Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-07 / 105. szám

1931, május 7„ csütörtök CSZAK-MAGYARORSZAG 3 Az eredmények nem maguktól születnek A mezőkövesdi példa Megyénkben 1 a háztáji és kisegítő gazdaságok termelé­sének szervezésében, a felvá­sárlás rendszerének korszerű­sítésében, a • helyi élelmiszer- ipari árualapok előállításá­ban kiemelkedően erednie-- nyes munkát végez a'Mező­kövesd és Vidéke Áfész. Te­vékenységük híre túlszállt a megye határéin. Ma már or­szágosan is ismert és köve­tendő modellként emlegetett a mezőkövesdi példa. Farmo­st Imrével, a szövetkezet Eölvös-díjas elnökével e si­kerek összetevőit kutattuk. Mindenekelőtt néhány számadat, mintegy szemlél­tetve a kövesd i áfész két év­tizedes, ilyen irányú fejlődé- ■ sét. Amíg 1902-ben a háztá­jikból 1,5 millió forint érté­kű árut vásároltak tel, ad­dig 1970-ben már 26 millió­nál tartottak. A következő öt évben tovább duplázódott ez az érték, s például 1975-beiv 54 millió forint értékű áru került a kövesdi átész tevé­kenységének jóvoltából a népgazdasági árualapba. A fejlődés a következő évek­ben sem torpant meg. Tavaly már 94 millió forintnál tar­tottak, idén pedig megcéloz­ták a 100 milliós határt. — E néhány számadat is mutatja, hogy a kövesdi ájésznél a fejlődés dinamikus és egyenletes. Ilyen eredmé­nyeket csupán spontán felvá­sárlással nem lehet elérni . -­— Való igaz. Ezek az ered­mények — különösen az utol­só 5 évi — a termelés tuda­tos szervezése, integrálása nyomán születtek, meg. Az alap' nálunk, a szakcsoporti termelés. S hogy ez jól mű­ködjön, a szervezés, az in­tegrálás, a segítés nélkülöz­hetetlen. Egyébként a háztáji és kisegítő gazdasági terme­lést — melynek szervezése szinte valamennyi központi elvben megfogalmazódik —, mi -mindig elsőrendű fontos­sággal kezeltük. — Említette a, szakcsoporti termelést, mint c tevékeny­ségük alapját, kulcsát. Jelen­leg milyen, és hány szakcso­portjuk működik, s például ez évben mennyi termelési értéket várnak tőlük? — Jelenleg 25 szakcsopor­tunk tevékenykedik 22B5 tag­gal. Ebből hat csoport ser­téstenyésztő 1297 taggal. Van ezenkívül 3 zöldséges, 4 gyü­mölcstermesztő, 7 kisállatte­nyésztő, két galamb- és to­jástermelő, valamint 3 mé­hész szakcsoportunk. Ez évre 70 millió forint értékű áru felvásárlására kötöttünk ve­lük szerződést... — A háztájiból származó áruk termékek értékét, je­lentőségét sokan, sokféle mó­don fogalmazták meg: .4 kö­vesdi áfósznél — éppen a he­lyi tapasztalatok alapján — miben látják e gazdálkodási forma lényegét? — A háztáji termelésnek több, igen lényeges haszna van. Zömében beruházást nem, vagy alig igénylő vál­lalkozás, hiszen korábban megépült, s kihasználatlan ólakat, istállókat, területeket hasznosíthatunk ily módon. Kiemelendő, hogy a szakcso- porli tagok többsége valahol — tehát iparban, mezőgazda­ságban, kereskedelemben — lőállásbán dolgozik. Vagyis a háztájiból származó értéket szabad idejükben állítják elő. Nem utolsósorban említem, hogy a háztájiból származó érték bővíti a helyi, az or­szágos és az exportárualapot. Mi például zöldségből, gyü­mölcsből, burgonyából .több mint egy évtizede önellátók vagyunk, s nem szorulunk a központi árualapokra. - De el­mondható ugyanez a mákról, a babról, a savanyított ter­mékekről. Húsüzemünk éven­te 17 ezer sertést dolgoz fel, biztosítva friss tőkehúst, va­lamint töltelékárut Mezőkö­vesd városnak, s a környező településeknek. — Az évek óta eredményes tevékenységük kapcsán fel­tétlenül beszélnünk kell a termelési biztonságról is, ami egyik, ha éppen nem legalap­vetőbb eleme a háztáji• ter­melés életképességének... — Mi is nagyon lényeges dolognak tartjuk, hiszen hosz- szú távon eredmény «nélkül nem létezhet. A termelési biztonság nálunk többek kö­zött abban jelentkezik, hogy minden leszerződött terméket átveszünk, sőt, még az azon felüli mennyiséget is. Anya­gilag is támogatjuk a szak­csoportokat, a hitelellátáso­kat, ugyancsak mi szervez­zük meg. Jó az együttműkö­désünk a takarékszövetkeze­tekkel és az OTP-vel. Az anyag- és eszközellátás za­vartalan biztosítása érdeké­ben Mezőkövesden gazdag választékú szakboltot üze­meltetünk. S ha már a ter­melési biztonság szóba került, nem feledkezhetünk el arról sem, hogy mindezt elősegíti az a zavartalan kapcsolat, ami köztünk és a környező tsz-ek, állami gazdaság, va­lamint' Kertforg., vetőmagel­látó, gabonaforgalmi és a többi társvállalat között ki­alakult. Hiszen például a ijer- téstenyésztőknek a tsz-ek biztosítanak szalmát, a nyú­lásoknak lucernát. Az állami gazdaság pedig a .sertéskihe­lyezési akcióikat támogatja. S jó a kapcsolatunk e téren a MESZÖV-vel, a SZÖVOSZ- szal, valamint a járási-városi pártéi zottsággal, tanáccsal, akik eddig mindig maximáli­san támogatták elképzelése­inket. — A kövesdi áfész kima­gasló eredményeik alapján, az utóbbi években reflektor- fénybe került. Akadnak olya­nok — nyilván irigységből — akik azt hangoztatják: tulaj­donképpen ezzel a tevékeny­séggel, ezzel a közel 100 mil­liós eredménnyel a kövesdiek megfogták az isten lábát... ' — Le kell szögeznem, a 190 milüós forgalom ellenére a szövetkezetünk nyeresége nem ebből a tevékenységből szár­mazik. Ha csak a nyere­ség lebegne a szemünk előtt, nem, vagy jóval szeré­nyebb mértékben csinálnánk. Mi úgy érezzük, számunkra ez kötelesség, afféle politikai feladat. E tevékenység mi­lyensége ugyanis meghatá­rozza, befolyásolja a lakosság hangulatát. Ügy mondjuk: a mi munkánk színvonala — mivel közvetlen kapcsolatunk van a termelőkkel, a vá­sárlókkal — állandóan a ki­rakatban van, nekünk tehát mindennap jól kell vizsgázni. Vannak, a,kik azt mondják, könnyű a kövesd ieknek, nx>- nopólhelyzetben vannak. En inkább úgy fogalmazok: mo­nopol a felelősségünk. Egy- egy nagyobb ünnepkor, de a hétköznapok sokaságában is nekünk kell a várost, a kör­nyéket ellátni áruval, mégpe­dig színvonalasan, mert más nem végzi el helyettünk ezt a feladatot. Ezért mondom én azt: ez a tevékenység nem vállalkozás, ez szolgálat.. Hajdú Imre rnyok - exnorlra A Közúti Gépellátó Vállalat 1-es számú gyáregységében nehéz vasszerkezeteket, erö- müvi kéményeket, hidakat, fv­és rádió-adótornyokat, felül­járókat, víztornyokat stb. ké­szítenek. Az idén mintegy öt- százmillió forint értékű vas- szerkezet készül a gyáregy­ségben. Felvételünk a víztor­nyok gyártásáról készült. Idáig a háromszázötvenhat köbméteresből három, a hét­száz köbméteres víztoronyból két darabra van megrendelé­sük. A víztornyokból egy hét- száz köbméterest az NDK-ba exportálnak. Műszaki-közegészségügyi szemle Lesz-e elegendő ivóvíz Miskolcon? Csend a Tavi-forrásnál Főszereplő: az Olasz-kút Vízmérőórák Diósgyőrben, a Tavi-forrá- sí vízmű gépházában csald van, állnak a gépek. Idáig már el sem hallatszik a D— 500-as búvárszivattyú halk mormogása, amelynek segít­ségével naponta 12 ézer köb­méter kitűnő minőségű karsztvizet emelhetnek ki, juttathatnak el a város nyu­gati területeire, s a kiliáni lakótelep otthonaiba. Egy éve — az előző szemlén — még ítiltépő zajjal dolgoztak a vízmű régi szivattyúi, s örültek, ha naponta 4—5 ezer köbméternyi vizet nyer­tek a forrásból. A hozamnö­vekedés, a nagy teljesítmé­nyű svéd szivattyú, s a már említett csend az eredménye a Miskolci Vízműveknél az utóbbi években végzett mun­kának, amellyel a megye- székhely biztonságos ivóvíz­ellátását igyekeznek megol­dani. A tegnapi műszaki-köz­egészségügyi szemlén meg­győződhettünk arról, hogy ez a tevékenységük sikerrel járt. A városi tanács képviselője elismeréssel beszélt arról, hogy a Miskolci Vízművek az utóbbi két évben 48 ezer köbméterről 60 ezerre növel- [ te a mértékadó mennyisé­gei, ami azt jelenti, hogy több hónapos szárazság után is garantáltan ez a mini­mum, amelyet az ivóvíz­hálózatba juttatnak. Csapadékos idő után a fel­ső határ — tudtuk meg — elérheti, meg is halad­hatja a százezer köbmétert, ami ugyancsak jelentős tel­jesítmény, ha hozzátesszük, hogy „csendesebb'’ téli na­Rosszul kezdődött ez az év a miskolci Avas Bútorgyár­ban: csaknem egy hónapot késtek az alapanyagok. No, azért nem telt munka nélkül a január, azzal dolgoztak, ami éppen volt, eleget tellek az idei közületi bűlormegrende- lésnek. Nagy erővel láttak hozzá az exportmunkához, így terven felüli mennyiségű szekrénysort tudtak szállíta­ni a csehszlovák megrende­lőknek. Árbevételi tervüket ily módon, csaknem 100 szá­zalékra teljesítettek az első negyedévben, ám a termelési értéknél lemaradások vannak, melyet csak a második fél év során tudnak pótolni. Számukra ez az év több szempontból is érdekes. Két­éves előkészítés után, kezde­tét vette a nagymérvű koope­rációs tevékenység. Vásáros- naménybói előszabott for­gácslapot;,, Újkígyósról táblá­zott furnérokat, Mezőtúrról préselt, méretre vágott alkat­részeket, Hatvanijói különfé­le díszléeéket, Budapestről faragott rozettákat, a Sátoral­jaújhelyi Asztalos Szövetke­zettől keményfa lábazatokat kap a gyár. Ezeket a cikke­ket mindeddig saját maguk állították elő. — Miért volt szükség erre a több tízmillió forintos koo­perációra? — Az utóbbi években jó néhány korszerű és termelé­keny , gépet vásároltunk, a , közeli terveink között újabb berendezések beszerzése is szerepel. Nem állhatunk ’ le a fejlődéssel. A létszámot évek óla _ nem bővíthet­Sikertelen évkezdés az Avas Bútorgyárban & toperaié több bútort ígér tűk, erre nem nyílik le­hetőségünk a következő évek­ben sem. A kooperáció módot ad rá, hogy termelésünket fo­kózzuk. Az idén 115 millió forint termelési értéket állí­tunk elő. 45 millióval többet, mint két évvel ezelőtt — ma­gyarázza Nagy István, a gyár főmérnöke. — Ez annyit je­lent, hogy az idén 300 szek­rénysorral többet gyártunk mint 1979-ben. — A készen kapott alkatré­szek nem emelik-e a bútorok termelői és fogyasztói árát? — Bejártuk az egész or­szágot, jártunk minden fa­ipari' profilú vállalatnál, és a sok közül csak azokkal a vál­lalatokkal, szövetkezetekkel kötöttünk szerződést, ame­lyek előnyös árajánlatot ad­tak. Ragaszkodtunk ahhoz, hogy a partnerek árajánlata beleférjen a mi utókalkulá­ciós számításainkba. Ügy akartuk megoldani a koope­rációi, és úgy is sikerült, hogy a fogyasztói árak emiatt ne emelkedjenek. Természetesen gondolnunk kellett a gyár megélhetési lehetőségeire is, nagy költségeket nem vállal­hatunk magunkra, csak amennyit elbírunk, ami mel­lett gazdaságos a termelé­sünk. Kétéves munkánk eiwd­niénye ez a több irányú szer­ződés ! Bár, még igen fiatal a szer­ződés. nemigen ismerhetik egymást a partnerek, az Avas Bútorgyár máris beszámolhat egy igen kellemes epizódról. Vásároltak a tavasszal egy olasz gyártmányú páros él- megmunkáló gépet, amely nemcsak a termelékenységet, hanem a minőséget is látvá­nyosan javítja majd. A mása­iéi millió forint értékű ügyes masina érkezését a követke- ' zö hetekben várják. Am ép­pen ez a vásárlás, illetőleg az új gép telepítése okoz gondot az első negyedéves lemara­dás pótlásában. Egy idegen országból származó gép tele­pítésére a* bútoriparban 30 napot számolnak. Ezúttal két olyan gépet kell kitelepíteni az üzemből, amelyet majd ez a gép pótol. Nagyszerű szer­vezési készség kell ahhoz, hogy mindössze három nap termeléskiesést tervezzen a gyár. — Nem engedhetjük meg magunknak ezt a három napot sem — vélekedik a főmérnök. — Megállapodtunk a mezőtúri kooperációs partnerünkkel, hogy ez alatt az idő alatt gyártson le egy komplett Bor­sod Ex szériát. Ránk aztán mái’ csaic az összeszerelés vár. Az elmúlt évtizedben sokat fejlődött a gyár, pontosabban ez alatt az időszak alatt nőt­te ki magát gyárrá az az egy­kori üzem, amely 1972-ben csupán egyfajta szekrénysort gyártott. Ma kilenc típusú szekrénysort készítenek, a múlt évben már több típus­hoz dohányzóasztalt is adtak, ez a gyakorlat az idén már általános. Igen széles skálán mozog a választék. A leg­egyszerűbb, .legrégibb típusú szekrénysor ára 8201 forint, a Monacoé, — amely a leg­kényesebb igényt is kielégíti — 22 807 forint. Harmincnégy vevője van a gyárnak, a Do- mustól a Skáláig, legutóbb új piacként jelentkezett Deb­recen és Nyíregyháza. — Meg akartuk szüntetni a legrégibb típusnak a gyár­tását, mert nem gazdaságos, . de a kereskedelem ragaszko­dik hozzá. Az idén még gyártjuk, de mintegy 200 da­rabbal kevesebbet készítünk belőle. — Várhatunk-e újabb A v as -s zek rén y t ? — Üj típus mindig van a lervezöasztalon, de a közel­jövőben nem tervezzük, hogy megjelenjék a piacon. Ellen­ben a Mistral cipőszekrény­ből. amely egyébként im­porttermék, juttatunk a mis­kolci Domus Áruházba is. 1977-töl exportál a bútor­gyár. Igen kis mennyiséggel kezelték, mert a nyugat-euró­pai bútorpiacok mérföldekkel előznek meg minket. Lakás- kultúránk is — bár igen so­kat fejlődött — elmarad még az élvonaltól. Éppen ezért nagyszerűek az Avas ered­ményei. Betörtek abba az igényes közegbe, amely fenn­tartásokkal fogad minden szériát. Es ez a piac most újabb lehetőséget kínál... A gyár főmérnöke elmesé­li, hogy elhozták a Német Szövetségi Köztársaságból azt a Goslar nevű vitrines szek­rényt, amely mintadarabként szolgál. Roppant munkaigé­nyes bútor. Akik ezt -meg tudják csinálni, azok mindent tudnak a szakmáról. A gyár vezetői nem szóltak senki­nek, csak betették az ebéd­lőklubba a darabot. — Sorra jöttek az embe­rek — meséli derűsen Nagy István. — Először azok, akik csak dicsérték, aztán azok, akik elmondták, hogyan is lehet megcsinálni ezt a da­rabot, Később már olyan szakemberek is jöttele, akik elmondták, hogyan lehetne gazdaságosai! gyártani. A szekrény gyönyörű, a mi szemünknek szokatlanul szép. Az NSZK-beli cég már be­harangozta gyártmánykataló­gusában : Svájcban, Hollan­diában. Ausztriában hirdeti a majdan Miskolcon készülő kis bútorremekművet. Ldvay Györgyi pókban a város lakóinak igénye ettől valamivel ala­csonyabb. Az ivóvízellátásért felelős szakemberek viszont termé­szetesen a nyári csúcsigé­nyek teljes kielégítéséért dol­goznak, s ez a jelenlegi becslések szerint a kániku­lai napokon jó 120 ezer köb­méter vizet jelent. Amennyi­ben nem történik valami­lyen rendkívüli esemény, többszörös géphiba, vagy hosszabb áramkimaradás, ak­kor ezt a mennyiséget az ÉRV vízmüveivel közösen biztosítani tudják — mond­ta Piukovics József főmér­nök. Miskolc ellátásában te- vábbra is főszerepet kap a tapolcai, úgynevezett Olasz- kút. A Miskolci Vízművek által termelt vízmennyiség felét kapják ebből a forrás­ból, s az elmúlt évben meg­építették azt a 800 millimé­ter átmérőjű vezetéküket is, amely biztonságosan szállít­ja a vizet a város déli ré­szére, valamint az avasi la­kótelepre. Az Olasz-kút ho­zamát is jelentősen megnö­velték, mégpedig úgy, hogy a geológiai kutatások nyomán egy hatalmas mészkőtömböt a debreceni könnyűbúvárok eltávolítottak a víz útjából, s így á föld alatti járatokból akadály nélkül juthat az a felszínre. Amennyiben szük­séges, a termálforrások ho­zamát is bekapcsolják a hálózatba — a barlangfürdő melletti gépház szerelését, építését már befejezték. Az innen nyert ivóvíz minősége kitűnő. A szemlén megnéztük a tetemvárt . medencét is, ahol két, egyenként 2500 köbmé­teres. úgynevezett ellennyo­mó tároló van, és bizonyos tartalékmennyiséget is ké­peznek. A jelenlegi tervek szerint itt az ezredfordulóig egy ötvenezer köbméternyi víz tárolására alkalmas me­dencerendszert építenek majd meg. Egyébként itt történik meg a Hernád kavicsteraszá­ról és a Bódvából nyert víz keverése, s a hálózatba jut­tatása. — Az ivóvíz dija — mond­ta a szemlén látottak értéke­lésekor Juhász József üze­meltetési osztályvezető — különösen az állami laká­sokban olcsó, s éppen ezért gyakran találkozunk pazar­lással. Az év közepétől már ezek a lakások is csak víz­mérő felszerelése után ad­hatók át. Takarékosabb lesz tehát a fogyasztás, ezért is remélhetjük, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra sem lesz vízhiánv Miskol­DdvaJ'dy léssel i

Next

/
Thumbnails
Contents