Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
Í981. május 1., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Van munkánk Valljuk be őszintén: általában tökéletes közönnyel nézzük a tévé képernyőjén a munkanélküliek tiltakozó akcióit, s unottan lapozzuk to vább az újságot. hasonló témájú tudósítások, cikkek láttán. Munkanélküliség? Vannak fogalmak, amik számunkra — legalábbis a negyvenes és a fiatalabb korosztályok számára — egyszerűen fölfoghalat- lanok. Munkanélküliség Francia- országban. Angliában, megannyi fejlett ipari államban9 E tv-híradások és újságelemzések elérhetetlen messzeségbe távolít jak ezeket a nagyon is közeli országokat; valahogy úgy vagyunk vele, mintha nem is evilági gondokról hallanánk. S valóban: hogy felfogjuk miről van szó. ahhoz a „munkanélküliséget” látni kell. Ha úgy tetszik, testközelből. Egyhamar nem felejtem el a párizsi metró alagútjaiban látott sajátos testtartásban kuporgó, arcukat összefont karjaik közé rejtő alakokat. Nem voltak koldusok, mégis koldultak, pontosabban: kértek. Krétával rajzolták az aszfaltpadlóra: „aidez-moi!” segítsetek rajtam! Nincs munkám, segélyt nem kapok, két gyereket nevelek, a feleségem is munkanélküli”. Látható volt: szégyenük, hogy kérniük kell. Hisz nemrégiben még nem is rosszul fizetett munkások, alkalmazottak voltak. Szégyenük, hogy a metró alagútjaiba kerültek. Szánakozva néztem őket, de voltak közöttük olyanok is, akiktől féltem, ők. a két állomás között robogó metró-kocsikban kérték, hogy „aidez-moi!” Először csendesen, szintén csak szégyenkezve. Majd látva a közönyös arcokat, egyre agresszívebben, egyre hangosabban, és fenyegetőzve. Egyikük a mellettem ülő arcába ordította: „Segíts! Holnap te is ide'juthatsz!” A munkanélküliséget látni kell. S akkor talán érthetőbbek. felfoghatóbbak és elgon- dolkoztatóbbuk a munkanélküliség rohamos növekedését jelző statisztikai adatok, s a számok mögé pillantó új- ságelemzések. Akkor talán elkezdünk gondolkodni azon is. hogy miként állunk itt Magyarországon l!)81-ben a megélhetésünket biztosító munkával. a munkaviszonnyal? Akkor talán eltűnődünk az egyre szürkébb közhely — a „teljes foglalkoztatás” — valóságos jelentéstartalmáról, meghatározó szerepéről. . S felismerjük, hogy ez politikai kategória, mi több: társadalompolitikai vívmány,1 eredmény, a létbiztonság alapköve. A munkanélküliséget látni kell, s akkor talán — félve írom le. de azért megkockáztatom —, kissé szégyenkeznénk is. Mert esetleg belátnánk, hogy az, ami a párizsi metróban gubbasztó embernek a legtöbb, a legfontosabb. mert az élet, annak rangja és becsülete mifelénk ugyancsak kérdéses. Olyanv- nyira az, hogy már jó ideje hallani azt is. hogy „egy kis munkanélküliség kellene, s rögvest megszilárdulna a munkafegyelem, s jóval kevesebb gondunk lenne a munkamorállal, a teljesítményekkel, a munka és munkahely megbecsülésével”. Ám gyanítom, akik ezt mondják, nem látták, vagy nem akarták látni a munkanélküliséget. És azt is gyanítom: nem akarják vagy nem képesek végiggondolni véleményük abszurditását. Feltehetően azért sem, mert egyoldalúan — következésképpen eltorzítva — értelmezik a teljes foglalkoztatás követelményét, hisz’ ez a legegyszerűbb. Mindenkit alkalmazni, mindenkinek munkát adni (s ez igazán nem nehéz, még a némileg lefékezett gazdasági növekedés időszakában sem); és mindegy, hogy kinek, milyen munkát adni. Valamit, valahol, még. akkor is. ha az értelmetlen, céltalan, gazdaságtalan; s még akkor is. ha jól' tudjuk, hogy a teljes foglalkoztatás ikerjelszava a hatékony, a racionális foglalkoztatás. Csakhogy ez már sokkal nehezebb. Ennek megvalósítása már valóban sok gondolkodást, egészen másfajta munkaerő-gazdálkodást, iparfejlesztést, végső soron pedig a mainál messzebb látó gazdaságpolitikát feltételezne. Nem mellőzhető, és sokáig nem halogatható tennivalók. Mert a munka, és a munkahely becsülete, illetve megbecsülése mindenekelőtt a végzett munka értelmének és hasznának felismerésétől függ. A „haszon”, ez esetben nem közgazdasági kategória. Törvényes munkaviszonyban is érezheti az ember, hogy felesleges tevékenységének nincs értelme, haszna. És alighanem ez sem kisebb gond, mint ami a „legfejlettebbekre” jellemző, az. egyre nyomasztóbb munkanélküliség. Viszont: egészen másfajta gond. Enyhíthető, sőt megoldható. Átgondolt, felelősségteljes, szakszerű és legfőképpen következetes gazdaságirányítással és gazdaságpolitikával. V. Cs. Kettős ünnep Hollóházán' vei, a termék szerkezet korszerűsítésével és fokozott takarékossággal kívánják elérni. A Kiváló Gyár kitüntetést Kollár József, a FTM műszaki igazgatója adta át Tóth Ferencnek. Ezután Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyettese mondott méltató szavakat a múzeum avatása alkalmából: tolmácsolta a megyei pártbizottság és a megyei tanács köszönetét a jó munkáért, s egyben gratulált azoknak a dolgozóknak, akik ezen az ünnepségen vehették át a miniszteri és vállalati kitüntetéseket, jutalmakat. — Hollóháza több szempontból is gazdagodott ezzel a múzeummal — mondotta. — A fiatalabb dolgozók megismerkedhetnek a sok vihart megélt gyár történetével, a külföldi vásárlók láthatják a termékek valóban széles skáláját, s az idelátogató hazai turisták ízlését is minden bizonnyal formálják majd a szépmívű porceláneszközök és figurák. Az ünnepség után a résztvevők és a meghívott vendégek megtekintették az építészetileg kitűnően megoldott, hangulatos múzeumot, amely a BÁÉV és az ÉÁÉV szakipari dolgozóinak munkáját dicséri. Az elhelyezett, tablókból megtudhattuk, hogy 150 évvel ezelőtt az akkori hollóháziak meghdnosítolták a községben a gipszmodellkészítő, korongos és festő- mesterséget. A felszabadulás után valósult meg a bővített rekonstrukció, s a mai, korszerű technológia felveszi a versenyt sok más európai gyár színvonalával. Kialakult egyfajta, csak Hollóházára jellemző porcelánkészítési stílus, esztétikai értékrend, avnelyet folyamatosa* töfcéleEmlékezetes ünnepségeit tartottak tegnap Hollóházán, a porcelángyár dolgozói. Egyrészt az elmúlt évben végzett munkájuk alapján már negyedik alkalommal vehették át a Kiváló Gyár kitüntetést, másrészt az ünnepség részeként, felavatták a magyarországi kerámiagyártás megindulásának 150. évfordulója alkalmából létrehozott múzeumot. Az ünnepségen Skapinyecz Gyula, a Sátoraljaújhelyi járási Pártbizottság első titkára mondott beszédet. Méltatta május elseje jelentőségét, s azt a munkát, amelyet a gyár ezerfős kollektívája az elmúlt években végzett. Ezt követően Tóth Ferenc gyárigazgató elmondotta, hogy az V. ötéves terv ideje alatt összesen 3600 tonna porcelánt termeltek a gyárban, amelynek értéke meghaladja a 670 millió forintot. Tőkés exportbevételük 2.7 millió dollár volt, s a