Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

T9S1, irHSjbiT 24., vasámzrp

A második stúf ónap

A nézőtéren

Változó érdeklődés mellett folynak a vetítések, s olykor talán a kimelegedett idő is kicsit visszatartja a nézőket a délutáni előadásokról. Képünk a Rónai Sándor Művelődési Központ egyik előadásán készült.

A fill nemcsak szakmailag é

információs vetítéssel, és anxkítk vitájával egybekötött, igen élénk érdeklődéssel kísért tájékoztatót tartott tegnap a Népszerű-tudományos és Oktatófilm Stúdió. A Diósgyőri Vasas Művelődési Központban összegyűlt filmesei;, honi és külföldi vendégek és újságírók előtt Szedlay Péter stúdióvezető bevezetőjében kiemelte, hogy ezt a kétévenkénti fesztivált a megméret- kezés alkalmának tekintik, s olyan ünnepnek is, amikor a filmeseknek nem a gyártással kell foglalkozniuk, a közel egyhetes időt a filmekről való együttgondolkodásra szánhatják.

Később aztán, amikor a stúdió életéről-munkájáról szólt, hamar kitűnt: bizony, a kisfilmeseknek a munkás hétköznapokon sem elég csak filmet „csinálni”; ez derült ki alábbi megfogalmazásából is: „A stúdió feladata a filmkészítés, de az nem, hogy mi csapjuk hónunk alá a kész filmeket. Ez a forgalmazás illetékeseinek a dolga”. A gyártás és forgalmazás kérdése, viszonya sűrűn visszatért a tegnapi tájékoztatóban. A stúdióban évente kb. 150 oktatófilm készül, az általános iskola első osztályában tanulóktól a postgraduá- lis képzés legmagasabb fokában résztvevőkig célozva meg a „befogadókat”. Az oktatófilmek készítésében és azok felhasználásában meglehetősen sok a gond,

A népszerű-tudományos filmekről megemlékezve, Szedlay Péter így fogalmazott: „A kérdést fel kell tenni: Mennyire tudunk ma tudományosak lenni? Ügy gondolom, nem, igazából nem tudunk tudományosak lenni, a tudomány jelenségei a látható .világból „eltűntek”, a makro- és mikrovilágba mentek át. Elsősorban tehát nem a tudomány fényeinek precíz felsorolására kell vállalkoznunk, hanem a nézők véleményének formálására...” A továbbiakban a stúdió kapcsolatairól, közművélődési hivatásáról hallottunk. Ezek közül egy, minket is érintő témát emelünk ki: Szedlay Péter elmondta, hogy a TIT- tel való hagyományosan jó kapcsolat továbbépítéseként, három megyei székhelyen szeretnének bázist létrehozni, s ezek között szerepel Miskolc is.

(ténagy)

A sajtótájékoztatón tűnt fel robusztus termetével, s az elkapott beszédfoszlányok kicsit idegenes akcentusával Mír cső Manolov filmrendező Bulgáriából érkezett a miskolci filmfesztiválra. Itt-tartózko- dása most már a harmadik alkalom. Magyarul persze nem a fesztivál-tartózkodásai idején tanult meg; a szakmát Budapesten, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán sajátította el.

— önt mi hozta el a. miskolci. filmfesztiválra? Szakmai érdeklődés?

— Egy filmrendező mindig egy kicsit szakmai szemmel nézi a filmeket, így feltétlenül érdekelt, hogy a magyar kollégák mit csináltak az címűit két esztendőben. De egy ilyen fesztivál számomra nemcsak szakmailag érdekes. Szóval nemcsak maguk a filmek érdekelnek. Ilyenkor egy nép életébe, fejlődésébe is betekintést lehet nyerni, hiszen

ez az, amit a film talán a legjobban meg tud mutatni. A dokumentumfilmek, amelyeket láttam, ilyen élményeket is adtak — más téma, hogy néha talán egyiket-másikat egy kicsit hosszúnak tartottam, én úgy érzem, rövidebb filmeket kell csinálni.— s ezért, bár a fesztiválból még jó idő hátra van, örülök, hogy eljöttem.

— A% eddig látottakból me- Igék tetszettek o. legjobban?

