Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-16 / 113. szám

1981. május ló., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Kopik a talp, Megyénknek harmincnégy cipésze r — Sajnos, a cipőt nem tu­dom megjavítani. Nincs hoz­zá alkatrészem ... — Három, legfeljebb két hétre tudom vállalni... — Ezt már el lehet dobni. Sehol nem csinálják meg magának ... Ilyen és ehhez hasonló ki­jelentések gyakorta hangoz­nak el a cipészeknél, akik­nek létszáma bizony roha­mosan megcsappant. Hogy miért?... Tulajdonképpen sokféle magyarázatot mond­tak már rá, elfogadható vi­szont aligha akad közöttük: — Nincs a szakmának be­csülete — mondja egy fiatal­ember. — Ha manapság egy srác udvarolni kezd, és ké­sőbb megmondja mivel ke­resi kenyerét, a lányok ki­nevetik: suszter? ... — Egyre kevesebben va­gyunk — mondja egy másik mester, aki már igencsak közel van a hatvanhoz. — Igaz, alapanyagot, alkatrészt mindig biztosítanak részünk­re a központban, bizonyos szerszámaink viszont hiá­nyoznak a javításhoz. A Miskolci Bőripari Szö­vetkezet cipőjavító szalonjai­ban jószerivel nincs olyan javítási munka, amit ne vál­lalnának. Az már más kér­dés, hogy mennyi a javítási idő. Mert mint aZ elnök mon­dotta: — Nálunk is van úgyneve­zett uborkaszezon, máskor meg olyan dömping, hogy alig látszanak ki a szakem­berek a munkából. Ősszel a téli cipők és csizmák miatt, tavasszal a szandálok és pa­pucsok, nyár végén pedig az iskolába készülő gyerekek cipőinek javítása jelenti a csúcsidőszakot. S hogy miként lehetne vál­toztatni, javítani a munka­erőgondon ? ... Erre is több­féle elképzelés született már az illetékesek körében. Első­sorban a szakmunkásképző intézetektől várják a megol­dást. ☆ Megyénk cipész szakem­bereit a miskolci 101-es szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézetben okítják ki a mes­terség tudnivalóira. Az el­múlt évben például három szakmunkás kapott bizonyít­ványt — mint ezt egy leg­utóbbi NEB-ülésen - is meg­tudhattuk —, akik közül csak egy maradt a szakmában. A másik kettő átpártolt más területre. És általában ez a jellemző. Az ötvenes évek elején például megyénkben 120—130 cipész volt. Ma mindössze harmincnégy!... És hiába a gépesítés, hiába a sok-sók felhívás, reklám és hirdetés, a cipészek lét­száma évről évre csökken. Igaz, régen a cipészek nem­csak a javítással foglalkoz­tak, maguk is készítettek a legkülönbözőbb igényeket ki­elégítő, a legfinomabb bő­rökből cipőket, szandálokat, csizmákat. Ma is akad erre példa, bár egyre ritkábban. Hazai kereskedelmünk fejlő­dése és a különböző külföldi cégekkel kötött szerződések következtében, ma már ele­gendő választék várja a vá­sárlókat az üzletekben. Egy­re inkább tért hódít az igazi bőrhöz megszólalásig hasonló műbőr alkalmazása is, és az ezekből készített cipőket lé­nyegesen olcsóbb áron kap­hatjuk meg. Nem szabad megfeledkeznünk a gyorsan változó divatról sem. amely erősen megkérdőjelezi a dön­tést vásárláskor. Vegyünk-e> ezerötszáz forintos cipőt, amely ugyan jövőre már nem divat, ámbár évekig cipő ma­rad, vagy válasszuk inkább a kevésbé tartósat, de lénye­gesen olcsóbbat. Gondok, problémák, kér­dőjelek. Megválaszolatlanul. Nem látják a helyes kiutat maguk a szakemberek