Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-28 / 123. szám
1981. május 28„ csütörtök t-SZAK-MAGYARGRSZÁG 3 szóróim Kutatófúrás Az Országos Földtani Kutató- és Fúró Vállalat észak-magyarországi üzemvezetősége évente 40 000 méter fúrást mélyít le. A vállalat feladata a hasznosítható ásványok és nyersanyagok kutatása, földtani alapfúrások kivitelezése. Képünkön: Felsőnyárád határában szén után kutatnak. Kiállítás és vásár Vili. 20-tól 24-ig fiparváüalati igazgató barátom panaszkodik, hogy bajba került. „Kifogott" ugyanis egy ragyogó exportüzletet. Halálra fogják magukat keresni rajta. Amiért is az igazgató két hete nyugtátokat szed, altatóval alszik. Szorongása nem múlik. A jó üzlettől „illenék" megnyugodni. „illenék” íeldobódni, ehelyett szorong. Vajon miért? Ö így magyarázta: Először is attól szorong, hogy hazánkban a magas nyereség minden illetékesnek és illetéktelennek gyanús, a kis nyereség viszont nem. A minisztérium, a tanács, a népi ellenőrzés, a revizorok hada mind azt fogja vizsgálni, honnan ez a rendkívüli siker. Már az is szorongást kelt, ha az ember felhívja magára a fittyeimet Persze eljön majd az idő, amikor annak a vállalatnak, iparosnak lesz becsülete, aki sóit adót fizet, és nem annak, aki következetesen „feji" az állami költség- vetést. Most még azonban az latszik becsületesnek, aki alamizsnáért könyörög. Mint ahogyan ma annak a vállalatnak van becsülete, amelyik derék kisdobosként folyton túlszárnyalja önmagát, javítja m uíalószámait, és nem annak, amelyik az eszközállományához képest magas nyereséget hoz. Nem csoda, ha szorongás fogja el a vállalat vezetőit egy jó ér'ben, hiszen meglesz ennek a böjtje: a kiugróan .magas eredményeket jövőre nem lehet túlszárnyalni; következésképpen nem emelkedik a bérfejlesztési mutató, nem lesz béremelés. Miközben ma learatjuk a jó termést, túlfeszített bázist teremtünk magunknak jövőre. Nem csoda, hogy sok vállalat úgy próbál megszabadulni a szorongástól, ha a jó üzletet nem vállalja, az egyszeri, nagy eredményt hozó szervezést, tartalékíeltár ást elhalasztja. Más lenne a helyzet, ha a különhasznot, egy kis anyagi és erkölcsi elismerés ellenében simán befizethetné az állami költségvetésbe, kihagyva a nyereségnek ezt a részét az érdekeltségi alapok képzéséből éppen úgy. mint a következő év bázisából. Szabályozott piacgazdaságban maga a piac is hozhat rendkívüli különnyereséget, amelyről a vállalat nem „tehet”. Miért ne kezelhetné ezt az ajándékot" külön? Máris megszűnne a szorongás. Kiskereskedelmi vállalatoknál attól van gombóc a vezetők torkában, hogy a realizált, a tényleges árrés magasabbra kerekedik, mint az irányárrés. Azonnal „elkapják” őket, mondván: becsapták a vevőt, emelték az árszínvonalat. Pedig a tényleges árrés csak azért lett nagyobb, mert a nagykereskedelem, az ipar árengedményt adott. S hogy a vevő is jól járjon, árengedményt ad a kereskedelem is. Az árszínvonal emelkedése persze az egész lakosságot érinti, míg az árengedményt csak egyesek élvezik. Viszont jöhet a revizor, nem lesz baj. Azi, éves mérleg pedig szolid árpolitikáról tanúskodik. Megszűnhetne a szorongás másképp is: a kereskedelmi vállalat a jó beszerzési ármunkából származó árréstöbbletet befizethetné a költségvetésbe. Mondjuk egyfolytában a vállalatoknak, hogy kockáztassanak, kezdeményezzenek. Aztán, ha tíz kezdeményezésből kilenc sikeres, egy pedig nem sikerül; a sikerekért nem dicséri senki, ellenben a kudarcért elmarasztalják a vállalatot. Csoda-e, ha a kockázat egyúttal a szorongás kockázata is? A vállalatok