Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

158t. május 29., vasamap ESZÄK-MAGVARORSZAG 3 FeUiárd tonna ásványi vagyon Körkép Sajószentpéteren % Szombat délotött A hetedik gyerek lakodalma sS Tbkají-hegység közel XéJ- mi'lltárd tonnányi nemérces ásványi vagyona bizonyára meghatározza a hegyaljai ás­ványbányászat jelentőségét és jövőjét. A rendelkezésre á3Jó ismeretek szerint a. hegy­ségben 13 olyan ásványi nyersanyag foglalható katasz­terbe, ami hasznos tulajdon­ságainál fogva „kiérdemelte” a nyersanyag rangot. Napja­inkban a fellelhető nyers­anyagot 13 bánya termeli és 4 előkészítő üzem dolgozza feL A hegységből származó anyagok eljutnak a külföldi piacokra és hazánk mintegy 120 felhasználó partnerválla- laíához. A több mint két évtizede szisztematikus kutatómunká­val mintegy 80 kilométernyi kutatófúrás mélyítésével több mint 100 millió forint költség­gel felkutatott ásványi va­gyon azonban csupán lehető­ség, sok múlik azon, ki tud­juk-e használni a természet kínálta adottságokat, vagyis lényeges: hogyan funkcionál a nyersanyagok hasznosításá­nak társadalmi munkameg­osztási lánca — írja dr. Má­tyás 'Ernő geológus, a földtu­dományok kandidátusa, az Országos lire- és Ásványbá­nyák Hegyaljai Müveinek ku­tatása osztályvezetője az el­múlt évben közreadott Kuta­tási Partner Tájékoztatóban. 12 jelentős, szakmai körökben nagy figyelmet felkeltő mun­ka, mélyrehatóan elemzi a hegyaljai ásványbányászat jelenét, a fejlődés, az előre­lépés lehetőségeit. A fejlesztés lehetőségeit, irányát meghatározza egye­bek között az a tény, hogy a megkutatott és művelésre fogható ásványi vagyon óri­ási mennyiségével szemben évenként jelenleg mindössze 320—330 ezer tonna nyers­anyag kerül ki a bányákból; az előkészítés fejlesztési szintjét vizsgálva pedig még élesebb a kontraszt. A kiter­melt ásványvagyonból csak elenyésző mennyiség kerül előkészítésre, meglehetősen korszerűtlen, száraz őrlési technológiával. Márpedig az ásványi nyersanyagok előké- szítettségi fóliának minden tekintetben döntő jelentősége van a termelés gazdaságossá­gára. Csak egyetlen példa: a mád-királyhegyi kovasavas kaolin tonnánkénti ára nyers állapotban 410 forint, ám, ha ugyanebből a termékből, cél­szerű minőségben, élelmiszer- ipari terméket állítanak elő, a tonnánkénti ár meghaladja a 6 ezer forintot. A kitermelésre alkalmas ásványi vagyon csupán lehe­tőség. úgymond holt anyag mindaddig, amíg nem hasz­nosítják. A kérdés az, hogy hazánk gazdaságában kap­hatnak-e az eddiginél na­gyobb szerepet a Tokaji­hegység ásványi nyersanya­gai? — A fejlesztés újabb lehe­tőségeit nem á klasszikus ér­ielemben vett ipari tevékeny­ség, hanem inkább a társa­dalmi munkamegosztási lánc végén álló társadalom vizs­gálata, új igények felmé­rése nyújtotta — mondja dr. Mátyás Ernő. — Olyan, ed­dig nem ismert feladatok fogalmazódnak meg az épí­tőipar, a környezetvédelem, az állati, a növényi élelmi­szerekkel való ellátás terén, amelyek kielégítésére a hegy­ség ásványi nyersanyagai is­mert tulajdonságaik révén számításba jöhetnek. A