dolgozók jó munkájának elismeréseként 35 százalékkal növelték a bérszínvonalat. A VI. ötéves terv célkitűzéseit már kidolgozták. Céljuk továbbra is a gyár fejlesztése, a termelés további, dinamikus növelése. Ezt a hatékonyság növeléséAz ünnepség résztvevői megtekintették a múzeumét Kitüntetett brigád a drótgyárból Kimagasló termelési eredményeiért az Auróra szocialista brigádot — május elseje előestéjén — a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették hi. Vasas István brigádvezető Erényük a jó minőség Juza János, az alapító logok egyike Sok ezer négyzetméter alapterületű, egymásba nyíló üzemcsarnokok, a levegőben olaj és kátrány szaga keveredik. Itt, a December t. Drótművek sodrómű gyáregységében dolgozik az Auróra szocialista brigád. Ahogyan szétnézek, nagyrészt fiatal arcokat látok. — Ez a drótművek egyik legpatinásabb kollektívája — közü Kasába Ferenc csoportvezető, aki az alapítók egyike. — Az elsők között, i960-ban tartottuk az alakuló gyűlést. A régiek közül már csak hárman tagjai a brigádnak: Fekete József, Juza János és Vingendorf Gábor. De az időközben érkezettek — Vasas István, Horváth Imre, Ariim Béla. Deák Gyula, Hanák Imre, Milik Béla, Nagy István, Timkó János és Veres Katalin — méltó követői az elődöknek, általuk tovább erősödött a közösség. Ennek bizonyítéka a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja cím elnyerése. Helytállt a brigád az országos jelentőségű munkaversenyekben is, s 1975-ben megkapta a kongresszusi oklevelet. A brigád egyik feladata a fülecselt emelőkötelek gyártása, hazai célokra A másik termelési területe a vállalati szabadalmat jelentő laposkötélhez a kötélágak sodrása. A szovjet, az NDK- beli és a lengyel szénbányászat már csaknem teljesen Veres Katalin, a sokszoros újító és Horváth Imre brigádvezető-helyettes Kolaj László Fotó: Laczó József Nagy István a legfiatalabb korosztályt képviseli áttért a magyar laposkötelek alkalmazására. Űjabban Csehszlovákiából is rendelnek e termékből — mondja Vasas István brigádvezető. Veres Albert üzemvezető volt hosszú időn át a közösség első irányítója: — A brigád erőssége a pontosság, a minőségi munka. Ameddig vissza tudok emlékezni, az innen kikerülő kötelekre nem érkezett reklamáció. Ezek a fiúk a mennyiségi termelésben is kimagaslót produkálnak. Valóban, a brigád olyan munkasikereket ért el az utóbbi öt esztendőben, ami párját ritkítja. A brigádvezető-helyettes, Horváth Imre olvassa fel az adatokat a tetszetősen, naprakészen vezetett brigádnaplóból: — Többlettermelésünk 1876 tonna, értékben 93 millió forint. A költségelvet takarékossággal 180 ezer forinttal csökkentettük. Az egyetlen nő a brigádban Veres Katalin, az üzemvezető lánya. Katalin villa- mosipari szakközépiskolát végzett, szenvedélyes újító. — Az elmúlt öt évben 18 újítást adott be a brigádunk. Ebből öt volt az enyém. Számomra a legnagyobb sikert annak az 55 milUméter átmérőjű tartókötél gyártási eljárásának a kigondolása jelentette, amellyel helyére emelték a reaktort a paksi atomerőműben. A sok-sok munka mellett a brigád tagjainak jut ideje az önképzésre, a társadalmi életre, s sohasem mondanak nemet, ha igénylik a segítségüket. Köszönőlevelek sokasága érkezett a nevükre pontos, jó minőségi munkájukért — Az idén is az eddigihez hasonló lelkesedéssel, lelkiismeretességgel akarunk dolgozni — mondja búcsúzáskor Vasas Imre.