vezetőit még ak'kor is elfogja a szorongás, ha véletlenül több jelentős újítás befut. Hiszen az újítási dijat onnan kell fizetni, ahonnan az év végi nyereség- részesedést. Jelenleg sem az újítás, sem a többlettel jesít- mérty egy ponton túl nem önfinanszírozó: nem hozza lettre ellenértékének teljes forrását, fedezetét. Sok minder) jót lehet tenni a társadalomért. De a legnagyobb jó az lenne, ba a kezdeményező embert nem késztetné szorongásra a kezdeményezés fogadtatása. Ez nemcsak a dolgozók egészségét javítaná, hanem az egész gazdaságét, az egész társadalomét is. r. ©. Betsnraiíír Útburkolati jctek nyomtalan és gyors eltüntetésére ügyes szerkezetet készítettek a KPM Pécsi Közúti Igazgatóságának szakemberei. Korábban ha változtatták a forgalom irányát, a nem kívánt jeleket sötétszürke vagy feFáradtntej-regenerálót fejlesztettek ki a Kismotor- és Gépgyárban. A vállalati szabadalomként bejelentett berendezés alkalmas a többi között a kenő- és hidraulika- olajak, hűtő- és vágófolyadékok megtisztítására, bakteriológiai fertőtlenítésére. A fel- ■melegített fáradtolajat vagy szennyezett folyadékot szűrőrendszeren engedik át, aminek eredményeként az eredetivel szinte azonos értékű anyagot kapnak. Az eljárás, ismételhet őségé az oiaj, illetpécsi újítás kote festékkel fedték le, swrú hamar lekopott, s ez zavarta a járművek vezetőit, balesetveszélyt rejtett. A három újító terve alapján elkészített gép lecsiszolja az útburkolatot, leradírozza a szükségtelenné vált jeleket. ve a folyadék seeomjroaeCtségétől függ A berendezés első példánya i az Autóipari Kutató Intézet , hivatalos vizsgálata után most a szolnoki Volánnál és a váliélat mezőkövesdi gyárában bizonyítják hasz- t nosságukat Sorozatgyártásu- j kát az igények szerint alakit- I jók majd. 1 Hírt adtunk már róla, hogy a MÉM az idén megyénk egyik városát, Mezőkövesdet jelölte ki a főleg a kisáisuter- melést segítő három tájjellegű mezőgazdasági kiállítás és vásár egyikének színhelyéül. Augusztus 20-tól 24-ig rendezik meg . Mezőkövesden, a Matyó Termelőszövetkezet területén, jól megközelíthető helyen, a 3-as müűt mentén nyolc megye, szinte a fél ország mezőgazdaságának, élelmiszeriparának és a mezőgazdaság eszközellátásáról gondoskodó vállalatainak ezt a valóságos seregszemléjét. Megyeszerte megkezdődött a készülődés a fnezőkövesdi ‘ mezőgazdasági kiállításra és vásárra. Főleg a helyi szervek, a mezőkövesdi városi és járási párt- és .tanácsi vezetés, és természetesen a helyi szövetkezetek tesznek meg mindent annak érdekében, hogy jól készüljenek fel a várhatóan több tízezer látogató fogadására,* minél főbb látnivaló, gazdagabb program várja majd az érdeklődőket Néhány esztendeje a Patriots on megrendezett, akkor még csak három megye kiállítóit es érdeklődőit fogadó hasonló agrargazdasági seregszemlén a Mezőkövesd és Vidéke Áfész „szereplése" volt a legsokoldalúbb. Most, mint a házigazdák egyike még több' látnivalóról igyekszik gondoskodni, még jobb vendéglátást biztosít, s természetesen bőséges „vásárfiát” is kínál majd az ország egyik legnagyobb fogyasztási szövetkezete. Far- mosi Imrétől, az áfész elnökétől megtudtuk, hogy mi mindennel készülnek az augusztus 20-á.n megnyíló mezőgazdasági kiállításra és vásárra. Terveik között első helyen szerepel a kisániterrrteJ lést segítő, integráló tévé-, kenységük sokoldalú bemutatása. Az e téren elért eredményeik már országos hírü- ek. Most alkalom hyüik arra, hogy évente a kisáruterme- löktől már közel 100 millió forint értékű árut. eredményező módszereiket nyolc megye