— Egy kis ellentmondásba keveredem magammal. Különíts Ilona Kambodzsáról készült filmje, az Életkösíön- tő... De a magam részéről — bár azt hiszem, erről a filmről még beszélgetni kell majd! — nagyon érdekesnek találtam a Miskolcról készült filmet is, vagy azt, amelyikben azt vizsgálták, hogy milyen felelősséggel tudnak ma élni az otthonokban az emberek ...

(cs. a.)

IrSÉeiM - kizíereitbef) elbeszélve

Nem először láttam a fesztiválon a Köztér című népszerűtudományos filmet, de mindenkor újabb és újabb érdekességet fedezek fel benne. Pedig a film nem szól egy szót sem. Néma tanúkkal idézi meg a múltat köztereinken. Rezgő képsorokon Ferenc József totyog — íme a XIX. század. És sorra benépesülnek a magyar közterek emlékmű-szobrokkal. Daliás, diszruhás, kardos nagyságok; fejedelmei:., királyok előtt hódolók köbe-bronzba merevítve, majd a szabadságért küzdők, valamivel kevesebben, aztán újra Ferenc József és újabb szobrok. A millenniumi emlékmű és az első világháborút idéző öreg filmhíradó. És így halad a film köztéri szobrokban, emlékművekben, s híradókockákban idézve meg mintegy egy évszázadnyi történelmet, a Sztálin-szobor építését is beleértve, s láttatva annak ellenforradalmi ledöntését is egészen addig, amíg napjaink felszabadult életében korszerű szobrok népesítik be tereinket és vidám, elégedett emberek mozognak e köztereken. A történelem sajátos megközelítése ez a „köztéroptika”. De érdemes akár többször is megnézni e filmet....

Autók, emberek, verseny

DÓR ’81

r Hagyománnyá válik lassan, hogy a páratlan években rendezendő miskolci fesztiválokon a MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm Stúdiója érdekes kötetet tesz le a fesztivál vendégei asztalára. A jól szerkesztett, könnyen áttekinthető kötetek kétéves számadás a stúdió munkájáról. A DÓK ’77 volt az első, most a DÓK '81-nél tartunk, és aki a 166 oldalas kötetet átböngészi, sok mindent megtud hazánk dokumentumfilmművészetének helyzetéről.

A Hajnal László Gábor szerkesztette kötetben, annak élén interjút találunk <nr. Bokor Lászlóval, a stúdió vezetőjével, általánosságban a stúdió életéről. Rövid interjú- részletet olvashatunk egy, Nagy Richárddal, a tévé elnökével készített beszélgetésből, majd a stúdió művészeti tanácsa legutóbbi ülésének jegyzőkönyvéből Gyertyán Ervin, Geszti Pál, Zay íjászló, Zöldi László, Füleki József, dr. Fukász Györgv, Benedek Miklós, Erényi Tibor, Markos Miklós, Palásthv György észrevételeit ismerhetjük meg a stúdió 1980-as munkájáról. A következők- * ben több szakmai jellegű, de 1 a nagyközönségnek is igen ér- J tíekes írás következik a kötetben Lestár János, Fehéri Tamás és Gárdos Péter tollából; a Filmhíradó jelenéről és múltjáról Tényi István ír és ugyancsak ő mutatja be a miskolci témájú Filmfutár készítésének körülményeit is Gazdag sajtószemle, kritikai összeállítás és többféle md- tató teszi teljesebbé a DÓK ’81 kötetét.

A nézők százai nagy tapssal fogadták Diósgyőrben az Autóversenyzők című film megjelent alkotóit. A vetítés után Róna Péter rendezőt a téma- választás indítékáról és a megvalósítás nehézségeiről, meg örömeiről kérdeztük:

— Hallatlan módon felgyorsult kommunikációs és fizikai életünkkel teljesen adekvát az autóversenyzés ■ vetélkedés, sokoldalúság, keménység itt is, ott is ... Az*

tapasztaltam, hogy roppant nagy érdeklődés van ez ix'ánt az emberekben; nem kis áldozatvállalással, hogy részesei legyenek egy-egy versenynek. Ebben a látványosság iránti igény is benne van. Mindezekből így fogalmazódott meg a szándék: „eléggé el nem ítélhető módon” közönségfilmet kell csinálni I... Egyévi előkészítés után egy évig forgattunk itthon és külföldön, ezután jött a vágás, a hangosítás. A filmkészítés minden fázisában akadályokkal kellett megküzdenünk, de ha valamit hallatlan makacssággal akar az ember, mindig talál néhány szövetségest, partnert. Ilyen szövetségesekre találtunk — többek között — magukban az autóversenyzőkben is. Nagyon érdekes volt számunkra is, bepillantani két ember egymásrautaltságának. összeműködésének folyamatába, igyekeztünk olyan relációkat megmutatni, amit a nézők élőben nem „fedezhetnek” fel. Az autóversenyzőket igen erős kohéziós erő tartja össze, nagvon baj- társias szellemben élnek, és versenyeznek. A filmbeli látvány mellett, reméljük, ez is megfogja a nézőket. „Megnyugtatásul” elmondhatom, hogy a stáb tagjai nem voltak veszélynek kitéve, százszázalékos biztonsággal dolgoztunk __

(

t. n. j.)

Láttuk és beszélünk réfa:

A Hogyan lehet megijeszteni egy oroszlánt? című rajzfilmet már vetítették, ma pedig a Pannónia Stúdió napján róla és más animációs filmekről esik majd szó.

Május -elsején Az „egyszerű bányász”, meg a. kultúr- igény címmel cikk jelent meg lapunkban, s abban egy korábbi bányatelepi találkozásra utalva vitáztunk egy ottani ifjúsági és egy szakszervezeti vezető azon véleményével, ameíy szerint az „egyszerű bányász” — e meghatározás az ifjúsági vezetőtől származik! — kultúrigénye nem túl magas, csak a könnyű szórakozásokat kedveli, és nagyon unja azt, hogy politizáló filmek, színdarabok a mindennapot tükrözzék, elég nekik az éleiből az, amit megélnek, a magasabb igényű művektől pedig eleve elfordulnak.

A cikk a bányászok körében' széles visszhangot keltett, többen tárgyalták és egyetértésüknek adtak kifejezést a tekintetben, hogy a cikk elmarasztalta az említett vezető felfogását és azt hangoztatta, nincs joga senkinek napjainkban a bányászok kultúrigényét lebecsülni, azt Valami hamis hivatkozásként felhasználni.

A Mákvölgyi Bányaüzemtől Márföldi János, az albert- telepi Kinizsi III. szocialista brigád tizennyolc tagja nevében, Rátkai Sándor pedig az alberltelepi Mező Imre szocialista brigád tizenkét tagja nevében — mint „egyszerű bányász” — hozzászólt az említett cikkhez. Ebből idézünk:

„Az Észak-Magyarország- ban május elsején megjelent Az »egyszerű bányász« meg a kultúrigény című cikket elolvasva, mi, »egyszerű« bányászok a legteljesebben egyetértünk, önnel és mélységesen elítéljük a vitában részt vevő szakszervezeti tisztségviselőt és ifjúsági tisztségviselőt. Ha személyesen ismernénk őket, a szemükbe mondanánk, hogy nem ismerik a bányászokat. Ez a kifejezés hivatásunk, szakmánk lealacsonyítása.

Bányász van. Olyan bányász; aki nyitott szemmel jár a világban, minden dologról meg-; van a maga véleménye. Újságot olvas, rádiót hallgat, tévét néz, könyvet olvas, időnként eljár a kultúrházak rendezvényeire, moziba, sőt egy-; szer-egyszer színházba isi Olyan bányász, aki részt vesz a lömegpolitikai oktatásokon, sőt, néha még hozzá is szól, végzi a vállalat által szervezett szakmai továbbképző tanfolyamokat, mezőgazdasági szakkönyvel olvas, zöldséget, szőlőt, gyümölcsöt termel, túr-farag, házat épít stb„ és mindezt azért, hogy lépést tartson a fejlődéssel. Lehet, hogy az említett tisztségviselőknek elég az életből az, amit megélnek, de a bányászok többségének nem. elég... Az igaz, hogy közülünk sokan talán jobban élvezik a cigányzenét, mint Bartókot, és Piedonét is jobban, mint Jan- csó Miklóst, de jó néhányan Bartókból és Jancsóból is szívesen kiállnának vetélkedni a cikkben szereplő, főiskolát végzett tisztségviselővel. Mi, bányászok hiányoljuk a mai művészetekből életünk, munkánk, hivatásunk bemutatását. Nagyon kevés a bányászokat bemutató mai művészeti alkotás, több kellene, ezeket szívesen néznénk. A bányászok többsége nyitott a kultúra iránt..

örömmel olvastuk Má-rföl- di János és Rátkai Sándor, valamint a mögöttük álló harminc brigádtag hozzászólását, s hogy levelüket teljés terjedelemben nem adtuk közre, annak alapvető oka, hogy a lényeg az eddig idézett sorokban benne vám, másrészt mi nem személy szerint egyes, tévesen állást foglaló tisztségviselőkkel vitázunk, hanem magukat a téves nézeteket akarjuk elsősorban visszaszorítani, érvekkel legyőzni.

(benedekj

Pestié György

és a Homérosz Kórus hangversenye

Talán az egyik legnépszerűbb Bach-művel, a g-moil fantázia és fúga kedves motívumával indult május 19- én a Collegium Musicum idei sorozata — mintegy jelképesen utalva arra, hogy valami közismert és közkedvelt zenei esemény vette kezdetét újra a miskolci evangélikus templom falai között. Az orgonánál az a Peskó György tilt, akinek a városi művelődési központ művészeti és propagandaosztályával már hosszú évek óta igen eredményes munkakapcsolata alakúit ki. s így nem csak mint előadó, hanem kicsit mint szervező is tevékeny részese a nyári orgonahangversenyek programjainak. Muzsikája a hangversenynek — ezúttal is — biztos vázát jelentette, műsorán az említett Bach-korn- pozíción kívül Pachelbel, Mendelssohn és Boelmann egy-egy alkotása szerepeit ic tempókkal, a művekhez igazodó, olykor, szinte meghitt dinamikai felfogással.

A koncert másik résztvevője a Vakok és Gyengéniá- lók Szövetségének Homérosz Kórusa volt (Peskó György vezényletével), akiket úgyszintén ismerősként üdvözölhetett a közönség, hiszen az országos rangú együttes már jó néhány emlékezetes zenei estét Szerzett a miskolci publikumnak. Ha — mint. most

is — alkalmunk nyílik meghallgatni őket, mindig valami csodálatos érzés tölt el bennünket, valahogy az ő muzsikájuk emelkedettebb a megszokottnál, pontosabban, a hangjuk sohasem oly esendő, mint más énekkarnál. Nézzük és hallgatjuk a világtalanok énekkarát, mialatt egyértelműen kiderül, hogy tolmácsolásukban a zene mindennél fontosabb szállal köti össze az előadókat és hallgatóságot. Félreértés ne essék: 'nem valamilyen pate- tikus szenvelgés mondatja ki. ezeket a szavakat, hanem ez a muzsikát megillető öröm, amely minden emberi cselekedetbe — így az éneklésbe is — képes belopni az őszinteség', a hitelesség elemeit, 3 amelynek ezen a koncerten fültanúi lehettünk. A Homérosz Kórus nagyszerű képességekkel felvértezett együttes, tiszta intonáció, ha kell selymes, máskor markáns, érces tónus jellemzi hangszínüket; s még egy, nagyon fontos jó tulajdonsággal rendelkeznek: az érthető szöveg- mondással, tehát a vokális zenét alapjaiban meghatározó, végiggondolt artikulációval.

U. Szabó Ede

'ffC?T;>i:v"'BORSOD/

U S* Ä.

s 1

j f 1

ni!

’M & ú

n* tD 2

1 11

Ú 1 j

f; | ÍJ

iji, J. 5 tx

1 VftXAi-1** 9

Óz, a nagy varázsló Kotyonfitty király almáj" Sündisznócska lovagol Furfangos Cintura A kis Mukk történeti;

Többet ésszel, mint erővel •77 magyar népmese)

Puskin-meséi: (Ruttkay Éva

Népek meséi

A kis herceg A soknevű herceg (Benedek Elek meséje)

Aliz csodaországban Prokofiev: Péter és a farkas — Állatok farsangja Töröcsik Mari előadásában:

A kis pillangó utazásai 6 mese, 8 mese gyermekeknek

Gyermeknapra meselemezek gazdag választékával várjuk vásárlóinkat a két hánglemezboltunkban:

MISKOLC, /ytANY 1 U. 29-35. KAZINCBARCIKA, FC TÉR 2. SZ.