nagy tömegben előforduló és a bá­nyászatnál megmozgatott, vagy érintett, s ebből követ­kezően a későbbiekben ki­termelésre már aligha fogha­tó ásványi anyagok felhasz­nálását jelenleg az akadá­lyozza, hogy nincs a térség­ben épületkerámiai ipar. Egy ilyen karakterű ipari üzem telepítése a megkutatott ás­ványi vagyon mintegy 30 szá­zalékának hasznosítására te­remtene lehetőséget. Ismert, hogy az elmúlt év­tizedekben a mezőgazdaság kemizálása nemkívánatos bel­ső szerkezeti változásokat okozott a talajstruktúrában. Mindinkább előtérbe kerül a talajjavítás, ugyanakkor az intenzív mezőgazdasági nö­vénytermelés biztosításához magas humusztartal mű, nagy termöerejű, mesterségesen ki­alakított talajokra van szük-j ség... — Nagyon szerencsés hely­zet — mondja Mátyás Ernő —, hogy a Tokaji-hegység vulkanikus tartalma követ­keztében olyan elemek töme­géhez férhetünk hozzá, ame­lyek egyébként a föld anyagi rendszerében mélyebben, vagy csak különös, speciális helyzetekben fordulnak elő. A hegység vulkanitjait mintegy 30 olyan nyomelem koncent­rálódása jellemzi, amelyek a talaj termőképességének meg­őrzéséhez kívánatosak. Az itt található agyagásványos és zeolitos nyersanyagok érdemi szerepet kaphatnak a magyar mezőgazdaság fejlesztésében; nem véletlen, hogy éppen a természetes zeolittartalmú ásványok váltak a hegység legújabb és ■ legkeresettebb nyersanyagává, az ásvány- előkészítési feladatok pedig a fejlesztés egyik fő irányát képezik. Mindössze két esz­tendővel ezelőtt kezdtük meg a kutatási partnerkapcsola­tok kiépítését, s már az első évben 150 fölé emelkedett azoknak a gazdasági egysé­geknek, termelőszövetkezetek­nek a száma, amelyekkel ér­demi kapcsolatot sikerült te­remteni. Külön előnyt jelen­tett, hogy termékeink felhasz­nálásának tapasztalatairól azok a szakemberek mondtak véleményt, akik a legilletéke­sebbek, hiszen napi termelő­vagy kutatómunkájuk révén álltak szemben egyes problé­mákkal. A kutatási tevékeny­ség, a partnerekkel Való jó együttműködés eredménye­ként napjainkig 17 új termé­ket sikerült kifejleszteni, és a felhasználási területeken bevezetni, alkalmazni. A ki­alakított ásványkompozitu- mok kiállták a nagyüzemi felhasználás próbáját; s a forgalmazott mennyiség 1980- ban elérte az 5 ezer tonnát. — Ön 20 esztendeje foglal­kozik e terület ásványi kin­cseinek felkutatásával, hasz­nosításával. Zeolit-témában önt. a szakma „megszállott­jaként” emlegetik... — A jelző nem zavar. Mondjanak megszállottnak, vagy bármi másnak. A lehe­tőség zavar, illetve az nyug­talanít, hogy nem tudunk él­ni azzal az adottsággal, amit a természet kínál, ami a ke­zünkben van. Mert vesse csak össze az imént említett 5 ezer tonnát, ami egyébként a je­lenlegi termelési kapacitás felső határa, a birtokunkban levő természetes zeolit több tíz-, vagy 100 millió tonnájá­val! Felmérhetetlen kincs ez és mielőbb le kell hajolni ér­te, de saját erőnkből itt Má­don csak kis lépéseket tehe­tünk. Talán-talán jogos a kérdés: miért ez a sürgető, fokozott tempó, amikor közel 20 esz­tendeig csak