Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-06 / 104. szám
19§1. május 6., sierdg ^ CSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Tállyán a kőbányában A több mint kilenc méter szélességű IH-vetögép egyszerre tizenkét soron juttatja földbe a kukorica magját. Szanyi Dezső és Radi Imre, a két traktoros egymást váltva, közel 1500 hektárt vetett el at idén. Fotó: Fojtón László Az időjárás kezében Ügyelet éjjel-nappal Ballagunk Tállyán, a Csirkésdűlő egyre meredekebb kaptatóján. A nap ténye és heve nemcsak a fakadó rügyeket, a virágba borult fákat melegíti, hanem egyre inkább minket is. Míg elhaladunk a csirkésdűlői volt bánya mellett, s mire felkapaszkodunk a meredek hegyoldalon, a Vojtonóczki család szőlője mellett, mindannyiunkat elönt a meleg. Megmozdul a fal A hegyoldal tetején várakozunk... Az Észak-magyarországi Kőbánya Vállalat tály- lyai üzemében, ahol néhány perc múlva kísérleti és bemutató robbantásra kerül sor. Mintegy 8U0 méternyi távolságra vagyunk a lenyűgöző látványt nyújtó bányától, a meredeken alázuhanó kékes-szürke és barnás kőfalaktól, ahol hamarosan 110 méter hosszúságban 70—80 ezer tonnányi kötömeget jöveszte- nek le. A furatokban csaknem 100 mázsányi robbanóanyagot helyeztek el, s így talán helyénvaló, jogos is Gycnes Bélának, a vállalat műszaki igazgatóhelyettesének félig tréfás figyelmeztetése : — A robbantás után az égboltot kell nézni, nem lá- t.unk-e röpülő „kis sasokat’', kődarabokat. Elhangzott az első kürtszó. Talán 15 perc múlva három kürtszó hársant egymás után. Szemünk a szemközti kőfalon, de percek telnek el, és nem történik semmi. Szentmarjai Gábor, a táll.vai kőbánya üzemvezetője nyugtalankodik: — Csak nem történt valami zavar? De nem ... Egyszerre megmozdul a sziklafal, s mintha egy óriás taszítaná, hatalmas tömeg kőhalom válik el a többitől és roskad le a földié. A detonáció hangja csak jóval később ér a fülünkig, s a robbanóanyag sárgás füstje lassan kúszik, hömpölyög felénk. A sárga felhőből idő múltával feltűnnek a robbantás ■színhelyére igyekvő emberek. Mi is elindulunk . . . Üt- lalan utakon kapaszkodunk felfelé: a régi meddőhányón kialakított út valamennyi kövét külön-külön érezzük a cipőnk talpán át. Hatásfoknövekedéssel... A hatalmas bánya harmadik szintjén — mire odaérünk — szakemberek tucatjai sürgölődnek. A kísérleti és bemutató robbantást egyszerre többen filmezték és fényképezték: lesz tehát mit bemu- látni és megvitatni a komlói robbantástechnikai konferencián. — A tál ly hí bánya — mondja Gyenes Béla — egyre többször nyújt lehetőséget a kísérletezéshez, az elméletileg kidolgozott eljárások gyakorlati kipróbálásához. Most azt vizsgáltuk, hogy mennyire termelékeny és gazdaságos jövesztést biztosít a 15? milliméter átmérőjű fura tsorozatok alkalmazása. A 110 méteres homlokfal leműveléséhez ez alkalommal 1« •afiyméretü (152 millimeter átmérőjűi és 18 kisméretű (85 milliméter átmérőjű) furatban helyeztük el a robbanóanyagot. — Azt már most megállapítottuk, hogy ez a robbantás többszörös hatásfoknövelés- sel iái'. A nagyobb átmérőjű furat — aminek elkészítéséhez nagyobb, 11 atmoszféra nyomáson dolgozó Böhler-gél pékét használunk — a túrások szempontjából is gazdaságosabb. Amíg egy 30 méter mély és 85 milliméter átmérőjű furat munkaigénye egy teljes műszak, addig ugyanennyi idő alatt e nagyobb teljesítményű Böhler- gépekkel 2,3 furatot készíthetünk el. Még száz évig Amíg a szakemberek a robbantás eredményét vizsgálták — a homlokfal simaságát, egyenletességét, az ap- rózottság mértékét és még annyi minden mást — addig Szentmarjai Gábor a tál ly ai kőbánya további jövőjéről beszél. — Nemcsak ezt a bányát, hanem a szomszédos hegyet, a Dorgót és a Cserepest is megkutattuk. Nyugodtan állíthatom, hogy ezen a környéken még legalább száz évig biztató jövője van a kőbányászatnak, A közvetlen „holnapokat” tekintve: a folyamaiban levő beruházás befejezése után a táll.vai kőbánya, illetve az ÉSZAKKÖ Közép- Európa legnagyobb, korszerűnek tekinthető keménykőbányája lesz. A fúrástól a vagonberakásig mindent megfelelően gépesítünk. Ez a beruházás gyakorlatilag a törőkapacitás bővítését, a kötélpálya megszüntetését és a modern szalagpálya beállítását, valamint az alsó feldolgozó mű bővítését jelenti. Ennek eredményeként az ÉSZAKKÖ jelenlegi 1,2 millió tonnás évi termelése 1,8 millió tonnára nő. .lövője van tehát — Hegyalja, szőlőn kívüli egyéb kincsének is — így a kemén.vkő- bányászatnak. Érdemes ezért odafigyelni dr. Földesi Jánosra, a Nehézipari Műszaki Egyelem adjunktusára, aki e kísérleti robbantás tapasztalatait hamarjában igy ösz- szegzi: — Az ilyen nagy üzemnél, mint a tá 1 ly ai bánya, igen fontos a nagy termelékenységű, gazdaságos jövesztés. A nagyobb furatokban elhelyezett töltetek hatása kétharmaddal több kőzet lerobbantását eredményezte, mint a 18 kisfuraté. A népgazdaság számos ágazatában tapasztalható dinamikus fejlődéssel szemben a kőbányászat még mindig a régi gondokkal küszködik. Az iparág vezetésének ezek megoldása érdekében nagyobb figyelmet kellene fordítani a műszaki fejlesztés támogatására: például annak a helyzetnek a felszámolására, hogy hazánkban nincs sem megfelelő robbantógép-, sem robbantóanyag-, sem robbantószer- gyártás. Rwr.foert Mikié« Az idén jelentősen javul a kiskertek gépellátása. Különösen az elmúlt esztendőkben a hiánycikklistán szereplő kistraklorokból bővül a választék.. A sokak által keresett, jugoszláv kistraklorokból 10 ezer darab érkezik 1981-ben hazánkba. A TSZKER miskolci területi központja már meg is kezdte a japán Honda licence alapján Jugoszláviában gyártott 3,5 és 8 lóerős kistrak torok értékesítését a lakosságnak, valamint a mezőgazdasági üzemek részére. A KERM1 szakvéleménye szerint e kis erőgépek az eddig vizsgált lipjusokhoz képest a legmagasabb műszaki színvonalat képviselik. A TSZKER pótkocsit és a legkülönbözőbb munkagépeket, permetezőket is árusít a kis- traktorokhoz. Lesz elegendő leszíteli födémgerenda A magánlakás-építők régi gondja, hogy feszített födémgerendából, az úgynevezett E-gerendából hosszú éveken át akadozott, kiegyensúlyozatlan volt az ellátás. A Beton- és Vasbetonipari Művek Alsózsolcai Gyárában, a megváltozott piaci körülményekhez igazodva, egy meglevő és korábban más funkciót ellátó gyártósor átalakításával most segítenek ezen a régi panaszon. Az új gyártósor, amelyet a gyár dolgozói saját kivitelezésben készítettek el és amely a második negyedévtől egyre növekvő kapacitással termel, reményt nyújt arra. hogy a gyár egész évben meg tud felelni a piaci igényeknek, a magánlakás-építés fokozódó követelményeinek. Ismerősöm zöldségesbódét nyitott. A harsogóan piros almák, a primőrök hamar odacsalogatták a környék lakóit. Ismerősöm most mégis panaszkodik. Környezetében sokan ferde szemmel néznek rá, összesúgnak a hála mögött. Azt rebesgetik, hogy vagyonokat keres. Azt persze nem tudják a pletykálok, hogy emberünknek hajnali háromkor kell elindulnia otthonról, ha friss áruhoz akar jutni. Hétkor nyitja a boltot, és az esti szürkületben vetődik haza. Tisztes jövedelme pedig messze van a mesés összegtől. Az eset — ki ne tudná? — korántsem ritka. A magánkezdeményezést, legyen búr hasznos a szűkebb pátria minden lakójának, sanda gyanú veszi körül. Makacsul tartja magát az a nézet:, hogy a termelési viszonyok annál „szocialistábbak”, minél kisebb a magánszektor, a kis- úru termelés mozgástere. A közhiedelem azonban sohasem alapulhat pusztán a jólértesüllek mendemondáin. Annál mélyebbek a gyökerei. Ma már tudjuk, hogy a szocialista állam gazdaság- szervező tevékenységétől hosszú időn keresztül túl sokat vártunk. A központosítás olyan feladatokra is kiterjedt, amelyek nagyüzemi méretek között csak nehézkesen, rugalmatlanul oldhatók meg. Különösen igaz w. a logya«*Az elmúlt hetekben egész éjszakákon át világítottak a reflektorok. A kerületvezelő álmosan állt a láblaszélen, inkább önmaga megnyugtatására, mint beavatkozásra készen, de az ördög nem alszik, s hátha akad olyan hiba, amelynek kijavítása meghaladja a traktoros erejét- Fényszórók jelezték a sötétben az utat. Ott ment az erőgép körbe, körbe. És a táblaszélen ott álltak az emberek, ügyeltek. Pataki László, az encsi Zója Termelőszövetkezet főagronómusa ma már múlt időben beszél: — Sikerült elvetnünk, bár őszintén bevallom, tavasszal mindenki egy kicsit meg van szeppenve. hiszen 2250 hektáron kell földbe juttatnunk a magokat. Nagy a terület, s ezért nagy a kockázat is. Egyszerűen nem tudjuk kivárni, mikorra melegszik fel a talaj annyira, hogy a magokat a legkedvezőbb „életágyba” helyezzük. Ilyen hűvös napokon várni kellene a melegre, de mivel területünk óriási, s egy esetleges csapadékos időjárás megszakítaná a vetési munkát, vállaltuk a korai munka veszélyét. Lényegében — lva nem is mondják ki — céljuk az volt, tás szférájára. Kezdetben azonban a hagyományos kis- árutermelés, kiskereskedés visszaszorítása nem okozott különösebb gondol, hiszen az igények is mérsékeltebbek voltak. Később, az életkörülmények javulásával a fogyasztási kívánalmak mind sokrétűbbek lettek. Az új helyzetben egyetlen lehetőség kínálkozott az ellátás hiányainak csökkentésére: a lakosság öntevékeny többlet- munkája —, amit ma oly gyakran, és oly sokféle „felhanggal” kísérve, kiegészítő gazdaságnak nevezünk. Ez az a terület, ahol ügyeskedők és szerencselovagok látványos sikereiről és még látványosabb lebukásairól is hallani. Épp ezért, nem csoda, hogy egyelőre lényegesen több szó esik a kiegészítő gazdaság kapcsán a jövedelemkülönbségekről és a visszásságokról — azaz az elosztási viszonyok csöppet sem általánosító sávjárói —, mint a jelenség valódi tartalmáról, a kiegészítő gazdaság ágaiban végzett munkáról. Mit takar a meglehetősen általánosító gyűjtőfogalom? Ide tartozik mindenekelőtt a mezőgazdasági kistermelés — a háztáji és kisegítő gazdálkodás —, ami az ország agrártermelésének több mint harmadrészét adja. A hagyományos javító tevékenységei jobbára ma is a kisiparosok végzik el. De az évente felhogy az eső előtt földbe juttassák a magot. Kezdődött az 560 hektárnyi tavaszi árpával, folytatódott a napraforgóval, a cukorrépával, s mivel az idő továbbra is napsütéses maradt, meggyorsították a kukorica vetését is. — Ezerkétszáz hektáron vetettük az abraknövényt. Lényegében ezt, hasonlóan a napraforgóhoz, egy gépre alapoztuk, az IH típusú vetőgépre. Ez a nagy teljesítményű típus képes akár — természetesen éjjel-nappali műszakban — 110 hektár elvetésére is, s kiváló minőségben. Vagyis ezt a gépet gondosan s pontosan ki kell szolgálni. A napi 2600 kilogramm vetőmagnak, 120 mázsa műtrágyának, s egy tonna talajfer- tótlenitő vegyszernek állandóan kint kell lennie a tábla- szélen, mert a gép nem állhat. Ha erről gondoskodunk, s ügyelünk, hogy fölöslegesen ne vesztegeljen a traktor, a legsürgősebb munkát, a vetést időben el tudjuk végezni. Ez történt tavasszal is. Így tették a vetéseket az időjárás kezébe. Mert a többi a csapadéktól, s a melegtől függ. Az 1500 hektár őszi búzát levegyszerezte a helikopter. A növényfajtákat az elmúlt évek tapasztalatain okulva, úgy válogatták ki, épülő 35—40 ezer családi ház döntő többsége is kalákában, családi összefogással, javarészt kisiparosok, szakipari munkájával készül. Becslések szerint mintegy ötmillióan dolgoznak a kiegészítő gazdasághun, közülük százezren főfoglalkozásban. Aligha vitatható, hogy erre a rugalmas, munkaigényes, a személyes kockázatvállalást sem nélkülöző tevékenységi formára még hosszú időn keresztül szükség lesz. Időszerű tehát, hogy — a bizalmatlanságot és előítéleteket tápláló, s ezért zavaró körülményektől mentes legyen a kiegészítő gazdaság. Nemcsak a mindenki által elítélt fusizást, az engedély nélküli iparűzés néha hajmeresztőén agyafúrt ötleteit kell említeni itt, hiszen az ilyen hitelrontó kalandorkodás ellen határozottan és kellő szigorral védekezik jogrendünk. Ám ennek a formának a becsületéhez, a benne rejlő előnyök kihasználásához legalább ilyen fontos, hogy összhangba kerüljön á szocialista üzemekben dolgozók munkaidőben és szabad időben végzett munkája. A mostani, sok tekintetben rendezetlen helyzet visszaélésekre — veszteségekre, lopásra, a társadalmi tulajdon károsítására — ad lehetőséget. Az sem írható a jelenlegi helyzet javára, hogy a szolgáltatás és a termelés néhány ágában — gondoljunk hogy a lehető legbiztosabb«* teremjenek. — Például — mondta Pataki László — egyetlen kukoricahibridünk nincs, amely szeptember végén ne érne be. Ezzel csökkenthetjük a szárítási költségeket, s kifogunk a koraöszi fagyokon. Az „Iris” fajtát — amely az USA-bó) származik •— elsősorban azért, termesztjük, mert hűvösebb időben is vethető, s csak másodsorban azért, mert az elmúlt évben nálunk százmázsás termést adott. A kockázatot addig szabad vállalni, amíg a körülményeink engedik. Amíg az időjárás a mezőgazdaságban a meghatározó, akkor ahhoz is kell igazodnunk. Valahogy igy van ez, mert biztos, ami biztos, kijavították, működőképes állapotba hozták a három darab önjáró öntözőberendezést. Ha nem jelennek meg esőfelhők a Hei néd völgy felett, még akkor is 360 hektárra tudnak kijuttatni vizet. A kétütemű motorok hajtotta szórófejek ugyanis ilyen nagyságú legelőt öntözhetnek a Bélus és a Bársonyos vizével. A tavasszal vetett többi kultúra pedig az aranyat érő, kiadós májusi esőkre vár. — kármán — csak az építőipari javításokra — elsősorban a szocialista szervezetek hiányos kínálata miatt a kiegészítő gazdaság monopolhelyzetben van, aminek árfelhajtó hatását nem kell ecsetelni. Az a munkás pedig, aki a műszak befejeztével, különmunkájával a fizetése többszöröséhez juthat, erejét a „maszekra” tartalékolja, a napi nyolc óra során piheni ki az előző délutáni fáradalmakat. Mindezek a káros jelenségek azonban semmiképp sem kérdöjelezhetik meg a kiegészítő gazdaság szerepének fontosságát. Mert egyre erősödő igény, hogy legyenek olyan szervezeti formák, amelyek a szocialista jelleget, az egyéni kezdeményezést és a vállalkozó kedvű emberek ésszerű kockázatvállalását szerencsésen ötvözik. A „kenőpénzek” vándorlásénak, a munka nélküli jövedelemszerzésnek pedig elejét vehetnék a szabályozott beszerzési csatornák, az öntevékeny gazdálkodók gépekhez juttatása — akár a bérleti rendszer kibővítése révén —, az anyagellátásuk javítása. A kiegészítő gazdaság néhány területén érzékelhető veszélyes monopolhelyzetet pedig a vállalkozók versenyeztetésével — több működési engedély kiadásával — meg lehet szüntetni. És akkor, nyilván az üdvös döntéseket követő „türelmi idő” elteltével, zöldséges ismerősömet sem érik maid igaztalan támadások. u. l, r, t Ki keres vagyonokat?