érdeklődői is megismerhessék. Ott lesznek a kiállításon fólia alatti zöldség- termelő, sertéshústermelő, há- zinyúltenyésztő, méhész, gala mbász és tojástermelő szakcsoportjaik. Bemutatják nemcsak kisállataikat, de korszerű módszereiket, újításaikat, valamint az áfész útján szerzett, sok esetben helyileg gyártott eszközeiket is. Nagyon sok helyi árut saáj»^ nak az élelmiszeripari bemutatóra, így példái)] húsüzemük közel 30-féle termékét, a felvásárló telepen működő savanyitóüzem újdonságait, száraztésztaüzemük specialitásait, köztük a matyó csagates zt át és a „gombotát", ami nagyon ízletes tarhonyáiéie- ség Cukrászüzemük is több újdonsággal, így sokáig eltartható szárazsüteményekkel készül a kiállításra. És természetesen nemcsak bemutatják, hanem a vásáron es egész üzlethálózatukban árusítják is készítményeiket. Lesz az áíésznák matyó nép- művészeti tárgyakat, különböző ajándéktárgyakat, valamint mezőgazdasági munka- ruházati cikkeket árusító sátra is. Bemutatják és árusítják majd a kis áru termelés* segítő legkülönbözőbb eszközöket, kemikáliákat, kisgépeket, szerszámokat, és saját fa-; valamint beton- és múkőüze- mük termékeit. A Mezőkövesdre vár): sok ezer vendég ellátásáról nemcsak a vásár területén, hanem a városban és a hőfürdőben is ' a lehető legjobban gondoskodnak. <p. n.) „Gombolják’' a síneket Fáradlolsj-regeneraió A kaszás ember kaszás emberrel a Bodrogközben találkoztam. Még közelebbről, a tiszakarádi határban, az állomás menti belkaszálónál. Ott állt, pontosabban hajlongott az országút szélén. Mozdulatai begyakorolton követték a művelet ősidők óta létező, Szépen tervezett koreográfiáját. Hugózott a láb, hajlott a derék, jobbról balra — egyszer, sokszor, milliószor — lendült a két kar. Vele együtt pedig a tenyértől fényesre koptatott nyelű, éles pengéjű kasza is. A kaszás ember az útszél, az árokpart füvét vágta. A természet ingyenes, értékes ajándékát. A gabonafüvet — ahogy ö nevezte. Bevallom, nem tudom, ez-e a hivatalos neve ennek a. kalászba szökkenő fűfélének, ö mindenesetre azt mondta magyarázatként, hogy ez is akkor hányja a fejét, kalászát, amikor a gabona. Innen hál az elnevezés. Szóval ezt a füvet vágta.. Aznap is, amikor ott jártam. meg az előző napokban is. Onnan tudom, hogy korábban is kaszált már, mert elmondva, ha a mai adaggal végez, akkor a három nappal. korábbit., az azóta szénává szikkadt füvet fogja hazaszállítani. A kis kordé- lyán. Amit egy szamár húz. A Muhi. így hívják a kaszás ember szamarát. — Képes elhúzni annyit, mint egy rossz ló — magyarázta. — Csak szaladni nem szeret, már, illetve csupán rövid ideig. De nem is baj ez, hiszen hozzám is jobban ülik a csendes poroszkálás. A kaszás embernek persze nemcsak' szamara vám. Elmondta, hogy tehenet es tart, bár az asszonya megmegrója: minek az már nekik. — El is adtam egyszer a tehenet, de akkor rájöttem, én már nem tudok meglenni jószág nélkül. Vettem is gyorsan egy másikat. Fiatalt, 3 évest. Én fejem mindennap. Olyan nyolc-kilenc liter tejet lead ... A kaszás ember inkább alacsony, sovány, inas, fehér bajszú öreg. Fogat már nem sokat hagyott meg a természet, s a középen összeerősilett szemüveg ts jelzi, n látása ugyancsak megkopott. A kaszás ember nyugdíjas — a tiszakarádi téesz- böl —, s ott az országút mellett ezeket mondta nekem: — Valamikor kényszer volt ez, muszáj. Kaszált is akkor mindenki. Én például tizenhat éves koromban már vágtam a rendet. Persze azóta változott a világ. A téeszben már gép takarítja be a termést, s akinek kell, annak meg adnak takarmányt. Meg aztán ebbén a jó világban sajnos, lusta ember is terem. A fiatalok? Már nem tudják ezt. Mondjam? — nézett rám nevetve. — Az az igazság, hogy nem is akarják .... A kaszás emberrel a Bodrogközben találkoztam. A tiszakarádi határban. Jól megjegyeztem a helyet is, öt is, mert — bár aznap több helyen is megfordultam a két folyó közében — társára, társaira nemigen leltem“. Az én kaszás emberemet úgy hívják: Vaskó Imre. Az idei esztendő számára a nyolcvannegyedik. (baját») Modern gépláncok A békésen pipázó hőerőmű közelében a vasútépítők új ágyazatot készítenek a régi, helyett, s a betonaljakra sorra „gombolják” az új síneket. A MÁV Miskolci Építési Főnökség itt, a tiszapalkonyai állomáson végzi megyénk területén a legnagyobb munkát. Tavaly, a villamosítással eljutottak Nyéktől Leninváro- sig, az idén ezt megtoldják egy kicsit..A prágai villamos felsővezeték-szerelők már csaknem teljes egészében elkészítették a „pókhálót". A miskolciak 150 méterrel megnyújtják a palkonyai állomást, s három helyett négy vágány tehermentesíti Lenin- - várost, jó kiszolgálást biztosit a hőerőmű és a TVK számára. A többszörösen kitüntetett közösség a fővonalon, Kál- Kápolna és Füzesabony között munkálkodik nagy emberi erővel, gépekkel, gépláncokkal, A két vágányt összesen 21 kilométer hosszúságban korszerűsítik. Helyenként az úgynevezett tükörre, a legyalult földre műanyag szövetet terítenek. Ez meggátolja a talajvíz felfelé, az esővíznek a talajba való szivárgását. Az új alépítményre, a betonaljakra az eddigi méterenkénti 48 kilogrammosok helyett 54 kilogrammos síneket helyeznek le, „gombolnak” be. — Tavaly — emlékszik vissza Váradi István igazgató — főnökségünk történetében a legnagyobb eredményt értük el. Terveinket közel 17 százalékkal teljesítettük túl, s ez 65 millió forint többletet jelent. Az idén a magas-, a hid- és a vasútépítésben nagyjából a múlt évivel azonos feladat végzését várják tőlünk. Az utazás, a szállítás biztonságának további növelése érdekében. 44 kilométer hosszúságban végzünk pályakorszerűsítést. A legbonyolultabb munka az eger—bélapátfalvi vonalon vár ránk. A kis sugarú ívek következtében teljesen új technológiával kell dolgoznunk. Nagy feladataink teljesítését megkönnyíti, hogy a fizikai munka 95 százalékát már gépekkel, gépláncokkal végeztetjük el. E középtávú tervidőszakban a miskolci igazgatóság egyik határától a másikig befejezik a fővonal korszerűsítését. Két- három év múlva már „belépnek" a közlekedés szolgálatába a V. 63-as sorozatú, nagy teljesítményű, az eddigiektől nagyobb gyorsaságra képes villanymozdomyok. Ezek csak nagy teherbírású vasúti pályán tudnak megfelelő biztonsággal, hatékonyt; ággal közlekedni. Ugyancsak ezzel van kapcsolatban a miskolci körfűtőház rekonstrukciója. Itt már foglalkoznak a dízel- gépek javításával is, de még akad gőzös is. Egymás után érkeznek a dízelmozdonyok, s így sorra „nyugdíjazzák” az elődöket, s a körfütöházat átalakítják az új gépek javítóbázisává. A főnökség sokéves gondja, hogy' állandóan csökken a dolgozók száma. Ezt — mint már említettük — a nagyarányú gépesítéssel ellensúlyozzák. A gépeli javításához szükséges feltételek megteremtése érdekében a VI. ötéves tervidőszakban 80 millió forintos költséggel korszerűsítik, bővítik a gépállomást. Nem kell többé a gépeket olykor a szabad ég alatt javítani. A vasutasok szociális körülményeinek javítását szolgálja többek között az is, hogy az idén átadják a Tiszai pályaudvaron a 440 személyes szociális létesítményt, és Füzesabonyban a 200 személyes munkásszállót.. up m. l-csb*