sem, mivel eddig is minden tőlük telhetőt megtettek. Hiábava­lónak bizonyul az agitálás, a szerződéskötés, hiába a jó kereseti lehetőség, az elván­dorlás megállíthatatlan. Pe­dig jó néhány esztendővel ezelőtt még a gebines rend­szert is bevezették a szak­mában. Miskolcon is több van: a Martintelepen, Diós­győrben, a Győri kapuban. Ma a könnyűiparon belül a cipészek kereseti lehetősége a legjobb. Biztató hír, amelyet ugyan­csak a Bőripari Szövetkezet elnökétől tudtunk meg; je­lenleg nyolc diák tanulja a 101-es számú Ipari Szakmun­kásképző Intézetben a cipész­szakmát. Reméljük a szak­munkás-bizonyítvány átvéte­le utón nem fordítanak há­tat, hiszen a korszerű gépek­kel felszerelt szalonokban már nagyon várják őket. Monos Márta A csúcs: napi 35 ezer köbméter víz Saraié a Borsod megyei Mtioi Rekonstrukció Mezőkövesden A lakosság megfelelő meny­nyiségü es minőségű, folya­matos ivóvízellátása mindig a legfontosabb feladatok kö­zött szerepel. Borsod megye, az utóbbi években megvaló­sított, jelentős vízműfejlesz­tési munkálatok ellenére sem tartozik a problémamentes területek közé az ivóvízellá­tás területén. Ezért is van különösen nagy szerepe azok­nak az évenként megtartott szemléknek, amelyek során a szakemberek végigjárnak egy-egy területet, ahol a gya­korlatban ismerkednek meg a vízügyi üzemvezetőségek területén folyó munkával. Tegnap, pénteken a Borsod megyei Vízművek Leninvá- rosi Üzemvezetőségénél tar­tottak szemlét: a Borsod me­gyei Tanács, a Borsod me­gyei és Miskolc városi Víz­művek, az ÉVIÉIG, valamint a KÖJÁL szakemberei, Han­nák Vilmos, a Borsod me­gyei Vízművek főmérnöke vezetésével. A vállalat 1981. évi felké­szülési tervének ismertetése után a vendégek Leninváros- ba látogattak el, ahol meg­tekintették a régi. és a két évvel ezelőtt átadott új víz­müvet, amelyeknek maximá­lis vízhozama 8—9 ezer köb­méter naponta. Átlagos nyá­ri vízhozamuk pedig napi 5—6 ezer köbméter, amely 14 település lakóinak biztosít megfelelő mennyiségű és mi­nőségű ivóvizet. A mindössze 18 dolgozóval üzemelő, telje­sen automatizált vízmű át­adása jelentős lépés volt Le- ninváros és a hozzá tartozó községek ivóvízellátásában. Nem kevésbé jelentős az an- dornaktályai vízmű műkö­dése sem, ahol jelenleg a harmadik kút fúrásán dol­goznak a szakemberek. Ezek­ből a kutakból Ernődre, Nyékládházára és. Mályiba kerül az ivóvíz a vezetéke­ken keresztül. A harmadik kút üzembe helyezésével — amely a nyári csúcsfogyasz­tás beindulása előtt várható — szükség esetén napi 2500 köbméter mennyiségű ivóvi­zet szolgáltathatnak a fo­gyasztók részére. A Borsod megyei Vízmű­vek 78 település, mintegy 200 ezer lakosát látják el ivó­vízzel, 49 vízműgépházból. A vállalathoz tartozó 14 vízto­ronyban és 111 víztározó me­dencében 25 ezer köbméter víz tárolható. Feladatuk nem kevés gondot jelent, hiszen az idetartozó 7000 négyzet- kilométei'nyi területen évente 19—20 millió köbméter meny- nyiségű viz fogy el. Az el­múlt évben például az egynapi csúcsfogyasztás mennyisége meghaladta a 35 ezer köbmétert, amelynek minőségére külön figyelmei, fordítanak. Egyik legnagyobb munkájukat az idén tavasz- szal kezdték el Mezőköves­den, ahol a rohamosan meg­indult korrózió miatt jócskán iríegkárosodott a 3-as számú főút alatti vezeték. Ennek teljes rekonstrukcióját tíz szakaszra osztották fel, amely­ből három szakasz munká­lataival már elkészültek. Tel­jes befejezése ez év október végére várható. Idei felada­tóikhoz tartozik még — töb­bek között — Riese és térsé­gének bekapcsolása az ivó­vízhálózatba, amely mintegy 140 kilométernyi elosztóhá­lózat megépítését jelenti. Ugyancsak ebben az eszten­dőben helyezik üzembe Bod- rogkeresztúr és Bodrogszegi távvezetékét — közel nyolc kilométeres, szakaszon —, amelynek munkálataival be­fejezéshez közelednek a KEVIÉP szakemberei. Több szaktudás, kevesebb vezeték ogyadó ébreszti Az emődi felügyelőség az átjátszó állomás adótornyával Napfényes, tiszta időben messzire ellátni az Ernőd leg­magasabb pontján épült mikrohullámú állomás tete­jéről, ahonnan antennák pa­rabolái viszik és hozzák a rádió- és a telefon-„összeköt- tetéseket”,. a televízió mű­sorát. Ide látszanak a lenin- városi kémények, a síkságon épült város új házaival, a szürke-kék délelőtti ködök­ben párálló messzi alföldi táj. Alattunk a hármas főút vég­telenbe vesző szürke aszfalt­ján kamionok, teherkocsik araszolnak, autók szélvédő­jéről vetül fel egy-egy pilla­natra a fény a toronyba. Hosszú éveken át élte a kisebb átjátszó adók egy­hangú életét az állomás sze­mélyzete, a mind nagyobb felkészültségű és létszámú szervizcsoport. Három évvel ezelőtt aztán megalakult (ép­pen a megbízható műszaki gárda munkájára építő szán­dékkal) az 'Emődi Vezeték­nélküli Távközlési Felügye­lőség. Ezzel aztán mondhat­ni egy csapásra egész Észak- kolet-M agyarország összes adóinak, átjátszó állomásai­nak, automatikusan működő adóinak * üzemeltetéséről in­nen, Ernődről kellett gondos­kodni. Megváltozott az állo­más élete is, hiszen a fel­ügyelőséghez immár akkora nagyadók munkájának irá­nyítása került, mint a tokaji, a kékesi, a miskolci. Borsod legnagyobb rádió- és tv-adó- ja, a tokaji például nemcsak megyénkben, de Szabolcsban és Hajdú megyében is jó vé­telt nyújt. Az ország legma­gasabb pontján levő kékesi toronyból, melynek teljesít­ménye a Misina-letőihez, a kabhegyihez fogható, Heves, Nógrád, Pest és Bács-Kis- kun, sőt Hajdú megye egy jelentős területére is „elvi­szi” a műsorokat. Az adókon dolgozók felelőssége nagy, a kezelésükben levő, a gond­jaikra bízott elektronikus be­rendezések értéke pedig óriá­az országos és a helyi mű­sor is a megye minden te­lepülésére. Elkészült viszont az István-tetőre kerülő lilla­füredi adóberendezés és az antenna is. Alsó-, Felső- Hámorban és Lillafüreden rövidesen megszűnnek a vé­teli nehézségek, mint ahogy a korábbi években Borsodná- dasdon, azelőtt pedig Kazinc­barcikán. Ezeket a kis autó­mat« adókat az úgynevezett anyaadók ébresztik, majd műsorzárás után ugyancsak a levegőn keresztül átjutó su­garakkal. hullámokkal kap­csolják ki. A legöregebb, az ózdi már 18 éves és mégnem kellett „leváltani” a szolgá­latból. Persze az időszakon­ként. kötelező ellenőrzéseket,' javításokat elvégzik az auto­mata adókon. Mivel ezek adásának ellenőrzésére ilyen nagy távolságból nincs lehe­tőség, a felügyelőség egy-egy üzem, intézmény portájára kiadott készülék állandó mű­ködtetésével igyekszik meg­oldani, hogy hiba esetén mi­előbb értesítsék. Mindezeket Székely Istvántól, az emődi felügyelőség vezetőjétől tud­Indulnak a helikopterek A Tokaj-hegyaljai Növény- védelmi Társulás három he­likoptere május 18-án, hétfőn kezdi meg a szőlőültetvények permetezését a történelmi borvidéken. A gépek a má- di, a bodrogkeresztúri és az erdőbényei ültetvények per­metezésével kezdik az idei növényvédelmi szezont, majd a közgyűlés által elfogadott sorrendben a többi hegyaljai település szőlőültetvényeinek növényvédelmi munkáira is sor kerül. A nagyüzemek és a kistermelők körében évek óta bevált szolgáltatás biz­tosítja, hogy a történelmi borvidék szőlőit 10 napos for­góban ismételten permetez­zék, megvédve ezzel a ter­mést, a szőlő különböző kár­tevőitől, betegségeitől. A sierviziabcratóriumot korszerű sí. Ennek bizonyságául elég .elmondani, hogy a híradás- technika őskorához tartozó magas vezetékeket a megbíz­hatóbb földkábelek vették át (óceánok partjai közt, tenge­rek fenekén is) és ezt követ­te a vezetéknélküli hang-, képtovábbítás, a mikrohullá­mú adás, és még ez utóbbi is úgynevezett „generációs” váltásokat ért meg. Eltűntek már a rádió- és adócsövek, helyüket tranzisztorok, pará­nyi szerkezetek vették át. így aztán termek szabadul­tak fel. ahol most, az emődi felügyelőségen például, a karbantartók patikatiszta szervizlaboratóriumot rendez­tek be. Nemcsak az adások pontos­ságának ellenőrzésére jut a mérnökök, technikusok ide­jéből, olykor, ha a munká­juk azt követeli „hivatalból” tévét néznek, és nemcsak a környéken, hanem a földraj­zilag hátrányos, „leárnyékolt” völgyekben is. Mert akadnak még fehér foltok Borsod te­rületén is, ami nem róható fel az adók teljesítményé­nek. A lerepadottságok miatt még mindig rosszak a vételi lehetőségek a Hernád-völgy­ben. Hollóházán és a megye egyik legszebb vidékén. Tel­kibánya. Kéked. Pányok, Abaűjvár körzetében. Ennek a megszüntetése két-három évre elegendő fejlesztési programot ad, hogy eljusson műszerekkel szerelték fel Kovács Mátyás felvételei juk, aki azt is elárulja, nem mindig túlzó, ha egyik tele­fonáló azt mondja a másik­nak. hogy csak úgy, a leve­gőbe beszél. A mikrohullámú berendezések ugyanis egy­idejűleg 960 beszélgetést tesznek lehetővé, köztük tá­volsági, crossbar-hívásokat is és ezek a kagylóba mondott szavak a központokon ke­resztül, vezeték nélkül, az éteren át jutnak el a me­gye, az ország különböző adóin ót a nem látható vo­nal másik végén levő tele­fonálóhoz. A megnövekedett felada­tokhoz mind jobb felkészült­ségű műszakiakra van szük­ség, olyanokra, akik újítanak, alkotnak laboratóriumi rajz­asztaluk mellett, akik a drá­ga, külföldről behozott be­rendezések helyébe megbíz­ható. hazai alkatrészekből előállítói utót tudnak készíte­ni. Az emődi állomáson sok értékes műszaki megoldás születik, olyan, amire a szak­mában felfigyelnek. Szabad­napokon. szombatokon pedig függetlenül attól, hogy ki melyik településről jár be, az adó közvetlen és tágabb környezetét parkosítják, gon­dozzák. Ha vendég érkezik, lifttel felviszik az ötödik emeletre és a torony erkélyéről együtt szemlélik a tájat, az egyre szépülő környezetet. i Nagy József j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents