet. — Felkereshetnénk kö­zülük valakit? — Semmi akadálya — mondja, majd elindulunk . fel az egyik szobába. Bent egy 22 éves fiatalembert, a festő-mázoló Deák Sándort találjuk csak. Később meg­jön a „magányos ember”, Cs. László is. Ami már a folyosókon is szembetűnik, az a tisztaság. A négyágyas szobában is rend van, la­kói törődnek az otthonuk­kal. A megértés, a jó köz­érzet egyik titka: hogy va­lamennyien bodrogköziek, s így a kiejtett helységnevek mindenkinek ismerősen csengenek, mindenkiben va­lamilyen emléket idéznek fel. * Egyelőre csalt hárman ülünk a szobában, Fehéri Jenővel és Deák Sándorral. Deák Sándort faggatom. — Illetlenség megkérdez­ni, de mennyit keres? — Négyezerkétszáz-négy­ezerötszáz forint között van a'fizetésem. — Jó itt a munkás­szállón, egyáltalán meddig lehet itt élni? — Nem vagyunk elra­gadtatva a szállótól. Igaz, egy fillért sem kell fizet­nünk, de voltunk Budapes­ten is, ott minden szobá­ban könyvespolc, olvasó­lámpa, hideg-meleg víz van. — Itt marad Miskolcon, vagy hazamegy Semjénbe? — Itt akarok maradni, a vállalat sokat költ mun- káslakás-építésre. S azok az emberek, akikre a vál­lalat is számíthat, előbb- utóbb lakást kapnak. Én is ebben bízok. Közben megérkezik a magányos ember, aki az ünnepeket is a szállóban tölti. Nevét nem írjuk ki. hiszen családi problémája miatt szorult a szállóra. Ö már elégedetlenebb. — Vegyes a társaság. Talán ez az oka. hogy elég­gé gyakoriak a lopások. Ha valamelyikünknek csomag­ja érkezik, nem merjük kinthagyni, vagy betenni a hűtőbe, mert másnapra el­tűnik. — Hát akkor hol tartják az élelmiszert? — Az ablakban. A kiló­gatott élelmiszercsomag a hideg időben megőrzi fris­seségét. De most már jön­nek a melegebb napok ... Cs. László és a később megérkező szobatársai e panaszok hallatán egyre in­kább indulatba jönnek. — Akar látni mást is? Jöjjön velünk! A fürdőben itt-ott boká­ig áll a víz, a „lefolyóból” visszacsurog, visszafolyik. Az egyik borotválkozó ar­ról panaszkodik, hogy so­ha nincs elég meleg víz. Néhányan királyi módon letusolhatnak, másoknak már csak a hideg víz jut. — Maguk építőipari munkások. Nem kell fizet­ni semmit a munkásszállá­sért. Nem tudnák saját maguk megszüntetni a hi­bákat? Meghökkenve, csodálkoz­va néznek rám. Búcsúzunk... A mun­kásszálló számos előnye a teljes ellátás, az olcsó va­csora, minden előnye el­törpül — a jelenlevők sze­mében — a gondok mel­lett. Indokolt és indokolat­lannak tűnő panaszok ... A munkásszállón este van. Egyesek olvasnak, má­sok a színes tévét nézik. Előfordul, hogy valaki va­csora után még főz vala­mit magának. Az abla­kokban sorra-rendre gyul­ladnak ki a fények. De még nem teljes a világosság. Bucheri Miklós Orosz Gyula hegesztő a történelmi tárgyú könyveket ked­veli. Fotó: Fojtán László \ 1 Napjaink- ; vetélkedő l I | Május 21-én tartják meg i Lem óvárosban,, a Derkovits j Gyula Művelődési Központ- i ban a lél esztendővel ezelőtt * meghirdetett „Napjaink” szo- i cialisla brigádvetélkedő dön- i tőjét. Az utolsó fordulóba be- I jutott tizenöt szocialista bri- i gád között igen szoros a ver- ] seiiy az első és a hatodik I helyen levők között mindösz- i sze 12 pont a különbség. így i azután még jósolni sem le- i hét, ki nyeri el a művelődési | központ által alapított ván- i dorserleget — Dévényi János [ SZOT-díjas ötvösművész al- j kotását — és az első hellyel i járó hatezer forintot. ■ ( Noha a végleges mérleg el- | készítése nyilvánvalóan a i vetélkedő döntőjére vár, egy- J két tanulságot máris le lenet i vonni. A novemberben meg- ] hirdetett versenyre a város ■ üzemeiből és intézményeiből i 123 brigád nevezett be —- I van tehát érdeklődés! —, s i mindössze 24 morzsolódott le. J A huszonnég; >öl 15 már az i indulásnál, csak a nevezési 1 lapokat juttatták vissza. Az i eddig megrendezett négy íor- 1 dulóban nyolc kiállítás, há- [ rom színházi előadás is se- i gítette a brigádok íelkészü- J lését. A legtöbb érdeklődő az i ismeretterjesztő előadásokon | volt: a tizennégy előadáson i 1010-en vettek részt. Sokan 1 voltak résztvevői a kül- és , belpolitikai fórumoknak, a i három ilyen jellegű rendez- J vényen átlagosan 100—100 i volt a hallgatóság száma, s J sikeresnek mondhatók aziro- , dalmi estek. A két irodalmi • esten háromszázan vetlek J részt. Kevesen vettek viszont i részt a filmvetítéseken. i A vetélkedő eddigi Iegsike- | resebb „feladatának” — s ez i alighanem tanulságos is! — a | környezetvédelmi plalcátpá- i lyázat és -kiállítás bizonyult. [ Több mint száz plakátot ké- , szítettek a szocialista brigá- i dók. i i ■ ..................................... i i i Azon- a napon a moszkvai ' Szovremennyik Színházban I M. Roscsin Siessetek jót ten- ' ni című darabja ment, G. Vol- J esek rendezésében. Noha a i moszkvaiak már ismerik a J darabot, ez alkalommal azsa- i játos premiernek számított.- ] mert több szerepet magyar i színészek játszottak benne. 1 Pécsről érkeztek, ahol kissé , régebben, a hélyi színházban ' Gaiina Volcsek állította szín- ! padra Roscsinnak ugyanezt a i darabját. A két előadás egy- [ séges rendezői megoldása, az i az alkotó együttműködés, J kölcsönös megértés, amely a i szovjet rendező és a magyar J színészek között kialakult, , lehetővé tette ennek a mű- < vészeli kísérletnek a végre- | hajtását. Láttam ezt a dára- i bot: a közönség igen melegen ] fogadta a magyar színésze- i két. A sikerhez jó alapnak bi- j zonyult az is. hogy a két szín- i házi kollektívát hosszú évek • barátsága fűzi össze.. Ez [ csupán egyetlen példa, ame- i lyet a jelenből vettem. Am- [ de ez is jellemzi a kulturális i értékek népeink között kiala- j kult cseréjének színvonalát és i sokrétűségét. Egyre jobban j kifejlődnek az alkotók közti i kapcsolatok olyan hatékony i formái, mint a színművekkel ! végzett kollektív munka, a jelenkori művészet elvi kér­j déseivel foglalkozó találko- i zók, a küldöttségek kiterjedt cseréje. . Lenin születésének 111. @ évfordulója alkalmából a «megyei pártbizottság székhazában rendezeti, ün­nepségen vette ál a Kiváló Munkáért kitüntetést Prókai Zoltán, a Borsod megyei Ál­lami Építőipari Vállalat dol­gozója. Több'évtizeden ke­resztül végzett odaadó pro­pagandamunkáját ismerték el, hiszen már az ötvenes évek elején vezetett szeminá­riumot és azóta nagyon sok embert ismertetett meg a marxizmus—leninizmus alap­jaival. és a politika külön­böző kérdéseivel. A BÁÉV alapító tagjai kö­zé tartozik: 1948 óta dolgozó­ja a vállalatnak.'Lakatosként kezdte, volt művezető, ma a gyártáselőkészítők csoport- vezetője. Harminc éve tagja a pártnak, jó példával, meg­győző szóval, sokféle tisztsé­get betöltve végezte munká­ját. Volt párttitkár, vezetősé­gi tag, már több ciklus óta tagja a vállalati pártbizott­ságnak, emellett vezető pro­pagandista. Eredményes gazdasági munkáját az ujján csillogó BÁÉV-es aranygyűrű is jel­zi (mellesleg többszörös ki­váló dolgozó),, eredményes pártmunkájót pedig a mosta­Az egymás minél jobb meg­ismerésének törekvése tükrö­ződött a Szovjetunió kulturá­lis minisztériuma és a magyar Művelődésügyi Minisztéri­um által Moszkvában a kö­zelmúltban aláírt 1981. évi kulturális együttműködési jegyzőkönyvben is. Magyar- országon az idén uz SZKP XXVI. kongresszusának té­májával foglalkozó szoyjct képzőművészeti kiállítást rendeznek. Magyarországi vendegszereplásen vesz részt Moszkva egyik vezető szín­háza, a Malaja Bronnaján le; vő színház. A szovjet zene­barátok viszont jelen lehel­nek a Magyar Rádió és Tele­vízió szimfonikus zenekará­nak és énekkarának