mérsékelt fej­lesztés és hosszasan elnyúj­tott, több éves kutatások jellemezték ezt a gazdasági ágazatot itt a Tokaji-hegység területén ... Magyarázatul az szolgálhat, hogy a természetes zeolitot és néhány ásványi telepet tekint­ve is,- megkülönböztetett, hogy úgy mondjam, szeren­csés helyzetben vagyunk. A tőlünk északra eső országok és részben a nyugat-európai országok területén is, ezek az ásványi anyagok — a miénk­hez hasonló összetételben és minőségben — hiányoznak, vagy csak nehezen hozzáfér­hetők. Esélyünk van rá, hogy természetes zeolitokból kiala­kított: termékekkel és más ■agyagásványos bázisú anya­gokkal, elsőként jelenjünk meg az észak- és nyugat-eu­rópai országok piacain. Szarvas Dezső (Folytatás az 1. oldalról) Sajószentpéler, Petőfi utca 10. Az udvaron már áll a sá­tor, zöld gallyakkal díszítik a felirat körül: Isten hozott, kedves vendég! Hát, egy biz­tos, Lőrinczéknél ezen a szom­baton lesz sok vendég. A he­tedik gyerekük lagzijára ké­szülnek, már kora hajnal óta. A menyasszony — a huszon­egy éves Ildikó — még egy Ä kora délelőtti órákban csupán néhány érdeklődőt ta­láltunk a nagyközség TÜZÉP- telepén. Az udvaron lovas ko­csi várakozott fuvarra, de mi­után senki nem vette igény­be szolgáltatását, rövid idő múlva el is hajtőt!; a telepről. Közben egy tehertaxi érke­zett cementért. — Ötvenezer forint érték­ben vásárolt belőle egy hely­béli lakos — újságolta rako­dás közben Orosz Sándor te­lepvezető. — Ma különben elég gyér volt a forgalom, legalábbis fél tizenegyig nem akadt túl sok dolguk a TÜ- ZliP-es dolgozóknak. kicsit álmos, nemrég ébredt, fel. Nem csoda, hisz tegnap is nagy volt már a készülődés, no és nem épp eseménytelen nap előtt áll. Ä hátsó udvaron már fel­állították a két nagy üstöt; az egyikben tizennégy tyúk fő, a másikba százötven töltött ká­poszta kerül majd. Serény­kednek a fözőasszonyok, gyű­lik a vájdlingban a tisztított zöldség, a tegnapi disznóölés­— Ennek ellenére eladtunk 16 darab nyílászáró szerke­zetet: ajtót, illetve ablakot. Pillanatnyilag három- és négyszárnyú ablakok hiá­nyoznak. — Mi az, amit most nem le­het kapni? — érdeklődtünk. — Hiányzik a kőpor, de tű­zifa sincs a telepen. Általá­ban a vágott fát keresik, fő­ként az idősebb emberek vá­sárolnák. bői már teknőben a sózott karaj, comb. — Izgalmas nap ez a mai.. I — Hogy a csudába .ne! — az örömapa frissen mosdva jön a kiskonyhából, felesége adja rá a patyolatfehér inget. — Épp a legkisebb gyerek lakodalma. Igen jóravaló a vőlegény, Móré Károly. Sajó- bábonyban dolgozik. De itt te­lepednek ám le, Sajószentpé­teren. Be is adták a lakás­igénylést. — Jaj, még Kaposvárról is jönnek vendégek! — mondja a mama, aztán szalad, mert épp most hozták meg á ka­lácsot. — Két órakor lesz a házasságkötés, látták már milyen szép a tanácson a te­rem? Mert ott lesz az eskü­vő. — Utána meg reggelig a vígság. — Reggelig?! Tart az még vasárnap este is — állítja a menyasszony bátyja. — Nagy zenekar lesz, szaxofonnal, dobbal. Ildikó megköti a vőfélyboí- ra a szalagot, aztán elvihar- zik. Sok a dolga, ma nagyon szép akar lenni, ’ Éppen távozni akartunk a TÜZÉP-ről, amikor egy vevő tetőfedő cserép iránt érdek­lődött. \ — De csak a békéscsabait veszem meg, mert ez a leg­jobb, amit most kapni lehet — tette hozzá. — Mennyire van szüksége? — kérdezte a telepvezető. — Háromezer darabot ké­rek... fiz ötödik országos kitöltetés a tiszaieszi Tiszamenti Tsz-ken Reggel kilenc óra. Egy lakodalmas házban ilyenkor már nagy a készülődés. A sajószentpéteri Lőrinczéknél tisztítják a zöldséget, szelik a töltött káposztának valót, az asztalon gyűlnek a karajsze­letek is. Csendes nap a TÜZÉP-en „innen megyek nyugdíjba 5 J ■ ■ ■ Idefentről, a pódiumról jól áttekinthető az egész tágas gyártócsarnok. Á gyár­tósorok közölt tartálykocsi gurul előre és hátra, és hol a jobb. hol a bal oldalon sorakozó óriási vastepsiket, ereszti színültig a hígan folyó mész-pernye-iszap ke­verékkel. A magasban da­ruk futnak, hozzák-viszik az üres vassablonokat, u még meleg, gázokat gőzöl­gő gázszilikátblokkokat. Kevés embert látni, igaz, itt, a Kazincbarcikai Köny- nyűbetongyárban szinte már teljesen’ gépesített a termelés. Timkó Józsefné áll a ke­zelőpult előtt, keze az elektronikus berendezés kapcsolólapján nyugszik. Olykor megnyom egy gom­bot, mire lassan emelkedni kezd a kezelőpulthoz csat­lakozó mérleg mutatója. A számlápról kilogrammokat, litereket lehet leolvasni, százas, ezres nagyságrend­ben. Számunkra mindez érthetetlen, az . adagolóke­zelő azonban nagyon is tudja, mi mit jelent. — Most, keverem ki az alapanyagot — mondja „konyhanyelven”, hogy ért­sük, mit csinál tulajdon­képpen. — A malomból ér­kezik ide a mész és a per­nyeőrlemény, iszapot, vi­zet adagolok hozzá, belete­szek kevés alupasztát, ult­rát, s ezzel kész az adag. Bizonyos idő után ezekből lesz a gázszilikát, amit az­tán megfelelő méretre, blokkokra vágnak. — Olyan a munkája, mint a szakácsnak a kony­hában! — szalad ki a szá­mon a talán képtelennek tűnő hasonlat. — Így is felfoghatjuk éppen — egyezik bele és jóindulatúan mosolyog hozzá. — De boszorkány- konyha ez a javából, állan­dóan kísérletezünk. A szomszédos hőerőműből ér­kező pernye és a mész mi­nősége ugyanis napról nap­ra változik, s ugyancsak oda kell figyelnünk, hogy ne gyártsunk selejtet. En­nek ellenére is előfordul... — Honnan tudja, hogy miből mennyit kell ada­golnia? — Megkapom a techno­lógiai utasítást, mi úgy hív­juk: receptúrát — teszi elém a lapot, s mutatja a rajta levő számjegyeket. — A laboratóriumban rend­szeresen mérik az alap­anyagok minőségét, majd ennek ismeretében hatá­rozzák meg az összetételt. Nekem csak az előírást kell betartani. — És ha nem sikerül? — Annak mindannyian kárát látjuk. Teljesítmény és minőség után kapjuk a fizetést, kollektív a bére­zés. Nagy tehát a felelős­ségem, ‘ igyekszem megfe­lelni. Timkó Józsefné 10 éve dolgozik a Kazincbarcikai Könnyűbetongyárban. Azt tartják róla, hogy egyenes jellemű, szókimondó. Ked­veli a munkáját, közösségi ember. Szakszervezeti bi­zalmiként igyekszik mun­katársainak a segítségére lenni, ügyes-bajos dolgaik­ra orvoslást találni. Veze­tői ' elismerik a szorgalmát, szakmai rátermettségét: május 1-re kapott Kiváló Dolgozó ki tüntetést. '— Ügy tudom, három- műszakos a munkarendjük. Nem megterhelő? — Már megszoktam, rá­állt a szervezetem. Válto­zatosnak találom. Igaz, a délutános műszakot szíve­sen kihagynám. Dg hogy őszinte legyek, jól jön a műszakpótlék, nagyobb a kereset. Hazaviszem ha­vonta a négy és fél, ötezer forintot. Kazincbarcikán lakik, ahová Berentéről költözött. Lányát és fiát. egyedül ne­velte fel, ami nem volt könnyű. Boldogan újságol­ja: mindketten családalapí­tás előtt állnak, még a nyáron meglesz az esküvő­jük. A gyerekek tehát hama­rosan kiröppennek a csa­ládi fészekből. Ügy tartja: ez az élet rendje. Jönnek majd az unokák, akiket nagyon fog szeretni. S ma­rad számára továbbra is a munka, 11 évig szakács- kodhat még a boszorkány- konyhában. — Mit gondol — kérde­zem búcsúzáskon —, innen megy majd nyugdíjba? — Igen — feleli határo­zottan —, innen akarok majd nyugdíjba menni. Kolaj László Tegnap, szombaton délután ünnepi küldöttgyűlésen, az utóbbi esztendők eredményes gazdálkodásáért kiérdemelt, immár ötödik országos kitün­tetést adták át a tiszakeszi Ti­szamenti Termelőszövetkezet­nek. Három Kiváló Szövetke­zet cím után most másodszor részesültek a TOT és a MÉM dicsérő oklevelében. Tóth Imre elnökhelyettes megnyi­tója után Baranyi András tsz-elnök idézte fel az elmúlt, küzdelmes, de eredményes esztendőt, 1980-at, az időjá­rással, a vízkárokkal való küzdelem jellemezte a Tisza mentén elterülő nagyüzem­ben. A 22 millió forintot meg­haladó vízkárok ellenére a tervezett 7 millió helyett. 12 millió forintos nyereséggel zárták a gazdálkodást Nem­csak a fő ágazatok, hanem a jól szervezett melléküzemági tevékenység munkájának kö­szönhető a siker. A növény- termesztők mindent megtet­tek a kiesések pótlására, s nyereséggel zárták az évet. Az állattenyésztés kiemelke­dő eredménye, hogy tehenen­ként 500 literrel növelték a tejhozamot. Az elnök külön elismeréssel szólt a kilenc szocialista brigád példamuta­tásáról. Ezután Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a Borsod megyei Pártbizottság első tit­kára a megyei pártvezetés el­ismerését tolmácsolta az évek óta kiemelkedő munkát vég­ző, jól és nyereségesen gaz­dálkodó termelőszövetkezet dolgozóinak. Szólt a mező- gazdaság előtt álló feladatok­ról, majd beszéde végén át­adta Baranyi András tsz-el- nöknek a MÉM és a TOT el­ismerő oklevelét. Molnár József, a TESZÖV ütkárhélyettese Gyenge Ba­lázs és Tóth Jenó tsz-tagok- nak a MÉM Kiváló Munká­ért kitüntetést, Baranyi And­rás tsz-elnöknek pedig a TOT Kiváló Szövetkezeti Munká­ért kitüntetést nyújtotta át A termelőszövetkezet élen járó dolgozói közül tízen kaptak Kiváló Dolgozó elismerő jel­vényt és oklevelet, majd bri­gádkitüntetéseket adtak át. Az elmúlt évben végzett munka alapján két legjobb kollektívájuk, a Petőfi Sán­dor szerelő és az Április 4. kereskedelmi brigád arany- fokozatú brigádkitüntetésben részesült.

Next

/
Thumbnails
Contents