Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
1381. május 2&, w»iamop ESZAK-MAGYARGRSZAG 7 AKÁC ISTVÁN: Csillagok. Gyökerek Nézem az alkony vonulását: az kiö tokán mint remeg. Ujjaimban kihunytak a lámpák. — csupán a szemek intenek. Csillagok vesznek hűvös tenyerükre, és fölszivnak a-forró gyökerek. FECSKE CSABA: Andante Riogatok Szamoskér határában, a táblák szélén kérdeztem egy öregembert: — Maga a csősz itt bátyám? —- Nem, öreg vagyok én már ahhoz is. Csak kijöttem. Nézem a határt, .lólesik a szemnek. — Nehéz év volt? Néz erősen, válaszra való ember vagyok-e ? Annak ítél: ' *’ — Nehéz, de most a ma- dárriogatókat nézem ... — Riogatókat? Nem ma- dárijesztőnek mondják ? — Riogatok már csak ezek ... — Aztán miért csak riogatok? — Hát nézze — mondja és mutatja is —, ezt a gyerekholmit az unokám is íelvehelné, azt a kalapot meg én, hordtam rosszabbat is annál. Azt a kabátot ott városon is elhordta Volna a szegényebbje. Valamikor bizony este jöttünk volna, hogy lelépjük innen ... B. ti. Kis taktikák, cselek Ártatlan hurkok, csapdák: őzike-perceink ne [meneküljenek Nincs stratégiánk Elejted a tányért, a kávé küöttyen, megégeted az [ujjad: pici fájdalommal [megszentelt, szép részletek. Hajamban [hó. HA'RGITTAT ATT! LA: messziről jött hó, el nem | olvadó Egy ráncod virágzását [figyelem napok óta, kedvesen szajha szeretkezésed az idővel Cigarettákkal beszélgetek rólad amíg alszol, mig az álmok fenyveséből ide, visszaérkezel... Nagymosás Anyám kötényt köt, esővízzel telehordja az eget, begyújt a Napba, a Göncölre húz szári tókötelet. Holddal szappanoz, Tejútban öblöget. IVloKsa a világot — szivét .foltozza szakadt rongyaira, magába-tárad, s befordul a nagy csillagosba: — mondta Emília. — Nincs itthon semmi. Hozzál kenyeret meg valami konzer- vet. Van egy üveg borom. Aztán majd dumálunk. A csomagolás nem volt könnyű feladat. Két év alatt meglepően sok tárgy került a birtokomba, és miután csak egyetlen bőröndöm volt, rákényszerültem, hogy szigorúan selejtezzek. Először mindent kiszedtem a szekrényekből és a fiókokból, hogy áttekintsem ava- gyonom. Ruhák, cipők, szerszámok, könyvek, lemezek, emléktárgyak, rádió, magnetofon, fényképezőgép, számológép, teniszütő, aztán a különböző fontos okmányok, levelek és igazolványok: születési anyakönyvi kivonat, személyi igazolvány, katonakönyv, útlevelek, érettségi bizonyítvány, gépjárművezetői jogosítvány, diplomám, amelyet a marxista—leninista esti egyetemen szereztem, valamint régi fényképeim féltve őrzött gyűjteménye. Felsorolni is nehéz mindezt. Széles hitvesi ágyunkon lassan áttekinthetetlen piramissá nőtt a sok kacat. Közben eltelt két. óra, és akkor beláttam, hogy holmijaim nagyobbik részétől örökre búcsúznom kell. Se Időm, se terem nincs ahhoz, hogy mindent magammal vigyek. Elkezdtem hát kiválasztani mindazt, amit nélkülözhetetlennek véltem, de a bőröndöm így is tíz perc alatt megtelt, és végül rá kellett térdelnem, hogy valamiképpen be tudjam zárni. Néhány perccel öt óra előtt jobb kezemben a formátlanná tömött bőrönddel, bal kezemben a teniszütővel és a magnetofonnal elindultam Emíliához. A barátnőm helyett egy levél várt rajzszeggel az ajtóra erősítve. Felléptem a borítékot, és némi nehézség árán elolvastam Emília kusza kézírását. „Drága Zoükánvl A kt*les itt van a borítékban. Váratlanul el kellett utaznom, de holnap valószínűleg hazajövök. A ingóban találsz egy üveg bort, azt megiha- tod. Szörnyű bonyolult minden, majd talán elmesélem. Csókol Emília.” Bementem a lakásba. Divatlapokon, ruhadarabokon, hanglemezeken gázoltam keresztül, felrúgtam egy hamutartót, mire az ágyhoz értem. Nem volt kedvem kicsomagolni a bőröndöm, csak ledobtam a cipőm, és az ágyban hanyatt fekve a mennyezetet bámultam egy ideig. Aztán felugrottam, a jégszekrényből kivettem a bort, belenyomtam a dugót az üvegbe és ittam. A bot- hideg volt és savanyú. Bekapcsoltam a televíziót, de csak a képet néztem, a hangra nern voltam kíváncsi. Férfi- és nőalakok szaladgáltak egy hatalmas teremben, hevesen mutogatva, tátogva kergetőztek a kerek asztal körül. Nagy igyekezetükben felborították az összes széket, aztán a kerek asztalt is, és a romok között botladozvá tépték, kíméletlenül marcangolták egymást. Közben egyre kisebbek lettek, egyre távolodtak, elveszve az óriási térben; már csak akkorának tűntek, mint a kísérleti egerek egy laboratóriumi ketrecben, aztán hangyányivá zsugorodtak, de vad gyűlöletük csak fokozódott. Végül egyetlen élő, vonagló gombolyaggá alakulva henteregtek, és akkor befejeződött a film. A bőröndömbe rúgtam. Kipattant a zár, holmijaim a földre Ömlőitek, zavaros, áttekinthetetlen és értelmetlen egyveleget alkotva Emília holmijaival. Később telefonáltam Mártának. — Hogy vagy? — kérdeztem, mikor felvette a kagylói. — Remekül — mondta Márta. — És te? — Pompásan érzem magam. — Itt maradt egy csomó cucccd. Mit csináljak vele? — Dobd ki. — Hova dobjam? — Ahova akarod. Nincs semmire szükségem. — Biztos, hogy jól vagy? — Persze. Csodálatos érzés a szabadság. Mintha hirtelen kitágulna a világ. Te nem igy érzed? Márta hallgatott. Aztán mikor megszólalt, kis bizonytalanságot éreztem a hangjában: — Ha valamire szükséged van, telefonálj csak bátran. . — Kösz. Igazán rendes vagy. — Mindnyájan nagyon rendesek vagyunk — mondta Márta, és lerakta a kagylót. Üvölteni szerettem volna, de csak hallgattam makacsul összeszorított szájjal és tétován, céltalanul álldogáltam az idegen szoba közepén. Nyomasztó bizonyossággal éreztem, hogy mi sem- teszünk egyebet, mint az imént látott filmen a hölgyek és az urak: homályos vagyakkal, gyűlölködve keringünk, bú- jócskázunk, marakodunk, vonzva, taszítva, összetörve egymást és leginkább önmagunkat. Közben egyre kisebbre zsugorodunk. Sárospatakról Bangladesbe r h .v : "'VT ; r " ' ' ; ÍV V.I . . L. \ ■ v. - .i* P p i p? O £ IMIG | G le i — Ahogy kinéztem ezen [ a szép májusi reggelen az ablakon, hát látom, hogy vagy ötven keselyű vert tanyát a kertemben levő hatalmas levelű pálmafákon. Nem annyira a látványuk, mint inkább a hangjuk volt ijesztő. Károgtak, akár odahaza a varjak, csak sokkal lármásabban és rekedtebben. Időnként el-elhallgat- tak, mintha kifáradtak volna a kiabálásban, de aztán ismét rákezdiék. így ment ez egész nap. Amikor azonban a meleg elérte árnyékban is a 40—42 fokot, kissé csendesebbek lettek. Ügy látszik, a trópusi hőség nekik is erejüket veszi, kedvüket szegi, nemcsak nekünk, az itteni kolóniában lakó magyaroknak, akik — alig néhány család — itt élünk Bangladesben, ebben az indiai területtel körbe- koszorúzott, fejlődő ázsiai országban. így kezdi nekünk kül- , dőlt levelét Hegyi Ágnes, | aki Sárospatakról került I Bangladesbe, s már roáso- í dik éve dolgozik annak fővárosában, az 1,2 millió lakosú Daceában, az ottani magyar kirendeltségen. A továbbiakban elmondja, hogy a keselyük a dzsungelból repültek be Daccá- ba, ami a bengálolc szerint a ciklon közeledtét jelzi. A keselyűk ezt megérzik, s a | ciklon elöl mindig tovább- tovább menekülnek. Estére fel is kerekedtek, s mintegy jeladásra, kirepültek a dae- cai villanegyed pálmafás kertjéből. — A ciklon valóban nemsokára meg is érkezett — olvashatjuk a levélben. — Ez afféle kisebb monszunnak számít, mert az igazi, a nagy monszun majd egy hónap múlva zúdul Bangladesit. De a ciklont sem könnyű átvészelni. A levegő páratartalma 95—98 százalékos. Olyan érzés ez, mintha állandóan víz alatt élnénk. A ciklon azzal kezdődik, hogy zöldes színű felhők torlódnak össze az égen. Aztán órákon át szünet nélkül villámlások és rettenetes mennydörgések következnek. Szakadatlanul dörög az ég, hogy Európában ilyet el sem lehet képzelni. A villámok különböző színekben játszanak, cikáznak. Közben óriási szél- és porviharok kavarognak, majd lezúdul a hatalmas felhőszakadás. Egybefüggő víztömeggé válik a levegő, látni sem lehet a félelmetes vízözöntől. Előfordul, hogy nem 2—3, hanem 6—8 óráig tart a ciklon, s kisebb szünet után újabb és i újabb esöáradat szakad j Daccára és környékére. — De van olyan ciklon j is. amikor egyáltalán nem! dörög, csak órákon át vil-t lámlik és ömlik a víz. Ezek a „néma” - viharok még nyomasztóbbak. Persze, ilyenkor nem lehel közlekedni a városban. Tengerré válik egész Dacca. Aki csak teheti, fedél alá menekül, és úgy várja meg a vihar véget. Akit pedig a szabadban ér a ciklon, az irtózatos orkán felkapja s messze repíti, falhoz, fához csapja, másokat a villám vagy a lesodort, háztetők, kidőlt oszlopok, leoniió falak ütnek agyon. Az újságoknak külön rovata van, amelyben a ciklon halálos áldozatainak a névsorát közük. — Szomorú látványt nyújt Dacca egy-egy ciklon után. Halott emberek, elpusztult állatok a sáros, iszapos utcákon. A villany- vezeték»!: leszakadva, a házak tetői lesodorva, a pusztulás nyomai mindenfelé. Az éjszakát pislákoló gyertya mellett gubbasztjuk végig. de a trópusi vihar a zárt ajtókon, ablakokon át gyakran eloltja ezt is. A légkondicionáló berendezés sem működik, igy a fullasz- tó, párás levegőben csak ülünk, ülünk a likacsos széken. s facsarás nélkül is csurog a víz a ruhánkból. — És hogy tönkrement a kertem is ... Itt egész évben. a téli hónapokban is lehet veteményezni, hiszen a hőmérséklet januárban, februárban sem alacsonyabb 25—30 foknál. Így mindig van friss zöldségünk: sárgarépa, petrezselyem. karalábé, káposzta, saláta, retek, uborka, zöldhagyma. csemegekukorica. A meleg, párás klíma alatt mintha nagyobbra nőnének még a magyar magvakból nevelt zöldségfélék is. Akkora káposztáim voltak, akár egy otthoni szakajtó. Szép tömör, ropogós levelű fejek. — Sajnos, most májusban múlt időben kell írnom róluk. mert a ciklon mindent kimosott, kiszaggatott a kertemből. Még szerencse, hogy a pusztítás előtt megraktam velük a mélyhűtőt, amennyi csak belefért. Csak néhány tő kukorica maradt meg. Földig hajlította ugyan őket a vihar, de talán fel tudnak még tápász- kodni, és a monszun megérkeztéig nemcsak megerősödnek, hanem zsenge szemű csövet is tudnak növeszteni K. .T.