koncert­jein. Országaink kulturális és művészeti személyiségei ta­lálkozni fognak szemináriu­mokon. ahol olyan témákat vitatnak meg, mint „A kultu- rális-felvilágosító munka táv­lati tervezésének lehetőségei, formái és módszerei a szocia­lizmusban”, „A szocialista művészet eszmei egysége és alkotói sokrétűségé”. To­vább fejlődik a közvetlen együttműködés a színházak, a nagy kulturális intézmények között, így a Szovremennyik Színház és a Pécsi Színház között: a kollektívák műsor­terveket, darabokat cserél­nek, elküldik egymáshoz szí­nészeiket, díszlettervezőiket és rendezőiket. ft n r 1 f* mi k ■ «*"'• f 'it ff : ü ;f L, A. ni kitüntetése is fémjelzi. Nagy kedvvel és szeretettel foglalkozik az emberekkel, főleg a fiatalokkal. Hallgat­nak rá és munkatársai is oda­figyelnek arra, amit mond — tekintélye van. Elvégezte az esti egyetemet, jelenleg egy egyéves speciális kollégiu­mon bővíti ismereteit. Mind­ez nem elég — mondotta —, hiszen egy jó propagandistá­nak naponta kell „készülnie” a politika különböző kérdé­seiből. Ez a naprakész tájé­kozottság, a válaszadási kész­ség az eredményes munka egyik biztos alapja. Jónak tartja a pártbizottság által szervezett propagandista fel­készítőket, amelyeken egy- egy téma szakértői tartanak színvonalas, tartalmas elő­adásokat. A pártbzizottságon á kitün­tetések átadása után a, propa­gandisták eszmét cseréltek a politika és a tudatformálás időszerű kérdéseiről. Ö a po­litikai és a gazdasági munka egységének, dialektikus kap­csolatának fontosságát hang­súlyozta. Vezető propagandis­taként szerzett tapasztalatai­ra alapozva mondotta: néha találkozik olyan gazdasági ve­zetővel, aki a "tervek teljesí­tését szorgalmazva hajlamos arra, hogy akadályozza a sze­minárium megtartását, és az is előfordul: hogy egy-egv dolgozót nem engednek el a foglalkozásra. Ezek a ta­pasztalatok nem jellemzőek, de figyelmeztetnek, hogy a nehezebb gazdasági körülmé­nyek között sem szabad en­gedni, hogy csökkenjen a pártoktatás rangja, hiszen az itt szerzett ismeretek sokfé­leképpen — és a politika ily módon is kapcsolódik a gaz­dasághoz —, így a termelés­ben is kamatozódnak. Persze, a kisebb gondok nem szegik a kedvét, amíg bírja és amíg szükség van rá, addig csinálja: egy igazi pro­pagandista nem is tehet más­képp ... (Petra) kapcsolatok Az SZKP XXVI. kongresz- szusának határozatai új táv­latokat nyitnak meg a testvé­ri szocialista államokkal való együttműködés minden olda­lú fejlesztésére, ezen belül a kultúra területén is. Melyek a szovjet—magyar alkotói kapcsolatok további tökélete­sítésének fő irányai? Erre a kérdésre kértünk választ a Szovjetunió kulturális mi­niszterének első helyettesé­től, a Szovjet—Magyar Bará­ti Társaság központi vezető­ségének tagjától, J. Barabas- s tói. Ö elmondta, hogy jelen­leg elsősorban az együttmű­ködés elmélyítése, hatékony­ságának növelése van napi­renden. Nagyon aktivan lo- lyik az új formák keresése. Országaink kölcsönös kultu­rális kapcsolataiban egyre határozottabbá válik a közös alkotói tevékenység fejleszté­sének, az alkotói tevékeny­ségben a közvetlen érintke­zésnek a tendenciája. így pél­dául az, hogy a kultúra ma­gyar és szovjet mesterei köl­csönösen részt vesznek egy­más színházában, irodalmi művek színpadra állításában. Az együttműködés érdekes formája lehetne közös kon- certprogramok előkészítése, vagy közös művészeti kollek­tívák, például olyaii együtte­sel: megszervezése, amelyek felléphetnének más országok­ban is. G. Gcrasziinova Május 10-tő! 14-ig flmfora-ajándékkiállítás a Rónai Sándor Művelődési Központ színházi előcsarnokában (Miskolc, Magyar—Szovjet Barátság tér 1.) Nyitva: vasárnap 10—16 óráig hétköznap 10—18 óráig ^OEU(| VÁUALAÍ * J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents